Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-05-01 / 3. szám
A MAGYAR SZENT KORONA TÖRTÉNETE (3.) Irta Ipolyi Arnold és Dr. Rátvay Géza tanulmányai nyomán GRÓF AMBRÓZY GYULA koronaőr 6. oidai_________________________REGI mnCYflR HIÚIT___________________stittVAKdut A korona újabb bolyogásai Pozsonytól Ecsedig és vissza Amikor Ferdinánd hadai veszélyessé tették a korona pozsonyi tartózkodását s az országtanács elrendelte annak Nyitrára, onnan Zólyomba való vitelét, a koronaőrök tiltakozva újból leköszöntek, de az általános kérelemre megint csak megtartották hivatalukat, így kisérte Révay a koronát Nyitráról Zólyomba, majd Kassa, Eperjes s végül az ecsedi várba, hol a lapos mocsári levegő a hegyvidékhez szokott öreg úr egészségét mindinkább tönkre tette, ami végül annyira rosszra fordult, hogy mire a nikolsburgi békekötés értelmében a koronát a királyi biztosok megvizsgálták, átvették és a trencséni várba visszaszállították volna, hű őre, Révay már nem bírta tovább és meghalt. Révay hűséges őrködéséről úgy II. Ferdinánd, mint helyettese Lipót főherceg, sőt az ország rendjei és Bethlen is bizonyítványt állított ki. A korona 1622. március 20-án 1000 lovas és gyalogos kíséretében vitetett Illyésházy felügyelete alatt Trencsénbe, onnét pedig Pozsonyba Elenóra királyné megkoronáztatására. Ugyanakkor bővítetett ki a királyi hitlevél is a koronaőrzéséről szóló ponttal. Ugyancsak 1622-ik országgyűlés növelte a korona 60 emberből álló őrségét 100 emberre, azzal a kikötéssel, hogy abból negyven embernek németnek kell lennie. - Az 1625. évi 26-ik t. c. a koronaőrséget 50 magyar és 50 németben állapítja meg. Az 1635-ik 87-ik t. c. pedig a koronaőrzésére rendelt német katonákat is az ország és a szent korona iránt leteendő hűségeskűre kötelezte. Az állandó katonaság behozatala után a korona őrzésére vonatkozó törvényes intézkedések megszűntek és a korona őrzésére, büntetlen előéletű, csak magyarokból álló gránátos őrszázad rendeltetett ki. A korona Győr, Bécs, Linz, Passau-i útja, majd Pozsony-Bécs, Pozsony-Komárom, Pozsonv-Bécs-i hányatása A Rákóczi-féle mozgalom miatt a korona 1644-ben ismét Győrbe vitetik. Az 1659-ik országgyűlés pedig I. Lipót koronázása után újra törvényt alkot, mely szerint a korona semmi esetben sem vitethetik el a felség által az ország határain kívülre, hanem az ország régi törvényei szerint az országban őrizendő. Ennek dacára 1683-ban, amidőn Cara Mustafa Bées alá viszi hadait, a korona Bécsbe, majd annak ostroma miatt Linzbe, majd Passauba kerül. A koronát ezen útjában Erdődy Kristóf koronaőr kisérte. A koronát 1687-ben I. József megkoronáztatására újra visszahozzák Pozsonyba, de 1703-ban újra villám csap be a pozsonyi vár tornyába, s bár az ereklye sértetlen marad, a korona mégis megint Bécsbe vitetik s csak 1712-ben III. Károly koronázásakor kerül újra vissza Pozsonyba, ahol újra törvénybe iktatják, hogy a korona csak veszély esetén vihető el Pozsonyból. Ugyanakkor lett törvénybe iktatva a koronaőri eskü is. Mária Terézia koronázása után 1741-ben újra törvényt hoztak a koronának az országban való. őrzésére a régi szokások szerint. Az örökösödési háború alatt Pozsony veszélyeztetve látszott, miért is a korona Komáromba vitetett, a veszély elmúltával azonban visszakerült Pozsonyba. Mária Terézia halála után úgy a nemzetre, mint a koronára szomorú korszak következett. II. József a magyar alkotmányt eltörölni szándékozván, magát nem csak nem koronáztatta meg, hanem 1784. április 7-én leérkezett parancsával azt is elrendelte, hogy a korona a koronaőrök és négy testőr kíséretében Bécsbe vitessék. II. József ezen törvényellenes önkényes eljárása legmélyebben sértette a nemzet önérzetét. A helytartótanács ismervén a nemzet korona iránti kegyeletét, kéri ezen parancs visszavonását. II. József válasza rövid, de annál többet mondó, csak annyi volt: „Risum teneatis amici ex Horatio Josefus”, ami körülbelül annyit jelent: Nehéz efelett nem nevetni. II. József tehát nem engedett s így Keglevich József és Balassa gróf koronaőrök április 13-án Bécsbe szállítják a koronát. Amikor a szent ereklyével útra keltek, Pozsony felett óriási zivatar vonul végig s a nemzetet nagy rémület szállja meg. Sirás és zokogással vált meg az ország e féltett kincsétől, mert II. József ezen végzetes lépésében az alkotmány, a Haza és a Nemzet vesztét látta. Azon-ban a szekrények elromlott zárainak kinyitása, valamint a zivatar és az eső által megrongált utak oly késést okoztak, hogy a koronára várakozó II. Józsefet is nagy nyugtalanság és türelmetlenség fogta el Bécsben. A vármegyék II. Józsefhez a legelkeseredettebb hangú feliratokkal fordultak, mert nemcsak a nemzet legrégibb kincsének elvesztését fájlalták, hanem azt a nemzet palládiumának, önállóságának, szabadságának és függetlenségének tekintve, a nemzet életével azonosították. A korona Budán, Munkácson, Egerben, Gyöngyösön Idővel a mindinkább ismétlődő mozgalmak lassan meggyőzték Józsefet arról, hogy eme kormányzási módjával sikert nem arathat, ezért nagynehezen elhatározta magát arra, hogy visszaadja a nemzetnek úgy az alkotmányt, mint a koronát. A nemzet a koronát, melyet II. József 1790. február 17-én adott át Keglevich és Nádasdy koronaőröknek, kitörő lelkesedéssel, fényes kísérettel mintegy diadalmenetben viteti az országba, az üdvözlő nép pedig ezrivel tódult a korona elé, melyet bandériumok, nemzeti viseletű urak és nők kisértek. Még a legtávolabbi vidékekről is, mint Zágrábból, Horvátországból ezrivel jöttek ünnepelni a nemzeti ereklyét, fényes nemzeti viseletben zenével stb. Köpcsényben a koronát vivő kocsi lovait kifogta a nép és maga vontatta be az Eszterházy kastélyba, ahol követelte a láda felnyitását, hogy meggyőződjék, vájjon tényleg a Szent István koronáját hozták-e haza. Midőn ez beigazolódott, a szemekből örömkönnyek csordultak ki és áldották a Magyarok Istenét. Ilyen hangulatot váltott ki az országban a korona visszatérése Budára. De II. József mái' nem élte meg ezt az ünnepi hangulatot, a nemzet örömének ezen kifakadását, mert sorvasztó betegsége 1790. február 20-án sírba döntötte. Ily lelkes hangulat közepette lett megkoronázva II. Lipót 1790. november 15-én, akinek röviden bekövetkezett halála után 1792. július 6-án I. Ferenc koronáztatott meg nagy ünnepélyességgel Budán. A francia háború alkalmával a koronát Budáról biztosabb helyre, Munkácsra vitték, útjában nagyszámú lovas és gyalog bandérium kisérte, honnan 1806. március 23-án újból Budára került vissza. 1809. június 17-én a korona Egerbe, onnan Gyöngyösre kerül, ahonnan november 3-án újból Budára indul vissza, azonban oly rettentő eső érte utol, hogy csak november 8-án érkezett meg Budára, mert Bag és Gödöllő között a víz a töltést elmosta. Budán végre nyugodtan pihenhetett a korona egészen addig, mig az 1848-iki szabadságharc létét ismét: és pedig legkomolyabban nem veszélyeztette.-folytatjuk -A Szittya világhálózati honlapja el http://web. cetlink, net/^szittya iíiiiMia Drótposta (email) címe: szittya@cetlink.net Kérjük kedves olvasóinkat akik számítógéppel és email-lel rendelkeznek, djék el címüket a SZITTYAKÜRT email-jére.
