Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)

2004-11-01 / 6. szám

ANTISZEMITA-KÁTÉ (7.) Szerkesztette: Ráth Ferenc és Zimándy Ignác — 1884. «itmKitef_____________________leiEPICIgTT VIUIGHODITOK IX. fejezet 120. Kik ellen kell küzdeniük az anti­szemitáknak? Küzdeniök kell: 1- ször, a dúsgazdag, ármányos és világszerte szövetkezett zsidóság ellen. 2- szor, hatalmas pártfogóik és uszály­vivőik ellen, 3- szor, az őket védelmező magas kor­mány ellen, 4- szer, a zsoldjukban álló féktelen sajtó ellen. 121. Kik a zsidók pártfogói és uszály - vivői? Nálunk a főurak közül igen sokan pártfogolták a zsidókat, és uradalmaikban mindent az ő tetszésük szerint intéznek. Az ilyeneknek a zsidó a legmeghittebb emberök, tanácsadójuk, legkedvesebb vendégök; mert már látása is pénzt jelez, s a sok eladó tárgynak ő fizeti meg az árát. Tehát aki pénzelni akar, igen taná­csos, hogy jó viszonyban legyen Mózes népével; mely a főuraknál élvezett nagy befolyása által más számtalanokat is eltántorít. 122. Miért védi a zsidókat a Tisza-kor­­mány? Mert mindig sok pénzre van szük­sége, s azt máskép nem tudja elő­teremteni, csak zsidókölcsön által, mely­nek ugyan az ország busásan megadja az árát, de a zsidó hitelezők még más ked­vezményeket is kívánnak azért a lekö­telezett kormánytól: különben a legna­gyobb pénzszükség idején cserben hagy­nák. A roppant hatalommal rendelkező kormány pedig számtalan tisztviselőivel és fogdmegjeivel kitűnő szövetséges. 123. Hát a sajtó miért pártfogolja a zsidókat? Mert szolgálatukba szegődött. Ők fizetik és tartják főn azért, hogy nekik szolgáljon föltétlenül, s ő érdekeiket pár­tolja, védelmezze minden irányban. 124. Más zsoldosai már nem volnának a zsidóknak? Vannak még számtalanok, akik függő viszonyban állanak velők s pártfogóikkal; pedig ezeknek száma igen nagy, mert az országban most kevesen vannak, akikről biztosan el lehetne mondani, hogy min­den irányban függetlenek, nemcsak személyök, hanem rokonság, sógorság, komaság tekintetéből is; nem várva egyetmást, de nem is félve senkitől. Mindazok, akik ezen független kis cso­porthoz nem számíthatók, ha nem is képeznek támadó hadsereget az anti­szemiták ellenében, legalább nem mernek hozzájok csatlakozni, habár meggyőző­­désökön erőszakot kell is elkövetniök. 125. Tehát kevés antiszemita van hazánkban? Úgy nyilatkozott egy országgyűlési képviselő egy antiszemita lapszerkesztő s képviselő előtt, hogy az antiszemita párt csupa vezérekből áll; holott annak el­lenkezője jobban megközelíti a valót; mert arról igen könnyen meggyőződhetik bárki is, hogy Magyarországban a köznép mind s az úri osztálynak is nagy része antiszemita, csakhogy egy része nem mer, a többinek pedig nincs alkalma nyi­latkozni; mert nem akad sem az egyes választókerületekben oly egyén, aki a fáradsággal és egy kis költséggel is járó vezetést elvállalná; a központ pedig nem fejt ki kellő erélyt a költségek fede­zetének hiányában. Végre vállalkozók sem igen akadnak a képviseletre, mint­hogy sült galamb az antiszemitának sem röpül a szájába a választáskor; aztán pedig épen nincs kilátása a húsos fazékra, hanem komoly küzdelem várja őt meg­felelő jutalom nélkül. Az antiszemita köznép pedig magára hagyatva, prédája lesz bármely csábitónak, vesztegetőnek, vagy el sem megy a választásra. Ha azon­ban vezetők és vállalkozók akadnának, már a közelgő választások alkalmával diadalmaskodnék az antiszemitizmus. X. fejezet Az antiszemiták bajtársairól 126. Kiknek segítségére számíthatnak az antiszemiták? Csupán azokéra, akik mellőzve min­den önzést és magánérdeket, saját előnyük feladásával is készek szembe­szállni az ellenfél nagy hatalmával és kimeríthetetlen segédeszközeivel, csupán a közjóért; hogy a haza sírásóit feltartóz­tassák vérlázító munkájokban. De a mostani pénzvilágban vajmi kevesen van­nak ilyenek, s a köznép úgyszólván ma­gára van hagyva ezen élet-halálharcnak kivívásában. 127. Tán csak segíti ebben a megye közönsége választott tisztviselői által? Felkopik az álluk a megyebeli anti­szemitáknak, ha hazafias küzdelmökben választott tisztségviselőik támogatására számítanak. A régi vármegye már el van temetve daliás alakjaival, önérzetes tisztviselőivel együtt, s utánok siet már búsan a temető felé a zaklatott haza is, hogy ne lássa a mostani mégyének kor­mánybábjait választóikkal szemben állani a honmentő harcban. 128. Lehet-e a népnek reménye, hogy ezen harcban győzni fog? A győzelem el nem maradhat, ha a nép nem lesz árulója saját ügyének; ha sem ígéretekkel, sem fenyegetődzéssel, sem pénzzel, sem borral nem hagyja magát eltántorittatni, félrevezettetni, megvesztegettetni; hanem szilárdan ragaszkodik igazságos követelményei­hez, és annak idején községi elöljárók­nak, megyei tisztviselőknek, ország­­gyűlési képviselőknek csupán olyanokat választ, akikban teljesen megbizhatik. Ez pedig hatalmában áll, minthogy a vá­lasztók többségét képezi. Csak egyszer válasszon országszerte zsidóellenes képviselőket, megnyerte a csatát, s él­vezni fogja győzelme áldott gyümölcsét. 129. Hát lehetne antiszemita többséggel is kormányozni? Miért ne lehetne? Csakhogy a kor­mánynak is zsidóellenesnek kellene lennie, legalább annyiban, hogy a hon­mentő mozgalmat ne akadályozza, s üdvös működésének útjába ne álljon. Aztán az antiszemiták is, bármely párthoz tartozzanak, viszonozni fogják a kor­mánynak jó szolgálatát azal, hogy az állam nélkülözhetetlen szükségletinek födözését készséggel mgszavazzák. 130. Adnak-e aztán a zsidók költsön az államnak? Igen jól teszik, ha nem adnak költ­sönt; megélünk mi a magunk becsü­letéből is; csak igazán a valódi szükség­letekre szorítkozzunk kiadásainkban. Alig van az államháztartásban oly té­nyező, melynél nem lehetne megtakarítá­sokat eszközölni, ha nem fényűzőleg, hanem háziasán akarunk berendezkedni. A mellőzhető kiadások törlése, s a köztu­domású visszaélések megszüntetése által könnyen meg lehet annyit takarítani, hogy az egyensúly háztartásunkban helyreáll. És ha ezt látják a zsidó pénzhatalmak, készséggel adnak kölcsönt rendkívüli szükség esetén. 131. Kire számíthat még is legbiztosab­ban a nép zsidóellenes küzdelmében? A papságra, tartozzék ez bármely keresztény vallásfelekezethez, minthogy a papok a nép között élvén, s ezzel foly­ton közvetlenül érintkezvén, leginkább tapasztalják azon erkölcsi és anyagi méreg rombolásait, mellyel a zsidók, egyrészt haszonlesésből, másrészt pedig 9. oldal vallási tévtanaik követelménye szerint, elözönlik a hálójokba kerített keresz­tényeket. Ezt a papságnak hivatásánál fogva nem szabad tétlenül néznie; hanem elengedhetetlen kötelessége, minden ren­delkezésére álló törvényes eszközökkel arra törekednie, hogy a gondozására bízott keresztény nyájat a ragadozó farka­sok fojtogatásaitól megóvja, s a felmerülő élet-haláltusában erélyesen védelmezze. 132. Nem gátolja-e meg ezt a hatalmas kormány az egyházi elöljárók által? Az egyházi elöljáróknak a mig csak lehetséges, nem tanácsos avatkozni pártküzdelmekbe, habár eget-földet ígérne is nekik a kormány támogatá­sukért. Azonban, midőn nem politikai pártok, hanem az emberiség művelődését eszközlő és fönntartó Kereszténységnek kell védekeznie, a vesztére törő, s min­dennemű ellenségeivel szövetkező zsi­dóság dühös támadásai ellen: akkor az egyházi elöljárók árulóivá lennének a Kereszténységnek, a polgárosodásnak és saját hazájoknak is, ha ezen világraszóló nagy küzdelemben, híveikkel szemben foglalnának állást, a minden jónak, nemesnek és szentnek alapját tervszerűen aláaknázó sakterhadnak oldalán. 133. Tehát mégis vallásüldözésnek mondható a zsidó elleni küzdelem? Hazánkban, s hihetőleg másutt is, eszébe sem jut akár a köznépnek, akár a műveltebb osztálynak a zsidó vallás. Csupán a tudománybúvárok ismerik e küzdelemnek vallási jellegét, tudván, hogy a zsidóság hajmeresztő tetteinek kútforrása a Talmudban s vallási köny­veikben rejlik. 134. Ki kezdeményezte ezen elkeseredett nagy küzdelmet? Maguk a zsidók, de nem most, hanem már évezredek előtt, s azóta hol rövidebb, hol hosszabb szünetelés közbejöttével folyton tart a fontos küzdelem; feltűnőb­bé, elkeseredetté azonban csak akkor válik, midőn az időviszonyok kedvezők a zsidóságra; mert ez olyankor hetyke, követelővé lesz, s elbizakodottságában nem is válogatva az eszközökben, nyil­ván s kihívólag űzi gaztetteit, melyeknek elviselhetetlen igája kényszeríti az örvény szélére szorított kereszténységet, fölvenni az arcába vágott keztyűt, és szembeszáll­ni nemtelen ellenfelével. 135. Ki szokta aztán a rövidebbet húzni a nyilvános harcban? Mindig a kisebbszámú zsidóság; mert a végső elkeseredésben már sem a pénz, sem pártfogolás, sem cselfogás, sem sajtóroham nem használ, csak a nyers erő dönt. Innét fejthető meg azon történelmi tény, hogy ámbár a zsidók a múlt időkben is majd az egyik, majd a másik országban álnok mesterfogásaik hatalmi polcra jutottak; végre mégis a történelem ta­núskodása szerint iszonyúan bűnhődtek, kikergették őket Európának majdegyik majd másik országából. De ennek dacára sem adták fel ezideig a veszélyes küzdel­met; hanem ellankadva ugyan, de meg nem törve később, mintegy varázshata­lom buzdítására, - melyet kiváló Rabbinusaik bűvész mondatai gyakorol­nak izgalmas kedélyeikre - újra kezdték a csatát fokozott buzgalommal; hogy ismét vereséget szenvedjenek. Korunkban, ugylátszik, tetőpontját éri hatalmuk, hogy a szédítő magasságról lezuhanva, teljesen összezúzodjanak és soha többé ne hábor­gassák a békeszerető kereszténység nyu­galmát, óhajtott fejlődését és terjedését.-folytatjuk -Karikatúra a Mogendovid 1920. február 1-i számából

Next

/
Thumbnails
Contents