Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-09-01 / 5. szám
ttlîîVAKOfet 3. oldal IRflflYTŰ_________________ Tudós-Takács János Magyar filozófusok- Nemzeti és egyetemes gondolkodásunk megalapozói -Napjainkban angolszász hatásra a ’filozófia’ szót a zsurnalisztikában tág értelemben használják. így beszélnek „üzleti filozófiáról”, „banki filozófiáról”, „politikai filozófiáról”, „katonai filozófiáról”. Azt mondhatjuk, hogy a filozófia a stratégia szinonimája lett. Bizonyos körök pedig rosszalló értelemben beszélnek filozófiáról: az értelmetlen, üres, céltalan fecsegést nevezik filozófiának. Ezzel szemben Hellászban már a Sokrates előtti korban a filozófiának szőkébb terjedelmű fogalma alakult ki. Pythagoras, a hírneves matematikus és gondolkodó arra a kérdésre, hogy bölcsnek tartja-e magát, azt válaszolta, hogy nem, de szereti a bölcsességet. Tulajdonképpen ebből a válaszból született meg a ’filozófia’ szó (görögül fiiéin = szeretni, szófia = bölcsesség, filoszofia = a bölcsesség szeretete). Arisztotelész, a legnagyobb görög filozófus így határozta meg a filozófiát: „A filozófia a dolgok végső okokon át történő, biztos és rendszeres megismerése.” Ezt a meghatározást átvette a középkori keresztény bölcselet, és ebben az értelemben vált általánossá a tudományos körökben. Ennek megfelelően filozófusnak az és csak az tekinthető, aki a létezők végső összetételének, végső létesítő okának és végső céljának nagy kérdéseire törekszik választ adni. A magyar filozófia kezdeti korszakának a reformkor tekinthető. A számottevő magyar filozófusok sorát Kölcsey Ferenc nyitotta meg. Főbb filozófiai gondolatait elsősorban az unokaöccsének, Kölcsey Kálmánnak ajánlott Parainezisében foglalta össze. Néhány ízelítő a nemzeti gondolkodásunkat megalapozó meglátásaiból: a hazaszeretet az egyik legszebb érzelem, de „sok kívántatik, míg annak tiszta birtokába juthatunk”. A hazaszeretet első és legfontosabb követelménye, hogy áldozatokat tudjunk hozni a hazáért. „Minden áldozat kicsiny azokhoz képest, amiket a hazának kívánni joga van. Mindent, amit élted folyása alatt... gyűjtöttél, javaidat, kincseidet, házad népét és saját éltedet ... érette fel kell szentelned. Mert tudd meg: ebben a szóban: haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége." Kölcsey ezzel a gondolattal lényegében arra a ma is aktuális kérdésre ad választ: ki a magyar? Magyar az, aki nemcsak jogokat követel a hazától, hanem áldozatokra, sorsközösségre, kötelességteljesítésre, s ha kell, vértanúságra is kész Magyarországért! Nem tesz magyarrá a puszta kijelentés, nem tesz magyarrá még a puszta származás, a magyarul beszélni tudás vagy a hazánk földjén születés sem: magyarrá csak a sorsunkban, örömeinkben, bánatainkban való osztozni tudás, a Magyarországért hozott áldozat tesz. Ezért igaz magyar például az aradi tizenhárom, jóllehet többségük nem magyar származású volt, de a legmagasabb fokon, az életáldozat síkján tettek bizonyságot magyar lelkiségük mellett! De Kölcsey nemcsak a magyar, de az egyetemes gondolkodásunk megalapozója is: általános érvényű filozófiai gondolatok valóságos kincsesbányája a Parainézis. Ebből idézünk néhányat: A/ Az istenhit fontossága. Kölcsey érvel Isten léte mellett - lényegében a célszerűségi istenbizonyítékot mondja el ékes magyar nyelven, Aquinói Szent Tamás ötödik útját. „Akármerre veted tekintetedet, mindenfelől egy végtelenül bölcs, nagy és jó ... lény jelenségei sugároznak feléd. A legnagyobb és legparányibb alakban ... lehetetlen célra sietést és célra jutást... nem látnod.” B/ A kozmopolitizmus elutasítása. „Ne hidd, hogy minket Isten azért alkotott volna, hogy a föld minden gyermekeinek egyformán testvére legyünk.” „Az egész emberi nemre jótékony hatást gyakorolni - ez a nagyok legnagyobbikának sem adaték.” „Sohasem tudtam megérteni, kik azok, akik magukat világpolgároknak nevezik?” Mindenkit egyszerűen nem lehet egyformán szeretni - ez az emberi erőt felülmúlná - és tegyük hozzá: ellenkezne a keresztény teológia tanításával a szeretet rendjéről. Leonidász csak Spártáért, Regulus csak Rómáért, Zrínyi csak Magyarországért halhatott meg. C/ A következetes erkölcsi cselekvés értéke. „Ismemi a jót könnyebb, mint követni ... egész életedet meghatározott elv szerint intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván, ezt nevezik erénynek. Itt Kölcsey elutasítja a pusztán ismeretre építő szokratészi etikát, és az ismételt cselekedetekkel erkölcsi készségeket kialakító arisztotelészi etika útjára lép, amelyet a mindennapi tapasztalat ezerszer igazol. Nem elég az etikát tanulni, azt kemény önneveléssel kell második természetünkké tenni! D/ A boldogságot csak az találhatja meg, aki nem téveszti össze a célt az eszközzel. „Az emberek százfélét hittek boldogságnak, s mindez nem egyéb eszköznél, miáltal azt elérhetni remélék, s elérni mégsem tudhatták. Mind azért, mert törekvésük célját az eszközzel összetévesztették, mind azért, mert oly valamit tettek céllá, ami más.” Kölcseynek ez a gondolata különösen megszívlelendő napjainkban, amikor a végtelen jóra szomjazó ember véges értékekben, az élvezetekben vagy az anyagi haszonban keresi a boldogság teljességét, s így a hedonizmus vagy az utilitarizmus tévútjára lép, s elfelejti, hogy csak úgy juthat a végtelen igaz, jó és szép, vagyis Isten birtoklására, vagyis az igazi, végső és tökéletes boldogság állapotába, ha az élvezetes és hasznos dolgokat rendeltetésszerűen használjuk, vagyis eszköznek tekintjük és nem feledkezünk meg a végső célunkról! A reformkor másik nagy egyénisége, Vörösmarty Mihály, a nemett ébresztője, nemcsak az egyik legnagyobb magyar költő, hanem nemzeti és egyetemes gondolkodásunk megalapozója is volt. Nem elégedett meg azzal, hogy a Zalán futásában a dicső múlt felidézésével segítette újjáéledni a magyar nemzeti öntudatot, de a Gondolatok a könyvtárban című költeményében az emberi életünk legnagyobb feladataként hirdeti meg a magyar nemzet felemelésének tettekkel való szolgálatát: Előttünk egy nemzetnek sorsa áll, Ha azt kivittük a mély süllyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, élet! áldomásidat: Ez jó mulatság, férfi munka volt! Liszt Ferenchez című versében konkrétan megmondja, hogy az előfeltétele a nemzetért való munkálkodásnak az igazi hazaszeretet, a „honszerelem”: Mely ölelve tartja a jelent, Mely a hűség szép emlékezetével Csügg a múlton és jövőt teremt. Az igazi hazaszeretet tehát nem merülhet ki kicsinyes, rövidlátó, csak a pillanatnak élő pragmatizmusban, vagyis utilitarizmusban. Nemzeti múltunk ismerete nélkül gyökértelenné válunk, s ha nem tudjuk, honnan jöttünk, azt sem tudhatjuk, merre kell mennünk, mi a rendeltetésünk. Ezért kell „a hűség szép emlékezetével” a múlton „csüggeni”. De az igazi hazafi itt nem rekedhet meg: a múlt tiszteletének a jelen realisztikus ismeretével és értékelésével páro-sulva, a „jelent ölelve tartva” kell megteremnie a boldog magyar jövőt, Magyarország nagyságát, dicsőségét, boldogságát. S ha ezért a célért ilyen szellemben valóban összefog a nemzet, akkor mondhatjuk Vörösmartyval: ........hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének! Vörösmarty nemcsak nemzeti, hanem egyetemes dimenziókban is gondolkodott. Néhány általános érvényű gondolata: A/ A jelenben rendelkezésre álló boldogságot nem szabad bizonytalan ábrándok miatt kockára tenni. Ezt a gondolatot elsősorban A merengőhöz című versében fejezi ki: Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? Hír? Gyönyör, Legyen bár, mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kéjt vesz, ki sok kéjt szórakozva kerget, Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába, Egész világ nem a mi birtokunk, Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Ha van mihez bíznod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress. A bírhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz. B/ Az erényes élet teremti meg az igazi boldogságot már a földön is. Ezt is ugyaneb-ben a versben mondja ki: Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. De hasonló gondolat jelenik meg a „Gondolatok a könyvtárban” című versében is: Mi dolgunk a világban? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. C/ Az ember testből és lélekből áll, és a lelke a nemesebb összetevője. Ezt Vörösmarty így fejezi ki ugyancsak a „Gondolatok a könyvtárban” című versében: Ember vagyunk, a föld s az ég fia, Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen. Ez a metafizikai-ontológiai megállapítás erkölcsi következményekkel, kötelességekkel jár. Az ember nemcsak testi lény, tehát lelke igényeit is ki kell elégítenie, magasabb rendű céljai felé is kell törnie: S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? A XIX. század harmadik nagy filozófiai zsenije Madách Imre. Az ember tragédiája ihletője Hegel és Schopenhauer filozófiáján kívül a Biblia gondolatvilága és azok a szubjektív, érzelmi élmények, amelyeket egyrészt a szabadságharc bukása, másrészt egyéni életének tragédiája következtében átélt. Ez a számos összetevő mégsem eredményez heterogenitást, a Tragédiának nincsenek egymásnak ellentmondó tézisei: Madách életérzésének ambivalenciája ellenére filozófiai zsenijének szisztematizáló képessége teljesen koherens szintézist alkot e műben. Madách főbb filozófiai tételei: A! Isten az egész világ Teremtője Ki egy szavával híva létre mindent, S pillantásától függ ismét a vég. ő az erő, tudás, gyönyör egésze, Részünk csak az árny, melyet ránk vetett. Ki a végtelen űrt kimérted, Anyagot alkotván beléje, Mely a nagyságot és messzeséget Egyetlen szódra hozta létre. B/ Az emberi lélek halhatatlansága Ádám kérdésére: „e szűk határú lét-e mindenem?”, tulajdonképpen Éva már előre, a tizenegyedik szín végén megadja a választ: megvallja, hogy a halállal csak a test pusztul el, a személyiség lényege, amelyet a lélek hordoz, a halállal nem pusztul el: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál, Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával általlépem azt. C/ Az emberi történelem során a kollektivista és individualista rendszerek dialektikusán, atézis-antitézis egymásra következésének megfelelően váltakoznak (a hégeli filozófia hatása). D/ A férfi a tudásra és a hatalomra vágyik, a nő az élet szépségeire fogékony: a férfi a nőben nem a tudást, hanem a szépet keresi. Éva: Ah; élni, élni, mily édes, mi szép! Ádám: És úrnak lenni mindenek felett. Az egyiptomi színben: Éva, mint rabszolganő: Ah, fáraó, tán már untatlak is E hasztalan, e balga fecsegéssel? Hiába, ha okosabb nem vagyok. Adám, mint fáraó: Ne is kívánd, hogy légy, én kedvesem. Eszem elég van nékem önmagámnak. Erő- s nagyságért nem kebledre hajlok, Sem a tudásért, mind ezt könyveimben Sokkal jobban föllelhetem. Te csak Beszélj, beszélj, hogy halljam hangodat Te csak virág légy, drága csecsebecs, Haszontalan, de szép, s ez az érdeme. E/ A liberalizmus a hagyományos értékek tagadása miatt nem képes igazi szabadságot adni mindenki számára. Ádám: Kilöktem a gépből egy főcsavart, Mely összetartva, a kegyeletet, S pótolni elmulasztván más erősbel. Mi függetlenség, száz hol éhezik, Ha az egyes jármába nem hajol? Kutyáknak harca ez egy konc felett. Én társaságot kívánok helyette, Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt. F/ A kollektivista falanszter elítélése. Hibái: a haza, a szépség és az egyéni érzelmek értékeinek tagadása, a sivár materializmus. Adám: Egyet bánok csak: a haza fogalmát. ................Az emberkebel Korlátot kíván, fél a végtelentől, Belterjében veszt, hogyha szétterül. Félek, nem lelkesül a nagy világért, Mint a szülők sírjáért lelkesült. Nincs élet, nincs egyéniség, Mely mesterén túl járna, semmi műben. Hol leljen tért erő és gondolat Bebizonyítani égi származását? Michelangelo: Mindig széklábat csináltam És azt is leghitványabb alakra. Soká könyörögtem, hagyják módosítanom, Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt, Nem engedék................... A kollektivista társadalomban elveszik a gyermeket anyjuktól, és az állam neveli őket. Ez ejlen tiltakozik minden anya - teljes joggal: Éva (mint anya): Hozzá ne nyúlj! E gyermek az enyém: Ki tépi el az anyakebelről? Oh, gyennekem, hisz' én tápláltalak Szívem vérével. - Hol van az erő, Mely e szent kapcsot elszakítani bírja? A kollektivizmus végső kifejlete: még a házasságot is „tudományos” alapon akarja „szabályozni”: Tudós: Rajongó férfi és idegbeteg nő Korcs nemzedéket szül, ez nem helyes pár. Éva: Tiéd vagyok, nagylelkű férfiú. Adám:Szeretlek, hölgy, szívem egész hevével. Tudós: Ez őrülés. - Sajátos, valóban, A múlt kísérteiét feltűnt látni Világos századunkban. - Honnan ez? Adám:Az édenkertnek egy késő sugára. A szépség és a magasrendűség utáni vágy tehát az emberből kiirthatatlan. Ezért kell a természetellenes kollektivizmusnak egyszer megbuknia. G/ Az embernek szabad akarata van. Szabadon bűn és erény közt Választhatni, mily nagy eszme, S tudni mégis, hogy felettünk Pajzsul áll Isten kegyelem. A XX. század teremtette meg azt a két magyar férfiút - Schütz Antalt és Horváth Sándort - aki elsőként tett kísérletet Aquinói Szent Tamás filozófiájának magyar nyelvű összefoglalására, ami egyetemes gondolkodásunknak tett jelentős szolgálatot. Különösen jelentős Schütz Antal „A bölcselet elemei” című könyve ebből a szempontból. Hét fő részre oszlik: /. Logika (a fogalomról, ítéletről és következtetésről), //.Ismeretelmélet (a Kant által felvetett ismeretkritikai probléma megoldása) III. Tudományelmélet (a tudomány módszeréről) IV. Lételmélet (általában a létről, valamint a tapasztalati és eszmei létről) V. Metafizika (általános metafizika, valamint a szellem és a természet metafizikája) VI. Értékbölcselet (általános értékelmélet, etika, esztétika, a vallás) VII. Antropológia Nemzeti és egyetemes gondolkodásunk szintézisére a legjobb példa a másik jeles XX. századi magyar filozófus, Horváth Sándor „A haza és a hazaszeretet bölcseleti alapjai” című műve. Horváth megállapítja, hogy a haza és az állam nem azonos fogalmak. Az állam emberi alkotás, a haza természetjogi követelmény (nem pusztán emberi absztrakció eredménye, nem önkényes találmány, hanem konkrét valóság): Istennek az emberi természettel adott ajándéka. Az emberi létnek ugyanis három lételve van. Egyetemes lételve (vagyis az egész lét első oka) Isten. Van azonban az emberi létnek két másodlagos (az emberi természet követelményeként jelentkező) oka is: a szülők és a haza. E három iránt tettekben megmutatkozó hálára vagyunk kötelezve. Mivel Isten, a szülők és a haza egész létünket érintik, ennek a kötelezettségünknek egész életünk folyamán sohasem tehetünk eleget, ezt az adósságunkat sohasem egyenlíthetjük ki teljesen. Ezért mindhárom tényezőnek (más és más módon) mindig adósai maradunk. A szülőktől való fizikai függés a felnőttkornak egy időpontjában megszűnik, csupán a nevelési elveiktől való függés marad meg a számunkra, de a haza befolyásától sohasem lehet megszabadulni. A haza és a hazaszeretet filozófiai szintű megértéséhez tudnunk kell, hogy a természet igazi szépségét nem a változó egyedek képviselik, hanem a változatlan faj (a ’faj’ - species - szót itt nem biológiai, hanem logikai értelemben rendszertani egységként értve). Az emberiségen belül minden nemzet külön fajt alkot. A nemzeteket belső (örökölt) és külső tényezők különböztetik meg egymástól. A külső nemzetalakító tényezők legfontosabbikát a földrajzi tényezők alkotják. Ez utóbbin alapul a nemzetnek a területhez való természetjoga. Minden nemzetnek természetjoga van az emberhez méltó életéhez szükséges területhez. Ezt minden más népnek erkölcsi kötelessége tiszteletben tartani. A nemzetnek három összetartó tényezője van: a közös sors, az azonos művelődés és az azonos hagyományok rendszere. Utóbbihoz tartozik a hagyományos jogrend, ami a nemzet halhatatlan lelkének tekinthető. A nemzet fennmaradása nagyrészt ezen áll vagy bukik. Ahhoz, hogy a haza a fennmaradásához szükséges természetjogra hivatkozhasson, erkölcsileg meg kell felelnie létfenntartó szerepének. Ugyanakkor a haza minden egyes gyermekének tudnia kell, hogy a hazától függ. A hazaszeretet nem azonos a sovinizmussal, amely nem ismeri el más nemzetek kulturális értékeit. A hazáját szerető ember más nemzetekhez tartozó emberek hazaszeretetét is tiszteletben tartja, s így nem fenyeget más nemzeteket. A nem materialista szellemű hazaszeretetszemlélet fontos felismerése, hogy a nemzetnek és a hazának nemcsak biológiai, hanem lelki tényezői is vannak. Ez utóbbiak a sajátos, állatoktól különböző, emberi tényezők. Horváth Sándor fenti fejtegetéseinek alapja Aquinói Szent Tamás tanítása a pietas (kegyelet) erényéről és ezzel kapcsolatban a hazaszeretetről. Ezek a gondolatok világosan szemléltetik a nemzeti és egyetemes gondolkodás alapvető összhangját. Ez nem is lehet másképpen: az egyes nemzetek Isten akaratából alakultak ki, ezért az egyes nemzetek igazsága az isteni értelemben örökről fogva létező egyetemes igazságból következik. Ezért a helyesen űzött filozófia konklúziója: Isten mindenekfelett, a haza mindenekelőtt! Ha ezt mindannyian megértjük és szem előtt tartjuk, Vörösmartyval elmondhatjuk: ........hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének! Előadásként elhangzott a Szittya Világtalálkozón 2004-ben
