Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2003-11-01 / 6. szám
8. oldal tinin YERißcn ei prozarrîi «lîTVAICOfcî Széli Kálmán: Zsidóvilág Magyarországon Zsidó újság, zsidó boltos, zsidó ügyvéd, zsidó orvos, zsidó kocsma, zsidó vagyon... Ne csodáld ezt jó magyarom, - hordjad csak a pénzt hozzájuk, talán lehetsz még szolgájuk. Zsidó riifke, zsidó bankár bujálkodni autóján jár! Még nagyapjuk rongyot rázott, az apjuk meg furulyázott, - most már övék kincs és vagyon,te csak bámuld jó magyarom! Papirbakancs, romlott kelme, (gazságukból névsor telne) liszt, panama, árúcsalás - egyik nap ez, másik nap más! Uzsora és egyéb vétek, mik mindennap megtörténtek. Jogrendért üvölt a ghettó, magyar jogrend neki nem jó! Szovjetéknél szebb az élet: muzsik pusztul, zsidó éled... Szovjetzsidók kományzása földi paradicsom mása! Akánnit is tesznek-vesznek, a reklámért majd megvesznek, jótettüknek gyakorlása az, hogy egész világ lássa: ez a zsidó milyen nemes, milyen derék, becsületes! Minden zsidó príma zseni, zsidó lapjuk így hirdeti. Költő, zenész, festő, szobrász mind az egekig kaparász! Színművész és újságíró - nem is számit, ha - nem zsidó! Nyíltan a nép jóbarátja, ennek búja, baja bántja, - ámde titkon másként érez, alattomban kutat mérgez, munkást lázit gazda ellen, ez a régi zsidó jellem... Demokrata munkásvezért jól fizet a munkás ezért. Nép fillérjét bezsebelik, nyaralásra ebből telik. Munka nélkül dúsan élnek, de herékről ők beszélnek... De ha baj van, ki a merész, aki rögtön alkudni kész? Kampós orra, konya füle elárulja, hogy ő Smüle. Fecseg, locsog hetet-havat, míg a haszon övé marad. Ha a zsidó bajba kerül, rögtön karattyol héberül. Sipog, hápog, nyálát szívja, - fajrokonát ekkép hívja! Mindjárt kerül zsidó csapat, amely neki ad igazat. Hogyha törvény elé kerül, ravasz pofája felderül. Nyert ügye van ottan már is, mert a sok zsidó fiskális ügyét addig húzza-vonja, míg csak tisztára nem mossa! Minden bank tele zsidóval, ellátnak ott minden jóval; jó tanáccsal, mésszel, zabbal, szénnel, mézzel, zsírral, babbal. Sőt, ha unod az életedet, kaphatsz szeget vagy kötelet. Pénzt azonban ők nem adnak, mert az kell a siberhadnak. Ha azonban jót áll apád, hat szomszédod, keresztkomád, becsapod az értékedet, uzsorára lesz hiteled. Hiába hullt hősi véred, röhögött a zsidó Téged, - mert ő szépen itthon maradt, biztonságos eresz alatt, kézzel-lábbal tiltakozva, csak ne vigyék ki a frontra! Hiába hullt hősi véred, zsidó pofon lett a béred! Csúffá tettek, meggyaláztak, titkon eladták hazádat, kommunizmus kellett nekünk, hogy piszokkal torkig legyünk. Nézd meg csak a telekkönyvet, nézd a házat, nézd a földet, mennyi van már zsidókézben nagybérletként, vagy egészben? Szép hazádat nem sajnálod, hogyha pusztulását látod? Ki a zsidót pártfogolja, saját faját megcsúfolja! Az ilyen csak buta lehet, nem érdemel magyar nevet, liberális álarc alatt zsidó rebach minden falat... Ha a zsidót jól szolgálod, annak hasznát ritkán látod, mert amit ad jobb kezében, visszaszedi balja szépen. Ha az eredményt vizsgálod, jól becsapott - akkor látod. Ébredj magyar, ébredj végre, kérlek az ég szerelmére; nyíljon fel az álmos szemed, ha fajtádat még szereted. Ez már soká úgysem mehet - szenvedtél már Te eleget. Ébredj magyar, ébredj végre, lásd a világ söpredéke itten csal, lop, panamázik, - ellenségeddel komázik, hogy itt mindent elpusztítson s magyarok közt viszályt szítson! Ébredj magyar, ébredj végre, ne vigyen a zsidó jégre, - mert a zsidó ellenséged, előbb-utóbb megcsal téged. Mire észreveszed magad, - mindened az övé marad...! (1920 körül) 1^ 1^ lg 1^ írj Ijj Igljj lj] írj 1 jj le] |j|lJtíriT^ I'jt l-q Icp-g Kqjl fq I jj !jf írj lej lq lej Iq Sértő Kálmán: ZSIDÓK SUSOGÁSA Amióta a Nemzetiszocialista Magyar Párt-Hungarista Mozgalom tagsági igazolványát itt hordom a szívem feletti zsebben, megsokszorozódtak a gondjaim: Alig győzőm lerázni magamról a zsidókat, akik megmagyarázhatatlanul szívós türelemmel elállják utamat, hogy fejcsóválva helytelenítsék a makulátlanul tiszta pálfordolásomat. Hogy „nyilas” lettem, azt már a kisvárdai zsidók is tudják, pedig eddig csak egy cikkem jelent meg az Összetertozásban. És ezek a zsidók közötti nagy népszerűtlenségemet a telefonnak köszönhetem... Amikor első kis írásom megjelent az Összetartásban, mint egy vezényszóra zúgott végig a telefon Budapesten. Szerkesztőségből szerkesztőségbe adták tovább a gyászhírt, hogy a szélsőjobboldalon megint megszaporodott egy lélekkel az „eltévedt báránykák” száma. Egy félóra leforgása alatt - harminc szerkesztőségben - több mint négyszáz zsidó újságíró megtudta, hogy a Hungarista Mozgalom katonája lettem. Mgindultak a találgatások, sóhajtozások és a gettó minden susogása. Mert mi tűrés-tagadás, a zsidók nem egy kőmívest, se egy mészárost, - egy költőt vesztettek el bennem, egy írót, akinek százezer ember helyett megoldódik a nyelve, ha tollat vesz a kezébe... Nem túlzás, ha azt állítom, hogy „megtérésemet” akkor is megtudta volna egy óra leforgása alatt húszezer zsidó a fővárosban, ha a z Összetartást csak egy zsidó olvasta volna el. De a Sors úgy akarta, hogy tálékozottak legyenek a „túloldali mozgalom lapjának” minden követeléséről. Mert tájékozatlanság azt hinni, hogy a zsidóság bojkottálja a szélsőjobboldali lap forgalmát. Ellenkezőleg! Úgy veszi, mint a cukrot, ha keserű ízt érez is utána! Ha a zsidóságnak van arra pénze, hogy Magyarország libaállományának 90%-át elfogyassza, a legfinomabb gyümölcsökbe ő harapjon, a színházba, kévéházba, lokálba ő járhasson a pénztelen keresztény helyett, akkor arra is jut néki az összeharácsolt vagyonból, hogy tízfilléreket áldozzon egy szélsőjobboldali újság oltárán. Nagy agytekercs, éles esze van, mint az óriáskígyónak, aki szép, de veszélyes... A zsidó alig olvas ma zsidó újságot. Tudja, hogy a zsidó sajtó úgy is védi őt, ha nem is olvassa el a lapját, mert úgyis támogatják a zsidó vállalatok. Ellenben nagyon kíváncsi a zsidó, a zsidó bankoktól és kartelektől nem támogatott szélsőjobboldali lapokra. Miután érzik, hogy kuruc szelek kezdenek fújdogálni, rendes vásárlói lettek a szélsőjobboldali lapoknak. Nem lehet rájuk panaszkodni... Olvasnak. Aztán összesúgnak...- Hol súgnak ősze?- Szerkesztőségeikben, színházi öltözőkben, a leggyönyörűbb villák teraszain és az anti-ózondús levegőjű Rombach-utca környékén. Attól suttognak, hogy nem kell építeni. (Náluk a pénz.) Forduljon fel éhen a keresztény munkás. Kezdik lassan „leállítani” az ötvenezer pengős autójukat, hogy ártatlan szegénységet mutassanak az általuk különböző trükkökkel becsapott keresztény társadalom előtt. Összesúgnak...- Ki kell hozni a toloncból a Nácit. És bemenni vele a „Magyar Hírlap” szerkesztőségébe, ahol ő a zsidó hírlap zsidó szerkesztője előtt régi mocskossá prerarált és tegnap hamisított okmányokkal kivágja a rezet, hogy ő milyen hű hazafi. Nácit meg kell menteni. Vezércikket kell íratni a negyvennyolcban elesett nagypapájáról, aki tényleg elcsúszhatott a galíciai jeges utcán. Összesúgnak... Most kell megmutatni a „magyarságot”. Magyaros ruhában járni. Szalonnát enni tócsákkal. Fokossal menni a csárdába és tréílikosztot kérni. Ember legyen a talpán, aki ilyen erős asszimilálódást látott eddig a zsidóság részéről, mint az utóbbi napokban... Mert ők öszesúgnak. Rendben van!!! De ennek az üzleti életben porig eltiport, elbutított, kitrükközött magyarságnak végre rá kell eszmélni arra, hogy Szent István országában a Hungarista Mozgalom fog győzni, aki hatalma magaslatán „eltanácsolja”, mint méhcsalád a heréket, és biztos záloga lesz a magyarság jövőjének, aki végre már megunta az éhezést, ruhátlanságot, aki letargiába, ásításba, piszokba, adósságba, sírba akarta taszítani ezt a minden más nációnál különb, ezerszerte különb, turulmadaras és kardos nemzetet! ! ! (Összetartás, 1938. junius 12.) Alföldi Géza: Népszámlálás volt Betlehemben,- így szól a Karácsony története -, s akkor született meg egy roskadt istállóban az Úr egy Fia, Mária gyereke Nem volt, ki szállást adjon nékik. Barmok lehelték rá a meleget. Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója. Meséli a monda... Mert: ott született! De Cegléden, vagy Kecskeméten, a Hortobágyon született volna, az első. Karácsony igaz történetéről így szólna ma a bibliai monda: Rózái épp az udvart seperte. János meg a jószágnak almozott. A kis Péterke az öreg kandúrral játszott. A puli az meg hátul kalandozott. Akkor ért a ház elé József. Jó tejszagot lehelt a méla csönd. Mária fáradtan alig vonszolta magát. S a kerítésen át József beköszönt. Rózái fogadta hangos szóval.- Mi szél sodorta erre kenteket? -- Törvénybe mennék. De beteg lett az asszony, s pihenni kéne, mert ránkesteledett. Ha nálunk született volna Kerestünk fődéit a korcsmában, de szállást a bérlője nem adott. Hej, pedig az asszony utolsóban van már. De hiába! Nincs pénz, mert szegény vagyok! Egy istálló is elég lenne, csak tető legyen már a fejünk felett...- Rózái a seprűjét a falnak támasztotta. Bodri a kiskapuig settenkedett.-Takarodsz vissza, beste lelke! Kerüljenek csak kentek bentébb! Talán egy ágy az csak akad majd még a háznál. Hogy elfáradt, szegény, eszem a lelkét! Szélesre tárta a kiskaput. Mária arca mint viasz: sápadt.- Ne ugass már, Bodri!...Hát nem látod, hogy vendég?! Eredj csak, Péterke, s szólj az apádnak! Jöjjön csak, lelkem, segítek én... Támaszkodjék rám!... Óvatost lépjen!.... Úgy-úgy, lelkem!... Kend meg csukja be csak a kaput! De siessen, oszt maga is segéljen!... János is sebten előkerült, kemény keze még a villát fogja.- Utasok... Nincsen szállásuk... S beteg az asszony. Behívtam őket!... - Már mért ne tetted volna?!- Az asszonynak vess tiszta ágyat. Az ember meg a lócán elalhat. és valami enni is akad tán aháznál... Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak! A Bodri is odasündörgött. Péter a butykossal máris kocog. S ameddig az asszony megvetette az ágyat, János kolbászt s egy köcsög tejet hozott. Máriát már fájdalom rázta. A párnák között csöndesen feküdt. S amíg az asszony terít, megnyugodva látta, hogy János a szobába éppen befűt. A kemencében lángolt a tűz. Rózái az ágynál csendesen állt ott. És lelkűkre a tiszta ágy friss párna-szaga, mint a békesség, szelíden leszállott... Kint az égen holdfény ragyogott. Házra, tájra ezüst himport hintett. S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában, ím megszületett a régen várt kisded. A szomszédságból akadt bölcső. Nagy Andráséktól csipkés kis paplan. S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában a kis teknő körül szép köralakban.- Jaj, de szép fiúi... Nézd csak, apjuk! Ujjongott Rózái, míg óva mosta... és ígyen született meg az isteni Gyermek...: már hogyha nálunk születhetett volna!
