Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)

2004-01-01 / 1. szám

4. oldal «lîîVAKOfcî IRflílYTU Ungvári Gyula A nyugati kultúra és társadalom hanyatlása a tudomány, a technika és a gazdaság fejlődésének hátterében — 1. Tudományos-technikai haladás, gazdasági növekedés A XX. században összességében véve drá­mai változások következtek be az észak-atlanti fehér népek (az európai és az észak-amerikai népek s így pl. az egykori szocialista tábor euró­pai népei) életében, így tudományos életében, technikai civilizációjában, gazdasági és de­mográfiai növekedésében, valamint társadal­miságában (emberi kapcsolataiban, kommuniká­ciójában, közösségeiben), ill. kultúrájában (hagyományaiban, szokásaiban, hitvilágában, erkölcsiségében, ill. általában értékszem­léletében). Az egyre gyorsabb és átfogóbb tudományos­technikai haladás (különösen a II. világháború után bekövetkező ilyen jellegű fejlődés) ered­ményeként mind a munka, mind a tőke ter­melékenysége igen nagy mértékben nőtt. Először a feldolgozóiparban és az energiater­melésben, majd a mezőgazdaságban, végül - lényegesen lassabban ugyan, de - a szolgáltatá­sok, az irodai munka, a szellemi tevékenység területén is. A termelékenység növekedése nagy mértékben bővítette az egyes országok bruttó hazai (és nemzeti) termelését (sőt, az egy főre jutó bruttó termelés mutatóját is) és nagy jelen­tőségű átalakulást vitt végbe a foglalkoztatás szerkezetében: az ún. fejlett országokban befe­jeződött a mezőgazdasági munkaerő tömeges átáramlása az iparba (az agrártermelékenység ezekben az országokban döntően már nem növekszik, és így az össztermelésen belül lényegében eddigi arányában marad az angol­szász országok farmgazdasága, valamint a nyu­gat-európai országok államilag támogatott - az egykori parasztságra valamelyest emlékeztető, de annál arányaiban lényegesen kisebb - mezőgazdasági családi gazdasága), viszont megkezdődött és nagy arányokat öltött az ipari munkaerő nagy mérvű áramlása az ún. harmadik (posztindusztriális) szektorba. Sőt, e szektoron belül is döntő változások zajlottak és zajlanak le, ti. a fizikai szolgáltatások (pl. a szállítások) aránya a posztindusztriális munkaerő-állomá­nyon belül erőteljesen csökkent és - összefüg­gésben a szellemi-irodai munka gépesítésével, elektronizálásával, valamint a gazdaság álta­lános bővülésével - nagy mértékben növekszik a szellemi-irodai szolgáltatások volumene, ráadá­sul ezen belül is egyre nő a tudományt és a kor színvonalán álló technológiát fejlesztő vagy közvetlenül használó értelmiségi réteg, a nagy képzettségű szakemberek (tudósok, kutatók, tanárok, orvosok, műszaki fejlesztők, jogalkal­mazók és törvényhozók, gazdasági szakemberek stb.) aránya. Az anyagi világ képének átalakulása A XX. század folyamán (kivált a század második felében) drámaian megnőtt a lakosság anyagi életszínvonala, javult a táplálkozás, javultak a lakáskörülmények, végbement a ház­tartások gépesítése, nagy méreteket öltött a laká­sok elektronizálása. Átalakult a magas- és a mélyépítés egyaránt, átalakultak a középületek, pl. a gyárak, raktárak, kórházak. A vasútépítés befejeződött, kibontakozott az autógyártás és az autóút-építés, teljesen átalakult tehát a szállítás­nak, a hírközlésnek és infrastruktúrájuknak a képe. Pl. az automobilizmus robbanásszerű fejlődése nyomán drámaian megváltozott a városok arculata is s ez korántsem történt egy­értelműen pozitív irányban. Viszont a „fejlett” országokban nagy mértékben javult az egész­ségügy és széles körben tapasztalható a kényelmes és úgymond „kellemes” életkörül­mények megjelenése, és döntő demográfiai vál­tozásokat eredményezett a csecsemő- és gyer­mekhalandóság visszaszorítása, a népegészség­ügy alapvető javulása. Számos korábban gyó­gyíthatatlan betegséget ma már gyógyítani tudnak vagy meg tudnak előzni, és legalább két­szeresére nőtt az elhunytak által átlagosan megélt életkor, miután meghosszabbodott előbb az öregkori, majd a fiatal- és a középkorú élet­szakasz. Általánossá vált a tömeges turizmus. Élen az USA Kétségtelen, hogy amíg a gazdasági növe­kedésnek a hagyományos társadalmat leromboló első szakaszai történelmileg elsőként Anglia tel­jesítményéhez kapcsolódtak, addig az új sza­kasz, a tömegfogyasztás társadalma (gondoljunk pl. Ford T-modelljére) első ízben már az USA- ban jelentkezik. Innen (valamint Németország­ból) indul ki a tudomány és technika léleg­zetelállító XX. századi fejlődése, majd 1945 után - elsősorban az agyelszívás folytán - már egyértelműen az USA válik a legfejlettebb tu­domány és technika világközpontjává. Az USA- ban bontakozik ki a szervezés és vezetés (a menedzserek) forradalma, itt fejlődnek először vissza a füstös iparágak (itt bontakoznak ki a modern környezetvédelem első hajtásai is). Itt válik először fő ágazattá a szolgáltatás, itt szü­letik meg első ízben az ún. posztindusztrális tár­sadalom. Itt vált először uralkodóvá az automa­tizálás, a kézi munka után a szellemi munka gépesítése, és innen indult hódító útjára a számítógép, az internet, a „tudásra épülő” új típusú társadalom, s ez akkor is igaz, ha hódító útján az amerikai szellem és teljesítmény ter­jeszkedését több kihívás is érte (így pl. 1945 előtt Németország a fejlődés legtöbb területén igazi vetélytársnak mutatkozott, majd 1945 után katonai szempontból valódi vetélytársnak, egy ideig a másik szuperhatalomnak bizonyult a Szovjetunió, a XX. század negyedik negyedében egyre több területen tűntek fel vetélytársak a Távol-Keletről, ill. Délkelet-Ázsiából, így pl. előbb Japán, majd a „kistigrisek” - újabban egyre bővülő - köre, de távlatilag vetélytárs lehet Kína is, sőt elképzelhető az USA címére más honnan érkező kihívás is). Mindezek közül a kihívások közül kettővel - mégpedig katonai eszközökkel - az USA eredményesen szállt szembe: az őt tudományos-technológiai, vala­mint nemcsak gazdasági, de társadalmi-kul­turális téren - ugyanakkor katonailag nem - kihívó Németországot gyakorlatilag a fehér világcivilizáció összes imperialistájával szövet­ségben katonailag verte le és főként katonai fölényét kihasználva buktatta meg a fokozatos leépülése előtt számára váratlanul fenyegetővé vált szovjet „kommunista” vezetést, ill. magát a Szovjetuniót. Amerikaias liberalizmus Elmondható tehát, hogy a tudományos-tech­nikai haladás, valamint az anyagi-pénzbeli gyarapodás tekintetében a XX. század folyamán már az USA lett az éllovas, de úgy is fogal­mazhatunk, hogy a XX. század ugyanúgy lett amerikai évszázad, mint ahogyan a XVIII. fran­cia, a XIX. pedig angol volt. Az is kétségtelen, hogy a XX. század végére maga a liberalizmus is - legalább is annak atlanti, amerikai módon nagyvárosias és anyagias, spekulatív-virtuális módon pénzorientált-kapitalista, konspiratív-tár­­sasági módon imperialista, judeokratikus célzat­tal kozmopolita, szándékaiban már egyértel­műen totális és globális változatában - olyan új alakot öltött, amely egyrészt fényévnyi távolsá­gra van az egykori nemzeti liberalizmustól vagy a XIX. századi észak-amerikai liberalizmusnak mindkét változatától (az északi típusútól csak úgy, mint a délitől), másrészt az angol típusút is messze elhagyta, mégpedig annak minden fény- és árnyoldalával együtt. (Ez a liberalizmus az USA-ban már a XX. században oly mértéket öltött, hogy 1913-ban ebben az országban priva­tizálták először a nemzeti bankot.) Az észak­atlanti népek tehát nemcsak az anglomán libe­ralizmus korábbi hódításával összefüggő tudo­mányos-technológiai teljesítményt, termelési volument, termelékenységet, gazdasági fejlett­séget haladták meg, de a korábbi liberalizmus­változatok eszmeiségét, társadalmi-kulturális megjelenési formáit is „meghaladták”. Demográfiai gondok a nyugati civilizációban A nyugati népek gazdasági növekedése, anyagi életszínvonalának, egészségügyi ellátá­sának stb. javulása a XX. században mindamel­lett legalább annyira Janus-arcú volt, mint korábban a francia vagy az angol minta követése, és ma még inkább az. így pl. e modern liberális minta követése egy sajátos demográfiai helyzetváltozással haladt párhuzamosan. Ezekben az országokban - összefüggésben a sokgyermekes, ill. három generációs nagycsalá­dos életforma előbb visszaszorulásával, majd egyre inkább eltűnésével - a népességrobbanás fokozatosan átadta helyét a népesség lassú növekedésének, majd pangásának, sőt egyes országokban már megkezdődött a népesség csökkenése is. (Persze jelentős demográfiai különbségek voltak tapasztalhatók az egyes országok között, pl. Franciaországban a két világháború között erőteljes demográfiai hany­atlás köszöntött be, míg pl. az USA-ban a II. világháború után tanúi lehettünk egy baby­­boomnak.) Ugyanekkor az ún. harmadik világ, a színesbőrű népek körében - ahol egyre inkább megjelennek a tudományos-technikai for­radalom egyre fejlettebb eszközei s így növek­szik és hatékonyabbá válik az élelmiszer-ter­melés, megjelenik a fejlett egészségügy, szállítás és hírközlés - olyan népességrobbanás követ­kezik be, amely még az atlanti népek korábbi népességrobbanásának mértékét is többé-kevés­­bé felülmúlja: az utolsó 100 év alatt az alig több, mint másfél milliárd főről mára több, mint 6 mil­liárd főre növekedett a Föld népessége. Jóllehet ma már a harmadik világ népességének gyorsuló növekedése - köszönhetően annak, hogy a gaz­dasági növekedésbe, sőt, annak legújabb sza­kaszába, a fogyasztói társadalomba egyre újabb és újabb embercsoportok, országok és orszá­grészek kapcsolódnak be - a múlté lett (a kínai állam pedig már ott tart, hogy drákói rendszabá­lyokkal igyekszik az ország népességének drá­mai növekedését megállítani, de más fejlődő országok is a kínai példa követésén gondolkod­nak), még mindig vannak térségek, színesbőrű népek, amelyek esetében ez az ütem rendkívül nagy. így pl. - összefüggésben azzal, hogy a fejlett egészségügy és élelmiszerellátás, szállítás és kommunikáció a barna bőrű, sőt a fekete Afrikában is megjelent - az afrikai kontinens népessége az utóbbi 100 esztendő alatt csaknem megtízszereződött. Mindez pedig nemcsak azt jelenti, hogy az atlanti fehér népek összné­pességének a világnépességen belüli hányada csökken (vagy hogy remény van arra, hogy majd valaha a színes bőrűek ma még növekvő hánya­da stabilizálódni fog), de jelenti az atlanti fehér népek dekadenciájának bizonyítékát is, legalább is egy, igaz döntő fontosságú területen. A fehér faj fenyegető' katasztrófája Tudniillik faji dekadencia tapasztalható a faj jövendő fenntartásának, az anyaságnak, a csa­ládnak és ezek védelmének a területén. Ami fajtánk jövőjét illeti, a jelenlegi trendekre épülő egyes statisztikai előrejelzések szerint az észak­atlanti fehér népeket a faj katasztrófája fenye­geti: a fiatalkorú népesség csökkenése és az időskorúak számarányának növekedése a kö­vetkező időszakban oly erőteljes lehet, hogy ennek káros demográfiai hatását semmilyen műszaki innováció és semekkora pénztömeg sem fogja ellensúlyozni. Ugyancsak a mai tren­deket extrapolálva adódnak a következők: az USA-ban a fiatalok és öregek közötti arány két­szer oly gyorsan tolódik el az öregek javára, mint ahogyan a népesség csökken. Olaszország 60 milliós népességéből 50 év múlva 40,100 év múlva 20 milliós népesség lesz stb. Ha a mai magyar vagy európai népesedési trendek tovább folytatódnak, akkor 200 év múlva Európában nem lesz magyar ember, 400 év múlva pedig nem lesz fehér ember. Kapcsolódik ez pl. a hanyatlásnak azon útjához, amelyen az atlanti fehér népek történelmileg nem hosszú idő alatt a szentségi házasságtól a polgári házasságkötés egyen­jogúsításán, majd joghatályi kizárólagosságán, a válások legalizálásán és bevett szokássá válásán, továbbá a házasulandó korúak ún. élettársi vi­szonyának elterjedésén (most itt tartunk) át eljut­nak (ennek is vannak már jelei) a nyitott házasság, a szabadszerelem meghonosodásáig s végül a gyermekvállalásnak - a fajfenntartással szembeni közöny növekedésétől is ösztönzött - mellőzéséig s így akár a fehér faj pusztulásához is. Az ún. jólét hatása a fajfenntartásra E folyamat egyik oka az ún. jólét (ezt mutat­ja, hogy a sárga fajú „fejlett” Japánban sem más a helyzet: Japánban ma 125 millió ember él, 2100-ban 55 millió él majd). A táplálkozás, az egészségügy stb. javulása folytán a már nem produktív idős emberek aránya az össznépessé­­gen belül egyre növekszik, aminek következ­tében a „fejlett” országokban egyre nő az egészségügyi és szociális kiadások hányada is az összkiadáson belül. (Csak ideig-óráig javíthat a helyzeten, ha felemelik a nyugdíjkorhatárt. Ez az USA-ban 2010-ben várhatóan eléri a 75. életévet.) Ez az ún. jólét egyre nagyobb terhet ró a felnőtt dolgozó népességre, amely - növekvő kényelemszeretete, a családalapítást kizáró szexuális élete, pl. annak torzulásai, a munkától való elidegenedése, legfőként azonban a fiatal nők tömeges „munkába állása” folytán - egyre kevésbé vállalkozik gyermek szülésére, ill. nemzésére. A gyermekhiány a következő nem­zedékben csökkent létszámarányú szülőképes korú női népességre vezet, ami az élveszületések számát tovább csökkenti (létszámhiányos népességpótló korosztályokat eredményez) és így fokozza az össznépesség elöregedését, a tár­sadalom elvénülését. Az ördögi kör bezárul, a spirál lefelé haladva a faj végzetét sejtteti. Kétségtelen persze, hogy a fehér népesség ha­nyatlásával párhuzamosan - mint lehetőség - hosszú távon megmaradhat a színesbőrűek meg­­sokasodása s így az emberfaj fennmaradna, legfeljebb a fehér fajta pusztulna ki. Ha viszont a japán trendekre gondolunk vagy arra, hogy az ún. fejlődő országokban is előtérben áll a tudomány és a technika eredményeire építő gaz­dasági növekedés, és ott is bekövetkezhet az anyagi jólét nyugati mintájának a követése, akkor már magának az emberfajnak a fenn­maradását is megkérdőjelezhetjük. Támadás fajtánk ellen A fehér faj demográfiai hanyatlásának másik oka: a rombolás. Ott, ahol romlás, dekadencia figyelhető meg, a rombolás - legalább is, mint egyik ok - szinte mindig jelen van. A családi életforma elleni támadás, pl. a családok, kivált a sokgyermekes családok lejáratása (vagy pl. a gyermekneveléssel összefüggésben a pedagógu­sok és a szülők közötti bizalmi kapcsolat aláaknázása) a kulturális-társadalmi rombolás­nak a része, de a családi-rokonsági kapcsolatok befagyása, ill. - az ún. szinguláris életformára is visszavezethető - megszűnése is nagy mértékig eredeztethető a kulturális-társadalmi rombolás­ból. Ugyanebbe a körbe tartozik a pornográfiá­nak, prostitúciónak nem pusztán a fennma­radása, de további kiterjedése a gyermekpros­titúcióra, a pedofiliára, aminthogy a nemi eltéve­lyedések közmegítélése is folyamatosan romlik, összefüggésben a homoszexualitás, ill. a lesz­­boszi szerelem nyílt vállalásával, sőt, gátlástalan hirdetésével-dicséretével, pl. a meleg feszti­válokon, ami a pubertás kori pszichoszexuális fejlődésre rendkívül károsan hat. Mindez erköl­csi kártétel, amit pl. a Tízparancsolat is tilt. A káros szenvedélyek sorában a tömeges kábító­szerfogyasztás megjelenése (a maga testi egészségi hatásánál is rombolóbb lelki-szellemi és szociális hatásánál fogva) katasztrofálisan gyorsítja fajunk pusztulását. Nem kisebb kártételt jelent az abortusznak nevezett magzat­mészárlás, amit nem pusztán fajvédelmi, de már egyszerűen életvédelmi okokból sem lenne szabad megengedni. Megváltozott a munkához való viszony Döntő változás történt a munkához való vi­szony tekintetében is. Korábban a munka a megélhetés előfeltétele volt és a gyermek- és ifjúkori (családi, iskolai, egyházi stb.) nevelés (pl. a tanulás, a sport, a családi házi vagy gaz­dasági munka) eredményeként szokássá vált. Ott, ahol ez a nevelés ma is él, a munka szeretete, de legalábbis elfogadása is megmarad. Az anyagi életszínvonal rendkívüli növekedése, a munkafolyamatok gépesítése és az adókra épülő központi költségvetés nagysága lehetővé teszi, hogy azok, akik nem tudnak vagy nem akarnak maguknak munkát találni, az általános emberi szükségletekhez mérten elfogadható szinten mégis megéljenek. Egyfelől a munka­­nélküliek segélyezése, másfelől a szabad piac­­gazdaságban lehetővé tett ún. ügyeskedés, a jogszabályok közötti rések kihasználása, egy­­egy ötlet üzleti vállalkozásba vitele mentesíti az embert a munkától (nemcsak a fizikai, de sok­szor a szellemi munkától is). A fehér ember a gépesítés stb. ellenére is fennmaradó nehéz fizikai vagy társadalmilag alantasnak minősített munkák elvégzésére a továbbiakban nem vál­lalkozik.- folytatjuk -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents