Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-05-01 / 3. szám
mnvAKöfct mfiGYMiOK (i KnRpflT-mcDcnccßcn 5. oldal Szentgyörgyi Elvira sorozata (1.) ✓ (Függetlenség Évkönyve 1939) A magyar Felvidék szépséges tájképeit: az ősi városok főtereit, a három-hegy legendás várromjait, a kanyargós folyókat, virágos mezőket, sziklás bérceket húsz éven át csak az emlékeinkben őriztük. Egy-két régi könyv, néhány képeslevelezőlap idézte fel csak a fájó emlékek lelkűnkbe vésődött rajzait... A Félvidék felszabadult kedves városainak képe ma már nem álom, nem ábránd ami számunkra, hanem boldog valóság. De ott, túl az új határvonalon még mindig könny pereg a magyar történelem megszentelt földjére... Amit végre visszakaptunk KASSA, A NAGY FEJEDELEM VÁROSA Ősi címerét valamikor a XII. század derekán kapta II. Gézától, aki három liliommal díszítette fél az angyalos pajzsot. Kétszáz esztendő múlva V László arany koronát is adományozott a liliomok fölé; Igazságos Mátyás utóda: Ulászló pedig megduplázta a kecses virágokat; elrendelte, hogy legyen a három liliomból hat. Sőt, ráadásul még egy fél sast is ajándékozott a kassaiaknak, Anna királyasszony címeréből és a címertartó angyal piros ruháját átfestette kékre. Nem tréfa: a magyar királyok azért halmozták el Kassa városát a díszes méltóság és előkelő rang külső jeleivel, mert egyebet már nem tudtak adni ennek a jómódú, kiváltságokban bővelkedő városnak. Kassának mindig volt mindene: vagyona, bölcsessége és ereje; évszázadok óta a magyar Szentkorona legszebb, legértékesebb gyémántjai közé tartozott. Dolgos polgárainak szorgalmából nőtt nagyra; hűségéről biztosította urainak háláját, okosságával alattvalóinak ragaszkodását, így lett belőle Bocskay, Bethlen és Rákóczi fejedelmi székhelye; a Felvidék keleti fővárosa. A város múltja és jelene tökéletesen egymásba fonódik: látképét történelmi erők alakították ki és ez a történelem benne van minden épületében, minden maroknyi földjében. Négy hatalmas, szabályos négyszögbe torkolló Körút öleli körül, ezeken belül épült fel a Belváros s alig egy kőhajításnyira fut el szeszélyes kanyargással a Her nád. A hat — majdnem önálló életet élő - kis városrész minden zugában történelmi műemlékek hirdetik Kassa évezredes, színtiszta magyarságát. A Fő-utcán áll Szent Erzsébet gyönyörű, gótikus székesegyháza, amelynek kriptájában Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Rákóczi József, Bercsényi Miklós és felesége Csáky Krisztina, Sibrik Miklós udvarmester és Eszterházy Antal generális csontjai porladnak. Közelében a Szent Mihály-kápolna: a csúcsíves építőművészetnek szinte az egész világon egyedülálló, csodálatos szépségű műremeke. Valamivel odébb emelkedik a híres Orbán-torony, melyet 1620-ban építettek. Ekkor pusztította el Kassa háromnegyed részét a „vörös kakas” s a tűzvész a város minden harangját megolvasztotta. Maradványaikból néhai Illenfeld Ferenc ágyú- és harangöntő-mester akkora harangot KÓS KÁROLY Kiáltó szó (2.) Erdély, Bánság, Körös vidék és Máramaros magyarságához Két esztendeje, hogy sokan közülünk imádkozni tanultak és sokan átkozódni is. És sokan álmodozni és sokan megtanultak sími is, de legtöbben a vizeket néztük, a mi vizeinket, akik harsogva sietnek hegyeinkből lefelé, ki az Alföldre. Sokan néztük a vizeket, és közülünk sokan el is indultak a vizek mentén le a hegyekről, ki arra napnyugat felé, hogy onnan soha vissza ne jöjjenek. De az imádkozás ideje eltelt. És el az átkozódás ideje is. Az álmodozásnak is vége, és a sírásnak is. Aki pedig elindult a vizek mentén, az többé ide nem jöhet vissza, aki közülünk elmegy, az ne is kívánkozzék közénk vissza valaha: annak itt helye nem lesz soha, és jussa sem lesz annak. Fölébredtünk. Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az Élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel. Ösmerni akarjuk magunkat. Számba kell vennünk erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni. Aki fél, aki gyáva, aki nem bízik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból. Az menjen. Az nekünk bajt csinál, az a mi munkánkat akadályozza, az a mi lábunk elé gáncsot vet, a mi árulónk az! Senkit se sirassunk, aki elmegy innen. Senkit se tartsunk vissza. De biztassuk azt, aki habozik: az ingadozónak nincsen helye most. Kiáltó szó vagyok: ezt kiáltom! Az ítélet végrehajtatott: Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros kétmillió magyarsága bekébe !eztetett Romániába..... Nem rekriminálunk. Nem keresünk árulókat, nem keressük a megalkuvókat, a gyávákat, a bűnösöket avagy a bűnbakokat. Nem magasztaljuk magunkat gyáván azzal, hogy most hibáztatunk. De viseljük sorsunkat, ahogyan az reánk méretett. Nem keresünk jogot, vagy jogtalanságot, nem igazságot vagy igazságtalanságot, nem várunk méltányosságot, sem kegyelmet. Nem is kérünk. Nem kutatjuk, hogy az a nélkülünk, rólunk készült és kötött trianoni szerződés miféle koldusalamizsnát rendelt számunkra. Nincsen sok értelme ennek. A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az előrenézőknek. Álljanak elő, ne szégyenkezzenek, ne duzzogjanak. Az Élet nem vár, az Élet rohan. Kiáltó szómmal ezt kiáltom! VÉGE öntött, hogy a Dóm tornyában nem lehetett elhelyezni, ennek a számára készítették az Orbán-tornyot. Az ötszáz esztendős Ferencestemplomban valamikor közösen és egyidőben imádkoztak a katolikusok és a protestánsok. A premontrei templom I. Rákóczi Ferenc és Báthory Zsófia hamvait őrzi. A XV. században épült Lőcsei-házban királyok és fejedelmek laktak; a Fekete Sas vendégfogadóban Kazinczy Ferenc, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Tinódi Lantos Sebestyén, Báród Szabó Dávid és Bacsányi János szolgálták a magyar múzsát; itt indult meg a legelső magyar szépirodalmi folyóirat: a Magyar Muzeum. És itt, a Fő-utca közepén, büszkélkedik a legtisztább barokkstílusú, hatalmas színház; amelyben a Kazinczy által százötven évvel ezelőtt alapított Magyar Thalia úttörőinek unokái vigyáznak a magyar kultúrára. Kassa régi, nevezetes épülete a Parancsnoki Ház. Eredetileg Bethlen Gábor fejedelem pénzverdéje tanyázott benne, később a felsőmagyarországi fő-kapitányok székháza lett. Hűvös, boltíves szobáiban lakott Thököly és a Nagy Fejedelem; a vérszopó Karajfa és Wesselényi Ferenc, a Murányi Vénus hites ura... itt toborozták a negyvennyolcas szabadságharc legendáshírű vörössipkásait, a 9. honvédzászlóalj hőseit, Damjanich fiait. És ez az épület őrzi a magyar királyok egyik legnagyobbikának, Kassa város hűséges és pártfogó barátjának: Igazságos Mátyásnak emlékét. A bölcs és tudós király többször is járt Kassán: itt kötött békét a cseh Podjebráddab, itt vette mintául a Szent Erzsébet Dóm-ot a Buda várában felépítendő Koronázó-templomhoz és ide menekült a törököktől behurcolt mirigy-halál elől fiatal feleségével, Beatrix királyasszonynyal együtt. Három hétig élvezte a kassai polgárok vendégszeretetét és amikor elment, hét arany forintot kért kölcsön a városi tanácstól, mert elfogyott a pénze... Ez Kassa magyar múltja s ebből múltból terebélyesedik most ki jövője... Kassa igazi magyar város és az lesz minden időkben: Mátyás király városa - a magyar igazság, Rákóczi városa - a magyar szabadság és Kazinczy városa - a magyar műveltség vedelmezésében...- folytatjuk -
