Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-05-01 / 3. szám
4. oldal «ITtVAKOfcî Cili fl UGATOTT TORTEAClCm PONGRÁTZ GERGELY EMLÉKEZETE Megint egy hőssel kevesebbek lettünk Az Úr magához szólította magyar testvéreink közül azt, akinek 1956-hoz forradalmárként a legtöbb köze volt, Pongrátz Gergelyt. Olvasóinknak nem kell bemutatni Őt. Május 28-án. Budapesten - a lelki üdvéért a Szent István Bazilikában bemutatott szentmisét követően - búcsúztatták hívei a Corvin közben, míg másnap Kiskunntajsán temették el. Szomorú jele korunk világnézeti zűrzavarának és erkölcsi feslcttségének, hogy búcsúztatása napján a „Magyar Nemzet” hasábjain - Kő András ,,’56-os történész” tollából - olyan cikk jelent meg, amely teljesen méltatlan a Corvin köz főparancsnoka emlékéhez. Tipikusan fidesz.es toll: szerinte Pongrátz Gergely teljesen magára maradt, mert zsörtölődő volt. „Forrófejű”. A Hungária Szabadságharcos mozgalom és szerkesztőségünk a Corvin közben koszorúval rótta le tiszteletét Pongrátz Gergely földi porhüvelye előtt. Azoknak pedig, akik a fent idézett módon vélekednek Róla, üzenjük: hagyják békén legalább holtában a Corvin köz főparancsnokát. Szent volt, akárcsak az aradi tizenhárom. Aki ezt nem így látja, annak nincs helye közöttünk. Szittyakürt Szerkesztősége Pongrátz Gergely a Corvin-köz főparancsnoka: „Egy új, szebb és boldogabb Magyarországot teremtettünk meg. Nem akartunk a múltból visszahozni egyetlen társadalmi rendszert sem, hanem kiválasztani mindazt, ami a nemzet érdekeit és javát szolgálja. A szocializmust teljes értelmében, eredeti formájában akartuk megvalósítani. Egy olyan szocialista Magyarországot akartunk létrehozni, ahol a bányák és a bankok kivételével minden termelőeszköz állami tulajdonból köztulajdonba megy át. A munkás legyen „részvényese” annak a gyárnak, vagy üzemnek, ahol dolgozik. A hasznot a munkások között osszák szét, szakképzettségük és termelésük arányában. Tiszteletben tartani a magántulajdont, és az egyéni kezdeményezést, aminek meg kellett volna szabni a felső határát. A munkástanácsok vették volna át a szakszervezetek szerepét, melyeknek tagjait maguk a munkások választják meg. Ez a szelekció kizárólag a munkások és nem a mindenható kommunista párt érdekeit szolgálta volna, mint ahogy azt a szakszervezetek a kommunista országokban teszik. Az államot a dolgozó nép tartotta volna el, a bányák és a bankok hasznán kívül minden gyár és üzem egy meghatározott százalékos adó befizetésével, a haszonrészesedés kifizetése előtt. Es nem fordítva, ahogy a kommunista, vagy állami kapitalista rendszer (ami a gyakorlatban ugyanaz), gyakorolta a hatalmát a dolgozó nép felett.” ÖnÉLETRflJZ 1932. február 18-án születtem Szamosújváron. A magyarságtudatot és a magyar haza szeretetét szüléink belénk nevelték és a harmincas évek végén a román gyerekek sokszor belénk verték. A háború beíejeztével először Mátészalkára költözött a családunk, majd amikor édesapám hazajött, Soroksárra kerültünk, ahol édesapám kilenc gyermeke után 13 hold juttatott földet kapott és azon gazdálkodott. Én agronómus lettem és csakis őrzőangyalomnak köszönhetem, hogy börtön nélkül megúsztam a közel 12 évig tartó kommunista rendszert. Mint a szobi járási tanács takarmánygazdálkodási előadója, majd a ceglédi városi tanács főállattenyésztője, alkalmam volt megismerni a magyar paraszt szomorú, elkeseredett helyzetét és ez nagymértékben hozzájárult politikai művelődésemhez. Két évig voltam katona, mely idő alatt kétszer voltam őrvezető. Egyszer lefokoztak azért, mert egy politikai foglalkozáson olyan kijelentést tettem, hogy a kommunizmus nem más, mint állami kapitalizmus. Szerencsém volt, mert ez akkor 15 évi kényszermunkát is jelenthetett volna. Az 1956-os forradalom kitörésének híre a hcnyelpusztai állami gazdaságban ért, ahonnan október 24-én reggel indultam Budapestre, mert éreztem, hogy testvéreim is részesei a felkelésnek. Tudtam, hogy mellettük van a helyem. A Corvin közbe október 25-én hajnalban kerültem, ahol bajtársaimmal és testvéreimmel én is részese lettem azoknak a harcoknak és tárgyalásoknak, amelyek a forradalom győzelméhez vezettek. Életem legnagyobb kitüntetése akkor ért, amikor október 30-án a corvinisták engem választottak meg főparancsnokuknak. 1956. november 28-án hagytam el Magyarországot. 1957 tavaszán a Chicagóban megtartott Szabadságharcos Kongresszuson Király Béla elnök mellé engem választottak meg a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség alelnökének. Azóta a sok viharon átment szövetségnek 15 éven keresztül voltam elnöke, mely tisztségről és szövetségi tagságomról 1982 februárjában lemondtam. Forradalmunk 25. évfordulója során elhatároztam, hogy megírom a Corvin köz 1956-os történetét és szerepét a forradalomban. Mélységes gyászba öltözött a magyar lélek! Tragikus hirtelenséggel elhunyt Pongrátz Gergely, a Corvin köz egykori legendás főparancsnoka, az 1956-os szabadságharcunk hőse. Emlékét magyarok idézik világszerte Szendrei István nemzettestvérünk arról értesítette szerkesztőségünket, hogy az egerlövi református templomban Gordos Attila nagytiszteletű úr emlékezett meg nemzetünk nagy halottjáról, aki hivatást látott a nemzet szolgálatában. Ezt a hivatást vállalta Pongrátz Gergely és be is teljesítette. Az észak-amerikai Ohió államban, a nyugat-clevelandi Magyar Evangélikus Egyháznál Tamásy Éva lelkipásztor emlékezett Pongrátz Gergelyre, aki arra oktat bennünket, ami a magyar hősiesség legszentebb titka és nyitja: hogy erény és szent kötelesség a haza szeretete. Valahol Dél-Carolinában Herczeg Kálmánéknál gyertyaláng lobban Pongrátz Gergely szabadságharcos bajtársunk emlékére!
