Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-11-01 / 6. szám
mttVAKOfcî 7. oldal MLndszenty bíboros a bolsevizmusról (1.) ____________________INT ÉS 6RKÖICS___________________ Ha a köztársasági szociáldemokrácia hadjáratot viselt az egyférjű, egynejű házasság, az anya és gyermek ellen, mit mondjunk a betetőzéséről, a kommunizmusról? És itt nem a különböző (pl. magyar) kísérleteket figyeljük, hanem a teljes gyümölcsérleléshez eljutott orosz rendszert. Az adatokat vegyük a saját irataikból, lapjaikból, az ott megfordultak nyilatkozataiból. A bolsevizmus borzalmas kísérlete közepette az új messiás a gép, amelynek dicsőségét zengi a moszkvai leadóállomás és a legfurfangosabb politikai birdetővállalalj birodalma. Amerika termelését akarják felülmúlni Magnitogorszfc acélműveivel, a kharkovi traktorral, a dnyeprosztroji turbinákkal, a Gigánt stb. mezőgazdasági óriásüzemekkel, kolhozokkal és szovhozokkal.1 Az új világ hite az istentelenség, erkölcse az erkölcstelenség. Ily erővel sohsem lépett még küzdelembe a pokol, öt és fél millió istentelen (bezbozsnyik) és a hivatalosan istentelen birodalom harcol egységesen, megállás nélkül és izzóan gyűlölő akarattal Isten, vallás, Egyház ellen az iskola, rádió, sajtó, irodalom, színpad, művészet, dobogó, falragasz, utca, képek, karikatúrák, rajzok, templomrombolások és szentségtelenítések stb. révén. Magában; Oroszországban 169 nyelven; külföldön 20 - közte magyar - nyelven. Behálózzák az egész világot. Az európai nyárspolgárok riadoznak a spanyol, mexikói szörnyűségek, a csehországi aknák, a francia és kínai népfront hírére és elfelejtik, hogy a „szilárd” Angliában egy év alatt kétmillió lazító röpiratot osztottak ki. Délamerika, Európa és az egész földkerekség a vulkán felett él. És hogyan izzik ez a vulkán! Lenin írja Gorkij-hoz: „Minden isteneszme kimondhatatlan aljasság és tulajdonképen legundorítóbb leköpése önmagunknak.” Lenin nyíltan bevallotta, hogy programmjuk szükségszerűkig magában foglalja az istentelenség terjesztését is. Ahogy az egyén, a magántulajdon fogalmát kiirtották, átgyúrják a családot és házasságot is. Sorokoumowskaja asszony a Moskauer Rundschau című hetilapban magasztaló cikkben ad különös képet. Lenin, Marx, Vorosilov szobra előtt történik egy-egy házasság megkötése, vagy felbontása, vagy újból fölbontása, újból megkötése. Hogy házasodhassák a szovjetlakó, kell hozzá a nőn vagy férfin kívül a lakásigazolvány és szakszervezeti könyvecske. Szülői beleegyezés azonban nem kell. A nő házasságkötése után is leánykori nevét viseli. Egyszerűen bejegyeztetik a házasságot hétköznapi ábrázattal, minden meghatottság, természetesen mirtusvirág, polgári előítéletek nélkül. Itt. „már” nincs házasságtörés, nincs bigámia, csak ösztön, együttélés, amely egyenlő érvényű a bejegyzett házassággal. Olyan egykedvűen megy minden, mint a kataszteri hivatalban. Ugyanazon asztalnál, ugyanazon felvevő elvtársnő előtt történik bejegyzés és válás. Amíg a „kötésre” várnak, a falakon ragaszok készítik elő őket a védekezésre. A házasságnak nincs korlátja (rokonság, családi állapot, vallási különbség stb.), a válásnak sincs. A válás a legegyszerűbb dolog a világon. Elég a megúnás. A másik értesítést kap, hogy X napja nem embere, nem asszonya az „egyiknek. Táviratilag is lehet válni, utólag 50 kopek illetéket kell befizetni.2 Ugyanannak a férfinek korlátlan számú felesége lehet, akik azonos jogi helyzetnek „örvendenek”. A Pravda egy kommunista levelét közölte, aki 119 bejegyzett és be nem jegyzett „házasságot” vallott be, magyarázatkép lakóhelye gyakori cseréjét hozta fel. A nemek viszonya teljesen naturalista. Az egyik névtelen nemi egyed, a férfi hajtóvadászatra indul a másik névtelen nemi egyed, a nő ellen. A prostitúció, a szabadszerelem a társadalmi rendszerek sorába emelkedett, bevonult az utcáról a házakba, szakszervezetekbe, üzemekbe. A kommunista párt kongresszusain állandó a nőtagok panasza a folytonos kellemetlenkedés, erőszakoskodás miatt úgyannyira, hogy a Komzomol kénytelen volt fellépni az ifjúság elvadulásával szemben. Hogy nyugatra most a háború alatt nem visznek orosz munkásokat, ennek a teljesen fékezetten nemiség az egyik oka. A gyermekvilág a vörös apáktól névként Spartakus, Marat, Marx, Engels, leginkább Lenin és az Antikrisztus nevét kapja. De a vörös misztika is dolgozik. Rém neveti visel az a fiú, akit rajongó apja a Revolució - Elektrifikálás - Moszkva agitációs jelmondat kezdőbetűivel látott el.3 Törvény szerint ugyan, csak a gyermek 18 éves korával, tehát a nagykorúsággal szűnik meg a szülői hatalom, de valójában nincs meg már a születéskor sem. Az anya az anyakönyvi hivatalnál kinyilatkoztatja, ki a gyermeki atyja. Ezt erről értesítik és ha 14 napon belül nem tiltakozik, tartásra kötelezik. Az államnak nagyobb befolyást biztosít a nevelés terén, mint az anyának, apának. Ha a szülők nem bolseviki szellemben nevelnek, az állam elválasztja őket, a gyermek pedig menhelybe kerül. Az új magán- és büntetőjogi kódex kifejezetten a családi étet lerontására törekszik. Az itt megtámadott vallás, tekintély, szülői szeretet megölése a családi étet halála. Henbarg, a családi életre vonatkozó szabályok szerzője nyíltan bevallja, hogy a cél nem más, minthogy minden gyermeket az állam gondozzon és neveljen. Zilina, a szovjet-nevelés telkes harcosa így kiált fel: „Sikerült megszabadítanunk a gyermeket a család durva, önző befolyása alól. Az anyáknak te kell mondaniok gyermekeikről!”4 A nevelés az istentelenségre már az óvodákban elindul. Alig serdül, a tanuló ifjúság körében az Ifjú Istentelenek tevékenykednek az ú. n. Lenin-szögletekben. Utána az utcákon lődörögnek. És az eredmény? Nagy kérdőjelek merednek az ipar és mezőgazdaság fölé. A gépőrület jelentkező eredményei a valósulások is a remény és a hírverési adatok mögött maradnak. A hadifelkészültség valóban szédületes; de a traktorok szétdőlnek, a gépek sztrájkolnak, a mezőgazdasági nagyüzemekből eltűnik a borjú és a vetőmag. Mint Rachmanova írja, bandák ássák ki a friss holttesteket, hogy: a disznóknak adják. Az így hizlalt disznókból kolbászokat dolgoznak fel. Az állami élelmezés csődöt mondott, megölte a lelketlen bürokrácia5. „Az éhség fojtogatja csecsemőinket.”6 Oganovszky szovjetstatisztikus szerint az 1921-22. évben éhenhalt muzsikok számát 5,2 millióra becsülik. Oroszország a koldusok és hajléktalanok százezreinek és millióinak a hazája. Az emberek csődjére rátelepszik az ásítás. De mi tesz az erkölcsi magvetésből? Az ifjúság, a szülők és az állam számára? A válasz adva van már a kiindulással. Az ifjúsági bűnözés elképesztő arányú. Sorokin professzor megállapítja, hogy az iskolák keretei közt működő ifjúsági egyesületek külön helyiséget tartanak fenn a nemi kicsapongások szabad űzésére. A gyermekotthonok piszkosak, valóságos poklok. Lakói engedetlenek, tiszteletlenek, dologtalanok. A csarszkojeszelói gyermektelepek vizsgálatánál kitűnt, hogy az összes gyermekek nemileg fertőzöttek. Érthető a téboly és az öngyilkossági járvány. A Pravda közli (1935. 48. sz.), hogy Archangelszkben a gyermekbanditák több kommunistát meggyilkoltak, egy gyűlést szétzavartak, felgyújtották a szeszraktárt; az iskolások elhamvasztottak az utászotthont, leütöttek egy tanítónőt, egy katonát, szétrombolták az iskola berendezését. Vonatok elé feküsznek, aztán kirabolják őket. Éjszaka csatornákban, omladozó házakban, pincékben, padlásokon, hidak alatt tanyáznak. Innét indulnak portyázni. 15-17 éves fiúk védtelen asszonyokat, leányokat támadnak meg. 8-14 éves leányrablóbandák is vannak. Ezek a járókelőket megharapják, hogy megfertőzzék őket, ha nem adnak nekik. 1929- ben 9 millió ilyen otthontalan, éhes, ruhátlan, testileg, erkölcsileg roncs, csavargó gyermekről beszélnek a szovjetlapok. Lunacsarszky népművelési biztos is ennyire becsüli számukat.7 Ezek az apátián, anyátlan, csavargó, züllő gyermekek társadalmi és állami veszedelmet jelentenek. A besprisornyik, a senki gyereke mocskos, rongyos, tetves, koldul, lop, útonáll, gyilkol. Eldurvult és nem ember többé. Alkoholista, morfinista, kokainista és már kiskorában nemi beteg. 10-12 éves lányok már prostituáltak. Mivel 1934- ben már hihetetlen mérvben elszaporodtak a gyermekbűnügyek, a Kalmin-Molotov-féle rendelet (1935) már a 12 éves gyermekre is behozza a halálbüntetést. A. kiskorúak büntetéséről 1935. április 7-én hozott törvénycikk 1. §-a mondja: „Azok a 12 évnél idősebb kiskorúak, akiket lopás, erőszakosság, testi sértés, csonkítás, gyilkosság bűnével vagy kísérletével vádolnak, büntetőtörvényszék elé kerülnek és a büntetőtörvény teljes szigora vár rájuk is.8 A Cseka csapatait vezényelték ki a gyermekbandák elten. Ezt most már nemcsak közbiztonsági, de közegészségügyi indokok is kívánták. Ez a had terjesztette a ragályokat. 30 millió orosz szenvedett kiütéses tífuszban, az áldozatok száma több, mint 5 millió.9 A 2500 gyermektelep fenntartása évi 300 millió rubel (= 360 millió pengő). A körülbelül 31 millió (8-16 éves) gyermekből 17.459.000 marad iskola nélkül.10 A szülőkkel szemben? Fiatal gyerkőcök hirdetik az újságokban, hogy ők elszakadtak a szülőktől, függetlenek, sőt dicsekednek, hogy maradi szüleiket feljelentették, készek akár megölni őket.11 Pronya Kolibin, 15 éves szovjetfiú feladta édesanyját, mert gabonát rejtegetett. Az anya háromévi száműzetésbe ment, fiát kitüntették. Moszkvában a Vörös-téren leleplezték - mint a világsajtó hozta - a 14 éves Pavlik Moroszovnak, a „Szovjetunió hősének” a szobrát. Agyonlövette édesanyját, akit feljelentett, mivel a szovjet rendelete ellenében titokban eladott egy zsák gabonát, hogy neki, a fiának enni adhasson. Ezt tették meg „hősnek”.12 Ez a húszéves világnézeti és erkölcsi átalakítás eredménye: a család szétzüllött, de se az ifjúság, se az állam nem ujjonghat neki, még kevésbbé az anyaság eszménye. Rövid két év múltán is Galíciában a megszálló magyar honvédség katonai hatóságai megdöbbentő eredményt észleltek. Az orvoshiány és a közegészségügyi intézkedések teljes elhanyagolása mellett a lezüllésnek az volt egyik legfőbb oka, hogy a szovjet a családi étet egységének megbontásával ezerszámra szállította el a gyermekeket édesanyjuktól. A galíciai temetőkben 1939. ősze óta megháromszorozódott a csecsemő- és gyermeksírok száma. De Sztálinnak az esete festi a legkifejezőbben az állapotokat. Sztálin 78 éves anyja, bár 20 éve ilyesmit nemtett, húsvétkor Tiflisben bement a templomba. Nagy volt a rémület; az ájtatoskodók kémnek tartották, ezért elhagyták a templomot, a szörnyeteg anyjának jelenlétében nem tudtak és nem akartak imádkozni. A látogatás komoly volt, ezer rubelt is csúsztatott a perselybe. A GPU jelentette a botrányt a diktátornak, aki távolabbi vidékre vitette anyját, hogy templomlátogatása ne okozzon megütközést. Oroszországban kiirtották az ellenzéket, a tanult etemet, a mérnököket, tudósokat, de a kulakokat (földmíveseket) is; behozták a rabszolgaságot. Emberi vágóhidak, tömegmészárlások felett, vér- és könnyfolyamok, rémület ésátokóceán hömpölygő hullámain egy fej, a diktátoré. Remeg ő, remegnek tőle, és ő állandósítja a vérfolyamot a bűn és bűnhődés földjén. Egy nép hangtalan átka övezi. Eltette láb alól legközelebbi munkatársait is. Az anya eleinte nem látta a bűnöket, csak szerette a gyűlölet fiát, az ő fiát és dacolt a mások, milliók dühével. Az édesanya sokáig kitart gyermeke mellett szerelmével. De most már elpattant az anyai szeretet sokat bíró húrja is. Imádkozott, a fiú elten az Úrhoz felebbezett. Fiú és erény közt az erényt választotta. Útjával megtagadta a fiát, akinek ellenforradalmára tett. Vörös, pokolian-vörösen izzó fiának fehér édesanyja. Galambősz, ráncon ránc, a telke is mily fehér ebben a húsvéti imában, ha szörnyeteget szült is. A diktátor rettenetesen felsült ország, világ előtt az elveivel; emiatt beletiport az anyába. Száműztek egy öreg édesanyát. Oroszország jelképe ez. A bolsevizmus elvei száműzték az édesanyát. Sztálin ezúttal csak utána kullogott az eseményeknek. Belerúgott a megölt eszménybe. Éz volt Sztálin és anyja világraszóló párviadala.... A propaganda külön művet íratott évekkel ezelőtt Orosz-országban: „Gyermekparadicsom Szovjetoroszországban”, „A nő szabadsága Oroszországban”. Sztálin maga, a gyermekvilág felelnek rá... No, és az a 11.600.000 ember, akiket 1937-ig a GPU meggyilkolt. A cári családon kívül 50 püspök, 4860 pap, 7824 tanár és tanító, 8920 orvos, 65.000 rendőrtisztviselő, 75.490 katonatiszt, 360.000 közkatona, 120.600 tisztviselő, 420.000 értelmiségi, 48.000 csendőr, 892.000 munkás, 9,600.000 földműves.13 Az a világ, amely a Pronya Kolibin fiúkat a kitüntetésig megnevelte, spanyol földön az oda is megérkezett szovjetvilág idején „letépi a gyermekeket az anyjuk karjáról, bevagonírozza a pályaudvaron és viszi mind Oroszországba! Tévedés ne legyen: nem az elfogott és halálra szánt fehér családokkal bánnak így, hanem válogatás nélkül, a saját híveikkel is....A madridi pályaudvaron őrjöngve szaladgálnak a gyermekeiktől megfosztott spanyol nők, a különvonatok viszik drága élő rakományaikat a tengerparton horgonyzó orosz gőzösök felé”. Elvitték művészi értékeit, most viszik a még drágább jövendőjét. „Nagykabát-gomb szemükkel nem látják többé a madridi apróságoké a perzselő napot, nem érzik többé az anyai szeretet oltalmazó melegét, szovjet-polgárok tesznek, a világ legszomorúbb, legridegebb, legszánandóbb kitaszítottjai.”14 Spanyol földön nem is egészen félév alatt 200 felgyújtott templom, 80.000 elpusztított könyv, hét helyi lázadás, 9000 sztrájk, 5 államháztartási válság, 700.000 munkanélküli, 100.000.000 elveszett munkaóra az eredmény. Csak magából Madridból egy év alatt százmillió köbméter törmeléket keltett elhordatni, mint a bolsevizmus hagyatékát.15 Puente Genil-ben csak nyolc napig tartott a rémuralom. Ezalatt is 7 templomot és 28 magáriházat gyújtottak fel; 154 embert végeztek ki. Feltűnő, hogy itt is, Baenában is nagy, élvezettel, vérfagyasztó kegyetlenkedéssel gyilkolták meg a 70-80 éves öregeket. A hívőknek érmeket szegeztek a szemükbe. Fiatal suhancok voltak a bandákban; ezek a gyermekekre vadásztak. A nő zuhanása és sorsa mégis a legborzalmasabb. Mária Perez Jimenez 28 éves fiatalasszonyt ágyában gyilkolták meg, amikor épen világra hozta gyermekét. Édesanyákat családjukkal kínoztak halálra; gazolinnal leöntötték és meggyújtották őket. Tisztes leányokat, asszonyokat pisztollyal a kezükben, a hordák vad röheje közepette nyilvánosan becstelenítettek meg. Templomok, szentélyek voltak előttük ezek is. A „Virgin Puri-sima” fejével futballoznak.16 ' (1. K.: Az orosz titok. Ford. Velőssy Elek. Budapest..1935.) ' (Nemzeti Újság 1938. szept. 28. 11.1.; Die Zerstörung der Ehe in Russland. Reichspost 22. Juni 1930.) 1 (1. K.: Az orosz titok. i. m. 25-26.1.) J (Cser Palkovits István S.I: A szovjetnevelés csődje. Katolikus Szemle 1937. 664-71.1.) ! (Nemzeti Újság 1937. okt. 23.) " (Valér Brjuszov: Harmadik ősz. 174. I.) 7 (Reichspost 14. Juni 1929. S. 2.) * (Magyar Kultúra 1936. ápr. 20. 246.1.) * (Nemzeti Újság 1929. júl. 23. 7.1.) 10 (Cser Palkovits István SJ.: A szovjetnevelés csődje, i.h. 664-71.1.) " (Reichspost 9. Nov. 1929; 10. Apr. 1930.) (Nemzeti Újság 1939. jan. 12. 8.1.) (Nemzeti Újság 1941 .júl. 6. 3. I.) N (Nemzeti Újság 1938. jan. 12.) ” (Spanyol marxisták pusztításai 1936 óta. Nemzeti Újság 1939. járt. 6. 11; 1940. aug. 15. 11.1.) 16 (Hitter József SJ.: Spanyol tűztengei; Budapest, 1938.52-53,57-59.1.)- folytatjuk -(Forrás: Mindszenthy - Pehm - József: Az édesanya. II. kötet. Zalaegerszeg, 1942.)
