Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2003-11-01 / 6. szám
mmAKöfct HIT ÉS GRKÖICS 7. oldal Dr. Ráttkay R. Kálmán Karácsonyi meditáció A keresztény világ köztudatában hosszú századok óta úgy él a Karácsony, mint a béke, a szeretet, a családi együvétartozás melengető, boldog ünnepe és egyben mint ennek szimbóluma. Még a legsivárabb, legzordabb lélek is felmelegszik, és valahogy emberibb lesz a karácsonyi békessége és mindent átölelő szeretetet sugárzó varázsában. Ha a dolgok és az idők mélyébe nézünk, olyan igazságokra találunk - így Karácsony táján elmélkedve -, amelyek szinte meglepnek. Rádöb-benünk egy addig nem ismert igazságra, egy olyan igazságra, amely igazság akkor is, ha netán elsikkadt a tudós historikusoknál, vagy akár a templomi prédikációk során. És ez a ráismert igazság így hangzik: az Égi Gyermek Betlehemben nem az áldott Békét hozta, - ma így mondanánk ezt: „világbékét" -, de ennek éppen az ellenkezőjét: a világtörténelem egyik legdrámaibb, legkegyetlenebb és századok óta tartó harcát a 2000 évvel ezelőtt létezett pogányság, illetve annak materialista életszemlélete ellen. A császári Róma világszemlélete is materialista szemlélet volt! És mint ilyen, nem is emelkedhetett a nyers „matéria" fölé: ideáljait tehát nem kereste, sem a mindent megbocsájtó jóságban, sem az emberi lélek szárnyalásában a csillagok felé.... A császárok és mindenható cézárok Rómájában annyit ért akkor az ember, amennyit a vagyona képviselt, vagy az a hatalom, amelyet képviselt. Akinek nem volt se vagyona, se hatalma, az szinte embernek sem számított, a Jus Romanum jogrendjében a rabszolgák „osztályát" jelentette. Ez a sokmilliós rabszolga akkor a hatalom és a vagyon ^ szerencséseit szolgálta a márványpalotákban. És ezt nem szabad akaratából és jószántából tette, hanem urai korbácsától hajtva. Amikor a betlehemi csillag felragyogott, pontosan akkor vette kezdetét a világtörténelem igazán nagy harca az elnyomottak, az elesettek - más szóval a materializmus rabszolgáinak felszabadításáért. A csillag ragyogásában a halhatatlan emberi lélek jelenkezett a maga igényeivel, a messzebblátó emberi szem nézett túl a vagyonon és a hatalom és felfedezett, vagy megsejtett ezeknél nagyobb kincseket ott, ahol eddig azokat meg nem látta a lélek, a szellem világában. A hosszú több évszázados harc végét Konstantin császár első keresztény alkotmánya jelzi: ez volt az, amely először ismerte el és biztosította a teremtett ember méltóságát. Azt, amelyet a Teremtőtől kapott, együtt a halhatatlan emberi lélek örök szomjúságával és vágyódásával minden után, ami több, mint a föld mérhető, pénzzel elérhető javai... Milyen kevesen ismerik fel a valóságot, azt, hogy a betlehemi istálló a nagy és kínzó szegénységnek, sőt nyomorúságának volt a maga idején a bizonyítéka. És mégis ebből a szegénységből sarjadt és bontakozott ki a középkori kereszténység lelkiekben felmérhetetlen gazdagsága, pontosan a ma lelkiekben nagy szegénységével szemben. Abból a lelkiségből születtek meg a középkor ma is csodálatos szépségű katedrálisai és dómjai, alkotások, amelyeket a ma anyagiakban mérhetetlenül gazdagabb világ létrehozni már nem tudna. A középkor mélyen hívő embere a materializmus helyett az istenközpontú világnézetet vallotta: ez volt az, ami őt felemelte a porból és magasabb értelmet adott életének, még akkor is, ha ezt az életet akkor ínség, pestis, kolera és szüntelen háborúk tették a tömegek számára szinte elviselhetetlenné. A hit volt az egyetlen, amely ott is segített, ahol minden elveszettnek látszott... Miért kell mindezt elmondani? Mert az utolsó száz évben a marxizmus pogány-materialista életszemlélete visszarántotta a modern kor tömegeit a 2000 évvel ezelőtti világnézethez. Ezért ez az új materializmus, az emberiség egyetemét nézve, a fejlődés szempontjából nem is a haladást, de a visszaesést jelenti a teremtett ember útján a Magasságok felé. Ma ott tartunk, hogy aki nem akar lélekben rabszolga lenni, az az élet célját és értelmét továbbra is csak a betlehemi csillag áldott, soha nem hunyó fényénél keresheti... Ez a Karácsony üzenete a modern kor elbizakodott és eltévedett embere számára. Szégyen katolikusnak lenni? Ifj. Tompó László: Midőn e sorokat írom, még olvasható a budapesti Szent István Bazilika homlokzatán a krisztusi mondat: „Ego sum via veritas et vita.” „Én vagyok az út, az igazság és élet: (Ján 14, 6.) Anélkül, hogy riogatnám olvasóimat, nem csodálkoznék, ha egyes kezek holnap eltüntetnék. Ott tartunk ugyanis, ha valaki katolikus, és csak az, pirulnia kell. Micsoda? Katolikus? Hajdan büszkén tanulták és vallották eleink: „Én Isten kegyelméből katolikus keresztény vagyok.” És ma? Hol vannak a Kapisztrán Szent Jánosok, a Pázmány Péterek, a Prohászka Ottokárok, a Bangha Bélák, a Tóth Tihamérok, a Kun Andrások, az Apor Vilmosok, a Mindszenty Józsefek? Milyen alapon nyilatkoznak teológusok a világvallások egyenjogúságáról, a judaizmus és a krisztianizmus rokonságáról, sőt azonossgáról? Hihet-e valaki Istenben, ha nem hisz Krisztusban, ha nem veszi tudomásul, hogy a második isteni személy látható egyházat alapított, amely nem egyenrangú az attól elpártolt protestáns felekezetekkel vagy szektákkal, még kevésbé a zsidósággal? Ez a ma kérdések kérdése minden katolikus számára, J, H. Newman: „Most nem követhetsz, ahová megyek, később azonban követni fogsz." Egyedül Te vagy, Isten, örökké ugyanaz: az ember változik. Te nem változol, sőt még mint ember is ugyanaz madartál, mert Jézus ma is olyan, mint tegnap, és az örökkön való időn át ugyanaz marad. Igéd megmarad a mennyekben és a földön. Elhatározásaid változatlanok, ajándékaidat nem bánod meg. Természeted és tulajdonságaid mindig ugyanazok maradnak. Atya, Fiú és Szentlélek önmagukban és egymáshoz viszonyítva öröktől fogva örök ideig vannak. Imádlak változatlanságodnak vidám békéjében és egében, aki Te magad vagy. Kezdettől fogva tökéletes vagy, nem nyerhettél, de nem is veszíthettél semmit. Semmi sem árthatott Neked, mert nem létezik semmi, amit nem Te teremtettél volna és amit bármikor el nem pusztíthatnál. Imádlak végtelen szilárdságodért, mely minden teremtett dolog központja és támasza. Ezzel ellentétben az ember örökké változik. Mindennap közelebb jut a sírhoz. Magas korommal, éveim számával mondják bár rá ezért még a Vatikánban is, hogy a „fundamentalista”, „szélsőséges”, mi több, „antiszemita”. Továbbá, hogy hisz-e még a Szentháromságban, Krisztus születésében, a megváltásban, a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásában és mennybevitelében, az akarat szabadságában, a lélek halhatatlanságában, a házasság isteni rendeltetésében, felbonthatatlanságában? Mindabban, ami katolikus? Ratzinger bíboros nemrég arra intette a világ katolikusait, legyenek „szeretetteljesebbek” a „más vallásúak” iránt! Mert kirekesztettek. Azt, hogy ők kiket, mikor, hányszor rekesztettek és rekesztenek ki, nem részletezte. Tekintettel azonban arra, hogy nyilatkozata nem dogma, nem vagyok vele köteles egyetérteni, miként nem vagyok köteles megbélyegezni például Prohászka Ottokárt, amiért a zsidóságról a fekély jutott eszébe. „Nolite diligere mundum, neque ea quae in mundo sunt. Si quis diligit mundum, non est charitas Patris in eo.” „Ne szeressétek a világot, sem azokat, mik e világban vannak. Ha ki e világot szereti, nincs abban az Atyának szeretete.” mindig megrövidítem az idő és örökkévalóság közötti időközt. Szünet nélkül változik belső lényem. A fiatalság nem hasonlít az öregkorra és folyton távolodom a fiatalságtól a vég felé. Istenem, ahogy előrehaladok, úgy esem ősze. Alkotórészeimre bomlok. A lélek nem halhat ugyan meg, mert halhatatlannak teremtetted, a porhüvely azonban lassan-lassan por és hamuvá válik: - azzá, amiből lett. Minden az égvilágon változik. Tavasz, nyár, ősz és télnek mag van a maga folyamata. A földi javak is változók: a magas polcon lévő lebukik, az alacsony fölemelkedik. A gazdagság szárnyrakél és elrepül; veszteségeink tönkretesznek minket; barátaink ellenfeleinkké lesznek, és fordítva: céljaink, terveink, vágyaink változnak. Rajtad kívül semmi sem állandó. A változó lények központja és élete vagy, Reád mint az Atyára támaszkodnak, tekintetük feléd fordul és karodban védve érzik magukat. Tudom, meg kell változnom, ha szent arcodba akarok nézni. El kell viselnem a halál által okozott változást. Testnek és léleknek meg kell halnia a világ számára. Valódi lényem, a lelkem, kell, hogy újra szülessék. Csak a szentek (IJán 2, 15.) Soha nem éreztem annyira igaznak Szent János apostol szavait, mint ma, amikor egyre jobban szétterül a társadalmak testén a zsidó fekély. Amit nem csak Prohászka püspök ismert, hanem minden kárvallott, hitétől, erkölcsétől megfosztott magyar. Mert lehet-e krisztusi az uzsora, a kamatrabszolgaság, a fogyasztóiság? Szemlesütve sétáljon, ha keresztet vet, szégyellje, hogy az EU-t nem tartja különbnek, mint a Varsói Szerződést, vagy a KGST-t? Még ha Ratzinger bíboros is a modern keresztények pártját fogja, kérem legalább katolikus olvasóimat, ne szégyelljék Szent István országában vallásukat, hiszen - Friedrich Nietzschét idézve! - ami nem tör össze, megerősít! Én ilyennek ismerem a a katolicizmust. A vallások közül a legtökéletesebbnek, amely nem összetör, hanem megerősít, mert Istenhez vezet. Ezért várjuk olvasóinkat továbbra is minden hónap harmadik vasárnapján a Szent X. Piusz Papi Testvériség hazánkat gondozó atyája bemutatta szentmisére! (Helyszín: Hotel Tulip inn Milennium. 1089 Üllői út 94—98. Misézik : Pater Michael Weigl, de. 10 órakor) láthatnak. Ez a jó most nem lehet az enyém. Nekem is azt mondod, mit Péternek: Ahová én most megyek, nem követhetsz, később azonban utánam fogsz jönni. Segíts változatlan kegyelmeddel, ha ezen a nagy és szörnyű, de mégis boldog változáson átesem. Idelenn változatlanságom állandó változás. Teremts napról-napra képedre, hogy dicsőségről dicsőségre változzam, amint csak Reád tekintek és karodra támaszkodom. Tudom, Uram, ha hozzád akarok jutni, sok megpróbáltatáson, kísértésen és harcon kell keresztül mennem. Nem tudom, mi vár reám, csak annyit tudok, meg kell teljesen változnom és azt is tudom, hogy e változások, ha nem vagy mellettem, nem szolgálnak javamra, hanem ellenkezőleg. Szerencsés vagy szerencsétlen vagyok-e, szegény-e vagy gazdag, egészséges vagy beteg, szerető barátoktól körülvéve vagy elhagyatott: - minden rosszra fordul, ha az örök Változatlan nem tart. Minden jóra fordul, ha Jézus velem van, ki mindig, tegnap, ma és az örökkévalóságban ugyanaz marad. Részlet a nagy angol bíboros elmélkedéseiből AZ EGYEDÜL VÁLTOZATLAN ISTEN
