Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / 5. szám
A KÁRPÁTUKTÚL LE AZ ALDUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. TESTVÉR! OLVASD A HUNGARISTA SZELLEM LAPJÁT! 44. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2005. SZEPTEMBER-OKTÓBER ÁRA: 2,25 US dollár MAJOR TIBOR SZABADSAGHARCUNK HŐSEI, ITT VAGYTOK: EMLÉKEZÜNK! Egyszer úgy érezzük, mintha az 1956. október 23-án lángra lobbant nemzeti forradalom és szabadságharc óta lepergett negyvenkilenc esztendő nem lenne több egy rövid percnél. Máskor a csalóka évtizedek távolságába űzi tőlünk a Magyar Októbert. A visszaemlékezés forróságában a szabadságharc leírhatatlan tüze ég bennünk és a szívünkben életre kelt dicsőséges napok mámora feledtet minden hétköznapi szürke gondot és minden azóta történt változást. Sohasem felejtjük el a vérbefojtásában is dicsőséges szabadságharcunkat. Negyvenkilenc esztendő nagy idő nemcsak az ember, de a történelem homokóráján is. Korunk a rohanás kora. Egymást érik az események, s mint szigetek a nagy óceánból, úgy emelkednek ki a történések hullámaiból az új országok és rendszerek, hogy azután éppoly gyorsan letűnjenek, mint ahogyan felvetette őket a zöld asztalok körül ülő világintézők. Hol vannak már Mussolini fekete ingesei és hol az olasz népet lázban tartó Giovinezza? És hol vannak Franco tábornok barna ingesei? És hol a ködös Anglia világuralma és a francia gloire? Ilyenkor, a ködbebukó október havában mi magyarok is kérdezhetjük, hol az ország, amely valamikor hazát adott nemcsak a magyarnak, de horvátnak, szlováknak, románnak és németnek egyaránt az ezer év alatt összekovácsolódott Duna-medence nagy egységében. Mint a vihar a fát, úgy rázott bennünket ezeréves történelmünk viharja és jól mondta Bismarck: csoda, hogy ez a kis nép annyi balsors és megpróbáltatás ellenére megmaradt és országot épített. Három elbukott forradalom sebeit viselték a homlokunkon, amikor 1956-ban becsületünk és fennmaradásunk érdekében ismét barikádot kellett emelnünk úgy a pesti utcákon, mint mindenütt az országban. Harcunk a nemzeti együvé tartozásnak, az áldozatkészségnek, a szolidaritás készségének, a büszke méltóságnak, a bátorságnak, hűségnek, kitartásnak, élni akarásnak felkelése volt: a Rákóczi-felkelés és 1848-49 hősi napjai legalábbis ezt bizonyítják. De talán legjobban 1956 októbere. A huszadik század elesett magyar hőseinek két októberi ünnepnapját, 1944. október 15-ét és 1956. október 23-át megelőzi a naptárban az október 6-i ünnep, azoknak az ünnepe, akik az 1848-49-es szabadságharc után törvénytelen kivégzések áldozataként szenvedték el a harcban elesett testvéreik sorsát. A Nyugat először viharos lelkesedéssel megtapsolta dicsőséges szabadságharcunk bámulatos dicsőségsorozatát, azután könnyezve nézte az orosz túlerővel vívott tragikus küzdelmünket - de nem segített. A Nyugat megvetette a Habsburgok zsarnokságát, gyűlölettel szemlélte, hogy a legendás bátorságú magyar nemzetet a cár segítségével tiporják el - de mindvégig a nézőtéren maradt. Oroszország azonban hű maradt önmagához: a veszélybe került önkény segítségére sietett és Magyarország végül megláncoltan, véres testtel a porban hevert. Elérkezett a kegyetlen bosszúra szomjas dinasztia „fénykora”, megkezdődött a védtelen nemzet meggy ötrése. 1849. október 6-án, az aradi sáncok alatt, tizenhárom honvédtábornok várta sorsa beteljesedését. A történelem halhatatlanjainak fenséges nyugalma áradt lényükből, a hősök lenyűgöző fölényével mentek a bitófához, vagy a kivégző osztagok puskacsövei elé. A halálig betöltött kötelesség érzetének magaslatáról búcsúztak a földi élettől. Életükkel kellett fizetni, mert a szabadságért harcoló honvédseregek élén fegyverrel védték hazánk szent jogait. Az 1848-49-es szabadságharc emléke igen elevenen él a nemzet lelkében. Dinamikája és jelenetei öntudatlanul, sőt gyakran tudatosan történelmi példa gyanánt szolgáltak az 1956-os szabadságharc számára. Az 1944-45-ben lezajlott nemzetvédelmi eseményeket az 1956-os események többé-kevésbé igazolták. 1944-ben csak egy vékony politikai réteg volt tisztában a bolsevizmus nemzetpusztító rémségeivel és hangoztatta, hogy a bolsevizmussal nincs megegyezés, csak győzelem vagy halál. A Kormányzó hazaárulási terve meg akarta nyitni az utat a bolsevista csorda előtt. E terv meghiúsult, mert szembetalálkozott a nemzet ellenállásával és megmentette hazánknak a történelem folyamán többször is kivívott becsületét. Mivel az ország kétharmad része akkor már bolsevista megszállás alatt volt, természetesen sem Szálasi Ferenc titkos szavazások útján államfővé való választására, sem a Hungarista Állam megvalósítására nem kerülhetett sor. De történelmi érdemünk marad, hogy Budapest 52 napos A TARTALOMBÓL Polgár Lajos VISSZAHOZOM A NYILASKERESZTET! 5. oldal Dobszay Károly A„HÁBORÚS BŰNÖS” Nácivadászat és ami mögötte van 4. oldal Mark Weber SIMON WIESENTHALj A HAZUDOZÓ ‘NÁCIVADASZ’ 6. oldal Dobó Katica DÉLEN A HELYZET VÁLTOZATLAN 3. oldal Tudós-Takács János A HOLOCAUST-SZTORI ÁLDOZATA 8. oldal David Duke FEHÉR SZEXRABSZOLGÁK IZRAELBEN 9 oldal védelme alatt a magyar családok ezrei és ezrei menekülhettek Nyugat felé, s hogy a bolsevista hadsereg nem nyomulhatott előre a Rajnáig, s így Nyugat- és Közép- Európa megmenekülhetett a szovjet megszállás borzalmaitól. 1956. október 23-án a bolsevizmussal, ezzel az egész világot elnyeléssel fenyegető veszedelemmel szemben ragadott fegyvert a magyar nemzet. Egy egész nemzet kelt fel, nemcsak a saját szabadságáért, hanem a még szabadnak nevezett emberiség békéjéért, biztonságáért. 1956. október 23-a fordulópontot jelent Európa és a szabad nyugati világ életében. Nemzetünk felmérhetetlen véráldozata, a fanatizmust is túlszárnyaló harca volt az, ami felnyitotta a katasztrófa felé tántorgó emberiség szemét. 56-os szabadságharcunk valósággal felriasztotta a világ szabad nemzeteit, utat mutatott az idealista százmilliók számára, hogy mit kell tenni azért, hogy az európai civilizáció csodás alkotása fennmaradjon és tovább fejlődhessen. A mi 1956-os szabadságharcunk, bolsevizmus elleni felkelésünk nem csupán egy történelmi dátum, hanem lángoló aranybetűk mind a magyar nemzet, mind az egész világ emberiségének történelmében. 1956. október 23-án döbbent rá a szabad világ, hogy milyen jövőt tartogat számára a Szovjet világuralmi törekvése és a dicsőített koegzisztencia. Nemzeti forradalmunk és szabadságharcunk elárulása, a nemzetközi diplomácia zöldasztalán való elveszítése a nyugati politikusok lelki ismeretét terheli. Szavakat lehet formálni és átértelmezni, de az igazság akkor is igazság marad, és azt megváltoztatni nem tudja egyetlen földi hatalom sem. Vádolnak a végelláthatatlan tömegben felsorakozó, vértanúhalált halt testvéreink, a hősi Pesti Srácok emléke. Vádolják azokat, akiknek segítségével a kommunizmusnak nevezett szörnyeteg világhatalommá növekedett, azokat, akik megakadályozták nemcsak a
