Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2003-03-01 / 2. szám
tflîîVAKOfcî 7. oldal HIT EJ ERKOICS A HÁZASSÁG A házasság ugyan már Krisztus előtt is létezett, de szentséggé csak Krisztus emelte fel, A házasságot Isten a paradicsomban alapította az emberi nem fenntartására és növekedésére, vagyis eme isteni utasítás teljesítésére: „Szaporodjatok, sokasodjatok, s töltsétek be a földet,” (I Móz. 1,28) A házasság a házastársak kölcsönös támogatását is szolgálja Isten e szavai szerint: „Nem jó, hogy az ember egyedül vagyon, alkossunk hozzá illő segítőt is.” (I Móz. 2,18) A házasság intézményét tehát Isten akarta és hozta létre, nem pedig az emberek. A házasságkötés lényegét tekintve egy a házastársak között létrejött szerződés, melyben a szerződő felek közös életre kötelezik magukat és kölcsönösen átruházzák egymásra saját testük feletti jogukat. „Az asszony nem rendelkezik tulajdon testével, hanem a férje. Ugyanúgy a férfi sem rendelkezik tulajdon testével, hanem a felesége.” (1 Kor 7,4) E szerződés feltételeit azonban Isten szabta meg, ezért az emberek önkényesen nem változtathatnak rajta. Már a természeti házasság is (bizonyos értelemben) szent dolog, hiszen benne Isten a házastársakat teremtő hatalmának részeseivé teszi. A házastársak csak Isten közreműködésével tudnak gyermeket nemzeni, hiszen a születendő gyermek lelkét minden nemzéskor Isten maga teremti meg. A kereszténységben azonban a házasság még különlegesen szent dolog is, mert Krisztus szentséggé emelte. Azóta a házasság Krisztus és az ő Egyháza közötti kapcsolatnak a titokzatos jele. Ezért van az asszony alárendelve férjének, ahogy az Egyház Krisztusnak, míg a férjnek asszonyát úgy kell szeretnie, ahogy Krisztus szereti Egyházát, akiért feláldozta magát. így tanítja ezt Szent Pál az efezusiakhoz írott levél 5. fejezetében. Mint minden szentség, a házasság is növeli a megszentelő kegyelmet. A kegyelem a házasságban legfőképp abban segíti a házasfeleket, hogy házasságukat Krisztus szellemében élhessék és e cél érdekében a nehézségeket könnyebben legyőzhessék. Természeti (pogány) házasság még ma is létezik, nevezetesen olyan emberek között, akiknél legalább az egyik fél nincs megkeresztelve. Két megkeresztelt között azonban csak szentségi házasság állhat fenn, a továbbiakban ezt tárgyaljuk. Mikor érvényes egy házasság? Ahogy láttuk, a házassági szerződés feltételeit Isten előre meghatározta. Isten rendelése szerint a házasság egy férfi és egy nő között megkötött életközösség, melynek célja gyermekek nemzése, s mely csak az egyik fél halálával szűnik meg. Aki a házasság ezen lényeges kereteit nem ismeri el, annak házassága érvénytelen. Aki például előre megfontoltan, tudatosan nem egy egész életre szóló kapcsolatot akar kötni, az nincs is érvényesen megházasodva. Ez azonban csak akkor áll fenn, ha az illetőnek kifejezetten a saját házasságával kapcsolatban ez az akarata. Mert, ha valaki a házasságot, mint intézményt elvileg ugyan felbonthatónak tartja, de saját házasságkötésekor mégis egész életére szóló közösséget akar megkötni, akkor annak házassága érvényes lesz. Úgyszintén érvénytelenül kötnek azok házasságot, akik nem ismerik el, hogy a házasság gyermekek nemzésére alapíttatott. Ha élnek a házastársi jogaikkal, de eközben szilárd elhatározásuk, hogy gyermeket semmi szín alatt nem nemzenek vagy az első vagy második gyermek után mindenképpen „megállnak”, akkor ezek a párok nincsenek összeházasodva. Másképp áll a helyzet, ha a házastársak ugyan az első években nem akarnak gyermeket, de a későbbiekre nem zárják ki ennek lehetőségét. Az ilyen viselkedés ugyan súlyos bűn (kivéve, ha ezekben az első években teljes nemi megtartóztatásban is élnek), de magát a házasságot nem érvényteleníti. Mivel a házasság gyermekek nemzésére alapíttatott, olyanok, akik házastársi kötelezettségüknek alapvetően nem tudnak eleget tenni, nem is házasodhatnak meg. Sterilitás (terméketlenség) ezzel szemben nem jelent akadályt. Ezenkívül a katolikusoknak az Egyház még azt a feltételt is megszabta, hogy házasságukat egy ezzel meghatalmazott pap előtt kell megkötniük. Mivel a házasság a társadalom számára fontos dolog, megkötni is nyilvánosan, az Egyház egyik szolgája előtt kell. Katolikusok számára ezért érvénytelen a polgári házasság. Azok a katolikusok, akik csak az anyakönyvvezető előtt kötöttek házasságot, valójában nem házasok, hanem vadházasságban élnek, hacsak az egyházi hatóságok kivételesen nem mentették fel őket a pap előtt kötendő házasság kötelezettsége alól. Ez a kikötés azonban nem érvényes a nem-katolikus megkereszkeltekre, tehát például a protestánsokra. Nekik mindig érvényes a házasságuk, ha a szükséges szándékkal kötik azt, vagyis házasságuk számára elismerik az Isten által megszabott kereteket. Tisztán az oltárig, híven a sírig Minden nemzet sírásója a nemi önmegtartóztatás áthágása. Ezért bukott meg az ókori Róma, ez korunk talán legnagyobb rákfenéje. A híres erkölcsteológus, Ligouri Szent Alfonz szerint a legtöbb elkárhozott bűne a paráználkodás. Nem ok nélkül közöljük Tóth Tihamér néhai veszprémi püspök írását, remélve, hogy egyre többen ismerik fel, milyen erkölcsi kísértések leselkednek korunk fiataljaira. - Sz. L. Istennek legszentebb, megmásíthatatlan akarata szerint ugyanis ezeket az ösztönöket, melyek benned most kezdenek először jelentkezni s melyek ezentúl koroddal együtt egyre erősebbek lesznek, kielégíteni csupán csak a házasságban szabad, vagyis abban az intézményben, amelyet a teremtő az emberi nem fennmaradása érdekében rendelt. De úgy-e, te még messze állasz a házasságtól! De milyen messze! Legszentebb feladatod tehát az, hogy mostani korodban ezeket a vágyakat, ösztönöket a maguk romlatlanságában, tisztaságában, ifjú érintetlenségében őrizd meg egész addig a napig, amelyiken az Úr oltára elé vezeted majd hófehér jegyesedet. Házasságod előtt ezeket az ösztönüket soha, semmi ürügy alatt, sem egyedül, sem mással kielégítened, azoknak szavára hallgatnod nem szabad. Mindenki, aki nem házas ember, súlyos bűnt követ el, ha tudva, akarva foglalkozik olyan gondolatokkal, érzelmekkel, tettekkel, melyek erre az úgynevezett „nemi életre” vonatkoznak. Légy résen és soha készakarva ilyen gondolatnak, tekintetnek, beszédnek, tettnek ne engedj helyet. Ha pedig fejlődő szervezeted mégis ilyen gondolatokat vetne fantáziád elé, azokat - mihelyt észreveszed! - más gondolatokkal űzzed el, és ne felejtsd szem elől, hogy amíg az oltár előtt jegyeseddel meg nem esküdtél, addig ezeket az érzelmeket sohasem szabad kielégítened. Ha így teszel, akkor a helyes úton jársz. Ez a legfontosabb, amit - igen kérlek - feledhetetlenül jegyezz meg magadnak. Különösen nagy veszély fenyeget ezekben az években fantáziád részéről. E korban minden ifjú többé-kevésbbé álmodozóvá válik. De te légy résen, hogy bele ne essél annyi ifjúnak bajába, akik most heteken, hónapokon át elábrándoznak valamelyik olvasmányuk hőséről, képzeletben egész regényeket élnek át s mialatt fantasztikus, szines terveket szőnek arról, hogy mi lesz belőlük a jövőben, elhanyagolják kötelességüket, munkájukat s lemaradnak minden téren. Vigyázz tehát, hogy az érzelgős ábrándozás köde meg ne ülje lelkedet. Ismétlem, amit mondtam. Ezek az új vágyak, ábrándok, ösztönök minden fejlődő fiúban kivétel nélkül felébrednek. Az a nemi ösztön, melyet magadban érzesz, szent, mert hiszen az Isten teremtő erejében való titokzatos részesedés. Ezeknek a jelentkezése tehát még ne bántson téged. Ezek a jelek arról beszélnek, hogy megkezdődött benned a férfiúvá érés folyamata, és Isten tervei szerint most halmozódik fel benned az erő jövendő családapai hivatásodhoz. De annál jobb, minél későbben kerülsz ebbe az érési folyamatba. Leghamarább belekerülnek a betegesek s gyenge idegzetűek (néha már tizenkét-tizenhárom éves korukban), legkésőbb az egészségesek (néha csak tizenhat-tizenhetedik évük körül). Tehát csak örülj, ha minél tovább vagy „gyermek”, annál nyugodtabban fejlődhetsz. Korán érett gyümölcsökben s ifjakban nincs köszönet. Ezt különben magad is tapasztalhattad már. Kimégy a kertbe, telve a fa almával, a legtöbb még éretlen, de - nini - itt is, ott is néhány piros alma. Örömmel kapsz utánuk, hiszen kívülről oly szépek. Bele harapsz s - eldobod: valamennyi férges s beteg. Hiába: Gute Dinge brauchen Zeit, minden jó dolognak időre van szüksége. Mikor azonban testi fejlődésed eljut az érés korszakába, akkor meg az legyen szent kötelességed, hogy az ébredező ösztönöket semmiféle érzékies olvasmánnyal, beszéddel, tekintettel, gondolattal, cselekedettel még jobban ne izgasd, ne erősítsd, hanem a küzdelemre, melybe ezeknek fékentartása kerül, meríts erőt az Isten terve szerint egykor reád váró szent feladatok tudatából Tóth Tihamér püspök (A tiszta fél fiúság, 1935.) A házasság ismertetőjegyei A házasság ismertetőjegyei mindenekelőtt az egység és a felbonthatatlanság. Az egy-ség azt jelenti, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő között köthető, mivel Krisztusnak csak egy Egyháza van, mely az ő menyasszonya és nem több. így volt ez az emberiség történelmének kezdetén is. Később Isten az Ószövetségben megengedte a többnejűséget, vagyis inkább eltűrte. Ahogy a Szentírásban olvassuk, Abrahámnak, Jákobnak, Dávidnak is több felesége volt Ez azonban a házasság tökéletlen állapota, hiszen ilyenkor a nő már nem egyenrangú társa a férfinak. Az, hogy Isten az Ószövetségben engedélyezte a többnejűséget, valószínűleg az ember még megváltatlan állapotával függ össze. A férfi Isten képmása, míg az asszony a teremtéséé. Ezért a többnejű házasságban megalázott nőben a bűnbe esett teremtés képét lehet látni. De az Újszövetségben, ahol az ember ismét visszakapta eredeti méltóságát, sőt, még annál is magasabbra emeltetett, a többnejűség már semmilyen körülmény között nem megengedett. Isten megengedhette a többnejűséget, mert ez a házasság elsődleges célját, gyermekek nemzését és felnevelését nem tette lehetetlenné. Ellenben ennek fordítottja, a többférjűség, azaz amikor egy nőnek van több férje, ellentmond a házásság elsődleges céljának, hiszen ilyen esetben lényegesen kevesebb gyermek születhetne, és azt sem lehetne tudni, ezeknek ki az apja. Ezért a többférjűség soha nem volt megengedve. A felbonthatatlanság, a házasság másik jellemzője azt jelenti, hogy a házasság mindaddig felbonthatatlan, ameddig a házastársak élnek, akik a házassági kötelék által, melyet csak az egyik partner halála oldhat fel, szilárdan egymáshaz vannak kötve. Krisztus maga mondja; „Amit tehát Isten egybekötött, ember ne válassza”. (Mt. 19,6) A felbonthatatlanság már a természetes (pogány) házasságnak is ismertetője, bár itt még akadhatnak kivételek. Egyik ilyen kivétel az ún. Páli Privilégium, mely 1 Kor 7,12-15.-re hivatkozik: ha két megkereszteletlen ember házasságában az egyik fél megtér és megkeresztelkedik, és a hitetlen fél nem egyezik bele, hogy a házasságot békében és a természetes erkölcsi törvények szerint folytassák, úgy a megtért félnek szabad új, keresztény házasságot kötni. A pápának más esetekben is hatalma van nemszentségi házasságot feloldani. Az Ószövetségben ugyancsak megengedett volt a Mózes-i válólevél, bár, ahogy Krisztus mondta, csak a szívek keménysége miatt: „Mózes keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt.” (Mt. 19,8) Ezzel szemben egy keresztény házasság szentségi kötelékét a világ semmilyen hatalma nem oldhatja fel. Ezért nem egyezhetett bele például VII. Kelemen pápa VIII. Henrik válási szándékába még az angol skizma fenyegetése ellenére sem. Ahogy ismeretes, VIII. Henrik, hogy udvarhölgyét, Boleyn Annát elvehesse, el akarta taszítani magától törvényes feleségét, Aragóniái Katalint. Mikor a pápa ezt megtiltotta, VIII. Henrik egyszerűen szakított Rómával, és skizmát követett el. Az anglikán egyház létének ez egyedüli oka. Mindazonáltal néha előfordul, hogy az Egyház egy házasságot érvénytelennek jelent ki. Ennek azonban semmilyen köze nincs a váláshoz. Ilyenkor csak arról van szó, hogy az egyházi bíróság megállapítja, hogy egy házasság elejétől fogva érvénytelen volt, mert például a feltételek kezdettől fogva nem voltak adottak, vagy legalább az egyik félnek nem volt meg a házassághoz szükséges szándéka. Ilyen esetben a házasságot vagy újra meg kell kötni, vagy a partnereknek el kell válniuk. Ezután természetesen mindketten köthetnek érvényes házasságot. Ha azonban a házasságot érvényesen kötötték meg, akkor csak egy megoldás lehetséges, úgy mint: „külön asztal, külön ágy” (különélés), ha a normális együttélés valamilyen nyomós okból (az egyik fél hűtlensége, tettlegesség) nem várható el. Ilyenkor azonban természetesen egyik fél sem házasodhat újra, hiszen Isten előtt továbbra is házastársak maradnak. Krisztus szava teljesen világos: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene.” (Mk. 10,11) Gondoljuk csak meg, hogy a válás a szeretettel is teljesen ellenkezik, hiszen a szeretet tartósságot kíván. Ezért esküsznek a szerelmesek örök hűséget egymásnak. Nyilvánvalóan minden házasságban előfordulnak nehéz idők, de a szeretet éppen ilyenkor tisztul és erősödik meg. A kereszt az igaz szeretet próbája: Akik a nehézségek felléptekor rögtön szétválnak, csak azt bizonyítják, hogy házasságkötésükkor inkább önzésük, mint a másik szeretete vezérelte őket. A válás ezenkívül a gyermekek számára is katasztrófát jelent. Az a sok lelkileg sérült gyermek, akik a mai társadalomban élnek, éppen ilyen felbomlott házasságokból kerülnek ki, amelyekben a szülők se a hűséget, se az önzetlenséget nem gyakorolták. A fogamzásgátló tabletták mellett a sok válás vezetett oda, hogy az igaz szeretet és a hűség nagyon ritka dolog lett. Pedig a karikagyűrű, melyet a jegyesek egymás ujjára húznak, szoros összetartozásukra és egymás iránti hűségükre kellene figyelmeztesse őket. A házastársaknak arra is gondolniuk kell, hogy az esküvőjüknél kapott szentségi kegyelem elégséges arra, hogy a későbbiekben fellépő nehézségekkel eredményesen megküzdhessenek. Egyébként a katolikus Egyháznak csak dicsőségére válik, hogy az egyetlen vallási közösség, mely a házasság felbonthatatlanságát mindmáig megőrizte. A protestánsok, sőt az ortodoxok is, engedélyezik a válást. Pater Matthias Gaudron Tizenöt hónap alatt új templom épült Szombathelyen Folyóiratunk elmúlt év január-februári száma 5. oldalán „Orvos volt a hercegek és herceg az orvosok között” címmel adománygyűjtést hirdettünk, az akkor még épülő, Szombathely-oladi Batthyány-Strattmann László emléktemplom javára, amelyet a Fatimái Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére kivánja fölajánlani a városrész 20 (húsz)ezer fős római katolikus közössége! (Március 23- án a római Szent Péter bazilikában másik négy személlyel együtt avatták boldoggá dr. Batthyány- Strattmann Lászlót (1870-1931), a szegények orvosát.) Olvasóközönségünk nagylelkű adományainak is köszönhetően, - 2002. szeptember 8-án, Kisboldogasszony Ünnepén - lehetővé vált a templom fölszentelése, amelyre e sorok írója és neje nagy örömmel készült, hiszen Isten kegyelméből, pontosan negyven nap híján 4 (négy)éve részt vett szülei szülőföldjén - a felvidéki Diósförgepatonyon - a Rózsafüzér-királynője templom fölszenbetésén. 15.00 órakor a bevezető szertartásokkal kezdetét vette a szentmise.A megyés főpásztor köszöntője után, Molnár János esperes-plébános a hívek nevében átadta a templom kulcsát dr. Konkoly István megyéspüspöknek. A vízszentelés szertartásakor a püspök megáldotta a vizet és meghintette a híveket, a templom falait és az oltárt. Az igeliturgiát a püspökatya vezette. A megyéspüspök a szentbeszédében szemléletesen elevenítette föl a templom építésének főbb állomásait, miszerint az önkormányzat ajándék telkén,1999. szeptember 12-én helyezték el az alapkövet, az építés 2001. május 10-én a plébános első kapavágásával kezdődött, és 15 (tizenöt)hónap múlva megilletődőtten ünnepelhetjük a templom fölszentelését. Ugyanakkor emlékeztette a fiatalabbakat, hogy Mindszenty kardinális 55 évvel ezelőtt, ezen a napon - 2 év és 3 hónap újjáépítés után - szentelte föl a szombathelyi Székesegyházat, amelyet 1945. március 4-én az amerikai terrorbombázók rombadöntötték! Szentbeszéde után a püspök az oltár márványlapjában elhelyezte a Szent Vértanúk ereklyéjét, és kezdetét vette a fölszentelési ima, majd megkente krizmával az oltárt és a templom falait. Tömjénezés után a templom megvilágosítása következett. A püspök megáldotta a templom berendezési tárgyait, és Isten áldását kérte az oltárra, az ambóra, a tabernákulumra, a keresztútra és a szentképekre! A pápai és a magyar himnusz közös eléneklésével fejeződött be Szombathely-Ólad új római katolikus templomának szentelési-szentmiséje. A helyi Werner-kórus - dr. Pem László (a Hittanárképző Főiskola igazgatója) karnagy vezetésével - magyar és latin nyelvű énekei méltó keretet adtak az ünnep fényének. Orgonán kísért a Székesegyház kántora, Tóth Ernő. A felemelő szertartás után, e sorok krónikása és neje, a napsütéses, későnyári vasárnap délutánon, 45 perces sétával hazatért. Az ünnepi vacsora elköltése után, valamint néhány pohár száraz vaskeresztesi vörösbor elfogyasztása közben arról beszélgettünk, hogy ha a FIDESZ, 4 évi kormányzása alatt, nem határolódik el állandó - tel-avivi és washingtoni parancsra! - a MIEP-től, akkor most azzal karöltve kormányozhatná Magyarországot, az igaz magyar emberek és a jobbratolódott Európa legnagyobb megelégedettségére, valamint az Európai Unió legnagyobb bánatára! Bellák Frigyes Szomhathely
