Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2003-07-01 / 4. szám
A SZABADKŐMŰVESEK KISKÁTÉJA Titkos iratokból ismertetjük a szabadkőművesség szertartásait ____________________EinflUGtlTOTT TÖRTÉneiem____________________»ittvakört „A szabadkőműves ,mesterséges' zsidó, aki! a páholyba való jelvételiéi és az ezt követő lelki ídomítással kivetkőztelek faji és nemzeti öntudatából, készséges és akaratnélküli eszközzé formálják át a zsidó világuralmi törekvések számára, s ekként lelkileg mintegy „körülmetélik"! (Luddendoif) 1. Mi a szabadkőműves „páholy”? A „páholy” szó jelöli egyfelől a szabadkőművesek „munkára” történő öszszeszejövetelét. Ilyen értelemben beszélünk tagfelvételi-, előléptetési- és oktatópáholyokról. Vannak továbbá „vakoló-páholyok”, azaz vakoló-munkák, ami alatt az összejöveteleket követő, szertartásos közös étkezést értjük, (ez a híres „vakolás”), és „gyászpáholyok” vagy gyászmunkák, az elhalt, páholynyelven: az „örök Keletbe költözött” testvérek emlékének felidézésére. A „páholy” szó másik értelme szerint magát a helyet vagy helyiséget jelenti, ahol a szabadkőművesek összegyűlnek.- A páholy - írja a magyar szertartáskönyv - hosszúkás négyszög alakú (téglalap) terem, lehetőleg ablakok nélkül (hogy a világ zaja ne hatoljon, be). A helyiség négy oldalát a négy világtáj szerint nevezik. A páholy elnöke vagy főnöke: a „Főmester”, a páholy „bölcsessége” „Keleten” ül, a páholy kelete azonban mindig ott van, ahol a főmester székel. A Főmesterrel szemben, a terem átellenes oldalán, tehát a Nyugaton, a páholy első tisztségviselője, az első felügyelő ül, kettőjük között, tehát a terem déli oldalán a második felügyelő helye van. A Főmester balján a helyettes főmester foglal helyet, mellettük és mögöttük a keleten levő többi díszhelyeket a vendégek, stb, foglalják el. „Délkeleten” a titkár és az előkészítő-mester, északkeleten a szónok és a kincstáros ül, a szertartásmester és a templomőr pedig közvetlenül a „szentélyének, vagy „temploménak nevezett páholyterem nyugaton levő bejárata mellett helyezkedik el. A bejárat a Főmesterrel szemben van, s jobbról-balról egy-egy ember-magasságú oszlop áll, balfelől a Boáz, jobbfelől a Jákin-oszlop. Ez a két oszlop az egykori jeruzsálemi zsidótemplom bejáratának hét oszlopa. Salamon templomának építésekor e két oszlopnál fizették ki az inasok és legények bérét. Ha a páholyban ilyen nagy oszlop nincs, akkor mindkét felügyelő asztalán 30 centiméter hosszú oszlopocska áll. 2. A Főmester háromlépcsős emelvényén az ülőhely előtt „oltárénak nevezett asztal áll, rajta kard, a páholy „alkotmányának” egy nyitott kötet kőrző és szögmérő fekszik, továbbá főmester-kalapács, a szertartáskönyv s végül egy vagy három gyertya az „oltár” három sarkán. Sok páholyban biblia is látható a főmester asztalán, azonban, mint ezt egy 1915-ben kiadott titkos magyar páholyirat, a Szabadkőműves Szimbólumok Magyar rázata a 10. oldalon elmondja: „a szabadkőművesek a bibliában nem látják a vallásosságra ösztönző jelképet, mert a vallásosságra mi nem is vetünk súlyt, hiszen a keresőtől csak azt követeljük, hogy jóhírű, szabad fél fiú legyen. A biblia csak az igazságot akarja jelképezni, amelyre mindegyikünknek törekedni kell. Többek szerint a bibliának, mint jelképnek, jelentősége már elavult. A biblia mellett van a törvénykönyvünk, a nagypáholy alkotmánya: ez a mi bibliánk!" Mindegyik felügyelőnek van asztala, azon ugyancsak egy-egy kalapács, szertartáskönyv, gyertyák. Kis asztalkák állanak továbbá a már említett titkár és kincstáros előtt is. Az oltár, az asztalok és ülőhelyek általában kelmével vannak bevonva, ugyanígy a falak is kékszínűek. Az „András-rend” vagy „skót” páholyok kedvelt színe vörös - gyászmunkák alkalmával általában fekete drapériát használnak. A páholy közepét a szőnyeg, vagy „tápisz” foglalja el, amelyen jelképes vonatkozású képek egész sora van ábrázolva. Közepén Salamon templomának képe látható, (amelynek újból való felépítésén, azaz a zsidóság világuralmán a szabadkőművesek munkálkodnak.) A tápiszt a munka kezdetekor terítik ki, s a munka végeztével ismét felgöngyölik. A tápisz három sarkán három díszes kandeláber vagy gyertyatartó áll. A negyedik sarkon, amely Északot jelöli, nincs láng, mert Északról nem jön világosság. Ha a páholy lehetőségei megengedik, mester-fokra való „díjemeléskor” a három gyertyatartót három emberi csontváz helyettesíti, s ezek tartják a „szent-lángokat”. 3. A munka megnyitásakor kigyullad a főmester feje fölött, a vagy villanykörtékből kirakott, vagy transzparens-szerűen átvilágított hatágú csillag, a Mogendóved, Dávid pajzsa, s annak jeléül, hogy a szabadkőművesi világosság Kelet felől jön, a munka egész tartama alatt ég és világít. A „testvérek” a munkánál díszes ruházatban, jelvényekkel és szalagokkal ékesítve jelennek meg. Derekukon átkötve fehér bőrkötényt viselnek. A beszegetlen fehér kötény az inasok jelvénye, a második fokban a „legények” már kék szegéllyel szegett kötényt hordanak, amelynek kötőszalagja is kék. A harmadik fokban a „mesterek” már három fehér csokrot is kapnak kötényükre, melyek háromszögalakban varratnak fel. A „munkák” résztvevői kötényen kívül, kezükön fehér kesztyűvel jelennek meg, továbbá a páholy jelvényével. Újabban már fedetlen fővel (bár sokhelyen még mindig feltett kalappal dolgoznak, mint a zsinagógákban). A munka megkezdése előtt a főmester és a tisztviselők elfoglalják helyiket, s utánuk a „testvérek” lépnek egyenként a páholyba. A belépés fedettlen fővel, ballábbal kezdődik, s a küszöbtől három szabályszerű lépéssel folytatódik, melyek során a jobblábat a balhoz kell húzni, akként, hogy a két lábfej derékszöget alkosson, majd újból ballal előrelépve, ismét melléhelyezni a jobblábat. Midén már mindenki elfoglalta helyét, a főmester kalapácsával az oltárra üt s így szól:- Felügyelő testvéreim! Legyenek segítségemre a töivényes és tökéletes páholy munkájának megnyitásánál! Az első felügyelő (ugyancsak kalapácsütés után): Érdemes főmester testvér! Rendelkezésére állunk! Főmester: Második felügyelő testvér! Mi az ön kötelessége a munka megnyitása előtt? II. felügyelő: Gondoskodni a páholy külső védelméről, s meggyőződni, hogy a páholy védve van-e?- Teljesítse tehát kötelességét - mondja erre a főmester, mire a II. felügyelő a templomőrt utasítja, győződjék meg arról, hogy a páholy előcsarnokában avatatlan személy nincs jelen, majd ezt jelenti a főmesternek, aki ezután az I. felügyelőhöz fordul:-I. felügyelő! És mi az ön kötelessége?- Hogy a páholy belső védelméről gondoskodjam, s meggyőződést szerezzek, vajon a jelenlévők mind szabadkőművesek-e? - hangzik az I. felügyelő válasza, aki ezután a jelenlévőkhöz fordul:- A főmester testvér rendeletére felhívom a jelenlevőket, adják meg nekem a jelet! A jelenlevők erre valamennyien megadják az „első fokú jelet”. A főmester erre az I. felügyelőhöz fordul:-1. felügyelő testvér! Szabadkőműves ön?- Mester- és legénytestvéreim annak ismernek. (A kérdésre sohasem felelnek „igennel”, mert ezt a testvérek megítélésére bízzák.)- Miről ismerjem meg, hogy Ön szabadkőműves?- Szó, jel és érintésről, valamint felvételem sajátos eseményeinek elmondása által.- Hol vétetett fel szabadkőművesnek?- Törvényes és tökéletes páholyban. A főmester ezután a II, felügyelőhöz fordul:- Hány órakor kezdik a szabadkőművesek munkájukat?- Délben.- Az idő elérkezett a munka megkezdésére - hirdeti ki a főmester -, világosítsuk meg a páholyt! - s ezzel meggyújtják a tápisz három gyertyáját. Ézek után a főmester így szól:- „Testvéreim szabad választása folytán a keleten állva, megnyitom a törvényes és tökéletes páholy első fokú munkáját, a szabadkőművesek ősi szokása szerint." Felolvassák a legutóbbi páholymunka jegyzőkönyvét, melyet „építészeti rajznak” hívnak s azt hitelesítendő, főmester aláírásával látja el:, fényesíti”. Majd áttérnek a napirendre, melynek során az esetleges tagfelvételre kerül sor. Az előkészítő-mester a „profán keresődnek előző cikkünkben ismertetett előkészítése után a bekötött szemű felavatandót a „tévesztett lépések" csarnokába vezeti s a páholy ajtaja előtt így szól hozzá:- Zárt ajtó előtt állunk! Nyújtsa ki kezét, s kopogjon erősen az ajtón! A kopogtatásra az ajtó mellett ülő templomár figyel fel, - „Főmester testvér! Avatatlan profán módra kopognak szentélyünk ajtaján.” - Majd a főmester utasítására kissé kinyitja az ajtót, s kiszól : - Ki az? A bekötött szemű kereső helyett az előkészítő mester válaszol: , Jóhírű, szabad férfiú, aki a szabadkőművesi szövetségbe kíván felvétetni”. A templomőr erre megkérdezi, hogy hívják a keresőt, s ki kezeskedik érte? A főmester ezután így^szól: - Templomőr testvér! Miután a kereső személyazonossága meg van állapítva, bocsássa be szentélyünkbe. A templomőr kitárja most a páholy ajtaját, s a páholy mélyén megszólal az orgona, vagy harmónium, s az előkészítő-mester által vezetve, a mezítelen térdű és mellkasú, bekötött szemű kereső bebotorkál a páholyba, Jákin és Boáz oszlopainak kötényes lovagjai közé. 4. E percben az oltár mögül felhangzik a főmester hangja:- Uram! A fekete kamrában, ahonnan éppen idevezették, a halálra emlékeztették Ónt, nem azért, hogy mégijesszék (?), hanem hogy minden földi dolog múlandóságára figyelmeztessék. E gyászbaborított helyiségnek az a hivatása, hogy az emberi élet múlandóságára emlékeztesse Önt! E szavakkal kezdi a magyarországi szimbolikus nagypáholy szertartáskönyve azt a beszédet, melyet a főmester felavatáskor a keresőház intéz. A továbbiakban azt bizonygatja a felavatandó előtt, hogy a szabadkőművesség az „általános erkölcs és a felebaráti szeretet állandó törvényére van alakítva”, hogy a szabadkőművesség különböző szimbolikus szokásokat és formákat fogadott el, melyeknek „mély értelme és jelentősége van”, melyek a „világ minden szabadkőművesét egyetlen nagy családdá fűzi egybe”.- Régen, midőn a szabadkőművesek még súlyos üldöztetéseknek voltak kitéve - mondja tovább a főmester -, csak rettenthetetlen, szívós és bátor férfiakat vettek fel a szövetségbe, hogy az árulás ellen biztosítva legyenek. Ezért régen a felavatás előtti „utazások” valóban súlyos megpróbáltatásokat jelentettek a avatást várókra, akinek ténylegesen bizonyságot kellett tenniök állhatatosságukról. Ma már erre nincs szükség, s ezért az utazások csak jelképesek, a testi próbákat eltörölték, s a fősúlyt az erkölcsi tulajdonságokra helyezték.- Tétesse meg tehát a keresővel az első utazást - szól ezután a főmester az előkészítőmesterhez, aki erre lassú léptekkel a tápisz körül vezeti a keresőt. Ez a jelképes „utazás” háromszor ismétlődik. 5. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy az „utazásokénak nevezett próbatételekről az általunk ismert magyar nyelvű szertartáskönyvek bővebb előírást nem adnak. Ez a szűkszavúság azonban egyáltalában nem jelenti azt, hogy az „utazások” a valóságban is így történtek. Ellenkezőleg: a bekötött szemű delikvenst körülvezetés közben az előkészítőmester hol lehajoltatta, mintha csak alacsony folyosón kellene áthaladnia, hol meg nagyokat léptetett vele, mintha csak akadályokon, árkokon, szakadékokon kellne átjutnia, máskor meg olyan hintaszerű deszkán vezette végig, amely ha a kereső a közepére ért, felbillent. Különösen az úgynevezett skót rítus szerint működő páholyok voltak igen találékonyak ezekben a felavatandó idegrendszerét alaposan próbára tevő „meglepetésekében. Sok páholyban egészen rendkívüli szerkezetek és berendezések voltak használatban, amelyeket az „utaztatások” alkalmával használtak. Még megdöbbentőbbek azok a földalatti folyosók, pincék és alagutak, amelyeket egyes páholyokban találtak, s amelyek azt a célt szolgálták, hogy a különböző páholyfokokba felavatandó és előléptetendő szabadkőművesek rettenhetetlenségüket és állhatatosságukat bizonyítsák. Ezek a földalatti folyosók csak alig voltak világítva. Falaikról mesterséges penész és nyirkosság csepegett, földjén félig nyitott koporsók hevertek, amelyekből csontvázak tűntek a folyosón végighaladó „keresők” szemébe, s amelyeken át kellett lépdelniük, hogy előbbre juthassanak a „jótékonyság”, a „felebaráti szeretet” és egyéb szépen hangzó páholyszólamok jelzőivel szalonképessé és szobatisztává dicsért „királyi művészet” ösvényein. Ilyen és ehhez hasonló előzmények után a bekötött szemű felavatandóhoz a főmester a „három utazás” után ismét szónoklatot intéz, ebben többek között a következőket mondja:- Avatatlan és tudatlan emberek minket szabadkőműveseket titkos szektának tartanak, pedig nekünk művelt és erkölcsös emberek előtt, akik törekvéseinket felfogni képesek (!), nincsenek titkaink! A magyar nyelvű szertartáskönyv szerint ezután a felavatandó jobbját a főmester baljával megfogja, a páholy szertartásmestere ugyanekkor az oltárról levett, s derékszögben kinyitott körző egyik hegyét a delikvens mezítelen ball mellkasára, szívére illeszti, mire a főmester e szavakat mondja:- Miként e körző hegye - jelkép gyanánt mellét érinti -, ózonképpen hasson ezen óra emléke szívévig, hogy örök időkig emlékezzék arról, amit ma megfogadott! E szavak után a főmester jobbjába veszi páholyelnökségének jelvényét, a főmesteri kalapácsot, miközben három ízben háromszor a „kereső” szívére illesztett hegyű kőrző fejére üt, ezeket mondja:- A Világegyetem Nagy Építőmesterének dicsőségére - a szabadkőműves szövetség nevében - Magyarország Symbolikus Nagypáholya nevében - fő mesteri hatalmamnál fogva - Önt szabadkőműves tanonc-testvérnek és az X. nevű páholy tagjának ezennel felavatom. Az avató szavak után a most már páholytaggá felvett új „testvért" az előkészítőmester a szentély bejáratához vezeti vissza, s az oszlopok alá állítja. Eközben a jelenlevők lábujjhegyen, csendben köréje csoportosulnak.- Főmester testvér! - harsan fel most az előkészítő hangja. - Az újonnan felvett testvérünk számára kérem a „gyenge világosságot!” Az újonc szeméről hirtelen leoldják a kendőt s az új „testvér”, akinek szemét a hosszas sötétbenléttel miatt ez a félhomály is elvakítja, ijesztő képet pillant meg maga előtt: szívének szegzett meztelen kardokat tartó ismeretlen embercsoportot, amely életét fenyegető tartással veszi őt körül.- Kedves testvér! - szól erre a fő mester. - Az ön ellen irányzott fegyverek jelképileg azt a büntetést jelentik, melyet az áruló vagy a hűtlen testvér érdemel! De e fegyverek azt is jelentik, hogy szövetségünkben minden egyes testvérért valamennyien helyt állunk, s mindig készen vagyunk testvérünket megvédelmezni. Az újonc szemét most hirtelen újból bekötik, a páholy tagjai csendben leteszik kardjukat, s körbe állva, egymás kezét megfogva, „láncot” képeznek, amelybe az újoncot is beillesztik. Közben a páholyt teljesen megvilágítják, mire újból az előkészítő mester hangja hallatszik!- Főmester testvér! Újonnan felavatott testvérünk számára kérem a „teljes világosságot!” A kendő most már végleg lehull az új „testvér” szeméről, az ünnepélyes pillanatban felcsendül a harmőnium vagy más zeneszerszám hangja, s ezután kerül sor az ősi szabadkőművesi eskü felolvasására. Utána nyomban egy „fogadalmat" iratnak alá az újonccal, amelyben az kötelezi magát, hogy a szabadkőművesség „titkait” megőrzi, s „mindazt, amiket a szabadkőművesek szokásaira nézve megtudott, vagy a jövőben meg fog tudni, „soha, semmi módon el nem árulja”. Nem téveszthet meg senkit, hogy az eskü egyik kurta mellékmondatában arról is szó esik, hogy a szabadkőművesek „védeni fogják a hazát, s igyekeznek a haza javát előmozdítni”. Ez az ál-hazafias, képmutató megjegyzés, amely szemmel láthatóan kirí az eskü szövegéből, csak arra mutat, hogy a páholyok igen ügyesen álcázzák igazi törekvéseiket. (Különlenyomat az Egyedül Vagyunk 1943. évi 23-24. számából) Mi történt 65 évvel ezelőtt? A rendőrségi nyomozás zsíros fogást csinált Lovászpatonán (Veszprém Vármegye, ez tőlem, B.F.): leleplezett egy híres okmányhamisító gyárat. A fülönfogottak élén, Glück Rezső és Reich Henrik álltak. 5-én került Szálasi Ferenc bűnpere az ítélőtábla elé. A két napig tartó tárgyalás feltűnő ítéletet, háromévi fegyházat mért Szálasi Ferencre. 7-én bizonyos pesti szerénykedőkre bizonyult rá, hogy hamis okmányok előállításával akartak segíteni a bajba jutott polgárokon. A hamisítók névsora szintén beszédes: Fuchs Márton, Grünfeld József, Lampel Endre, Sticht Károly. De munkában voltak a kávéházi rémhírterjesztők is, akik szerint el kell ejteni a zsidótörvényt. Persze ezt nyíltan nem mondták, mert aki csak rájuk nézhetett, rögtön tudta, hogy honnan fúj a szél. 14-i számaikban friss hazugságokon rágódtak a zsidó lapok, hogy vitéz Endre László mint gázolt el autójával egy szegény embert. Ez az eset hazugság volt, mert tájékán sem járt annak a szerencsétlenségnek, de megírták, hogy ő gázolt! 18-án Imrédy Béla miniszterelnök, Kártya Kálmán külügyminiszter kíséretében Rómában járt. Egy pimasz zsidó gettóújság, az American Hebrew így írt: „Blum Leó, Litvinov és Hőre Belisha szövetsége a pokolba kergeti Hitlert”. A francia jobboldali mozgalom egyre jobban erősödött, és erélyesebben követelte, hogy akadályozzák meg a zsidók bevándorlását, mert már a prágai zsidóság is Párizs felé kacsingat. Runciman lord elindult Prágába, hogy a Benes-Hodzsa-féle hamis vörös kupaktanácscsal tárgyaljon, az országrablók barlangjában. Botrányos eset foglalkoztatta a világsajtót, hogy egy brooklyni főrabbi, Leifet Izsák, egy sereg Talmud fedelébe kötve, kábítószereket csempészett Párizsba. A zsidó keresni akart azon, hogy pár száz ember elpatkol a kábítószertől. Budapesten megalakult a Magyarok Világszövetsége. 18-án összeült a jubileumi országgyűlés Székesfehérvárott, amelyet vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó nyitott meg. Az országgyűlés törványbe iktatta Szent István király dicső emlékezetét. A Szent István-napi ünnepélyeket odaadó kegyelettel és pompás formák között ülte meg a magyarság. Szent István-nap után indult Horthy Miklós kormányzó és felesége Németországba, ahol eleget tett Hitler Adolf kancellár szívélyes meghívásának. A látogatás az eddiginél mélyebbé és bensőségesebbé tette a két szomszédságba került nép kölcsönös baráti érzését! Beadták a bűnvádi feljelentést a Rokkantegylet vezetői ellen. Nyíltan állt a botrány, hogy mint sikkadt el a szegény emberek pénze ennél az egyletnél, amelynek élén Bárdos Ferne, volt szociáldemokrata képviselő állott. A botrány napfényre hozta azt is - szemben a szociáldemokrata párt mosakodásával -, hogy a Népszava annak idején milyen dicséreteket zengve terelte be a Rokkantegyletbe a munkástagokat, akik azután örökre várták elveszett filléreiket, pengőiket! A következő' számban folytatjuk! Forrás: Első Nyilas Kalendárium, Felelős kiadó: Fiala Ferenc. Összetartás kiadása, 1938. Összeállította: Bellák Frigyes (Szombathely), Csontos Péter (Budapest) forrásfelkutatása alapján
