Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-09-01 / 5. szám
ANTISZEMITA-KÁTÉ (6.) Szerkesztette: Ráth Ferenc és Zimándy Ignác — 1884. »iTTVAKöfet________________________leiEPlCZCTT VliflGHOPITOK (VIII. fejezet - folytatás) 111. Mikép lehet meggátolni a zsidóság elhatalmasodását? Ezt már nem lehet meggátolni, minthogy már létrejött, csupán további fejlődését, s a zsidóság teljes fölülkerekedését lehetséges még megakadályozni, oly korlátozások által, melyek a forgalomban lévő pénznek ragadós kezeiken való fönnakadását lehetetlenné teszik a jövedelmezőbb üzletek célszerű szabályozása által. 112. Igaz-e, hogy zsidók nélkül nem lenne kereskedelmünk? Ezt a zsidók híresztelik, hogy ránk ijeszszenek, de bizony abból semmi sem igaz: mert más országokban, ahol kevesebb a zsidó, mint nálunk, még is élénkebb a kereskedelem, s ennek a zsidóság csak kisebb tényezőjét képezi. Sőt hazánkban is igy volt ez alig ötven év előtt. Ami pedig már volt, mért ne lehetne ismét? És azon esetre, ha nem a zsidók viszik a főszerepet kereskedelmünkben, csaknem biztosra vehető, hogy megbízhatóbb, szilárdabb kereskedelmünk lesz, mert a keresztény kereskedőnek jelleme és igazságszeretete bizalmat kelt mind az eladókban, mind a vevőkben. Tehát nagy bolondot mondott egy honatya, midőn azt állította, „hogy ha nem volnának zsidaink, vennünk kellene őket.” 113. Mi lenne belőlünk, ha a szapora zsidóság csupán kereskedéssel foglalkoznék? Már is anynyi a zsidó kereskedő, hogy csalás nélkül lehetetlen megélniük. Hát ha még a folytonos bevándorlások következtében ötször-tizszer anynyira szaporodnak, ami ha a törvényhozás és kormány meg nem gátolja, rövid idő alatt megtörténhetik, akkor már a csalásból sem élhetnek meg mindnyájan, hanem kénytelenek lesznek a kereszténynek bőrét lehúzni és lopni, ha még lesz mit. 114. Való-e, hogy a zsidók magyarosodnak? Ok mondják ezt, s már csak azért is nem igen lehet elhinni. De ha úgy volna is, hogy látszólag haladást mutatnának a magyarosodásban, ezt csupán üzleti szükségből tennék, valamint a híres magyar családok neveit is csak azért veszik fel, hogy szép álca alatt annál biztosabban űzhessék csalásaikat és ámithassák az embereket. Azonban ők mindamellett testökben-lelkökben csak zsidók maradnak. Ha nem csupán üzleti szükségből tanulnák nyelvünket és magyarítanák neveiket, nem vennék fel bitorlólag épen az országszerte tisztelt főúri családok neveit, hanem megelégednének a nekik jobban illő nevekkel, mint: Nyulfark, Hagymabűz, Csempész, Uzsorás, Gyufarágó, Papramorgó, Tőzsdemoly, Hamisgyöngy, Talmifény, Libabőr, Tönkházi, Rondafi, Tollasi, Szélhámos, Ürgevári, Vérszopó, Csámpási, Fegyházi stb. 115. Hát nemzetünkbe való beolvadásuk remélhető-e? Ne ámítsuk magunkat ezzel: mert a zsidót hitelvei határozottan elválasztják, elszigetelik minden más nemzetiségtől: s azért az egész földkerekségen, bármennyire legyen is elkeveredve más fajokkal és nemzetekkel, mig a zsidó vallását követi, addig nem olvad be semmiféle nemzetbe sem, hanem az emberiség nem zsidó zömét gyűlölő, élősdi marad végső leheletéig. Miről eléggé tanúskodik múltjának évezredes történelme. 116. Tán ezideig elnyomatásuk, üldöztetésök miatt nem olvadhattak be? Nem elnyomatásuk akadályozta beolvadásukat előbbi időkben is, hanem hitelveikből származó különlegességök. Hiszen Angol, Francia- s Németországban már régóta felszabaditva élnek, s jólétnek örvendenek: mért nem olvadtak be tehát ott, ép úgy mint nálunk azon nemzetbe, mely őket magához ölelte. Hasztalan kevered olajjal a kénesőt, nem fog egyesülni vele, de ha arany van benne, azt magához vonja. Még ha mi olvadnánk is beléjök, akkor sem fogadnának el bennünket testvérekül, hogy ne kelljen megosztani velünk az összes földi javakból álló képzelmi tulajdonukat. 117. Volt-e valóban a zsidóknak nálunk oly igen rósz dolguk? Annak a lenézésnek, melyet nálunk előbbi időkben tapasztaltak, magok a zsidók voltak okai piszkos, ronda, zsugori maguktartása folytán. Azonban, hogy ennek dacára sorsukkal meg voltak elégedve, kitűnik abból, hogy nemcsak ki nem költöztek más boldogabb országokba, hanem a földicsért szabadságdús külföldről is beözönlöttek hozzánk minden meghívás nélkül. Ez pedig korántsem tanúskodik arról, hogy nálunk üldözve voltak és a miatt nem olvadhattak be a nemzetbe. 118. Talán az összeházasodás mégis előmozdítaná beolvadásukat? Több államban már régóta meg van nekik engedve a keresztényekkel az összeházasodás, de még sehol sem mutatkoznak beolvadásuknak előjelei. Nálunk sem várható ettől semmi eredmény. De voltaképen nem is őket, hanem vagyonukat szeretnék sokan beolvasztani saját zsebeikbe: csakhogy a zsidók sokkal okosabbak, hogysem hatalmuk ezen főtényezőétől megfoszszák magukat a gyűlölt keresztények kedvéért: készebbek lévén a házasodási üzlet által a keresztények még végső pénzmaradványait is elkaparítani. 119. Kívánatos-e a zsidók beolvadása a magyar nemzetbe? Dehogy kívánatos. Mit nyernénk az efféle zagyvalékkal? Tán hogy teljesen megmételyezze a pezsgő magyar vért? Hogy beszivárogtassa őszinte vitéz fajunkba alattomos kéjhajlamait? Hogy beoltsa bizalmas kedélyébe a ravaszság maszlagát? Vagy, hogy az igazságszeretetet a hamissággal: a munkásság a henyeséggel: bátorság a gyávasággal vegyüljön és legyen fertőztetve? Elkorcsodást, végromlását idézné az elő a derék magyar fajnak, s az elkorcsosult utódok csak hiréből ismernék keresztény őseik tündöklő erényeit. (Folytatjuk) Magyarország kelő napja, Á második ezredév küszöbén. 9. oldal Az igazság „D-Day”-ről A németek kancellárja, Schröder a partraszállás évfordulóját a győztes aláírtakkal együtt ünnepelt Normandiában. (Előző években ugyanezt tette ex Kohl kancellár is.) Sok külföldi és bizonyos német politikai körök is a rommá bombázott Németország „felszabadítását” ünnepelték. Az ország vezető politikusai úgy érzik, ma is lekötelezettek a legyőzőiknek. Felszabadítás alatt valami mást kellene érteni. Voltunk mi magyarok is „felszabadítva” a szovjet által: tudjuk, mit jelent. Ami Irak felszabadítását illeti, most bőven volt alkalmunk látni a tv-ben. A II. világháború után az USA győztesei sok ártatlant zártak koncentrációs lágerekbe, ahol szintén alkalmazták a vallatások, kínzások mindenféle fajtáját a foglyokon. Nem újkeletű, amit ma a „művelt s humánus” USA megszállók művelnek Irakban. Mikor Magyarországot megszállták a szovjet csapatok, vagy Németországot az aláírtak, - nem filmezte senki. Azaz csak azt láttuk, cukrot osztogatnak a kiéhezett német gyerekeknek, és a „kulturált” szerető szovjet megszállók is élelmet osztogattak a magyar városok utcáján. (Volt, aki elhitte!) A németek által KZ-be zárt zsidóknak, kommunistáknak, vagy szovjet foglyoknak volt csak felszabadítás a megszállás. A II. világháború 1945-ben végétért, de azóta is az amerikai katonák ezrével vannak még Németországban, kaszárnyákban és kiképző táborokban: ők maradtak. Minden nagyobb városban utcasorokban csak ők laknak a házakban és „vigyáznak” az általuk legyőzött népre. Kaszárnyáik drótsövénnyel, betonkövekkel van körülvéve: valószínűleg félnek!? Az igazság az, se a németek, se az irakiak nem akarnak az amerikaiktól megszállva, vagyis felszabadítva lenni. A D-Day napja évente diadalünnep a németek felett. Ünnep az aláírtaknak. Olyan győzelem, mely nagyon sok emberáldozatba került (mindkét részről), de nagyon sok nyomorúságot, szenvedést okozott a német népnek is. Hogy mit keres a német kancellár ezen az ünnepen? - az rejtély. Schröder kancellár nem akarta a német temetőket se meglátogatni. Ellentétben a franciákkal, ők megkoszorúzták a német legnagyobb hősök temetőjét La Cambe-ben. Még az egykori USA-elnök, Ronald Reagan 1985-ben Bitburgban koszorút helyezett el a német katonatemetőben. Szerinte a holtak már nem ellenségek, s mind egyformák. A Bitburgi temetőben nagyon sok (fegyveres) Waffen-SS katona van eltemetve. Reagant ez sem gátolta meg, hogy a hősöknek kijáró tiszteletet megadja. Az olasz „II Giomale” c. lap erős kritikát fejtett ki a német kancellár ellen, aki saját nemzete hősi halottait elkerülte. Továbbá: A. Caparetti megemlíti cikkében: igen sok fiatal esett el a „másik oldalon” is, kik a félszigeten vannak eltemetve. Még virág sincs sírjukon. A kancellár részéről ezek is el vannak feledve, mintha soha nem léteztek volna. A „felszabadított” Caen-t 1944. júl. 18-án 2000 angol és amerikai gép támadta, bombázta, több, mint 2 ezer francia civil halt meg, 1300 súlyos sebesült volt. A D-Day napjáról feljegyezték történészeink, 6010 angol és 10.641 halottat eredményezett. A letagadott Lara Oambe (Normandiá)-ban van a legnagyobb német katona temető, hol 21.222, Champigny-St. Andre temetőjében 19.809, Mont-de Huisnes 11.956, Marigny 11.169 német katona van eltemetve. Hat német katona temetőben több, mint 78.000 katona nyugszik. Az elesettek legnagyobb része alig volt húsz éves. A halottak közt sok olyan van akik, ha túlélték volna a „felszabadítást”, otthon senki sem várta volna őket, mert szüleik, otthonuk Cochem városa bombázását nem élték túl. A Mont-de-Huisnes-i német temetőben 14 éves katonák is nyugszanak. Az olasz lap így zárja sorait: „A gondolat is fájdalmas, hogy ezek sírjára még egy szál virág sem jutott. Még attól sem, aki országukat reprezentálta, s mely országért életüket áldozták. A német kancellárt az aláírtak meghívták győzelmi ünnepükre a „macska asztal”-hoz, de elfeledte nemzete halottait! Pfuj Schröder! Utóiratként megjegyzem: Az Isonzó és Piave menti katonatemetőkben az olaszok a hősök iránti tiszteletből több helyen klasszikus szépségű emlékműveket, temetőket, ossariumokat létesítettek, nemcsak az olasz, hanem a volt ellenségeik részére is. Sok magyar nyugszik ott, hol egykor ellenségnek számítottak. Példát vehetnének a II. háború győztesei róluk! A hadszíntéren milliók küzdöttek becsülettel hazájukért. Nincs különbség a holtak közt. A holtak már nem ellenségek, s nem lehet őket halálra ítélni! Karikatúra a Herkó Páter 1895. december 28-i számából Terebessy Emőke
