Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-01-01 / 1. szám
2. oldal innnYTű «ITîVAKdfcî kisebbségek 45,7%-áról, tehát csaknem feléről tűnik ki, hogy elődeik csak a XVIII. század óta éltek Magyarország területén. Magyarországon a nemzetet nemzetiségeivel a Szent Korona olvasztotta eggyé, minden magyar állampolgár - tekintet nélkül nemzetiségére, fajára és vallására - egyenlő jogon tagja, minden magyar rög a Szent Korona egy része, ami úgy kötötte össze a nemzetet hazájának minden lakosával és legtávolabbi pásztorkunyhójával, mint kötél a kévét és egy táplálta egyformán, mint vér az emberi test legkisebb sejtjét. Az elmondottakból világosan megállapítható, hogy a Magyar Szent Korona Eszménye nem, hogy elavult volna, hanem egyike a legmodernebb emberközösség-szervező eszméknek. A Szent Korona eltérően más országok királyi koronájától, nemcsak a királyság eszméjének jelképe, hanem fontos nemzetalkotó tényező, amely magát a nemzetet és a Hazát annak évezredes határaival egyaránt megtestesíti. A Szent Korona a maga sajátos demokráciájával nagyban kiemelte azt a lényeges különbséget, mely Magyarország és a monarchiabeli társállama között létezett. Ott ugyanis a népesség szláv eredetű majoritása folytán a kormány főként rendeletekkel kormányozott és a monarchia katasztrófájának egyik főoka abban rejlett, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös, a szarajevói pámszláv-szabadkőműves merénylet áldozata, szláv tanácsadóira hallgatva, az osztrák kormányzat súlyát a német kisebbségről a szláv többségre kívánta áthelyezni. Mikor azután az 1907-es első választás ezt a szláv majoritást nyilvánvalóvá tette, az osztrák kormány az osztrák császárság fenntartása érdekében visszatért az abszolitizmushoz. Az eszmék időbeli láncolata egy nép életfolyamában az öntudatos élet fokára emelkedését mutatja. Más szóval, ha egy nép eszmékkel jelöli meg továbbélésének irányát, az azt jelenti, hogy nem veti alá magát pusztán a vaksors sodrásának, vagyis kizárólag a rajta kívül álló erőtényezők önkényének! A Magyar Szent Korona eszméjén, életvalóságán és hatóerején a századok sorozata mitsem gyengített és a józan magyar valóságérzék és észjárás egyik legtartósabb megnyilatkozásának tekinthető. Ma sem ismerünk alkalmasabb közjogi tanítást, mint amit erre a tájra, erre az ősi magyar élettéré vonatkoztatott érvénnyel a magyar szent-korona-tana mond mind közhatalom, mind pedig szervezett államhatalom uralmát erkölcsi tartalommal megtöltő jog eredetére. Életakarata kemény sorsának megpróbáltatásai alatt sem tört meg. A lélektelen materializmus Kun Béla zsidó-bolseviki garázdálkodása úgy akarta elpusztítani az Eszmét, hogy jelképét, mint műértéket árverési kalapács alá szándékozik bocsátani. A népi demokrácia is úgy véli, hogy az anyagi szimbólum eltüntetésével elpusztult az eszme is. Azért igyekezett mindenképpen megkaparintani azt. A jelen polgári demokráciában is tilos a Szent Koronáról mint a „magyar állami egység megtestesítőjéről” nyilatkozni. Sohasem érte még a Magyar Szent Koronát ilyen szennyes és buta fertőzet! Trianonban életképtelenségig megcsonkított Magyarország törte meg elsőnek a világuralomra és forradalmasítására törekvő bolsevizmust. Lehetetlenné tette a kommunizmus további előretörését, ,Mi tanulmányozta az orosz viszonyokat, tisztában van azzal, hogy a zsidók vezető szerepet vittek a bolsevista forradalomban és hogy a bolsevista kormányban - olvasható Charles Sarolea Szovjet- Oroszország c. könyvében -, még ma is ők vezetnek. Elismerem dr. Salis Daiches állításának igazságát, aki azt mondja, hogy ezek a zsidó vezetők a zsidóság elenyészően kis töredéke. De hiszen Indiában is az ottani angolok kis töredékét alkotják az angol népnek, mégis ötszáz angol hivatalnok uralkodik India néhány száz milliója felett. Ugyanígy uralkodnak a zsidó vezetők is Oroszországban. „Ilyen volt a magyarországi „proletárdiktatúra” arcképcsarnoka is! A nyugati nagyhatalmaktól életfogytiglani fogságra ítélt magyarság bátor kiállása és segítőkészsége tette lehetővé, hogy Lengyelország is vissza tudta verni a fegyvesesen is hódítani akaró bolsevizmust. A nyugati nagyhatalmak felismerve a helyzetet az angol diplomácia javaslatára tervbe vették a trianoni határok revízióját és a közös lengyel-magyar határ megteremtését. A felébredt lelkiismeretet a csehszlovák diplomáciának sikerült elaltatni. 1939 őszén, a lengyel összeomlás után, körülbelül ötvenezer lengyel egyén menekült Magyarországra.Ebből negyvenezer volt a katona és körülbelül tízezer a civil. „A magyar társadalom minden rétege rokonszenvvel viseltetett a lengyel menekültek iránt, aminek az 1848-as szabadságharcban résztvett Bem Apó és Dembinszki emléke a legmélyebb magyarázata közli Orlowski Leo budapesti lengyel követ diplomáciai munkájáról írt tanulmányában. A követ szerint naponta 100.000 pengőre rúgott a magyar kormány messzemenő segítsége. így volt lehetséges az is, hogy 30.000 lengyel katona jutott a franciaországi légióba. Jutalmul 1947. február 10-én a békeszerződésnek nevezett, életfogytiglani siralomházat jelentő ítéletben, amely nemcsak feltámasztotta a trianoni esztelen szörnyűségeit, hanem meg is tetézte azzal, hogy a meg-csonkított országot még önállóságától is megfosztotta. Egy gyűlölettől fűtött ellenséges, parazita népség vezetésére bízva, odadobta gyarmatul Szovjetuniónak. Az 1945-ös összeomlást követő vörös diktatúra könyörtelen elszántsággal irtotta keresztény államiságunk minden intézményét az előző évek politikai emlékeit és hagyatékait, nem kímélvén évezredes hagyományörökségünket sem. Követelve a trianoni békediktátumok visszaállítását, a Kárpát-medence ismételt feldarabolását. Az országcsonkítást szorgalmazta a legtürelmetlenebbül. 1959 szeptemberében vetítették Salzburgban a Stadt Kino-ban a „Per Gefangene” című filmet. - Ezt a filmet a Bécsi Oktatásügyi Minisztérium, mint „különösen értékeset” taksálta, a Nemzetközi Katolikus Filmközpont pedig „nagydíjával” jutalmazta. Ez a film Mindszenty József hercegprímás meggyalázása és ravasz prokommunista propaganda. A film meghamisítja a hercegprímás származását. Jóllehet szülei egyszerű földművesek voltak, a filmben halászok, halpiaci kofák.. A halkofa-sorsnak megfelelően már gyermekkorában csak „büdös Mindszenty” volt iskolatársai előtt. Belerúgni a mártír hercegprímásba és lebüdösözni őt. Mintha csak a konvencionálus „büdös zsidó” kifejezést akarná a film visszaadni. Az akkor még - 1959-ben - még élő puritán erkölcsű vallásos, egyszerű falusi asszony, a jó Mindszenty-mama, mint falusi ringyó van beállítva, akinek szeretkezési jeleneteit a szerencsétlen fiúnak végig kellett hallgatni egyszerű fabarak lakásukban. A film-kardinális még visszaemlékezései alatt is szörnyen vergődik ezen élmenyei miatt. Az a Mindszenty hercegprímás, aki az „Édesanya” című könyvében oly remek emléket állított édesanyának, a filmben többször kijelenti: „Nem szeretem”, „Sosem imádkozom érte”. A pap, a kardinális mond ilyeneket. Az a Mindszenty hercegprímás, aki ország-világ fülehallatára tette a kijelentést, hogy édesanyával mindig szoros imaközösségben élt! A film szerint a magyar nép kiábrándult a hercegprímásból és néma megvetéssel fogadta szabadulása után. Az ügyész ki is jelentette, hogy ő számára a legnagyobb büntetés, ha szabadon eresztik, mert hisz ő előre tudja, hogy e per után utálattal és megvetéssel fogja őt fogadni a világ.Hazugság, hazugzás után. Az 1956-os kiszabadulásakor nem ilyen tömeg fogadta őt. A film szerint a kommunista börtönökben nincs testi kínzás, de nincs még patikaszerekkel való idegrombolás sem. A legtöbb a szuggesztio, az alvás megvonása- erős zárkamegvilágítás vagy a sötét zárka. Az ügyész pszichoanalízissel kényszeríti Mindszenty hercegprímást vallomásra. Semmi mással. Eszerint a sok tízezer, százezer menekült elbeszélése a kommunista börtönök rémségeiről - mind rosszindulatú fasiszta rágalom. E film írói és rendezői csak Lachauban, csak Auschwitzban meg a többi náci lágerekben találtak embertelen borzalmakat, de a kommunista börtönökben nem. Amikor Bécsben a Rommel-filmet tűzték programra, akkor a bécsi zsidók szétverték a mozit és aprófát csináltak berendezéséből. Pedig abban a filmben nem bántottak egyetlen zsidót sem, pláne nem bántottak egy zsidó főrabbit. Abban csak egyszerűen egy Hitler-hadseregbeli tábornokról volt szó, akit Hitler ki is végeztetett. De mivel e film nem állította be Romínéit a zsidó világbosszútól megkívánt torz ábrázolásban, ez már elég volt a tüntetésre és a mozi szétverésére. Egy arcátlan filmtársaság a magyar szabadságharcot is leköpdöste, meghammisította, meggyalázta és így vitte vászonra. Ezután a magyar szabadságharc hősét, Mindszenty József hercegprímást gyalázták meg. Bepiszkolták az imádkozó édesanyát is! De kap jó pár rúgást e filmben a katolikus papság is: „Miért nem néz a szemembe?” kérdi őt az ügyész. „Nem szokott az emberek szemébe nézni?” „Nem” - feleli a prímás. Mire az ügyész cinikusan megjegyzi: „Na igen, a katolikus papságot így nevelik”. Ekkora aljasságot is csak egy római katolikus főpap ellen lehet büntetlenül elkövetni. Ha ezt egy zsidó főrabbival csinálták volna, akkor a mozit darabokra törik a zsidók. Talán eddig el sem juthatott volna ez a film. A Nemzetközi Zsidó Filmközpont sem tüntette volna ki nagydíjával, hanem az ügyésszel lefoglaltatta, elkoboztatta és megsemmisíttette volna. De az elbutított és leterrorizált keresztény tömegekkel meg lehet etetni a saját gyalázatukkal is. Itt már nincs senki, aki az asztalra merne csapni és a világba merné kiáltani, hogy elég volt. Nem zúzhatjuk össze önként, akár félelemből vagy kishitűégből, akár a küzdelmet feladó fáradtságból ősi hitvilágunkat, a nemzet megtartó évezredes hagyományainkat hősi szolgálatokkal megszerzett európaiságunk és dunavölgyi történelmi hivatásunk öntudatát. Maradjon Krisztus népe a magyar! a maga nemzeti kisebbségét az illető EU-tagország többségi nemzetiségével elfogadtatja, és a lappangó etnikai ellentéteket lecsillapítja. A 2004 májusa után csatlakozó EU-tagországok számára különösen ajánlott a roma nemzetiség fiatal, feltörekvő, optimista tagjainak ábrázolása. A roma repperek és népdalénekesnők az ilyen típusú regényben fussanak be szédítő karriert, és értük a többségi társadalom fiataljai rajongjanak elsősorban. IV. A szexuális tárgyú regények pozitív főszereplője olyan prostituált legyen, aki a szexuális szolgáltatásra gyermekként erőszakkal kényszerítettek, kínoztak, vertek, útlevelét elvették, ám sok szenvedés után megszabadul futtatóitól, a rendőrség segítségével börtönbe juttatja őket, és szenvedő társait a rabság alól felszabadítja. V. Külön 20 százalék támogatás jár az olyan szexuális regénynek, amelyben a főhős ázsiai, afrikai, dél-amerikai vagy orosz-ukrán-kazah-türkmén bevándorló. A szexuális tárgyú regényben az AIDS elleni védekezés részletes leírása kötelező, ennek hiányában nem támogatható. A szexuális tartalmú regényben a Kámaszútra pozitúráin túl más pozitúrát leírni tilos. E/ Az EU által támogatható regény tartalmilag korlátozás nélkül foglalkozhat EU-n kívüli témákkal, de csak akkor, ha ez az EU-n kívüli nemzetek érzékenységét nem sérti. Példa: a regény nem kelthet Amerika- vagy oroszellenes érzelmeket. Az ilyen regényben az EU-n kívüli szereplőknek csak 5,6 százaléka lehet negatív. 15. Korábban írt népszerű regények átírását - tekintve, hogy az EU az eddigi történelmet már a puszta létével is átírja - a pályázat kiírója 90 százalékban támogatja. Példa: Tolsztoj Háború és béke című művének átirata tartalmazza Napóleon oroszok iránti szimpátiáját: Moszkvát ne gyújtsa fel, és Moszkva ne is égjen le. 19. A pályázathoz csatolni kell (...) kézzel írott nyilatkozatát arról, hogy soha nem volt náci párt, bolsevik párt, merénylőegylet, keménymagos szurkolótábor vagy fundamentalista egyház tagja”. Talán megbocsátja olvasóm a kelleténél kissé hosszabb idézést, még ha tudja is, hogy soha nem rejtettem véka alá ellenszenvemet minden nemzetközi, kozmopolita szövetkezés iránt, mint amilyen volt hajdan a KGST, vagy a Varsó Szerződés. Nem kivétel az EU sem, bár helyesebben JUDEU- t kell írnom. Hogy mennyire kiheréli a brüsszeli banditizmus a magyar ipart, kereskedelmet, mezőgazdaságot, a tömegtájékoztatást, és igyekszik megfelelni százszázalékosan Saronnak, az izraeli rablóbandának, eddig is tudtam. Ehhez nem kell egyetlen újságot sem kezembe vennem, vagy TV-t néznem, csak a kérdések maradnak: van még magyar étterem? Oktatás? Könyvkiadás? A gulágokat nem a szupermarket váltotta fel? A Heti Világgazdaságban közöltek olvasata számomra, hogy Brüsszel mindentudói most már nemcsak a kereskedőket, hanem az írókat és az olvasókat is kutyáknak nézik, akikre szájkosár való. Hogy fogalmuk sincs, milyen paprika terem Kalocsán, milyen hagyma Makón, és sárgabarack Kecskeméten, s milyen a gyöngytyúk vagy a mangalica, eddig sem volt kétséges, de hogy még azt is ők szabják meg, miről, mennyit, hogyan írhat a toll művésze, megítélésem szerint az erkölcstelenség csúcspontja és a kontárság olyan kultusza, amely nemcsak a vén Európa, de a földgolyó történelmében is egyedülálló. Ezt még azért Aczél elvtárs sem merte megtenni. Tűrt, tiltott, vagy támogatott írókat, műveket, de - Brüsszellel ellentétben - legalább megengedte, hogy a népi, a nemzeti irodalom néha megszólalhasson, hogy megjelenjenek olyan regények, amelyek 367 oldalnál terjedelmesebbek. Olvasom a magyarországi napi sajtót és arról értesülök, hogy a brüsszeliánusok, élükön Günter Verheugen „bővítési biztos”-sal, semmitől nem félnek annyira, mint Krisztus nevének puszta említésétől, továbbá a „nacionalizmustól”. Beleszólnának abba, amibe százötven éves országlása alatt még a török se mert: ki mit írhat, olvashat és adhat ki. De még a Bach-huszárok is jobban ügyeltek a díszletekre: Tompa Mihály, Vas Gereben és Jókai írhatott. A magyar szellemet Bécsnek sem sikerült kalodába zárnia. Hallom „jobboldali” honmentőink mentegetődzését: „igaz, nem feltétlenül jó az EU, de be kell lépnünk, mert megvéd minket a visszatérő kommunizmustól”. Ennél nagyobb ostobaságot még nem hallottam. Lehet, hogy nem vették észre, Moszkva helyett Izrael gyarmata vagyunk? Hogy 1989 után a néhai párttitkár, tanácselnök a Lenin sapkát svájcisapkára cserélte? Igaza van 1956 börtönviselt harcosának, Hornyák Tibornak: „Rabtartók változtak, a nyomor maradt! Földed se lesz már, csak sírhalom. Ott lesz majd álmod A göröngyök alatt.” Díszmagyarok! Ha Önöknek továbbra is jó a Heti Hetes, a Tilos Rádió, Bolgár György és Kertész Imre, a Nők Lapja és a Népszabi, vagy akár a „nemzetmegmentő” Orbán Viktor (mondván, vannak „jó zsidók is”), ha csak lényegelterelő kérdésekre kívánnak választ kapni (Bencsik vajon leüli-e a tíz hónapot, tényleg egy - állítólag - olasz fiatalember égette-e el az izraeli zászlót a Tilos Rádió előtt, miután bevette a cukrosbácsitól a „tudatmódosító tablettát”, kinyújtotta-e már karját egy szikla felé a marsjáró robot), mondjanak igent a JUDEU-ra! De akkor ne sírjanak, ha koldusbotra jutnak. A „HELSINGIN SANOMAT” 2004. február 6-száma ugyanis megírja, hogy az EU „nem ad munkalehetőséget az új tagállamok állampolgárainak”. A finn lap szerint „megalázó az, ahogyan az EU eljár a most csatlakozókkal. Különösen elítélendő ez a diszkrimináció amiatt, hogy az EU egyik legfőbb alapelve a munkaerő és a tőke szabad áramlásának biztosítása.” Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát!
