Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / 5. szám
2. oldal «lîîVAKVfcî 2005. szeptember-október Major Tibor: Szabadságharcunk hősei, itt vagytok: Emlékezünk! magyar, hanem a többi európai nemzet antibolsevista győzelmét is. Az Egyesült Államokban a Congressional Rekord 1960. augusztus 31 -i száma tartalmazza azt a beszédet, amit a demokrata párti M. Feigham kongresszusi tag 1960. július 21-án Bufalóban tartott: „Önök emlékeznek arra, hogy a magyar szabadságharc, amely 1956. október 23-án tört ki, október 28-ára az országot megszabadította orosz elnyomóitól. Forradalmi kormány vette át a hatalmat, és öt napon keresztül csak politikailag volt légüres tér.” Erre az amerikai Külügyminisztérium - tekintettel Tito diktátor érzékenységére - november 2-án a következő táviratot küldte a jugoszláv zsarnoknak: „Az Egyesült Államok kormánya a Szovjetunió határain keletkezett kormányokkal szemben, amelyek nem tanúsítanak barátságos magatartást a Szovjetunióval szemben, elutasító álláspontot foglal el.” Negyvenhét óra elegendő volt Titónak arra, hogy az árulásnak ezt az üzenetét közölje kremli elöljáróival. Nem véletlenség és nem tévítélet következménye volt, hogy november 4-én megkezdték Magyarország megszállását. „Az infámiának (aljasságnak) ez a távirata elsüllyedt az 1956-os elnökválasztás lármájában. Úgy hiszem” - mondta M. Feigham, - „elérkezett az ideje, hogy a kongresszus mindkét pártja mindent átfogó vizsgálatot indítson ennek az aljas árulásnak ügyében. ” Ezt az árulást Magyarország szabadsága ellen azonban éppúgy nem vizsgálták felül, mint az USA-kormánynak nagyon is kétes szerepét a berlini fal építésekor, vagy a kubai Disznó-öbölben elszenvedett katasztrófát, vagy mint a győzelemre nem törekvő politikát a koreai háború idején. „Az októberi ellenforradalmi események egyik jellemző vonása volt, hogy aktivizálta és saját szolgálatába állította az alvilágot, a bűnözőket: tolvajokat, rablókat, prostituáltakat. Ezek jelentős szerepet vállaltak” — olvasható a kommunista kormány „Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben ” című förmedvényében- „a proletárdiktatúra megdöntéséért vívott harcban, de különösen a kommunistaellenes terrorcselekményekben vettek aktívan részt. Nagyon sok esetben a rendőri és államvédelmi beosztottak elleni terrorcselekményeket - amelyeket a nyugati lapok a ’nép bosszújaként’ tüntettek fel - éppen azért követték el, mert mint bűnözők gyűlölték a rendfenntartó szerveket.” A Magyar Izraeliták Országos Irodájának emléktáviratában olvasható, hogy „a zsidóság vezetőinek- köztük a kis vidéki hitközségek világi és felekezeti vezetőinek - az a határozott véleménye, hogy ha az ellenforradalmat nem verik le viszonylag rövid idő alatt, az a fasizmus által oly súlyosan megtizedelt magyarországi zsidóságra nézve is végveszéllyel járt volna”. A Rivarol című nagy francia hetilapnak megállapítását idézzük szóról szóra: „Az otthon szenvedő magyar milliók és a menekülő magyar tízezrek vigasztalást találnak a közösen elviselt szenvedések által megerősödött szolidaritásukban. Mindenki tudja közülük, hogy az otthoni hóhéruralomnak leghűbb támaszait egy csomó válogatott hitsorsos jelenti, akik a kormányzat, a közigazgatás, a titkos rendőrség jói dotált pozícióiban szolgálják, életre-halálra a kommunista rablóuralmat. Ezek nagy részét még Rákosiék hozták magukkal a moszkvai emigrációból. Más részüket Budapesten az ottani radikális zsidó intellektuelekből válogatták össze. Ezek közül a felkelés folyamán jó néhánnyal leszámolt, rövid úton, a jól kiérdemelt népharag.” Ezeket írja tehát a Rivarol. De ugyanakkor idézi a Le Mond című nagy francia lapból egy Schreiber nevű „magyar” cikkét, aki a párizsi rádióban a budapesti eseményekkel kapcsolatban felháborodva emlékezett meg a „fehér terror” ilyen kilengéseiről. „íme” - írja a Rivarol -, „Schreiberéket nem érdekli a magyarok szenvedése, a fő számukra, hogy a zsidóknak, akik a magyar nép hóhérainak szolgálatában tevékenykednek, a hajuk szála se görbüljön meg. Szerintük még az is elviselhető ugyan, ha a magyar népharag egy-egy orosz katonán tölti ki bosszúját, de ha ugyanezt meri tenni olyan zsidókkal, akik a szovjet szolgálatában hóhérkodnak, ezért mindjárt az egész magyar népet fasiszta lázadóknak kell megbélyegezni. ” „Ezpersze érthető” - folytatja a Rivarol -, „ mert ha az üldöztetést panaszolnák, beszélniük kellene az üldözőkről is, akik majdnem kizárólag az ő hitsorsosaik közül kerülnek ki. Ezek, mintegy százan, annak idején a Kun Béla-féle első proletárdiktatúrában is, az első világháború után, ugyanezt a hóhérszerepet játszották. Százával vitték akasztófára a magyar föld népének legjobbjait, hogy aztán Rákosival együtt Moszkvába meneküljenek s ott várják be és ott készítsék elő, Sztálinék szolgálatában, Magyarország és a magyar nép újabb leigázását. ” Hernádi Tibor „A rendszerváltás igaz története” című történelmi remekművében olvasható, hogy az 1956-os szabadságharc alatt a feltörekvők között találunk zsidót is. Angyal István személyében „ő a Tűzoltó utcában ütötte fel főhadiszállását ’. Angyal nem nemzeti forradalomról, hanem szocialista forradalomról beszél. Nem Nagy Imrével tart kapcsolatot, hanem Kádár Jánossal és persze a szovjet nagykövetséggel. 1956. november 7-én a szovjet inváziót követő napokban ” — írta Hernádi — „ nem az ország megszállásának kiterjesztésén, a magyar nemzet legjobbjainak legyilkolásán háborog, hanem azon kesereg, hogy kommunisták lőnek kommunistákra. Bár november 7-én még valóban nagy zavar uralta a magyar közállapotokat, ilyenre azért nem került sor. Sokkal inkább arra, hogy kommunisták lőttek a magyar szabadságharcosokra. November 7-én a nemzeti zászló mellé kitűzi a vörös zászlót is. ” „Angyal István a nemzet szabadságharcát saját kezű vallomásában ő is ellenforradalomnak nevezi. Sorsát mégsem kerülhette el. A kommunista kormány a népköztársaság megdöntésére való fegyveres kísérlete miatt halálra ítéli. „Ma már a magyarországi baloldal is - óvatosan ugyan - egyre határozottabban nyomul abba az irányba, hogy az 1956-os felkelés nem a Szovjetunió és a nemzet államkapitalista kirablása és gyarmatosítása ellen történt, hanem a szocialista vívmányok védelmében. Nem nehéz megjósolni, hogy csak idő kérdése és Angyal Istvánt nyilvánítják az 1956-os szocialista felkelés legnagyobb hősének.” - olvasható Hernádi tanulmányában. 1957-ben az orosz bolsevista forradalom negyvenéves ünnepsége alkalmából a Moszkvában tanácskozó közép-kelet-európai kommunista párttitkárok szorgosan elemezték azokat az okokat, amelyek 1956-ban a magyar és lengyel népi mozgalomhoz és forradalomhoz vezettek. 1. Higgyél nemzetedben, és magadban is hinni fogsz. 2. Szeresd népedet, és téged is igazán szeretni fognak. 3. Nevesd ki a győztesek hazugságait, és kutasd ki a valóságot népedben bízva. 4. Vesd meg a hazugság szolgáit, mert ezek gyűlöletet vetnek és pusztulást hoznak a népekre! 5. Vezesd a hazugságok alatt megvakultakat, hogy el ne botoljanak! Gyógyítsd meg beteg lelkűket! Viseld el türelmesen gyűlöletüket, mert az ellenséges hazugságpropaganda áldozatai. Fivéreink és nővéreink ők. Gondozd őket, ahogy egy tisztességes nép sebesült harcosait gondozza! 6. Tudd, hogy semmi sem erősebb, mint a szellem, és ne félj ellenségeink gyilkos gépezeteitől, mert ezek értéktelen ócskavassá válnak, ha a szellem elfordul tőlük! A diagnózis az volt, hogy ezekben az országokban a marxizmus még nem vert mély gyökereket a népben és ez magyarázza a nyugati szabadságeszményekhez való ragaszkodást, valamint a vallásos ideológia még erős befolyását. A kommunista párttitkárok határozata az volt, hogy az illetékes pártok elsőrendű programpontja legyen az ideológiai harc kiélesítése, a vallásos elemek visszaszorítása és a harcos ateizmus ébresztgetése. Magyarország ekkor már hét éve túlesett azon az oltárfosztáson, mely a keresztény egyházakat szellemi, lelki és anyagi bázisaitól kifosztotta. Amily mértékben erősítette a Kommunista Párt a Mindszenty József hercegprímás elleni agitációt, oly mértékben zárkózott fel mögötte az ország egész keresztény társadalma. Ravasz László református püspököt a katolikus hercegprímás személyesen felkereste budapesti hivatalában. A két keresztény főpap teljesen egyetértett a kibontakozó kommunista kultúrharc és iskolaharc elleni védekezésben. Mindszenty hercegprímás ezután a budai cisztercitáknál nyilvános szentbeszédet mondott a katolikusprotestáns történelmi együttműködésről, eltemetve régebbi évszázadok hitvitáit. Magyarországon 1946-ban létrehozták az ökumenikus együttműködést, ami a világon a II. Vatikáni Zsinat után lendült fel. Magyarország hercegprímása meghirdette továbbá a Mária-évet, amely 1947 végétől 1948 végéig tartott. A Mária-év végén készült statisztika szerint a Mária-év ünnepségein 4 600 000 hívő vett részt. Az utolsó szabad hitvallás volt ez az 1956-os forradalom előtt, a nemzeti egység jegyében. Az 1956-os nemzeti forradalom és szabadságharc története azt igazolja, hogy az iskolákért vívott harc és annak erkölcsi győzelme, visszaszorított indulatai, majd az iskolák elrablása s ennek szűnni nem tudó emléke volt az egyik fő forrása annak a lelkületnek, ami végül 1956. október 23-án a barikádokhoz vezetett. Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek is érdemes lenne az 1956-os nemzeti forradalom és szabadságharc történelmi magaslataira odafigyelnie, aki 2004. február 23-án ezeket mondta: „Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni.” Önök, Gyurcsány Ferenc, csak deformálni tudják Mária országát, de azt se sokáig. Hőseink és vértanúink ünnepelt három csoportjának indítóokait és közülük a legfőbbet, a becsületet, a nemzethez való hűséget szemlélve azonban egy pillanatig sem kételkedhetünk, hogy itt többről van szó, mint egy régebbi koreszme egyszerű átvételéről. Nemzetünk legjellegzetesebb vonása, koreszméktől, váltakozó ideológiáktól független ősi öröksége, amit hőseink, vértanúink 1849-ben is, 1944-ben is és 1956-ban is, mint egész történelmünk folyamán mindig megjelenítettek. 7. Tudd, hogy népünknek az abszolút szellem adta a tudást! Ebből a tudásból nő ki népünk ereje az anti-nép legyőzésére, amely világszerte rabszolgává teszi és legyilkolja a népeket. 8. Tudd, hogy a gyűlölet elsötétíti a valóságot és az igazságosságot gyalázza! Akit a gyűlölet vezet, az nem a valóságért és igazságért harcol. A gyűlölet angyalává válik - mint ellenségünk. 9. Tudd, hogy csak az ellenségen keresztül látszik igazi nagyságunk, mely fölszabadítja a világot. Ne átkozd az ellenséget, hanem foglald be imádságaidba, hogy legyen ő is részese az abszolút szellem tudásának. 10. Bárhol is legyél, szavazz a valóságra! A valóság akkor győz, ha félelem nélkül beszélünk róla. (www .deutsches-kolleg.org) Horst Mahler A NEMZET TÍZPARANCSOLATA
