Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2003-09-01 / 5. szám
8. oldal IMZn VERSRE!) ES PROZRRRR «ITtVÄKÖfct FÖL A SZENT HÁBORÚRA! Itt a próba, az utósó Nagy próba: Jön az orosz, jön az orosz, Itt is van már valóba’. Eljött tehát az utósó ítélet, De én attól sem magamért Sem hazámért nem félek. Miért félnék az Ítélet Napjátul? Féljenek ők, kik viselik Magokat oly gáládul, Kik rátörtek az ártatlan Magyarra, Most veri meg az úristen Mindenható haragja. Föl hazámnak valamennyi Lakója, Ideje, hogy tartozását Minden ember lerója; Ki a házból, ki a síkra, Emberek, Most az egész Magyarország Legyen egy nagy hadsereg! Ki is megyünk, szó sincs róla, Mindnyájan, Meghalni, vagy győzedelmet Nyerni a szent csatában. Szent a csata, nem harcolunk Királyért: Király ellen szabadságunk, Istenünk és hazánkért! Átkos király, érezted hát Vesztedet, Az ördögnek, hogy megmentsen, Eladtad a lelkedet. De hiába volt a vásár, Elhihet’d: Kit az isten elhagyott, azt az ördög nem menti meg. Sok az orosz, nagy a száma, Mi haszna? Több lesz ott a magyar; talán Száz is jut egy oroszra. És ha volnánk kevesebben, Mint azok: Hála isten, minket hí úgy A világ, hogy magyarok! Ne féljetek gyermekink, ne Féljetek, Nem szúr által dárdájával A vad kozák titeket; Feleségink, kedvesink, ne Sírjatok, Idegenek ölelése Nem tesz csúfot rajtatok. S ti apáink, anyáink, szent Halottak, Sírotokon ellenség ne Tapodjon, nem tapodhat; Inkább vesszen ki nemzetünk Egy szálig, S dagadjon föl kifolyt vérük Árja az ég boltjáig! Minden, ami szent előttünk. Kockán van, Ha a világ támad meg, Győznünk kell e csatákban; Ha miljomnak el kell veszni, Vesszen el! Ki fogna most furakodni Életével, vérivel? És te isten, magyarok nagy Istene, Légy népeddel, hű népeddel, Jó népeddel, légy vele! Tedd a hatalmad fiaidnak Lelkére, Világdöntő haragodat Fegyvereink élére! Petőfi Sándor Elvettétek a hegyeimet „Nézzétek urak: idestova ötven esztendeje már, hogy belerángattatok ebbe a játékba. Játszottatok az én bőrömön háborút és országosztást, ide-oda ajándékozgattatok engem s a hegyeimet, mint ahogy gyermekek ajándékozzák a játékszereket egymásnak. S én ötven esztendeig játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok: kisebbségi sorsot, megaláztatást és elnyomatást, üldöztetést nyelvem és fajtám miatt, fölszabadulást és katonásdit. Játszottam háborút. Lelkesedést és halálfélelmet, rámenős bátorságot és fejvesztett menekülést, játszottam kétségbeesést, fájdalmat, dühöt, elveszett háborút. Játszottam elveszett otthont és elveszett családot, csikorgó fogú bosszúvágyat és hadifogságot, játszottam hontalan bújdosást, magányos, kóborló farkassorsot az emberi rengetegben... Mind együtt vagytok felelősek ezért a rettenetes játékért. Valamennyien, kik a világ dolgait intéztétek, határokon és drótsövényeken, és világrészeken innen és túl. Elvettétek a hegyeimet. S az életemet elrontottátok, mint ahogyan a vásott gyermek elrontja a játékszert, amit már megunt, s aztán szemétre löki.” (Wáss Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!) Erdélyi József SÁRGA KERESZT Keresztelnek a papok: Zsidót keresztelnek; Zavarosban halászni Ok sosem restéinek. Zavaros a keresztvíz: Könnyű a halászat, Nem hit, a megtérés: Fontos csak a látszat... Fontos csak, hogy a sáfrány- Csillag lekerüljön; A zsidó juh a nyájban Szépen elvegyüljön. Bárány bőrt vesz a zsidó Fel a keresztséggel, Farkas vesz a farkastól Búsás nyereséggel... Úgy keresztel a pap is, Miként János: vízzel; Nem úgy mint a Megváltó: Szentlélekkel, tűzzel. Engem is úgy keresztelt, Ha nem is cipőben, Fagyos téli templomban, Egy Ujesztendőben... Nem bánom én: a zsidó Hadd legyen keresztény: Még a sárga csillagát, Azt is levétetném; Csillag helyett keresztet Adnék a hátára, Nagy keresztet, mint Krisztus Urunk a szamárra. Egy nagy sárga keresztet Adnék a testére: Úgy küldeném Cionba, Az ő szent földjére, Ott legyen ő keresztény; Arabok, zsidók közt - Ne itt köztünk viseljen Bélyegtelen köntöst!... Csöbörből - vödörbe: A zsarnoksás maradt! A zsarnokság szívós, a zsarnokság makacs, — hol zsarnokság volt, ott zsarnokság maradt! Zsarnokság a szívben, zsarnokság a szóban, a szószékről harsogott prédikációban..... A zsarnokság szívós, a zsarnokság makacs testet és lelket bemocskoló ragacs! Ott van a résnyire nyitott ajtóban, ott a hazug sajtóban! Zsarnokság ott van az elmében a sunyi kortes-beszédben, az ál-rendszerváltásban, a demokráciának harsogott züllött országlásban! Zsarnokság diktál az adóban a privatizációban, az utazót sarcoló, rendőrautóban ! A kárpótlási jegyben, a szeszélyes kegyben, a zsarnokság velünk él a pártokban egyben! A zsarnokság szívós, a zsarnokság makacs, hol zsarnokság van, Te nem lehetsz szabad! Zsarnokság tanít a katedrán, zsarnokság pecsét a diplomán, az ígérő üres szavakban, az Előtted elhúzott, - mézes madzagban! A zsarnokság ott van a törvényben, Ott a törvénykezésben, a vérbűn elévülésében, a bírói székben a mában, a harminchét év „mosdatásban”! Ott a kopott Alkotmányban, az egérutat hagyó jogszolgáltatásban ! A zsarnokság ott van a munkában, a visszaélő gazdában, a piaci árban, a filléres létben, a „felülről-vezérelt” végkielégítésben ! Ott van az újraelosztásban, a szereposztásban, a hatalom átmentésében, mindenféle elnökségben, — a vagyont herdáló Vagyonügynökségben ! Zsarnokság pózol hízottan, a köztársasági Bízottban, Ott van az élet minden ágában az Ország Házában! Ott van a vakációban az interpellációban, benne van a vétóban, a szavazásban, az ordításban, a köpönyegfordításban! Ott van a visszatartott jövődben, az ábrándozó kedvedben, addig a zsarnokság dőzsöl a jelenben! Ott van az ámításba, a csalóka számításba: — amivel hiteted családod és magad, hogytán ez lesz az alkalom, hogy végre mindent megad! A zsarnokság szívós, a zsarnokság makacs, vele fogsz élni, amíg hagyod Magad! Ott van a szolgaságba, benne a gyávaságba, Tőle a Szabadság elhal, az Ország kimúl. Csak a zsarnokság az, ami töretlenül virul! Dobrovolni (Dombóvári) József
