Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)

2004-01-01 / 1. szám

MittvAKitet_________________cmnucnTOTT Tôimncicm_______

Ungvári Gyula Szálasi Ferenc emlékezete (1.)

Az igazság az, hogy a magyar kereszténynemzeti jobboldali tábornak s e tábor véleményformáló értelmiségi elitjének szinte minden tagja a vértanúhalált halt Szálasi Ferencről lényegében ugyanazt a felfogást vallja, mint az ún. balliberális tábor, ill. annak véleményformáló holdudvara. Nincs két éve, hogy a jobboldal köztiszteletben álló s a balliberális ütegek kereszttüzét állni kénytelen alakja, ifj. Hegedűs Lóránt az egyik kereskedelmi tv nyilvánossága előtt gazembernek nevezte Szálasi Ferencet. Csurkának talán nincs is olyan cikke, amelyben - miközben helyre teszi SZDSZ-MSZP-éket - elmulasztaná, hogy üssön egyet Szálasin vagy Hitleren, az ún. nácikon vagy a „nyilasokon”. De olyan jobboldaliak is akadnak, akik szerint volt nyilasokból lettek az ávós verőlegények, ami akkor is hazug, sőt abszurd állítás, ha akadt is egy-két nyilas, aki - pl. életének mentése végett - beállt a kommunisták politikai rendőrségének szolgálatába (olyan keresztesek is akadtak, akik ettek Dózsa György húsából). Az ávósok (főként tisztjeik) elsősorban a koncentrációs táborokból hazakerült vagy a szovjet hadsereggel ide érkező, esetleg 44-45-ben itthon bujkált és főként zsidó származású - bosszúvágytól hajtott - emberek közül kerültek ki, akiknek első dolguk a nyilasok felkutatása, kötélre vagy börtönbe, intemálótáborba juttatása volt s csak másodjára estek neki a németektől elszakadó jobboldalnak, a horthystáknak, hogy azután a harmadik szakaszban sort kerítsenek a „burzsoázia”, a „kulákok” és azon kommunisták üldözésére, akiket osztályellenségnek, az imperializmus ügynökeinek bélyegeztek.

Az a szemlélet, amely a 45 előtti nyilasokat a 45 utáni kommunistákkal kapcsolja össze, egyrészt Rákosinak egy olyan kijelentésére támaszkodik, amelyben ő a „kisnyilasoknak” mintegy egérutat kínált arra az esetre, ha azok a kommunisták szolgálatába szegődnek, másrészt abból a nyugati, főként angolszász felfogásból táplálkozik, amely szerint a „nácizmus” („fasizmus”) és a kommunizmus ugyanabban az összefüggésben említhetők, mert összetartozó irányzatok, ti. mindkettő totalitárius diktatúra s vita csak akörül lehet, hogy a kettő közül melyik a gonoszabb. Támogatja ezt a felfogást az a körülmény is, hogy az emberek nagy többsége nem szeret vagy nem tud differenciáltan gondolkodni s akárcsak Jókai, a történelem szereplőit vagy jóknak vagy gonoszoknak látja. Erre épít azután az iskolai történelemoktatás, a tömegkommunikáció és természetesen a parlamentben szereplő vagy oda igyekvő pártok politizálása is.

Rákosi persze cseppet sem állt közelebb a nyilasokhoz, mint pl. a horthystákhoz vagy bármelyik „ellenséghez”, számára csak az volt a fontos, hogy az ellenségen belül találjon olyanokat, akik hajlandók őt, rendszerét (ill. a szovjet uralmat) kiszolgálni. S ez akkor is igaz, ha volt idő, amikor Rákosi tiltotta volna, ha kimarad a Sátán elleni küzdelemből. Ráadásul bekövetkezett a szovjet támadássorozat (Kassa szovjet bombázása és a kőrösmezői géppuskatűz, amik tudatos szovjet akciók ugyanúgy lehettek, mint félreértésen alapulók). Hitlerrel kapcsolatban pedig megengedhetetlen azt feltételezni, hogy önmagát dezavuálva és magyar barátaiból magának ellenséget kreálva egyszerre csak engedni fog a szovjetellenes háborúba már hatékonyan bevont románok Erdély visszaszerzésére irányuló esetlegesen felbukkanó sanda kérésének. (Más lett volna a helyzet, ha pl. magyar részről hátba támadják a német hadsereget.) 1941 nyarán viszont - a Bugyonnij-féle irattári dokumentumok zsákmányolása után - Horthyék számára is világossá lett: a szovjettel vívott háború Európa önvédelmi harcát jelenti és nagy szerencse, hogy a német hadsereg az Európa ellen nagyon nagy erőkkel, de meglehetősen körülményesen felvonuló szovjet hadsereget egyetlen meglepő és gyors mozdulattal mintegy derékon kapta s hatalmas veszteséget okozott neki.

Persze tényszerű volt, hogy magyar katonák éveken át idegen (orosz, ukrán stb.) földön harcoltak. Egészen más volt azonban a helyzet a hungaristák kormányra kerülésekor. Ekkor már a Kárpát-medence nagy része szovjet kézen volt, a Vörös Hadsereg acélfoga már Csonka-Magyarország húsába is beleharapott, sőt, az oroszok a Tiszával nagyjából párhuzamosan gyorsan haladtak fölfelé. Márpedig a haza vérrel megszentelt földjét védeni az idegen betolakodóktól kétségtelenül más erkölcsi megítélés alá esik, mint idegen földön - még akár jó célokért is - harcolni. A hungaristáknak ez az önként vállalt háborúja ugyanolyan becsületes, nemes küzdelem volt, mint a törökkel vívott harcok, mint Bocskai vagy Rákóczi szabadságharca, mint az 1848—1849-es magyar nemzeti

szabadságharc, Kossuth-ék hungarista önvédelmi küzdelme a szláv és román szeparatizmusok, az ausztroszlávizmus és a cári Oroszország ellen.

Gyakori jobboldali vélemény az is, hogy ha a háború folytatása az oroszok ellen 44 őszén és a későbbiekben hősies küzdelem is volt ugyan, de a további harc hungarista vállalása egyrészt megszűntette annak esélyét, hogy a szövetségesek győzelme után a trianoni békeszerződésnél Magyarország számára előnyösebb szerződést tudunk kötni, és pl. meg tudunk tartani valamit az erdélyi országgyarapításból, másrészt a háború folytatása abszolút felesleges és a magyarság jövendő sorsát illetően káros hatású vér- és anyagi áldozattal járt, valóságos nemzeti katasztrófával, minthogy Németország a háborút akkorra már elveszítette. Következésképpen a harc hungarista folytatása ostoba hősködés, kártékony áldozatvállalás volt. Valójában ezek az állítások tévesek, mögöttük sokszor a gyávaságnak és az anyagias önzésnek az igazolása húzódik meg.

Horthy kiugrási kísérlete valójában már sikere esetén sem változtatott volna Magyarország területi szuverenitásán. Sztálin már jóval korábban eldöntötte, hogy ha a románok sikeresen hátba támadják a németeket és ezután igen nagy erővel rontanak korábbi szövetségeseikre, miköz-ben zokszó nélkül elviselik, hogy a háború korábbi szakaszában a szovjettől szerzett (visszaszerzett, ill. hol ide, hol oda tartozó) területeket a szovjet újból meghódítja, akkor a második bécsi döntés teljes egészében hatályát veszti. Mindenesetre tény, hogy Románia az átállása után többször akkora erővel támadta korábbi szövetségeseit, mint amekkora erővel támadott korábban a Szovjetunió ellen. Románia tehát megszolgálta Sztálin kegyességét. Továbbmenve a szövetségesek teljesen egyetértettek abban, hogy mind Csehszlovákia, mind Jugoszlávia visszanyeri eredeti szuverenitását. (Az egyetlen jelentősebb változtatás Kárpátaljának a szovjet birodalomba való beolvasztása volt és jellemzően a szerint a formula szerint került erre sor, hogy Csehszlovákia önként átadja ezt a „kárpátukrán” területet a Szovjetuniónak, mintha sem Trianon előtt ezer éven át, sem 1939 tavaszától itt nem lett volna jogos magyar szuverenitás.)

Hungarista honvédelem Németországgal szövetségben

A harc hungarista folytatásának megíté-lése egyrészt erkölcsi szempontból, másrészt intellektuális szempontból (tehát részint idealista, részint realista nézőpontból) történhet. Mindkét megítélésnek kap-csolódnia kell a második világháború általános megítéléséhez, ill. Németországnak, mint az egyik hadviselő fél vezetőerejének az értékeléséhez.

Erről itt csak röviden: Hitlernek a 30-as években nem volt egyéb célja, mint egy olyan Nagy-Németország megteremtése, amely a nemzetközi viszonylatokban egyenjogú más országokkal és pl. úgy foglalja állami-birodalmi egységbe a német nyelvű népcsoportok lakta területeket (ráadásul nem is az összesét), hogy ezen közben más népeket nem űznek el, nem nyomnak el, nem kizsákmányolnak, a vegyes ajkú területek állami hovatartozását pedig a népek önrendelkezési joga alapján rendezik. Ez lényegében nem jelentett egyebet, mint a Versailles- i békediktátum megsemmisítését, ráadásul mindezt Hitler háború nélkül, békés úton akarta. A tisztán német népi állam létrehozására irányuló cselekvése alól az egyetlen kivétel a birodalom cseh-morva protektorátusának - cseh kérésre történő - megteremtése volt 39 tavaszán. Hitler külpolitikai törekvéseit éveken át siker kísérte, az első kudarc Lengyelországgal kapcsolatban érte: a lengyel vezetés - angol-francia bíztatásra - Hitler rendkívül méltányos, igazságos ajánlatait egymás után visszautasította, a német felet megalázta, végül, hogy Németországot háborúra kényszerítse, hozzákezdett a német nemzetiségű lengyelországi lakosság lemészárlásához. (Egyik beszédében Hitler 62 000 népi német meggyilkolásáról szól, egy Ash nevű brit történész szerint az áldozatok száma 5000 volt.) Kétségtelenül ez döntő szerepet játszott a Lengyelország elleni német hadjárat megindításában.

A német-lengyel helyi háború kirobbanását gyorsan követte a németeknek címzett angol és francia hadüzenet. A második világháborút ily módon Anglia robbantotta ki (Franciaország ebben szolgai szerepet játszott). Ez a megállapítás annál inkább is pontos, mert amíg a német-lengyel összecsapás csupán két szomszédos európai ország háborúja volt, addig a „félvilágot” uraló Anglia hadüzenete a földkerekség összes kontinensét bevonta a háborúba. A továbbiakban (a lengyelek felett aratott gyors német győzelem után) Anglia

egymás után igyekezett a szárazföldi Európa különböző országait-térségeit beléptetni a háborúba a németek ellen, miközben megszerezte Roosevelt támogatását is. A németek viszont egyrészt egymásután hárították el az angol „kufárhadászat” által ösztönzött és ellenük irányuló katonai akciókat és egyre több ország fölött szerezték meg a katonai ellenőrzés képességét, másrészt Hitler újabb és újabb nagyvonalú békeajánlattal „bombázta" a brit vezetést, persze teljesen hatástalanul, így érkezett el azon időpont, amikor a németekkel csak a felszínen szövetséges szovjet vezetés elérkezettnek látta az időt arra, hogy a britekkel titkon egyeztetett európai expanzív céljait megvalósítsa: megtámadja Közép-Európát. Hitlernek ismét csak nem maradt más választása, minthogy a keletről fenyegető veszélyt egyetlen gyors támadással elhárítsa: ha naiv passzivitással várja a szovjet gőzhengert, akkor bizonyosra vehető, hogy Sztálin hadai nem 44^45-re érnek el térségünkbe, hanem már 41-42- ben itt vannak, ráadásul korántsem a jaltai szerződés cikkelyei által mérsékelt következményekkel, hanem úgy, ahogyan a szovjet elbánt 39-40-ben Kelet-Lengyelországgal, a balti államokkal és Besszarábiával: a proletárdiktatúra azonnali bevezetésével, a polgárság, az értelmiség, a „kulákok” elleni hadjárattal stb.

Az események tükrében megállapítható, hogy amíg a hitleri Németország 1939—1941-ben önvédelmi háborút folytatott a brit imperializmus ellenében, addig a szovjetnek a háborúba való belépésével ez a harc Európa önvédelmi háborújává nemesedett.

Még egy fontos szempont a nemzetvédő harc hungarista folytatásának megítéléséhez: sok utólag könnyen okos ember állítja azt, hogy a németek veresége már jóval 44 ősze előtt nyilvánvaló volt. így pl. már 41-ben a Szovjetunió hadba lépésével, ill. akkor, amikor kezdetét vette a szovjetnek nyújtott masszív angolszász anyagi támogatás. Kétségtelen, hogy mindez (és Hitler néhány hibás hadvezéri döntése, valamint elárultatása) 42 végétől Németországot arra kényszerítette, hogy az általa korábban elfoglalt hatalmas területekből fokozatosan egyre többet engedjen át ellenfeleinek. A területfeladással párhuzamosan azonban a birodalmon belül olyan folyamat zajlott le, amelynek során Németország ellenségeihez hasonlóan kezdett átállni a totális háborúra (ez sosem öltött oly méreteket, mint amilyenekkel a Szovjetunióban a háború első pillanataitól találkozni lehetett). Ugyanakkor folytak a haditechnikai kutatások és fejlesztések, aminek következtében Németország e téren egészében véve az élre került, azonban gyakorlatilag csak a háború végére. Mindamellett az időhiány ellenére is volt Németországnak esélye legalább a „döntetlenre”, de talán a végső győzelemre is. Ezt az esélyt a német atomfegyver kifejlesztése kínálta. Itt viszont már nemcsak az időszűke döntött, hanem a német atomfegyverkező program vezetésében bekövetkezett árulás is. Nem kisebb tekintély, mint Teller Ede nyilatkozta, hogy a német atomprogram legfőbb vezetője, W. Heisenberg akadályozta meg Hitlert abban, hogy hozzájusson az atomfegyverhez. (Az is feltételezhető, hogy a Japánra ledobott atombombák lényegében a német fejlesztés termékei voltak.) Mindebből viszont levonható a következtetés: Szálasi nem volt olyan irreális államvezető, amilyennek mind a mai napig őt láttatni igyekeznek. S ha neki illúziói voltak a német győzelemmel kapcsolatban, akkor viszont Horthy Miklósnak is illúziói voltak a szovjet győzelemmel, ül. a győztes szovjeteket mérsékelni képes Nyugattal kapcsolatban. Szálasi végeredményben a szó legnemesebb értelmében nevezhető annak, akinek őt a magyar országgyűlés 1944 nov. 4-én megválasztotta: nemzetvezetőnek.

Hungarista kormányzat és a hazai zsidóság

Az egyik fő vádpont Szálasival kapcsolatban a hungarista kormányzatnak a hazai zsidósághoz való viszonyára vonatkozik. Ezzel kapcsolatban és mindenekelőtt: Szálasi egyik fő célja a zsidómentes Magyarország eszméjének megvalósítása volt. Eredeti célkitűzése szerint ez a zsidók kivándorlásának ösztönzése formájában valósult volna meg. Ez megegyezett a jobboldal számos politikusának céljával is. Minthogy a 30-as években egyre jobban elmérgesedett a viszony a hitleri rendszer és a zsidóság között (s ebben döntő szerepet játszott a cionizmussal is szembeálló nemzetközi judeokrácia) s mert Magyarország Németország barátja volt, a konfliktus növekedése hazánkban is egymás után három ún. zsidótörvény megalkotására és elfogadására vezetett. Ezeket a törvényeket nem a hungaristák terjesztették a parlament elé (jóllehet a

3. oldal

többi jobboldali párthoz hasonlóan megszavazták őket), hiszen a hungarista pártok 1935-ös jelentkezésüktől kezdve egészen a 44 őszi hatalomátvételig ellenzékben voltak. A német haderő magyarországi bevonulását követően a németek bejelentették igényüket a magyarországi zsidó lakosságnak a birodalomba történő deportálására, annak az 1941 végétől érvényesített német zsidópolitikának az alapján, amely szerint a zsidóságot fel kell használni a német hadigazdaságban, el kell őt szigetelni a német és vele szövetséges népi hinterlandtól és törekedni kell arra, hogy a koncentrált zsidóságot a háború győzelmes befejezése után kitelepítsék vagy a nyugattal kötendő különbéke érdekében mint egy alku tárgyát hasznosítsák. Â magyar államfő és a kormány a német igényeknek engedett, és ennek lett a következménye a magyarországi vidéki zsidóság nagy többségének deportálása Németországba. Szálasi ezzel a koncepcióval nem értett teljesen egyet és olyan tervet dolgozott ki, amelynek értelmében csak a zsidóság munkaképes hányadának egy részét kellene, éspedig mint „kölcsönzsidókat” átengedni a németeknek. (A kifejezésből látható, hogy Szálasinak eszébe sem jutott a zsidók holmi kiirtása és meggyőződése volt, hogy a német győzelem után, amelyben rendületlenül hitt, a magyarországi zsidóknak vissza kell érkezniük hazánkba.) A vidéki zsidóság deportálását a Gestapo irányította, magyar részről Baky László belügyi államtitkár koordinálta és a végrehajtásról a Magyar Királyi Csendőrség gondoskodott. E folyamatban a hungaristák - már csak mint ellenzéki erő - sem vehettek részt. Közismert, hogy a budapesti zsidóság deportálását Horthy megvétózta. Nem ismeretes ugyan, de tény, hogy a hungaristák egy csoportja is ellenvéleménnyel élt e tekintetben és ezt a németekkel szemben ki is fejtette.

A hungarista hatalomátvétel után Szálasinak és munkatársainak fő gondja a nemzetvédelem megszervezése volt. így pl. Budapesten is. E védelembe a fővárosi zsidó lakosságot is bevonták (ennek méreteire jellemző adat, hogy a város elestével 7000 zsidó munkaszolgálatos esett szovjet hadifogságba). A zsidó lakosságot gettóba tömörítették, oda nem zsidó embernek - a lakosság ellátásától eltekintve - behatolni ugyanúgy tilos volt, mint zsidónak elhagynia a gettót. A gettó területén harcok nem folytak, ezt a területet a város védői „nyílt városrésznek” tekintették. A hungarista kormányzat alatt jöttek létre az ún. védett házak is, amelyek a bentlakó zsidóknak jobb életkörülményeket nyújtottak, mint a gettó. A kormány együttműködésre törekedett a zsidó önkormányzati szervekkel. A hatalomátvétel után a németek megkezdték a budapesti zsidóság Németországba telepítését. Ezt Szálasi rövidesen leállíttatta, tekintettel a deportálás során bekövetkező elhalálozásokra, vagyis elsősorban humánus megfontolásból. Elszórtan előfordultak a zsidó lakosság sérelmére elkövetett atrocitások is. (Zsidók ellen a Dunánál vagy a Városligetben szórványosan elkövetett atrocitásokról van szó és nem tömeges kivégzésekről.) Ezeket vagy olyan lumpen személyek követték el, akik a hatalomátvétel után „nyilasnak” jelentkeztek azzal a hátsó gondolattal, hogy a karszalag és a fegyver birtokában majd a zavarosban fognak halászni vagy olyan - főként - ifjak, akiket a városvédő fanatizmus fűtött s akik a zsidókban az ellenséggel rokonszenvező vagy cimboráló embereket láttak.

Szálasi kiadta a „felkoncolási” parancsot, de ez a zsidókra mint zsidókra nem vonatkozott, hanem a kémekre, merénylőkre, az ellenséget segítő terroristákra, ill. a katonaszökevényekre terjedt ki. A zsidóság ellen elkövetett faji kilengéseket a hungarista kormányzat következetesen megtorolta, maga Szálasi az ilyesmi ellen keményen fellépett. Egészében véve a budapesti zsidóság a nem zsidó budapestiekhez hasonló sorsot élt át az ostrom alatt. A gettó lakossága főként a romló ellátottságot sínylette meg, körükben e miatt volt sok halálos áldozat. A nem zsidó budapestiek közül főként a belső budai kerületek lakossága szenvedett nagy mértékben. Összességében Budapest védői 51 napon át álltak ellen a barbár és bolsevizáló céllal érkező szovjet haderőnek. Nem véletlenül nevezte Szálasi Budapestet a Hősi Kitartás Városának.

Szálasival azonos időben ült Horthy börtönében és ha egyébként Szálasi is szocialistának vallotta magát. Rákosi mindig csak Sztálin szolgája kívánt lenni s ugyanúgy habozás nélkül elfogadta Sztálinnak azt az ő buzgalmát leintő döntését, amely szerint Horthy nem állítható bíróság ellenére, mint ahogyan stréber hóhérként elbánt azokkal a szociáldemokratákkal, akik pedig eszmeileg jóval közelebb álltak hozzá, mint Szálasi.-folytatjuk -