Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)

2004-05-01 / 3. szám

4. oldal CIIMUGRTOTT TORTCnCiem «ITîVAKOfeT Magyarország tragédiája 1924-ben Louis K. Birinyi (Birinyi Lajos) Cleveland-i ügyvéd kiadta The Tragedy of Hungary című nagysikerű angol nyelvű könyvét, melyben vádat emelt min­dazok ellen, akik felelősek voltak a Tria­noni tragédia bekövetkezéséért. „A világháború végén Magyarország egy különös radikális nemzetközi zsidó csoport vezetése alá került. Ennek a cso­portnak az élén gróf Károlyi Mihály volt, egy keresztény arisztokrata, aki Magyaror­szág alkotmányos kormányát 1918. október 30-án megdöntötte. Az új rendszer felosz­latta a parlamentet és kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ezzel szélsőséges ra­dikálisok és nemzetközi zsidók uralma alá került Magyarország. A bolsevisták 1919 március 21-re teljesen átvették a hatalmat, amit augusztus 12-ig bitoroltak.” A bolsevista terror rövidéletű volt, de a Trianon-i Békediktátum megpecsételte Magyarország sorsát. „Magyarországon a numerus clausus szükségessége kényszerűség volt, ha meg­vizsgáljuk a zsidók hatalmát és uralmát. 1923. október 21-én Miss Anna O'Hare McCormick a New York Times Magazin­ban egy hatalmas magyarországi zsidó kasztról szól. O állítja, hogy a magyar em­ber a zsidóság kegyeinek van kiszolgáltat­va. Egy paraszt sem tud eladni egy kukori­ca mennyiséget vagy burgonyát zsidó közvetítő nélkül. Zsidók tulajdonában van­nak a bankok, az újságok, a nagy üzletek. Hatalmas gazdagságra és hatalomra tet­tek szert a háború óta. Cantacuzéne herceg­nő a volt amerikai elnök Grant unokahúga 1923. február 24-én a Saturday Evening Post-ban írta a következőket: Minden külföldi hozzáteszi, hogy a középeurópai államokban a zsidók teljesen kontrolálják a világgazdaságot, a bankrendszert, a keres­kedelmet és minden üzlet semita kezekben van, míg gyakorlatilag a föld nagy százalé­ka is az ő tulajdonuk a hitelkölcsönzés által. A magyarok ki vannak szolgáltatva a hite­lezőknek. Magyaroszágon a hitelköl-csön­­zők több mint kilencven százaléka zsidó. A következő statisztika jól megvilágítja a zsidók hatalmát Magyarországon. Míg az olvasó az adatokat vizsgálja, tartsa emlé­kezetében, hogy Magyarország, akárcsak az Egyesült Államok a múltban nagyon libe­rális bevándorlási törvényekkel rendel­kezett és ennek következtében az ország lakosságának az öt százaléka zsidó. A következő a helyzet: Gyártulajdonosok 31,6% zsidó Gyárvezetők 52,6% zsidó Kiskereskedő 66,2% zsidó Privát bankárok és hitelkölcsönzök 90,3% zsidó Üzletvezetők 70,9% zsidó Kölcsön vállalat vezetők 55,9% zsidó Ügyvédek 50,0% zsidó Az elmúlt húsz év alatt a zsidó ügyvédek száma megnövekedett 216,9% Orvosok 48,9% zsidó Nyomdatulajdonosok 76,3% zsidó Újságírók 42,4% zsidó Haszonbérlők 1000 hold felett 73,2% zsidó Haszonbérlők 200-tól 1000-holdig 62,0% zsidó Munkások 3,3% zsidó Házi alkalmazott 1,6% zsidó Bányászok 0,5% zsidó Földműves 0,6% zsidó Hadseregben a háború alatt 2,5% zsidó A Bolsevista vezetésben 95,0% zsidó Háborús szerződés csalásban 73,0% zsidó Csalásos csődökben 64,7% zsidó Uzsorában 36,7% zsidó Csalásban 14,4% zsidó Sikkasztásban 11,0% zsidó Zsarolásban 11,1% zsidó Hamisításban 7,6% zsidó A magyar ipar holtpontra jutott, mert a nyersanyag forrás területeket elcsatolták. A magyar valuta értéke majdnem nullára csökkent, míg a hárború előtt öt magyar korona vásárló értéke egyenlő volt egy amerikai dollárral. Ez a helyzet megölte a magyar gyáripart. A mezőgazdaságban valamivel jobb a helyzet, mivel a Jó Isten még mindig küld esőt és napsütést a Magyar gazdálkodók­nak, de a Párizsi Békekonferencia lehetet­lenné tette számukra a gépek és műtrágya megvásárlását. A Párizsi Békekonferencia szörnyűségét egy másik rémtett követte, belekényszeriítve Magyarországot egy lehetetlen gazdasági helyzetbe, bizonyos nemzetközi pénzemberek azon mesterkednek, hogy egy nemzetközi kölcsönt erőszakoljanak az ország megc­sonkított vállaira. A javasolt kölcsön 250 mil­lió magyar arany korona, ami 50 millió USA dollárnak felel meg. A kölcsön javaslat feltételei visszataszí­­tóak és nehezen összeegyeztethetők a nemzeti függetlenséggel és a nemzetközi méltósággal. Egy meghatalmazott főbiztos lesz kinevezve a Népszövetség által aki Magyarország pénzügyi diktátora lesz. A Népszövetség fogja meghatározni a főbiz­tos és vezetősége s szakemberek jövedel­mét, amit Magyarországnak kell kifizetni. A főbiztos csak a Népszövetségnek lesz fe­lelős, de a zord valóság az, hogy neki arra a dallamra kell táncolni, amit a Népszövetsé­get irányító nemzetközi pénzemberek ját­szanak. A javasolt kölcsön mögött gonosz szán­dék van. Ennek nem az a célja, hogy Ma­gyarországot segítse. Ellenkezőleg, ennek a kölcsönnek az a szándéka, hogy Magyar­­országot lelkileg és testileg megsemmisítse. A nemzetközi finánctőke nem akarja Magyarország területi és gazdasági rehabi­litálását. Az ellenállás igazi oka az Európai Láthatatlan Hatalom részéről, hogy Ma­gyarország valójában a világbéke megoldá­sának a kulcsa. Az Európai Láthatatlan Ha­talom retteg a világbékétől és káoszt akar és egy újabb háborút tervez. Ha a háborús ku­tyák ismét elszabadulnak, nem sok marad meg a keresztény civilizációból.” A második világháború és az azt követő fél évszázados bolsevista terror után a cionista világhatalom a porondra lépett és ma leplezetlenül uralkodik a világ nagy része felett. Birinyi Lajos tanulmánya kiváló korképet ad Magyarország 1920 utáni politikai és gazdasági helyzetéről, és azokról akik felelősek Magyarország tragédiáért. (Fordítás: Hungária Szabadságharcos Mozgalom történészcsoportja) Levy Mordechai (alias KarI Marx) a zsidókról (Távol álljon lapunktól, hogy Marxot reklámozzuk, de ha már ő is úgy nyilatko­zott a Mindentudás Népéről, ahogy alább, el kellene mindenkinek gondolkodnia, nem jogos-e az antijudaizmus? —lfj. T. L.) A pénz Izrael serény istene, aki előtt nem állhat meg más isten. A pénz porig alázza az ember többi isteneit - és árucikké alacsonyít­­ja őket. A pénz minden dolgok általános, önmagáért való értéke. Épp ezért megrabolta az egész világot, az ember világát éppen úgy, mint a természetet valódi értékeitől. A pénz az ember számára idegenné vált, munkájának és életének lényege, és ez az idegen lényeg ural­kodik rajta, ő pedig imádattal van iránta. A zsidók istene elvilágiasodott, világi istenné lett. A zsidó istene a váltó. Vallási is­tene csak egy illuzórius világ. Az a világfelfogás, amelyet a magántulaj­don és a pénz uralma a természet felől te­remtett, a természetnek valóságos megvetése, gyakorlati lekicsinylése, amelynek gyökerei megvannak ugyan a zsidó vallásban, de tény­legesen csak immaginárius értékű. Ebben az értelemben jelenti ki Thomas Münzer elviselhetetlennek, „hogy minden élőlényt tulajdonná nyilvánítottak, a víz ha­lait, a levegő madarait, a föld terményeit - minden teremténynek szabadnak kell lennie”. Az, ami a zsidó vallás mélyén rejtőzik, az elméletnek, a művé­szetnek, a történelem­nek, az embernek, mint öncélnak megvetése, az a pénz emberének való­ságos álláspontja, eré­nye. Még a nemi vi­szonylat, a férfi és nő egymáshoz való viszo­nya is árucikké lett. Üzérkednek a nővel. A zsidók ábrándos nemzeti összetartozósá­­ga a kereskedelmi nem­zeti összetertozósága, a pénz embereié általá­ban. A zsidók gyökérte­­len törvénye csak val­lási karikatúrája az er­kölcs és a jog egyete­mes gyökértelenségé­­nek, azon formai rítu­soknak, amelyekkel az önzés világa felcico­­mázza magát. Itt is a törvényes vi­szonylat az ember leg­főbb viszonylata, oly törvényeké, amelyek rá nézve nem azért irány­adók, mert saját lényé­nek és akaratának törvényei, hanem mert megszegésükkel büntetés jár. A zsidó jezsutizmus, ugyanaz a gyakorlati jezsutizmus, amelyet Bauer a Talmudban ki­mutat, szabja meg az önzés világának a törvényhez való viszonyát is és ugyanúgy, mint a zsidóknál, itt is legfőbb művészetnek számít a törvények ravasz meg-kerülése. Valóban, ennek a világnak saját törvé­nyein belül való mozgása nem egyéb a tör­vény szükségszerű és állandó megkerülésénél. A zsidó vallás vallási minőségében el­méletileg nem tudott tovább fejlődni, mert a gyakorlati érzék világfelfogása természeténél fogva szűkkörű és rövid lélegzetű. A gyakorlati érzékvallása lényegénél fogva nem az elméletben, hanem a gyakorlat­ban fejlődött tökélyre, éppen azért, mert igazsága a gyakorlatban gyökerezik. A zsidóság nem tudott új világot te­remteni; az új alkotásokat és új viszonylatokat egyszerűen bevonta tevékenysége körébe, mert a gyakorlati érzék, amelynek mozgatója az önzés, passzív marad és nem terjeszked­­hetik tetszés szerint, hanem a társadalmi vi­szonyok fejlődésével együtt automatikusan terjed ki. A zsidó szellem tetőpontjára lép a polgári társadalom kiépülésével; a polgári társadalom azonban a keresztény világrendben épül ki teljesen. Csak a kereszténység uralma alatt, amely az ember nemzeti, természettől való, erkölcsi és természeti viszonylatait kiilsősége­­sekké tette, különülhetett el a polgári társa­dalom az államelmélettől, szakadhattak el az ember összes faji kötelékei, léphetett az ego­izmus, az önző szükséglet a faji kötelék helyébe, bomolhatott föl az ember világa atomikusan, ellenségesen szembeálló egyé­nek világára. A kereszténység a zsidóságból keletkezett, hogy ismét beleolvadjon a zsidóságba. A keresztény eredetileg elmélkedő zsidó, a zsidó ezért gyakorlati keresztény, a gyakor­lati keresztény ismét zsidóvá lett. A kereszténység csak látszólag győzte le a reális zsidó szellemet. Túlságosan előkelő, spirituális volt ahhoz, hogy a gyakorlai érzéket kiküszöbölje. Ehelyett a kék égbe emelte föl. A kereszténység a zsidó szellem szub­limált gondolata, a zsidóság a kereszténység közkeletű használati módszere; ez a módszer azonban csak akkor válhatott egyetemessé, amikor a kereszténység egy kiépített vallás elméleti tökéletettségével hajtotta végre az embereknek magától és a teimészettőlvaló elidegenítését. Csak ekkor juthatott a zsidó szellem egyetemes uralomra, dobhatta piacra a meghamisított embert és a meghamisított ter­mészetet, tehette őket az önző érdek, az üzérkedés tárgyaivá. Az eladás a meghamisítás gyakorlati for­mája. Amint a vallási előítéletekben tévelygő ember csak úgy tudja saját lényét elképzelni, hogy idegen, fantasztikus lényt készít ön­magából, úgy az önző szükségletek uralmát nyögő ember is csak úgy tevékenykedhetik gyakorlatilag, ha tevékenységét egy tőle ide­gen valaminek - a pénznek - uralma alá ren­deli és ennek az idegen lénynek a jelentőségét elfogadja. A keresztény üdvöziilési egoizmus gya­korlati kiépítettségében szükségképen a zsidó testi egoizmusává lesz, a mennyei szükséglet földivé, az alanyiság önzése. Mi a zsidók szívósságát nem vallásukból magyarázzuk, hanem vallásuk emberi magvából, gyakorlati érzékükből, önzésükből. Éppen ezért, mert a zsidóság lényege a polgári társadalomban egyetemesen megvalósult, elvilágiasodott, nem győzhette meg a polgári társadalom a zsidóságot vallási lényének gyökértelen­­ségéről, amely nem egyéb gyakorlati érzé­kének eszményesítésénél. Tehát nemcsak a Mózes öt könyvében, vagy a Talmudban, a mai társadalomban is megtaláljuk a mai zsidóság lényegét, nem elvont elméletként, hanem erősen tapasztalati formájában; és pedig nemcsak a zsidók korlátoltságának, hanem az elzsidósodott társadalom korlátolt­ságának formájában. Abban a pillanatban, amikor a társada­lomnak sikerül a zsidó szellem lényegét, az üzérkedést és feltételeit megsemmisíteni, a zsidó létezése lehetetlenné vált, mert elveszti sajátos öntudatának tartalmát, mert a zsidó szellem alanyi bázisa, a gyakorlati érzék emberiesül, mert az ember faji léte és egyéni­érzéki léte között dúló harc megszűnik. A zsidók emancipációja nem egyéb a tár­sadalomnak a zsidó szellem alól való eman­­cipálódásánál. 0(Forrás .Marx: A zsidókérdés. Bp. 1934. „Phönix” kiadása.) «EGY IDEGEN FAJ TÜDTUL ADTA URALMÁT.» Samttelli Tibor hóhérlegényei: Korvin-Klein, Morgenstein, Bienenstock és a többiek leöblökölték a szabad gazdát, munkást, középosztálybelit. Szondi teszt

Next

/
Thumbnails
Contents