Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-03-01 / 2. szám
10. oldal mriGYIlR SORSOK «lîîVAKOfcî VITÉZ HORTI LASZLO EMLEKEZETE (1.) A szellem és a lélek embere IFJ. TOMPÓ LÁSZLÓ MEGEMLÉKEZÉSE HORTI LÁSZLÓ TEMETÉSÉN 2005. MÁRCIUS l-JÉN BUDAPESTEN, A KEREPESI ÚTI NEMZETI TEMETŐBEN Tisztelt Gyászolók, Hölgyeim és Uraim, Magyar Barátaim! Nemzettestvéreim, mindenekelőtt a Gede Testvérek Könyvkiadó nevében és a Szittyakürt felelős szerkesztőjeként megrendültén állok vitéz Horti László földi porhüvelye előtt. 1946-ban, a bitófák árnyékában, a hazáért életüket áldozó politikusaink közül az egyik legnagyobb ezt mondta: „Nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha!” Vitéz Horti László is elmondhatta ezt. Akik ismerték - családapaként, vájárként, darusként, börtönviseltként a hazáért, vagy - mint jómagam - közéleti személyiségként, a Gondolkodó Magyarok Közössége megalapítójaként és fenntartójaként, különleges személyiséget ismerhettek meg benne. A szellem emberét és a lélek emberét. Igen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a szellem emberét. 1996-ban, egy budapesti könyvesboltban, a Fehérlófia Könyvesboltban tűnt fel számomra egy úr, aki olyan írókról beszélt, akiket halálra ítélt a kommunista hatalom. Például Fiala Ferencről és Marschalkó Lajosról. Műveikről, gondolataikról beszélt, és olyan Földi porhüvelye (Szécsi Ilona felvétele) tájékozottsággal, amely nagyon lenyűgözött és rendkívül rokonszenvessé tett. Akkor még nem tudtam, kicsoda, azt sem, hogy hat évet ült ’56-os szereplése miatt, és hogy létezik a Gondolkodó Magyarok Közössége, de egyet biztosan megállapítottam: ő a szellem embere. Normális országokban, ahol a nemzeti kultúrát őrzik, mint a lángot, a tudományos akadémiák, a különböző tudós társaságok lennének - úgymond - hivatottak világnézeti és tudományos kérdésekben dönteni. De ez régen nincs így Európában, azon kívül pláne nincsen, de legfőképpen Magyarországon nincs így, ahol megélhetési bűnözők lettek az úgynevezett bölcsészek, és az akadémikusoknak legalább a 99 %-a szellemi bűnöző és megélhetési személy. Horti László ezt felismerte, és noha nem jelzi nevét semmilyen tudományos közlemény, de tudott gondolkodni, ezért mondom én őt a szellem emberének. Meg tudta különböztetni az ocsút a búzától. Amíg Jézus Krisztusnak nem volt teológiai doktorátusa, és Arany Jánosnak gimnáziumi érettségije, neki sem volt bölcsészettudományi doktorátusa, mint ahogyan PhD-fokozata sem, mégis többet tudott akárhány bölcsésznél. Ezt, tisztelt Hölgyeim és Uraim, joggal és felelősséggel merem állítani, ugyanis nem az adattudást tekintette igazi tudásnak, hanem az ok-okozati összefüggések feltárását. A történelemben mindig Isten ujját, az ő nyomát kereste, a magyar nemzet életében, ezért érdekelte minden, ami magyar, ami a magyar nemzet történelmével kapcsolatos, és amely bármely elnyomott huszadik századi európai nemzet történelmével van összefüggésben. Ezért érdekelte minden, ami a huszadik században történt. Az eltitkolt európai történelemnek szinte nem volt olyan területe, amelyet az ő enciklopédikus agya fel ne ölelt volna, és amire nem tudott volna válaszolni. Miután többször találkoztam vele, és megláthattam csodálatos könyvtárát, biztosan tudtam és biztosan mondhatom Önöknek, hogy kevés olyan kortársam van, aki olyan lényeglátással tudott volna rátekinteni az európai történelem és azon belül szeretett hazánk történelmére, mint ő. Pedig nem lett „ákádémikus”, nem tartozott és nem is tartozik sem a Kosáry Domokosok, sem a Glatz Ferencek, se a hasonszőrű társaik közé. Olyan embert veszítettünk el benne, aki tudott érvelni. Akivel érdemes volt vitatkozni, akinek érdemes volt minden egyes szavára odafigyelni. Halála előtt egy héttel találkoztam vele utoljára, súlyos betegséggel küszködve kórágyán, és olyan kérdések foglalkoztatták például, mint az, vajon mikor fog megjelenni David Irving, a híres brit történész könyve Drezda 1945-ös lebombázásáról, elpusztításáról? A halál árnyékában, a földi elmúlás utolsó stációiban ilyen kérdés foglalkoztatta. Mert hitt a lélek Ifj. Tompó László megemlékezése a Ravatalozóban (Varga Tibor felvétele) halhatatlanságában, és hitt halálosan szeretett nemzete feltámadásában. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az istenfélő embernek a lába a földön, de a lelke az égben jár, ahogyan Szent Ágoston vallotta, és ez elmondható vitéz Horti László testvérünkre is. Egy olyan ember, aki nem azt nézte, hogy a TV-ben és a rádióban mit mondanak, és az újságok, a könyvek 99%-a mint mond, hanem azt, hogy mi az igazság, amint ahogy egy bölcselőnek is ez a kötelessége, igenis a szellem embere volt. Diploma nélkül. A nemzet napszámosa. De vitéz Horti László testvérünk mint a lélek embere is nagyszerű volt. Nyilván felesége, gyermekei, unokái, legközelebbi hozzátartozói lelki kincseiről sokkal hitelesebben tudnának nyilatkozni, mint én, mert jobban ismerték mindennapjait, vívódásait és küzdelmeit, de bennem, mint barátban, egy olyan tulajdonsága mégis megmaradt, amit szeretnék továbbadni Önöknek. Nem volt benne irigység, legalábbis olyan fokban nem volt, mint amennyire nagyon sok magyar emberben van. Sajnos a magyar emberek közösségeit jellemzi egy nagyon rossz tulajdonság, az irigység. Ha valaki többet tud, esetleg bölcsebb, mint a másik, arra közösségeinkben is sokszor - akinek nem inge, ne vegye magára - rámondják vagy rámondjuk, hogy beépített, ügynök, szabadkőműves, cionista. Tőle soha nem hallottam ok nélkül ilyen minősítést senkire vonatkozóan. Ez is mutatja, hogy őt csak az érvek és az ellenérvek érdekelték. Soha nem azt nézte, hogy ki mondja az igazságot, hanem aki valamit is mond, érvekkel támasztja-e alá mondanivalóját vagy sem. Ez a magatartás kétségtelenül hiánycikk a mai Európában, a mai Magyarországon, ezért e hiányt felismerve érzékelhetjük legjobban vitéz Horti László nagyságát. Kölcsey Ferenc, reformkori nagy gondolkodónk írta Kölcsey Kálmánnak a „Parainesis”-ben: „Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanatnyi kedvünknek.” Ez a tudat adott erőt ’56 után és utolsó napjaiban is vitéz Horti László testvérünknek. Ezért az ő élete hazának szentelt áldozat volt, mint ahogyan a középkori magyar boldogoké és szenteké, ’56 hőseié és azt megelőzően - ami nélkül nem volt ’56 - ’44 és ’45 magyar vértanúié és mártírjaié is egyaránt. Ezért mondhatom azt nyugodtan, hogy olyan testvérünk volt vitéz Horti László, aki a szellem embereként és a lélek embereként minden magyar testvérünk számára igazi példakép lehet, egy olyan új évszázadban, egy olyan új évezredben, amelyben a haza fogalmát a megszálló hatalom el akarja teljesen tiporni. Ezért gyűlölte vitéz Horti László testvérünk a kommunizmust, a liberalizmust, a kozmopolitizmust és a nemzetközi cionizmust. Kedves Magyar Barátaim és Testvéreim! Kívánom vitéz Horti László feleségének, gyermekeinek, unokáinak, és magyar barátaimnak Isten irgalmában és Krisztusban reménykedve, a feltámadásban, hogy merítsünk erőt az ő példájából, az ő életáldozatából, a hazának szentelt áldozatából Batsányi János költő soraival: „A hazáért élni, szenvedni s jót tenni, Ügye mellett önként bátran bajra menni Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni, S minden áldozatra mindenha kész lenni: Barátom! Oly dolgok, melyek az embernek Dicsőség mezején oszlopot emelnek, S melyekért, bár míg élsz, sokan nem kedvelnek: A jók sírodban is áldanak, tisztelnek!” Isten Veled, Laci Bátyám! * * *- Folytatjuk -A magyar ügy szolgálója Serényi István, vitéz (Trencsénteplic, 1917. 12 13. -) Hírlapíró, távfutóatléta. Hírlapíró tevékenységét Magyarországon kezdte, hol több lap munkatársa volt. Ugyanakkor atletizált is és több országos bajnokságot nyert. Az összeomlás után korábbi riportjai és haditudósításai miatt kényszermunkára ítélték, honnét 1947-ben szabadult, Nyugatra távozott, előbb Ausztriában élt és sportolt, majd 1956-ban az USA- ba emigrált. Hruscsov 1959. évi látogatásakor a New York-i Szabadságszobor szemeit fekete lepellel kötötte be, jelképezve az USA vakságát a magyar szabadságharc eltiprójával szemben. 1960. októberében, a rab nemzetek memorandumával New York-ból Washingtonba futott és a világsajtó nyilvánossága előtt nyújtotta át a memeorandumot a Fehér Háznál Nixon akkori alelnöknek. 1962-ben San Francisco-ból „Remember Hungary” feliratú trikóban New York-ba gyalogolt és megjavította azon a távon az 1909 óta fennálló rekordot. 1970-ben dél-amerikai körúton hirdette a magyar igazságot. 1988-ban európai körútja alkalmából trianoni és erdélyi memorandumokat adott át vezető állami személyeknek. 1989-ig 4 világrész 47 országába vitte a maga módján a magyar ügyet a világ nyilvánossága elé. Rendszeresen szerepel mint hírlapíró, ünnepi szónok; több emigrációs magyar szervezet vezetőségi tagja. 1991-ben Bécsbe települt át, ahonnét körútjai során leginkább a magyar ifjúság nemzeti öntudatát iparkodik erősíteni. Évtizedek alatt kiépített nemzetközi kapcsolatai révén pedig „csendes diplomáciával” igyekszik minden magyar ügyet elősegíteni. Vitéz Horti László (1937-2005)
