Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-11-01 / 6. szám
6. oldal regi mnoYfiR muiT «lîîVAKÔfcî A MAGYAR SZENT KORONA TÖRTÉNETE (6.) írta Ipolyi Arnold és Dr. Rátvay Géza tanulmányai nyomán GRÓF AMBRÓZY GYCILA koronaőr Ez az újsághír újra felzavarta nyugalmamat, tépelődni kezdtem, mitévő legyek? Tétessek-e magasabb ajánlatot valaki által? E célra a sveici unokaöcsém pár 100.000 frank kölcsönt biztosan adna. De hátha az égész hír csak kcsa s az ajánlat megtételével csak Kun Béla figyelmét terelem rá a koronára és még tényleg elrabolja és eladja azt, ami így tán eszébe sem jutna. Miután a kérdést Prónay Dezsővel át és át gondoltuk, abban állapodtam meg, hogy az olasz miszszió vezetőjét, Romanelli alezredest kérem meg; hogy miután egy-egy ember életének megmentéséért nem kímélte a fáradságot ezen sokkal nagyobb fáradságra érdemes nemzeti ereklyéért, lépjen szintén közbe: Romanelli a Ritz szállodában lakott, melyről tudtam, hogy tele van vörösdetektivekkel. Mivel lekötött félszememmel könnyen lévén felismerhető, másik, hibás szememmel is csak nehezen látom meg az ajtót, vagy más jelzéseket; Romanellihez való bejutásom nem volt veszélytelen: Keresnem kellett tehát valajkit, aki hozzá bejáratos lévén, feltűnés nélkül el tud hozzá vezetni. Feilitsch Berthold volt szabolcsi főispánra gondolván, július 29-én fel is kerestem Ménesi-úti villájában, azonban csak fiát találtam ott, aki szolgálatkészen azonnal ajánlkozott, hogy atyját, aki éppen az olasz misszióhoz készül, felkeresi. Minden feltűnést elkerülendő, a Ritz melletti Eötvös-kertben vártam rá atyjára. Két-három órai kínos várakozás után végre előkerült az apa, aki azonnal késznek nyilatkozott, hogy Romanelli távollétében Conte Salemhez vezet anélkül, hogy bárki előtt is igazolnom kéne magamat. Salem meg is ígérte, hogy a dolgot főnökének, Romanellinek el fogja mondani és biztosított, hogy a koronáink védése érdekében minden lehetőt el is fog követni. Vájjon Romanelli járt-e el a korona érdekében, vagy pedig a Kun Béla lelke mélyén mégis előtalált lelkiismeret emelt-e gátat a gonosz terv megvalósításának, avagy csak csekélynek találta azt az összeget arra, hogy azért a-nemzet ellen ezt a nagy merényletet elkövesse, vagy a Láday mondotta igazság, mely szerint Kun Béláék legkisebb gondja, is nagyobb a magyar szent koronánál, volt-e az ok, nem tudom, de a Vossische Zeitung híre, mejnek szintén utána jártam, de a híradás forrását ismételt, sürgetés dacára sem tudtam megállapítani, nem vált valóra, mert mikor a román megszállás után augusztus 10-énbeutazási éngedélyt kaptam Budapestre s első dolgom volt Prónay Dezső titkárával, dr. Mészáros Gyula pestvármegye tb. főügyészével a korona kamrát megtekinteni, mázsás kő esett le a szívémről, amikor annak előszobájában egy kipróbált régi koronaőrségi altisztemmel találkoztam, aki elmondotta, hogy a szovjet egész ideje alatt titokban bár de egyikük mindig a korona kamara előszobájában őrködött a koronára. Dr. Mészárossal együtt, kit azért hoztam magammal, hogy a cistán alkalmazott pecsétek rendbenlétét az ablakon át megláthassa, a páncélszoba belsejét is rendben találtuk, s a pecséteken sem észleltünk semmiféle beavatkozást és így megállapítottuk, hogy hála a koronaőr legénység megbízhatóságának, a koronához ezen zavaros időkben sem nyúlt senki. Kötelességemnek tartom ezért a koronaőr legénységen kívül Kubinyi György volt koronaőrségi parancsnoknak és helyettesének, Halász Gyulának, is kifejezni hálámat, akik legénységükbe ily szellemet neveltek. Aznap nyílt meg a nemzeti casino földszinti helyisége is, alkalmat adva arra, hogy a régi ismerősök újra összejöhessenek. Ez alkalommal idősebb és legtekintélyesebb főuraink egyike felszólított, hogy kérjek egy bizottságot, mellyel felnyitva a cistát meggyőződhessünk a korona jelenlétéről, mert a zárakat álkulccsal ki lehet nyitni úgy is, hogy az kívülről észre nem vehető, sőt a pecséteket is vissza lehet úgy ragasztani, hogy távolról épnek lássanak. Bár engem is izgatott ez a lehetőség, a kívánságot mégis elutasítottam, mert még nem találtam a helyzetet elég biztosnak arra, hogy ilyet megkísérelhessünk. Ebben Horthy hadseregparancsnok, kivel abban állapodtunk meg, hogy majd csak akkor fogjuk ezt a bizottsági megállapítást megejteni, amikor ő seregevei Budapestre bevonulván, kellő biztonságot nyújt, igazat adott nekem. 1919. nyara óta Tátralomnicon tartózkodtam, ott ért a Horthy-hadsereg bevonulásának híre. November hó 15-én tehát útlevelet kértem Budapestre, amit azonban csak 1920. március hó 8-án kaptam meg a csehektől, sőt azt se Magyarországra, hanem csak Ausztriába való érvénnyel kiállítva. Március 12-én tehát Ausztrián át érkeztem Budapestre, hol a Kormányzó úr Ofőméltósága 14-én már kihallgatáson fogadott is. Tőle a már emlíett bizottság kiküldését, és a király pecsétjeinek leszakítására való engedély megadását kérelmeztem. A kért országos bizottság 1920. március 22-én alakult meg. Tagjai voltak: nagybányai Horthy Miklós kormányzó, Csernoch János hercegprímás, gróf Dessewffy Aurél országbíró, Rakovszky István a nemzetgyűlés elnöke, Simonyi Semadam Sándor miniszterelnök, és a nenizetgyűlés két tagja, kiknek neveire már nem emlékszem, és én. A bizottság, miután mindent hiány nélkül és sértetlenül talált, az ereklyékről pontos jegyzőkönyvet vett fél, s miután mindent ismét visszahelyezett, a ládát újból lepecsételte. Az 1000 éves szent korona tehát Isten segedelmével, sértetlenül élte át Magyarország két legborzalmasabb forradalmát is. Utóírat. Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, jegyzetem kiegészítése képen, még ide iktatom a következőt: A Károlyi-korszak valamelyik napján, gondolom január elején, Milesz István százados azzal keresett fel, mit szólnék ahhoz, ha egy megbízható koronaőrséggel egy puccsot készítene elő, úgy hogy mikor a koronaőrség a minisztertanács előtt testületileg tisztelegne, tisztelgés helyett ezt az egész minisztertanács név alatt működő bandát elfogná, a királyi várba internálná, és túszként kezelné! Proklamáció útján fölszólítaná a várost, hogy a várban lévők élelmezéséről gondoskodjék és a rendre ügyeljen fel, mert ha bármily rendzavarás történnék, vagy a vár megtámadtatnék, sorba egymásután egyenként a vár ablakán keresztül kiakasztatná azokat... Bár ez a terv sok szimpatikus mozzanatot tartalmazott, nem fogadtam el, mert megbízható katonaság nem lévén, fegyveres hatalom nem volt a kezünkben, mi több, a polgárság is le volt fegyverezve, a fegyverek a proletártömegek kezeiben voltak, így tehát a puccs csak véres utcai harcokat, ártatlan áldozatokat és erős represszáliákat idézett volna elő, a sikerre való minden kilátás nélkül. Január második felében szemem operációja végett a klinikán lévén, Milesz fölkeresett és újra kérte tervéhez való hozzájárulásomat. Akkor vetettem fel azt a kérdést is, mi történnék akkor, ha a tömeg nem törődne azzal, ha Károlyi Mihályt és bűntársait lógni látná; hanem még radikálisabb vezetőkre bízná magát? Bár Károlyék megkapták volna méltó büntetésüket, ma is örülök annak, hogy ehhez a csábító tervhez nem járultam hozzá, mert ha ennek következtében Kun Béláék akár csak egy nappal is korábban vették volna át a diktatúrát, senki sem lett volna az egészországban, aki ne azt mondta volna, hogy Kun Béláékat ez a puccs segítette győzelemre, sőt bizonyára magam is a legkeserűbb szemrehányásokkal illettem volna magamat, mert a proletárdiktatúra alatt később amúgy is bekövetkező összes gyilkosságokat és véráldozatokat magamnak tulajdonítottam volna. VÉGE A bécsi Kuntz Historishe Múzeum Királyi Kincstár (Schatzkammer) részlegében őriznek egy szablyát, amelyet „Attila Kard” néven tartanak nyílván. E szablyát Salamon király anyja ajándékozta Nordheim Ottó hercegnek, ami annyit jelent, hogy e szablya a magyar királyok, s előttük a magyar nagyfejedelmek tulajdonában volt. A markolatát aranylemez borítja és három gyűrű van rajta, amelyekből kettő drágakövekkel van ékítve. A kopásnak, a használatnak a leghalványabb árnyalata se látszik a markolaton, amelyre a gyűrűk és drágakövek egyébként is alkalmatlanná teszik. Aligha férhet kétség hozzá, hogy e szablya szent ereklyéink egyike. Isten Kardja, ha úgy tetszik! Testvér! Ha Bécsben jársz, tekintsd meg nemzeti kincsünket, ezen szent ereklyénket! A népdal és népzene „Sírva vígad a magyar”, mondják. Ropogós zenénk, vidám dalaink mellett ismeretesek a szívet tépő, lelket kínzó dalok is. így van ez más népeknél is, hiszen a dal, a zene az emberi lélek és érzelmek terméke, amelyben kifejezést kapnak örömeink, bánataink egyaránt. A legtöbb dal a férfi és nő egymás iránti érzelmeinek, a szerelem bonyodalmainak megéneklését önti szavakba. A vágyódás, a tépődés, a bizonytalanság kifejezői ezek, ebből eredően szomorúak. Ha viszont a vágyódás kielégülést nyer, a bizonytalanság megszűnik, akkor a tépődés is eloszlik, a dal kacér és vidám, némelykor önfeledt, a zene ropogós lesz. Vannak dalok, amelyek életünk, érzelmeink más mozzanatait öntik szavakba, mint például a Radies Géza ISTEN KARDJA hazaszeretet, a hazafiság. Ezen dalok az eszmeiség pillérei, a közösségi élet szilárd kapcsai. Ápolói az együvé tartozás tudatának, a közös sors vállalásának. Ezen zene és dalok a nyelven túl magukon viselik a sajátos népi jelleget, érzelem és lelkivilágot, amelyek termékei, de egyben azok művelői is. A népdal és népzene tehát nem mesterkélt. Nem is lehet, mert az emberi érzelem és lelki világ legmélyéről fakad. A népdal és népzene nélkülönözhetetlen tényezője, kelléke a népinemzeti életnek. Amely nép föladja népzenéjét, népdalait, föladja népi mivoltának, lelki- és érzelemvilágának legalapvetőbb tényezőjét, a kovászt, amely nélkül fellazul a közösségi, a társadalmi élet és pusztulásnak indul. A magyarság ezen út végére ért, legjobb esetben a vége felé közeledik. Vigyük vissza népdalainkat, népzenénket közösségi életünkbe, ha magyarok akarunk maradni. A nemzettudat A tenni akarók körében sok szó esik a magyarság nemzettudatának, magyarságtudatának hiányosságáról, vagy éppenséggel teljes hiányáról. Ha azonban ezen hiányosságok orvoslásáról esik szó, akkor nagyon megoszlanak a vélemények a teendőket illetően. Létezik egy ködös elképzelés, hogy a kérdés nyitját történelmünkben és sajátos műveltségünkben kell keresni, de hogy innen hogyan tovább, azt csak néhány gondolkodó látja. Nem állunk jobban a nemzettudat tartalmi meghatározásával sem. Pedig, ha nemzeti sorskérdéseinket meg akarjuk oldani, akkor annak világos és érthető megfogalmazása elengedhetetlen követelmény, amely nélkül a vaksötétségbe bolyonghatunk csupán. Tudnunk kell, hogyan jutottunk a mai, kilátástalan helyzetünkhöz, s mit kell tennünk ahhoz, hogy elinduljunk a felemelkedésünkhöz vezető ösvényeken. íme, a nemzettudat megfogalmazása: A nemzettudat egy szilárd, egységes és átfogó, alkotó töltetű, nemzeti önismeretből táplálkozó közösségtudat Az együvé tartozás, az egymásra utaltság tudata, amelynek birtokában képesek vagyunk vállalni a közös sorsot. Egy nép, amely ezen erényeket éh, képes megoldani nemzeti sorskérdéseit. Az újkőkorban a termékenységi vallás volt az akkori közösségek, a lét, a megmaradás vezéreszméje, melynek megtestesítője a termékenység istennője (a magyar Nagyboldogasszony) volt. A királyságok és császárságok korában az uralkodóhoz való hűség volt a közösséget átfogó és irányító eszme. A nemzeti társadalmak kifejlődésével a közösségi, a nemzeti érdek emelkedett eszményi magaslatba, s a nemzeti eszme lett a nép, a társadalom boldogulásának ura és őrangyala. A nemzettudat tehát az alkotó töltetű nemzeti önismeret, amely kapcsán kiművelődik a társadalmat vezérlő eszme, ami viszont nem más, mint az anyag, a fizikai lét, a biztonság, a közerkölcs és boldogulás őre, eszmei védelmezője. A társadalmat átfogó vezéreszme hiányában a közösség egyedeire bomlik, a polgár elveszti az együvé tartozás tudatát, képtelenné válik a közös ügyek védelmezésére, és sorsa a teljes kiszolgáltatottság lesz. Ahhoz, hogy társadalomi élet kiegyensúlyozott legyen és a polgár biztonságban érezhesse magát, négy tényezőnek kell jelen lenni a közösségi életben, amelyek a következők: a. fizikai közelség, b. a közös nyelv, c. a szilárd és egységes nemzeti önismeret, d. ezen önismeretet átszövő mélységes istenhit. Ezen tényezők nélkül nem művelődhet ki a társadalmi, nemzeti vezéreszme, amely nélkül viszont a nemzet mankókon jár és pusztulásra van ítélve. Napjaink fejlett anyagi műveltsége a közösségi munka eredménye. A közösség életforma eredményezi azon lehetőségeket, amelyeket az egyén kihasználhat boldogulása érdekében. Ez egyébként a közösség érdeke is. Egy gazdag, jómódú társadalom gazdag polgárokból tevődik össze. Az egyén első rangú érdeke tehát, hogy megalkuvás nélkül védelmezze a közösségi érdeket, mert azzal saját érdekét védelmezi. Az egészséges és életerős közösségi élet nem létezhet közösségi vezéreszme nélkül. Szó esett a nemzeti önismeretről, amelyből kiművelődik a nemzeti vezéreszme. Igen, csakhogy a nemzeti önismeret nem önmagából, hanem valamiből való. Miből? Nemzet érdekű történetírásból! A magyar történetírást a nemzetellenesség jellemzi. Tele van tévedésekkel, tudatos hamisításokkal, és nem utolsó sorban lekicsinylő, megalázó tételekkel, amelyek mérgezik a nemzeti lelkületet, torzírják az önszemléletet, tompítják a tudatot. Ezen történetírás eredményezte, hogy a magyarságból kiölték a nemzeti önbecsülés árnyalatát is. Ahhoz, hogy helyzetünkön változtatni tudjunk, történetírásunkat kell megtisztítani mindazon káros kacattól, amelyet az elmúlt századok során az idegen érdek rávakolt. —folytatjuk -(email) cím cetlink.net <érjük kedves olvasóinkat akik számítógéppel es email-lel rendelkeznek, küldjék el címüket a
