Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-03-01 / 2. szám
2006. március-április ► Szerettük őt, mert a szórakoztató médiában nem tűrte meg a fajkeveredés és faji öngyilkosság ferdeségét. Szerettük őt, mert arra használta a szórakoztató médiát, hogy oktasson minket az életről és az igazi értékekről. A témák oly módon álltak előttünk, hogy sohasem voltak unalmasak. A legjobb az volt, hogy azok a MI színdarabjaink és a MI filmjeink voltak a MI népünk által bemutatva. Szerettük őt, mert megtanított minket a faji igazságra, és még a szkeptikusoknak is bebizonyította, hogy a fehér faj minden nagy kultúra és civilizáció alapítója, és a fajkeveredés a nagy romboló. Szerettük őt, mert semmit sem rejtett el előlünk. Bízott erőnkben, hogy képesek leszünk szembeszállni a legsötétebb kegyetlenkedésekkel is, amelyekre ellenségeink ragadtatják magukat - és le fogjuk győzni azokat bátran és határozottan. Szerettük őt, mert bátor tervei voltak, amelyek javára váltak az embernek és összhangban voltak a természettel. Szerettük őt, mert ő építtette számunkra a legjobb autóutakat a világon, amelyeket azóta is irigyelnek és utánozni akarnak a többi népek. Nemcsak autóutakat adott nekünk, hanem olcsó, praktikus autót is, hogy ezeken az utakon azzal közlekedjünk: a Volkswagent, a nép autóját. Szerettük őt, mert tisztes pénzt adott nekünk, és ezzel megóvta munkánkat, otthonainkat és iparunkat. Életünket nemcsak elviselhetővé, hanem gyümölcsözővé is tette. Szerettük őt, mert az Úr tettéhez hasonlóan kiűzte a pénzváltókat az országunkból. Megtanította nekünk, hogy az igazi vagyon nem az aranyon és nem a hitelen alapul, hanem országunk és népünk termelőképességén. Tisztességes pénz csak tisztességes embereknél lehetséges. Semmilyen jogrendszer és az arany sem képes minket megvédeni a kormányzatban lévő bűnözőktől. A tisztességes embereket nem pótolja semmi sem. Szerettük őt, mert a pénzelőállítást kiragadta a zsidók kezéből, amerikai elődjéhez, Abraham Lincolnhoz hasonlóan. Gazdasági életünket megújította, a békeidők jóléti színvonalára emelte. Nem a háborúra való felkészülés vetett véget a mi gazdasági válságunknak. Ahol a zsidók megtartották a pénz feletti hatalmukat, ott a gazdasági válság súlyosbodott. Ebben az időben Amerikában és Nagy- Britanniában drasztikusan nőtt a munkanélküliség. Ahogy az angol katonai stratéga, Liddell Hart kitartóan hangoztatta: az utolsó dolog, amit Hitler akart, az a háború volt. De végül bekövetkezett a háború, és éppen kellő időben a zsidó bankárok számára! A háboait Anglia üzente meg 1939-ben, de akkor részéről kevés harci cselekmény történt. Anglia zsidó feltételeket szabott a háború befejezésének: meg kell ölni Hitlert és vissza kell térni a nemzetközi aranyalaphoz. Németország választási lehetősége a biztos éhhalál, vagy harc közben lehetséges halál volt. A zsidó bankárok teremtették meg a súlyos munkanélküliséget országunkban, éppen úgy, mint Angliában, Franciaországban, Amerikában és szerte a világon. Ezt a pénzkészlet csökkentésével érték el, amelyet a fajilag renegát kormányaink teljesen a kényükre-kedvükre bíztak. Mielőtt Hitler hatalomra került, 7 millió német volt teljesen és több, mint 6 millió csupán részlegesen munkanélküli. Az 1929-1933 közötti négy sivár esztendőben az elkeseredés és kilátástalanság népünkből 250 000 ember öngyilkosságát okozta. Szerettük őt, mert megszabadított minket a hazai szükségletek külföldi szállítóinak szeszélyei és hóbortjai borzalmas függéstől. Megtanította nekünk, hogy a politikai függetlenség csak a gazdasági függetlenséggel együtt lehetséges. «IÎÎVAK011Î Szerettük őt, mert mély tisztelet élt benne a múltunk iránt. Egy nép, amelynek erősek a gyökerei, nem dönthető le a szeszélyek, divatok és ostoba újítások szélviharai által. Szerettük őt, mert mélységesen lelki ember volt, aki nem engedte meg, hogy a zsidók összezavarják a keresztény tanításokat. A keresztény egyházak szerették őt. Az SS több mint 40 %-a katolikus volt. Szerettük őt, mert templomokat épített a számunkra. Keresztény templomokat. Ellenségeink a kereszténység nevében lerombolták ezeket a templomokat, kérkedve később a bombatámadásaik „pontosságával”. Ma rabbik tanítanak „keresztény” iskolákban. A zsidó Talmud, az ő „szent könyvük” a nem-zsidókat a „föld állatainak” és „marháknak” nevezi. A zsidók nem változtak. Miért változtak meg a keresztények? Szerettük őt, mert újra megerősítette az egészséges munka és egészséges táplálkozás bölcsességének jóságát. Szerettük őt, mert bízott a népében. Nem tartotta szükségesnek korlátozni a fegyvertartást. Egyetlen igazi vezérnek sem kell félnie saját fajának fegyveres tagjaitól. Szerettük őt, mert megtanított minket értékelni a szépséget azáltal, hogy a saját kezünkkel létrehozzuk azt. A tökéletesség és a kiválóság voltak a mi céljaink. Miközben azon fáradoztunk, hogy úrrá legyünk a közegünkön, megtanultuk megfigyelni a természetet és alkalmazni a törvényeit. így lettünk művészek és nemzetiszocialisták is, mivel a nemzetiszocializmus egyszerűen a természet törvényeinek alkalmazása a politikára. Szerettük őt, mert arra bátorította a férfi és női nemet, hogy realizálják teljes potenciáljukat, nem mint egymással versengő, hanem mint egymást kiegészítő lények. A férfiak a nőkért lettek teremtve, és nők a férfiakért. Minden egyes férfit és nőt arra képeztek ki, amit a legjobban el tudott végezni. Ez nem azt jelentette, hogy a férfiak nem lehettek művészek vagy kreatívok, és azt sem jelentette, hogy a nők nem lehettek nagy pilóták, fényképészek, filmrendezők vagy atléták stb. Ez egyszerűen azt jelentette, hogy bármit cselekedtünk, a mi férfiaink férfiasak, és a mi asszonyaink nőiesek voltak. így a szexuális szerep összekeverésének sulykolását, amellyel az ellenségnek az volt a célja, hogy a nemek szerepét a gyermeknevelésben elsorvassza, leküzdötte és meghiúsította. Szerettük őt, mert sok erőfeszítést és gondoskodást áldozott azért, hogy a születendő gyermekek és a szüleik egészséges, kellemes környezetben éljenek. A gondoskodást az egészséges fiatal szü-9. oldal lökkel kezdte, hangsúlyozva az egészséges étrend, életmód és az alkoholtól való mentesség szükségességét. A betegeket és a szellemileg fogyatékosokat elkedvetlenítette attól, hogy még inkább ráerőltessék magukat a szorongatott helyzetben lévő népességünkre; a genetikai fogyatékosok számára a sterilizációt ajánlotta. A német nép dönthette el, kinek legyen gyermeke - nem a zsidó bankárok. Szerettük őt, mert megvédte a születendő gyermek jogait, és a fiatalokat az utódainkat megillető szeretettel és tisztelettel vette körül, amire a felelősségteljes felnőtt életre neveléssel tette méltókká őket. Szerettük őt, mert összefogott minket, európaiakat. Vele együtt az erőnket annyira felismertük, és a faji küldetésünk fenséges jelentőségét annyira átéreztük, mint soha korábban. Valamennyiünket összefogott, még az amerikaiakat, oroszokat és a briteket is. Európa összes országaiból csatlakoztak a fehér emberek az ő soraiba, hogy megvédjék a fajunk szent horogkeresztes zászlóját. A fehér civilizáció pusztulását elhárítottuk, mert a végsőkig harcoltunk. Az áldozatunk nem volt hiábavaló! Szerettük őt, mert a legjobbat hozta elő a harcos férfiainkból. A hősök új nemzedékével ajándékozott meg minket. Hűséges volt a szövetségeseinkhez és a szavait cselekvéssel támasztotta alá. Szerettük őt a nagylelkűségéért, amely abban nyilvánult meg, hogy nem vette figyelembe az ellenséges izgága emberek szokásos propagandisztikus tűszúrásait. Szerettük őt a lovagiasságáért, és azért a háborús viselkedéséért, amely arra irányult, hogy lehetőleg minél kevesebb fehér élet pusztuljon - akár a barátaink, akár az ellenségeink soraiból. Szerettük őt, mert tisztelte a hőseinket. Egy faj hősök nélkül halott vagy haldokló faj. A mi fehér hőseink bátrak, egyenesek, erősek és jóindulatúak. A faji ellenségünk „hősei” gyávák, fondorlatosak, gyengék és kegyetlenek. Egy faj a hőseiről ismerhető meg, mivel a hősök azok, akiket tisztelni lehet, és a hősök a követendő példák. így különbözünk a faji ellenségünktől, a zsidótól. Szerettük őt, mivel az ő szellemi jelenléte megakadályozta, hogy a szenvedéseink és bánataink legyőzzenek minket. Olyan rajongással szerettük őt, mint egyetlen halandót sem, előtte és utána. Az ő szelleme ott szárnyal a fehér ember európai otthona felett. Akárhol vagyunk, ő velünk van. (Ford: Tudós-Takács János)
