Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-03-01 / 2. szám
«lîTVAKm (ElEPIEZETT YlinCIIODITOK 9. oldal Jack Corn FELSZABADULTUNK... Cl-) A Magyar Királyság trianoni béke-szerződéssel megcsonkított határait a szovjet Vörös Hadsereg alakulatai 1944. szeptember 23-án Battonyánál érték el. A visszavonuló német és magyar csapatokkal együtt tízezrével érkeztek a menekültek Magyarországra Ukrajnából, Erdélyből, Felvidékről és Lengyelországból. A magyar lakosság hitetlenkedve fogadta a szovjet katonák kegyetlenkedéseiről szóló beszámolókat. Ilja Gregorijevics Ehrenburg, az Ukrajnában német származású zsidó családban született szovjet író és költő 1967-ben bekövetkezett haláláig Sztálin őszinte csodálója és hűséges szolgálója volt. A háború előtt, alatt és után cikkeit, idézeteit, költeményeit rendszeresen közölte a Krasznaja Zvezda (Vörös Hadsereg lapja) az Izvesztyija, a Pravda és az Einikeyt (a Pravda héber nyelvű kiadása). Sztálinhoz kötődő közeli barátsága miatt a harci kedvet növelő plakátokon szereplő sorait a szovjet csapatok szentírásként kezelték. A kommunista propaganda vezér Ehrenburg több írásában, köztük a hírhedtté vált „Gyilkolj!” című röplapon így bíztatta a szovjet katonákat: „Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények... Az a szó, hogy ’német’, a mai naptól legyen a legnagyobb szitokszó, amit a szátokra vesztek... Ölnöd kell, és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett... Ha nem tudod őket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon őket... Ha csendes kötülötted a front és amíg várod, hogy ismét harcba indulj, ezalatt az idő alatt is keress németet, akit megölhetsz... Öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át... Ne a napokat, ne a kilométereket számoljátok, hanem öljetek és öljetek! a megölt németeket számoljátok az elfoglalt városok helyett... Öld a németet, ez a nagyanyád kérése! Öld a németet, ezért imádkozik az anyád! Öljetek, ezt kéri tőletek a gyereketek! Öld a németet, ezt kéri hangosan kiabálva tőled a szovjet haza! ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj ! Dicső szovjet harcosok, öljetek!” A Vörös Hadsereg katonái tisztjeik támogatásával és aktív részvételével tömeggyilkosságok százait követték el és szadista módon kínozták meg a fogságba esett ellenséges katonákat, az útjukba kerülő polgári lakosságot és válogatott módszerekkel irtották a német származású vagy német nyelvű gyerekeket, lányokat, asszonyokat és idős embereket. „1944. február 17-én a Kijev alól visszavonuló németeken rajtaütöttek Konyev tábornok csapatai... Harc nem volt, csak öldöklés, a túlerőben lévő szovjet katonák teherautókról géppuskázták le a feltett kézzel álló németeket, harckocsikkal taposták halálra a német katonákat, majd lóháton ordító kozákok százai vártattak közéjük, és a kardjaikkal vagdosták le a németek feltartott karjait és a fejeket... Több, mint 20 ezer eltaposott és összekaszabolt német halott maradt a havas földön... Konyev tábornokot ezért a hőstettéért marsallá léptették elő.” 1939. szeptemberében keletről a Szovjetunió is lerohanta Lengyelországot és 14.736 fogságba esett lengyel katonatisztet és 10.685 polgári személyt a Szmolenszktől nem messze lévő Katyn város környékén felállított három szovjet koncentrációs táborban (Kozielsk, Starobielsk és Ostashkov) gyűjtöttek össze, ahol 1940. április 4-e és 1940. május 13-a között naponta 300-as csoportokban, hátuk mögött szögesdróttal összekötözött kezekkel, kivégezték őket... Hatezer lengyel polgári foglyot Statobielskből és Ostashkovából marhavagonokban a Harkov városa melletti Dergacsiba vittek és őket is hasonló módon végezték ki és ásták el... Több száz lengyel foglyot, köztük nőket és gyerekeket vittek a Fehér tenger partjára, ahol két nagy halászhajóra zsúfolták fel őket és a nyílt vizen elsüllyesztették a hajókat, mindenki vízbe fulladt.” 1941. június 19-én a Lvov városába bevonuló németek a Brigidki nevű városi börtönben 3491 halottat találtak... A cellákban, a folyosókon és a börtönudvaron megerőszakolt és megcsonkított hullák százai hevertek, egy terhes nőnek a hasa a nemiszervétől a levágott melléig fel volt vágva és az élettelen magzat véres feje kilátszott a sebből, egy székre kötözött férfi tarkóján beszúrt késnek a hegye a szájából állt ki... Lutsk város börtönében a szovjet katonák 4 ezer rabból 2800-at hasonló módon öltek meg és Smarstinov börtönében 460 foglyot megkínoztak, majd összekötözték és felgyújtották őket.” „1944 január 28-ról 29-re virradó éjszaka a Litván Brigád nevű, 120 fős zsidó partizánokból álló egység megtámadta a kelet-lengyelországi Koniuchy falut és minden gyereket, asszonyt és idős embert agyolőttek vagy agyonvertek... Túlélője nem maradt a vérengzésnek, több, mint 300 holttest és felgyújtott ház maradt utánuk.” „1941. július 1-én az ukrajnai Broniki mellett folyó harcok során a szovjet katonák 180 német foglyot ejtettek... Másnap, amikor a németek visszafoglalták a területet, egy szántóföldön, kis területen összegyűjtve a Wehrmacht katonái 153 megcsonkított, magaslatról legéppuskázott német katona holttestét találták meg, mindegyik tetemről hiányzott a karóra, a gyűrű, a felsőruházat és a lábbeli... A tizenkét túlélő egyike elmondta a német tiszteknek, hogy az oroszoknál az új szabály szerint minden szovjet katona, aki húsz németet megölt, kitüntetést kap, előléptetik és mehet három nap rendkívüli szabadságra.” „1943. február 18-án a német ellentámadás elfoglalta az ukrajnai Donyeck mellett Grisino városát... A szovjet Vörös Hadsereg visszavonulása előtt fegyveres ellenállást nem fejtett ki, mert a hadifoglyok és a polgári lakosság legyilkolásával volt elfoglalva... A német katonák 406 német hadifogoly, 89 olasz, 9 román és 4 magyar katona holttestét találták meg... Az ukrán és német katonai kórházakban szolgáló nővérekkel és idős emberekkel együtt összesen 596 tetemet kellett eltemetni... A holttesteket brutálisan megcsonkították, a nőket korhatár nélkül megerőszakolták, a férfiak orrát, fülét, nemi szervét levágták, a nők melleit olyan módon vágták le, hogya fehér bordák a holttest teljes hosszában kikilátszottak, a nemi szervüket is kivágták és a szájukba tömték.”- folytatjuk -SÁTÁN ÉLT, ÉL, ÉLNI FOG! HITLER NEM HHLHRT MEG... Hitler 12 évig volt a német nép „Führer’-je, de már 60 éve halott, s vele együtt a nemzeti szocializmus is, de a hadjárat érte, vagy ellene a német tömegtájékoztatásban évrőlévre növekszik. A diktátor nem jelent veszélyt senki részére - mégis él! Éppen úgy, mint a hatvan évvel ezelőtti holokauszt. Egyiket sem szabad eltemetni, mert mindkettő nagyszerű üzlet azoknak, akik ebből élnek és továbbra is élni akarnak. Arra is alkalmas, hogy a következő nemzedék tudatába beültessék a német nép kollektív bűnét és ezt hisztérikusan, toronymagasságig növeljék egyre! Ennek a támadásnak már a kisgyermekek is, óvodától kezdve ki vannak téve. Hatvan év nagy idő! És az ifjúság, a rájuk erőszakolt „mea culpázás”-t nagyon unja már! Mivel a mai időkben a hatalmasok és politikusok képtelenek az országban élő munkanélküliséget megszüntetni, álharcot folytatnak a nemzetiszocialista párt ellen, vagy ahhoz hasonló szervezetek ellen, s minden rossznak, úgy a munkanélküliségnek - úgymond - ma is Hitler az oka. Sajnos nincs a parlamentben egyetlen ember sem, aki az asztalra merne ütni, s kimondani: elég volt! Hitler szidalmazását és a holokausztozást életben kell tartani. Ez könnyű, mert a TV, rádió, nyomdák, egyéb hírközlő szervek ezt szorgalmazzák. Történészek sokasága hatvan év óta igyekszik bizonyítani, hogy hogy Hitler nem ember volt, hanem szörnyeteg, akinek boncolásán nagyon jól lehet keresni. Nemrég a „Bild Zeitung” címlapján közöltek egy folyót, partján bokrokkal, s tudatták a néppel: ide szórták Hitler hamvait. A hegyet, folyót nem nevezték meg. Titok, nehogy búcsújáró hely legyen... Hatvan év óta hol őrizték Hitler hamvait? Miért csak most dobták a folyóba? Évekkel ezelőtt még a berlini bunkerban állítólag megtalálták elszenesedett holttestét, amelyről később oldalakat írtak, s kételkedtek, valóban az igazit találták-e meg? Mindegy, miképp, de foglalkozni kell Hitlerrel, nehogy feledésbe menjen, erről gondoskodnak a zsidó médiumok. (Nem a „neonácik”!) Történészek sokasága 60 év óta igyekszik bizonyítani, hogy Hitler nem volt ember, hanem bestia... Pár évvel nagy szenzáció volt: Megtalálták Hitler naplóját! - közölte folyamatosan a Stem nevű lap, mellyel több, mint 70 ezer új előfizetőt szerzett, de végül is kiderült, hogy hamisítvány volt. A hamisítót lecsukták, de miután büntetését letöltötte, híres ember lett, és gazdag! Elgondolkoztató az a rengeteg posvány kiadás, ami Hitler nevével kapcsolatban megjelent, és meg fog jelenni. Csak párat említek: T. Junge: „Bis zu letzer Stunde”. Hitler utolsó óráit titkárnője írta le. De regény írt Hitler volt titkárnőjén kívül volt szeretőinek még élő rokonsága, sofőrje, titkára, kutyasétáltatója, volt állatorvosa, cipőpucolója, szakácsnője, s életben hagyott egykori katonái is. Könyvesboltban kapható hasonló kiadvány: „Tábornok voltam Hitler és Ulbrich alatt” (1942). Megjelent 1942-ben W. Disney „Der Fuerer’s Face” c. könyve, amelynek címlapján Hitler arcára egy paradicsomot nyomtak rá. „Der letzte Akt” („Az utolsó aktus”) 1955-ös kiadás, amelyben a Führer bunkerjában az utolsókat nyögi. „Hitler the Last Ten Days”. Anglia sem maradhatott el, 1973-ban Alec Guinnes-ben ócsárolta Hitlert. Nyolc órás filmet készített H. Jürgen Syberberg még 1978- ban, majd elkészült az új mű: „Richard Wagnertől - Adolf Hitlerig”. A „Beszélgetés a bestiával” (1996) c. filmben Armin Müller Stah egy szenilis öreget alakít, aki magát kiadja Hitlernek. Az Oroszország (1999) „Moloch”-jában infantilis ördögi Hitlert stilizál. Hitler diktátorrá való felemelkedése, felfelé ívelő pályája, majd bukása a „Piktor”-nak. Inkább mázolónak fordítható, holott kitűnő képeket festett! Képei és a róluk megjelent könyvek eltűntek Németországból, de az USA-ból nem. A gyermekekről sem feledkeztek meg a hitsorsok, mert már korán el kell ültetni az óvodások szívében is, milyen gonosz ember volt Hitler. Kapható propagandakönyv ily címmel: „Amikor a gonosz Hitler ellopta a rózsaszínű kisnyuszit”. 2004. szeptemberében mutatták be a 11 millió dollárba került filmalkotást, amely szintén Hitlert mutatta be „Der Untergang” címmel. Főszereplője hasonlított Hitlerre és jó alakítás volt. Svájci színész: Bruno Ganz szintén egy bestiát alakít. Bemutatja nem csak a bunkerben töltött napjait, de Berlin végnapjait is, azt, miképp szálljak meg a bunkert a szovjetek. Kihagyták azokat a jeleneteket, melyeket pl. Goebbels sógornője leírt. Javarészt szovjet katona-barisnyák túrták fel Éva Braun és Frau Goebbels szobáit, a halottak mellett rámolták ki a szekrényekből a ruhákat, fehérneműket és csodálkoztak kozmetikai szereiken, de dühöngtek, mert a kövér harisnyáknak túl kicsik voltak, nem passzoltak a méretek... Visszatérve a filmre, Bruno Ganz végigüvöltötte a filmet, de kevesebbet ordított, mint Charlie Chaplin a „Nagy diktátorában. Filmkritikusok sokan vannak. A másvallásúaknak (!) nem tetszett a film, mert némely jelenetben a svájci színész túl „emberinek” mutatkozott közelálló társaival szemben. A színész úgy védekezett: „néhol kénytelen voltam, hogy lágyabb legyen játékom és részvétet keltsek Hitler mellett, mert valahogy meg kellett magyaráznom a közönségnek, miért volt oly sok híve. Ha nem lett volna „charm”-ja, vonzereje, nem jutott volna hatalomra”. Hatvan év óta számtalan hamis életrajzi adatot közöltek Hitlerről. De nem unták meg ezt a témát, és mindig újabbal tetézik. Természetesen negatív vonalon. „Igazság és költemény Hitlerről és Sztálinról” (Masev) az újabb kiadás. E könyvben olvasható, hogy a Vörös Hadseregnek pl. olyan hernyótalp nélküli páncélosai voltak, melyekkel a német autópályán gyorsabban lehettek volna Berlinben... A mai terror és erőszak idején az un. „anti-terrorháborúk”, melyek valójában egészen más célt szolgálnak, miért kell a 60 évvel ezelőtti nemzeti szocializmussal újra és újra foglalkozni és Hitlert holta után is legyőzni? Szélmalomharc ez. Csak arra jó, hogy a német nép „bűnösségét” emlegethessék és tőle újabb jóvátételeket követelhessenek. Mi tudjuk: a történelmet mindig a győztes írja! Már D. Roosewelt megírta: a politikában semmi sem történik véletlenül. Ahogy történik, úgy is volt tervezve. A Wetheim zsidó kereskedő és milliárdos családi örökösei jelenleg 7.900 quadraméter területet követelnek Berlintől, melyet már rég beépítettek. Nem kételkedem, hogy a 400 millió Eurót kártérítésként meg fogják kapni! Elgondolkodtató, miért nem kaphatnának ők is olyan kártérítési bónuszokat, mint amelyeket nekünk, magyaroknak osztogatott jóvátételben a kommunista kormány eltulajdonított vagyonunk után? Vagy a zsidók követelései sohasem évülhetnek el? Az a nép, amelynek nincs mersze felemelkedni és magát a zsarolóktól megszabadítani, nyomorúságosán fog elpusztulni!
