Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-03-01 / 2. szám
2006. március-április «lîîVAKÔfcî 13. oldal Tudós-Takács János ERNST ZÜNDEL PERE FOLYTATÓDIK A nyugati világ legismertebb lelkiismereti foglyának, a szólásszabadság rettenthetetlen harcosának, Ernst Zündelnek a pere a február 9-i, 15-i, l6-i és március 9-i tárgyalási napokon folytatódott. Zündel támogatói minden alkalommal ismételten zsúfolásig megtöltötték a tárgyalótermet. Összefoglalóan Zündel védőinek a stratégiájáról azt lehet elmondani, hogy a védelem lehetőségeit erőteljesen korlátozza a Német Büntető Törvénykönyv 130. §-a, amely lehetetlenné teszi a vádlott és védői számára a „holocaust” hivatalosan elfogadott változatának tagadását, vagy kétségbevonását, mert azt az említett paragrafus „a halottak emléke meggyalázásának” és „a nép izgatásának” minősíti. Ezért a védelem nem alapozhatja arra érvelését, hogy a „holocaust” hivatalos változata lehetetlen állításokat tartalmaz, hanem ehelyett Zündel védelme - különösen a legaktívabb választott védője, a fiatal Sylvia Stolz - azzal érvel, hogy Németország lényegében véve a 130. § által megszűnik jogállam lenni, és a jelenlegi jogalkalmazási gyakorlat által valójában a második világháború győztesei által kontrollált állam napjainkban is. Ez a stratégia határozta meg Sylvia Stolz egész jogi vonalvezetését a Zündel-perben. Mind a négy említett tárgyalási napon heves vitákat folytatott Dr. Meinerzhagen bíróval, aki még látszólag sem volt pártatlan bíró. Gyakran elvesztette hidegvérét: belebeszélt a védő szavaiba, és többször előfordult, hogy úgy akarta megakadályozni Stolz beszédét, aki „németellenesnek” nevezte őt, hogy elcsavarta tőle a mikrofont. „Ön szabotálja a tárgyalást” - mondta dühösen az ügyvédnőnek. Amikor a bíró és a védő szellemi párviadalának egy mozzanata alkalmával egy idős hölgy a tárgyalóteremben hangosan felnevetett, a bíró indulatosan leszidta, megleckéztette az idős nőt, mintha az csintalan iskolás gyermek lett volna. A februári második tárgyalási napon, február 15- én Zündel egyik híve a tárgyalás közben bekiabálva Dr. Meinerzhagent Hitler egykori egyik bírájához hasonlította, a bíró a férfit azonnal őrizetbe vétette és 4 napi elzárással büntette. Ugyanezen a napon, miután már a tárgyalás befejeződött, három férfi elénekelte a német nemzeti himnusz „Deutschland, Deutschland über alles” kezdetű, első versszakát. (A második világháború után csak a harmadik versszak lett a hivatalosan elfogadott szöveg, noha a himnusz valamennyi versszaka jóval 1933 előtt íródott; az első versszak sem a hitleri idők alkotása.) Dr. Meinerzhagen a három férfit fejenként 200 euró pénzbírságra ítélte „rendzavarásért”. Horst Mahler, a tárgyalásból a bíró által már korábban kizárt Zündel választott védője, Sylvia Stolz Ernst Zündel tiszteleg támogatói előtt ügyvéd a tárgyalóterem közönségétől pillanatok alatt összegyűjtötte a 6OO eurót! A február l6-i és március 9-i tárgyalási nap különleges események nélkül telt el. Március 9-én a bíró meghatározatlan időre (de legalább 1 hónapra) elnapolta a tárgyalást. Az eddigi öt tárgyalási napon jogi szempontból csak annyi történt, hogy az ügyész felolvasta a Zündel elleni vádiratot. Ettől eltekintve eljárási szempontból nem haladt előre a per semmit sem. Zündel az egész per alatt megőrizte nyugalmát és szótlanul ülte végig a tárgyalásokat. Legfőbb győzelmének azt tekintené, ha a hírhedt 130. §-t hazavihetné trófeaként Tennessee-be, a feleségével együtt tervezett hegyi múzeumba. Azt reméli, hogy az ő pere csak kezdete lesz az Európát megtisztító viharnak. Ahogy a feleségéhez címzett egyik levelében írja: „Ellenségeim még meg fogják bánni azt a napot, amelyen Európába deportáltak engem!” A KECSKE ÉS A KÁPOSZTA MEG A ZSIDÓK SOVÁNY EBÉDJE Az elmúlt hetekben a liberális zsidó média teleordította a világot azzal, hogy David Irvinget 3 évre ítélte az osztrák bíróság, és a rendkívül népszerű történész megtagadta korábbi nézeteit a holocausttal kapcsolatban. Mint mindig, ezúttal is hazudtak, pontosabban szokásukhoz híven csak igazságmorzsákat közöltek a hazugságaik elhitetésére a gyanútlan tömegekkel. Hogy mi is történt valójában a bécsi börtönben és a bíróságon, röviden összefoglaljuk mindazok számára, akik a liberális zsidó megtévesztésben tisztán kívánják látni a történteket és azt megfelelően értelmezni. Megbízható belső forrásból tudjuk, hogy Irving letartóztatása után röviddel egy „holocaust-tagadó” perekben jártas osztrák ügyvédet kívánt megbízni védelmével, akit korábbról már személyesen ismert. A találkozás megtörténte előtt egy órával furcsa módon, külső hatásra egy másik ügyvédet bízott meg, aki rábeszélte David Irvinget, hogy ismerje el magát bűnösnek a bíróság előtt, és ezzel meggyorsítja a per ügymenetét. A vizsgálóbíróval való megegyezés szerint a már letöltött időre és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik, majd azonnal elhagyhatja Ausztriát. A bűnössége elismerésére kész volt, hisz az osztrák törvények nem adnak más választást, de nézetei megtagadására nem, aminek pere előtt hangot is adott egy interjúban: „Tudom, hogy üldözőim mit várnak tőlem szabadságomért, de nem fogják megkapni.” így tárgyalása alkalmával beszédében a kecske és káposzta megoldását választotta. Nem mondani semmi olyat, amit már korábban nem mondott. Ezzel üldözői elé a nesze semmi fog meg jól lerágott csontját dobta, ami kívánság szerint értelmezhető. Persze ez a semmi is elég volt a liberális zsidó médiának, hogy telecsaholják a világot a nekik megfelelő értelmezéssel. Fokozott erővel folytatták Irving becsmérlését, gyalázását, lejáratását, sőt még családi életébe is beletapostak. Hogy a média értelmezése hazug, azt a bíró ítéletének indoklása bizonyítja leginkább, hisz ő sem így értelmezte, de mivel Irving dobott a kiéhezett zsidó üldözőinek egy csontot, amin kérődzhettek, így csak 3 évre ítélte, ami csekélység a vele szembe megnyilvánuló gyűlölethez képest. Lihegő üldözői is elégedetlenek voltak a csonton talált hússal, amin csámcsogni lehet, de jóllakni nem, és ezért azonnal megfellebbezték az ítéletet, súlyosabb büntetést kérve. Természetesen David Irving védője is beadta védence nevében a fellebbezést és az ügyet az osztrák feljebbviteli bíróság néhány hónap múlva tárgyalja. Olyan nagy lármát csaptak a liberális zsidó média janicsárjai, hogy a ricsaj még David Irving bécsi cellájába is elhallatszott, megzavarva a nagy történészt emlékiratai írásában. Ezt követően a BBC-nek adott interjújában egyértelművé tette az örök érthetetlenek számára is, hogy nézetei az elmúlt októberi utolsó szabad interjúja óta - amit a Szittyakürt teljes egészében magyarul közölt - nem változott semmit sem, nem is változhatott, hisz azóta holocaust-kutatást nem végzett, amire időt sem kapott zsidó üldözőitől. Ezek után senkit sem lepett meg, hogy a tárgyilagosságáról híres zsidó sajtó felháborodva ordibálta, hogy David Irving már az osztrák börtönből tagadja a holocaustot. Megtorlásként a börtönigazgatóság megtiltotta a médiának, hogy a jövőben beszéljenek a történésszel. Akik nem ismerik Irving pályafutását és műveit, joggal kérdezhetik: miért ez e mérhetetlen, ádáz gyűlölet a világhírű történésszel szemben? Talán csak nem valóban holocaust-tagadó? A válasz egyértelműen nem. Ez ellen a népszerű történész mindig határozottan tiltakozott, ezért is perelte be Debora Lipstadtot 2000-ben, rágalmazás és hitelrontás címén. Azért nem holocaust-tagadó, mert értelmes ember csak azt tudja tagadni, amiről tudja, hogy igaz. Közel 40 év levéltári kutatás után sem talált a holocaust hivatalosan elfogadott változatára semmilyen tudományos kritikát kiálló bizonyítékot. így a zsidók felháborodása ellenére sem tud hinni a gyakran nagyon megható, de még gyakrabban szórakoztató legendákban és a felnőtt gyermekek számára készült mesékben, bármenyire is szeretnék kikényszeríteni. Ellenségei nem képesek megérteni, hogy az értelmes nem-zsidók már csak ilyenek. Minden állításra bizonyítékot keresnek, amit az értelmükkel megvizsgálnak, mielőtt azt elfogadják. Hogy bizonyíték után komolyan kutatott, azt az is bizonyítja, hogy a múltban jelentős pénzösszeget is felajánlott annak, aki ezt a bizonyítékot neki bemutatja. Nem az ő hibája, hogy ►
