Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-11-01 / 6. szám
A KARPATOKTUL LE AZ AL-DUNAIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) DGL 1 OZ^WIX 1 nrtJ VrtL, VLRLO 11 ÁLL A VIHARBAN MAGA A M tflîîVAKOfcT A HUNGÁRIA SZABADSAGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1956. OKTÓBER 23. 43. ÉVFOLYAM 6. SZÁM - 2004. NOVEMBER-DECEMBER Ára: 2,25 US dollár Győztek a kirekesztett nemzeti erők annak ellenére, hogy a Kárpát-medence ötmillió és a száműzetés kétmillió magyarja nem szavazhatott. Számolni tudni kell! Ezek után nekünk kell alkudoznunk? 1956-ban nem alkudoztunk! Mi tovább harcolunk! Hungária Szabadságharcos Mozgalom Major Tibor TOVÁBB HARCOLUNK! Ifj. Tompó László Elestünk, de felállunk! Csodálatos volt a: 1956-os nemzeti felkelés. A szabadságharcosok haláltmegvető hősiessége, amellyel a szovjet páncélos alakulatokat visszavonulásra kényszerítette. Diákok, munkások, parasztok, értelmiségiek, fiatalok és idősebbek egy emberként küzdöttek a gyűlölt megszállók és csatlósaik ellen, hogy megteremtsék a szabad és független magyarok országát. 1956 őszén a lezajlott események kapcsán XII. Pilis pápa egymásutánban ötször nyilatkozott a Szentszék felelősségének teljes tudatában. Állásfoglalásai közül jó idéznünk példaként az 1956. november I -én kelt Laetamur admodum kezdetű enciklikájából pár sort: ..Szívünk mélyéből és szüntelen hálát adunk az Istennek, hogy meghallgatta közös könyörgésünket .r Lengyel- meg Magyarország népe fölött végre fölragyogni látszik az igazságon alapuló béke napja. Nem csekély örömmel vettük, hogy szeretett fiaink: Wyszvnski István bíboros. Varsó érseke és Mindszenty József bíboros. Esztergom érseke újra elfoglalta tiszteletreméltó és felelősségteljes hivatalát, körülvéve ujjongó hívő seregektől, mintán az ellenük koholt vádakban ártatlannak mondták ki őket..." 1956. november 5-én a Datis nuperrime kezdetűben azonban így ír: ..Úgy látszott, hogy Magyarországon a dolgok kedvező kibontakozáshoz jutnak. De a rövidesen érkező újabb hírek lelkünket fájdalmas keserűséggel töltötték el... Magyarország városaiban és falvaiban ismét folyik a lelkűk mélyéből szabadságra törekvő hazafiak nemes vére... K/'»élességiink tuektra -parancsát követve, lehetetlen nem tiltakoznunk s elítélnünk azokat a szörnyű esemenyeket. amelynek nemcsak a katolikus világnak, hanem minden szabad népnek lelkében is mély szomorúságot és méltatlankodást váltattak ki. Azoknak, akikre e nyomorúságos gaztettek felőssége hárul, meg kell végre fontolniuk. hogy népek jogos szabadságát vérbe folytaid nem lehet. - Testvéred vére hozzám kiált a földről! (Gén 4.10.) - szólt az Úr Káinhoz s e szavak ma sem vesztették érvényüket. Tehát a magyar nép vére is az Istenhez kiált, ahhoz az Istenhez, aki mint igazságos bíró. bár az egyéni bűnöket gyakran csak a halál után bünteti, a népek vezetőit és magukat a nemzeteket az általuk elkövetett igazságtalanságok miatt - nem egyszer már ebben az életben is..." A szabadságot, melyért 1956-ban egy nemzet áldozta magát, vérbefullasztották. A lelkierő, mely a férfiak puszta öklét, gyenge nők és ártatlan gyermekek törékeny kezét a páncélos szörnyetegekre emelte, elbukott az anyag elleni harcban. De senki sem vitathatja el azt, hogy a kommunista propagandától kezdeményezett és az elvakított nyugattól nagy buzgalommal felkarolt koexistenciális politikára a magyar felkelés halálos csapást mért. Budapest, Csepel. Dunapentele, Pécs és más magyar városok romjai alatt hősi halált halt magyar vértanúknak sikerült a judeo-kommunizmus álarcát tökéletesen letépniük és ezzel alkalmat nyújtani a nyugatnak arra, hogy a keletről fenyegető veszélyre idejében rádöbbenjen. Ezt igazolta az Atlanti Szövetség repedező falainak nagy sebtében történt átvakolása, a már évek óta haldokló Balkán-szövetség feltámasztására irányuló kísérletek és mindenek fölött a szabad világ közvéleményének a kommunizmussal szemben soha sem tapasztalt egységes felzúdulása. A II. világháború győzteseinek hozzájárulásával a Szovjetunió a világtörténelem egyik legnagyobb internacionális, sőt interkontinentális hatalmi egységét hozta létre az Elbától a Csendesóceánig. olyan területekre terjesztve ki a bolsevista uralom szárnyait, amelyek Dzsingisz kán átmeneti uralmát kivéve, még soha egyugyanazon központi akaratnak és uralmi szisztémának nem hódollak. A szovjet hatalom erejét és veszélyességét - térbeli nagyságán és hatalmi helyzetén túl - növeli, hogy a kommunista rendszer nem csupán gazdasági, politikai és katonai egységet akart létrehozni, hanem a minden konzekvenciában végiggondolt materialista ateizmus formájában vallási krédóval, egységes és zárt világnézettel, erkölcsi normarendszerrel is bír. ezekből végső kulturális, politikai, társadalmi és gazdasági elveket, sőt egyéni életszabályokat merít. A bolsevizmusnak ez a világnézeti és szellemi-erkölcsi jellege, a gazdasági, politikai és katonai fenyegetettségen túl kidomborította az európaivá vált világnak világnézeti szellemierkölcsi fenyegetettségét és fölhívta a figyelmet a keresztény szellemi tényezők döntő jelentőségére, az európaivá vált és Európának egységtörekvéseiben. A kommunista világnézeti és szellem-erkölcsi fölfogás egy olyan világ leikéből fakadt, amely sohasem európaizálódott. sőt a szónak kulturális értelmében is mindig Európa-cllenes volt. Az 1956-os nemzeti felkelés a kommunizmus belső struktúráját is alaposan kikezdte, amely Szovjetunió összeomlásához vezetett. A magyarok felkelésének igazságát a történelem igazolta! 2004. december 5-én a Magyarok Világszövetségének indítványára népszavazással kellett döntenünk, igent mondunk-e a kettős állampolgárságra, a kórházak magánkézbe adására vagy nem. Az eredmény lesújtó: a 8.026.067 választásra jogosult közül 3.017.738-an jelentek meg a szavazókörzetekben. „A kórházak állami, önkormányzati tulajdonáról igennel voksolt 1.922.765 választópolgár, nemmel szavazott 1.034.578. A kettős állampolgárságot 1.521.143 jogosult támogatta, 1.428.736 pedig ellenezte.” (Magyar Nemzet, 2004. dec. 13.) Az első kérdés szóról szóra ez volt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?” A második: „Akarja, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére — magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 9. paragrafusa szerinti 'Magyar igazolványnyal’ vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” Ideje szembenéznünk a valósággal: az „eredményt” lehet olyan vizsgához hasonlítani, amelyen erkölcsből elégtelent szereztek a távolmaradók vagy a nemmel szavazók, lehet világtörténelmileg egyedülálló gyalázatnak tekinteni, korholni milliókat miatta, de ettől még tény: az 1945 utáni agymosás, tudatleépítés eredménye az, ami december 5-én történt. Magam inkább felkészületlen vizsgának nevezem. Olyan korban nőttem fel, amelyben már nem tanítottak az iskolákban hit- és erkölcstant. Könyvtári kutatásaim, antikváriumi tallózásaim során az 1948 előtt megjelent iskolai értesítők bármelyikében az első helyen szerepelt a tantárgyak sorában. Ez volt a tantárgyak tantárgya. Mint minden tárgyból, ebből is elvileg négy osztályzatot lehetett kapni: jelest, jót, elégségest, elégtelent. De csak elvileg. Mert egyetlen értesítőt sem láttam, amelyben akár csak egy elégtelen osztályzat szerepelt volna belőle. Ámbár elégséges is alig akadt. Igaz ugyan, hogy elégtelent szereztek milliók, és csak másfél millió vizsgázott jelesre, de nem véletlenül. A tömegtájékoztatási eszközök heteken át azt sulykolták a fejekbe, hogy mennyibe fog midez kerülni, ideözönlenek majd a románok. A lakosság nagy többsége sajnos el is hitte. Magyarországon előszeretettel nevezik erdélyi véreinket románoknak. De min csodálkozunk, hiszen például az általános iskolákban és a középiskolákban alig hallanak valamit Erdélyről? Egy történész - Szidiropülosz Archimédész -, aki görög származása ellenére megtanult magyarul és fáj neki Trianon, a napokban elmondta: amikor a Kádár-korban bölcsészkarra járt Budapesten, öt év alatt egyszer sem hallotta azt a szót, hogy Trianon! Itt Kárpát tiknak büszke bérce, Adriának haltja... Kinos jjajs/óf, jogos panaszt Kerget a síéi rajta Másnak termi leli kalászát Bácska, Bánát földje 1 lárnmszéktöl s/t\ linkig ér V székdy föld kőnnve.,. „Sehol annyi virág és sehol annyi bánat! Szeresd jobban uram az én szegény hazámat!” Wass Albert
