Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2002-11-01 / 6. szám
8. oldal Stit tVAKÔfcî 2002. november-december Az elárverezett Horn elvtárs Mennyit ér a Nobel-díj? Kezemben egy antikvárium árverési katalógusa, amely Ady-kötet („Vallomások és tanulmányok”, 1944.) kalapács alá kerülését hirdeti Budapesten, 2002. november 23- án. Ami miatt ezt említésre érdemesnek tartom, az, hogy e példányban nem akárki örökítette meg nevét: Hóm Gyula, a munkásosztály még élő harcosa. íme a bejegyzés: „Naán Józsefnek szeretettel a / közösen megvitatott problémákra, / a jó vizsgaeredményre és a közösen / gyermekkori emlékekre. Mindig / légy hű a Munkásosztályhoz, és a I Marxizmushoz. Horn Gyula. ,.Három feladatunk van: 1. Tanulni 2. Tanulni. 3. Tanulni.” (Lenin) Tehát a jelszó: tanulni! A marxizmust. Hogy Horn elvtárs hű tanítványa mesterének, nem vitás, mégis van itt valami, amit nem értek: miért pont Ady-kötetbe írta mindezt? Miért nem a Lenin-összesbe? A kérdésre őszinte érdeklődéssel az érintett válaszát. Addig is, míg megérkezik, közlöm: a kötetnek mind a kikiáltási, mind a leütési ára húszezer forint volt. Ifi- T. L. .•SW TjJU ; .1, Jív!, A ‘ v * „ V . A4 ' , * Érzések zűrzavara Tudom, ez a cím már foglalt, nem is akárki foglalta le, és nem is akárhogyan. Hogy most Stefan Zweigtől mégis kölcsönkérem, azért teszem, hogy nyomatékosítsam, csak nőtt a zűrzavar az elmúlt száz évben, és a maihoz képest a zweigi káosz gondosan karbantartott, viktoriánus rendnek tűnhet. Soha nem voltak még ennyire megbízhatatlanok Európa iránytűi: a filozófiai és ideológiai égtájak példátlan mértékben cserélgetik helyüket, nevüket, tartalmukat, összetorlódnak, eggyé válnak, majd újra szét, s úgy tűnhet fel a külső szemlélődőnek. Ha egyáltalán van még valaki, aki kívül tudott maradni ezen az őrültségi kavalkádon, hogy korunk iránytűinek egyedüli rendeltetése csupán a minél tökéletesebb megtévesztés, a tömeges átverés. Az emberiség néhány ezer éves történetében talán még soha nem voltak ennyire kiüresedve a szavak, nem voltak ennyire véznák és jelentésnélküliek. Hol van már a századelő „teremtó'Igen és öklös Nem” etikája; hol van már az az idő, amikor a Fentre az eget fürkészték az emberek, a Lentre pedig a sír mélyét? Ha ma valaki éhenhal, azt mondjuk, hogy alultáplált volt, a hülyére pedig, hogy nem kellően informált. Néven nevezni a dolgokat, a büdöst büdösként definiálni, a hazugságot hazugságként, a tolvajra pedig tolvajt kiáltani nemhogy nem divat, de egyenesen tilos, mert szélsőségesen túlzó mentalitásra utal. A tegnapi cigány ma roma, a kommunista bankár lett, a tudományos szocializmus egykori előadója most európai integrációt tanít egyetemi szinten, míg a sokezer fős hajdani orosztanár gárda túlnyomó része angolt, igaz, némileg kedvtelenül: oroszul jobban tudott, meg aztán akkor még fiatalabb volt. Gyanítom, a romák egy része is szívesebben lenne újra cigány, a kisebbségi önkormányzat és az ombudsman alkotmánykodó oltalma nélkül; amúgy hagyományosan, mint ezer éve mindig. De már nem lehet. Az a hajó elment, a mai hajók pedig, noha menetrend szerint indulnak, kiszámíthatatlanok, mert nincs iránytűjük. Elindulnak ugyan, de hogy megérkeznek-e....? Egy katolikus kiadványban bukkantam rá az addig elképzelhetetlenre. Gorbacsov 1989. december 1-jei vatikáni látogatása alkalmából a pápai állam emlékérmet veretett. Ennek közepén egy nagy kereszt áll, tőle balra a Vatikán címere, jobbra sarló, kalapács és ötágú csillag! Nem tudom eldönteni, hogy a kereszt - az alkotó szándéka szerint - összefogja vagy szétválasztja őket. Ha azt mondom, hogy ez az érem skandalum, nagyon jól nevelt és visszafogott voltam. Ugyanis, ha ezt lehet, akkor mindent lehet: nincsenek elvi és hitbéli alapvetések, nincs eszme, amiért élni vagy meghalni méltó volna, nincs komolyan vehető gondolat: A Vatikán önmagával egyenértékű partnerként Krisztus keresztjének árnyékában együtt ábrázolja saját állami szimbólumát a sztálinival. A sarló, a kalapács és az ötágú csillag alig hetvenéves uralkodása alatt létrehozta a világ a legnagyobb és legördögibb ateista birodalmát, mintegy 150 millió ember lemészárlása által. Vajon a Vatikán emlékéremügyben illetékes felelős vezetői hallották-e valaha Szolzsenyicin, Ribakov, Salamov; Pasztemak, Bunyin, Bukovszkij, Safarevics vagy Mandelstam nevét, hogy csak magukat az oroszokat említsem a hiteles krónikások közül. Tisztában vannak azzal, hogy mit műveltek a papokkal, a hívőkkel és a templomokkal ezen szimbólumok diadalmas uralkodása alatt? Tisztában vannak azzal, hogy a pentagramma (színétől függetlenül) a sátáni gonoszság jelképe az ezoterikában? És mégis odateszik ragyogni a kereszt fölé, oda, ahol a betlehemi csillagnak kéne mutatnia az utat? Hol volt a Vatikán esze akkor, amikor ezt az emlékérmet megszületni engedte? Még mindig a kisebb baj volna, ha azt mondanák, hogy tévedés volt, hiba volt, hivatalosan nem tekintik létezőnek. Csakhogy egy idei újságban hencegnek vele, mint olyasmivel, ami szép példája az európai szótértésnek, a világ tisztább és jobb irányba indulásának. Csakhogy régen tévedett olyan nagyot a tanítói Szentszék, mint ezzel: ha valakinek, hát Jézus Krisztus földi helytartója adminisztrációjának tudnia kéne, hogy vannak dolgok, amikből nem engedünk, amelyek nem képezhetik alku, kompromisszum, üzlet, seft tárgyát, napi politikai érdekek efemer dicsőségét. A vatikáni címerrel együtt, a kereszt tövében szerepeltetni a hóhér Szovjetunió vértől csöpögő, iszonyatos, nem bocsánatos bűnöktől terhelt jelképeit melyeket például hazánkban a törvény tilt használni! -, az oly fokú vakság, hogy vagy önmaga feladását jelenti a Vatikán részéről, vagy egy vállrándítást mind-arra, ami a Szovjetunióban két emberöltőn át történt. A vállrándítás mindig nagy bűn, de főleg akkor, ha reverenda takarja a rángatózó vállat. Nincs a világon annyi gyóntatófülke, nincsen annyi katolikus pap, amely és aki elég lenne azon bűnök - nem feloldozásra, csak - végighallgatására, amit a Szovjetunió története című könyv magában rejt. Kimondom: mint Péter utódjának, erkölcsileg a pápának nem volt joga ezt az emlékérmet jóváhagyni, s vele mélységesen megsérteni a Szibéria és a gulág százezernyi jeltelen sírjában vagy tömegsírjában nyugvó, a feltámadásra türelmesen váró keresztény áldozatot. Istennek legyen hála, hogy közülük - akiknek talán egyedül a Krisztus-hit adott erőt a halálig - senki sem láthatta a Vatikán sarló-kalapácsos, vöröscsillagos gyalázatos aranyérmét, a pápa nevével és a kereszttel megfűszerezve. Ez az érem a maradék hitüket is elrabolta volna. Igaz, nem erősíti a miénket sem. Szó'cs Zoltán (Magyar Fórum, 2002. szept. 9.) Kertész Imre Nobel-díjat kapott és Budapest díszpolgára lett. Amikor ezt megtudtam, Arany Jánosra gondoltam. A köztiszteletnek örvendő nagykőrösi tanár, miután a fővárosba költözött, idegen érzések, vágyak és akaratok dzsungelébe került. Erről vallott „Kozmopolita költészet” című, 1878-ban a „Fővárosi Lapok”-ban megjelent versében, amelyet Pintér Jenő, a huszadik századi magyar irodalomtanár-képzés egyik meghatározó egyénisége így értékelt: „Az 1870-es évek ifjabb írói nemzedéke erősen utánozta a nyugati költőket s kezdett távolodni a népies-nemzeti iskola hagyományaitól. Erre szolgál válaszul a költemény.” Arany János életében volt gimnáziumi tanár, az Akadémia főtitkára, szerkesztő. De ami minden címnél több, nemzete halhatatlan költője. Nobel-díjat vagy díszpolgárságot nem kapott, de gyanítom, el sem fogadott volna. Már csak azért sem, mert észrevette: Budapest nem az ország szíve, hanem a gyomra. Számomra erről szól a „Kozmopolita költészet”. És arról, mennyit ér a Nobel-díj. Mert Aranynak nem hogy Nobel-díja nem volt, de még érettségije se. O ugyanis a magyar életből érettségizett. Akárcsak Herczeg Ferenc vagy Tormay Cecile, akiket az 1920-as években naiv magyarok felterjesztettek Nobel-díjra. Természetesen nem kapták meg. Valószínűleg ugyanazért nem, amiért ma Arany János sem kapná meg, ha élne. Ifj. Tompó László Arany János KOZMOPOLITA KÖLTÉSZET Nem szégyellem, nem is bánom. Hogy, ha írnom kelle már, Magyaros lett irományom S hazám földén túl se’jár; Hogy nem „két világ” csodája — Lettem csak népembül egy: Övé (ha van) lantom bája, Övé rajtam minden jegy. Ám terjessze a hatalmos Nyelvét, honját; istenit! Zúgó ár az, mindent elmos, Rombol és termékenyít: De kis fajban, amely ép e Rombolásnak útban áll. Költő az legyen, mi népe, — Mert kivágyni : kész halál. Vagy kevés itt a dicsőség S a nemzettel sírba lejt? Kisszerű az oly elsőség. Amit a szomszéd se’ sejt? Nincs erőnkhöz méltó verseny? Dalra itthon tárgy elég? Nem férünk a kontinensen, Albion is kéne még?... Légy, ha bírsz, te „világköltő!” Rázd fel a rest nyugatot: Nekem áldott az a bölcső, Mely magyarrá ringatott; Onnan kezdve ezer szállal Köt hazámhoz tartalék: Puszta elvont ideállal Inkább nem ifi dallanék. S hol vevéd gyász tévedésed: Hogy faját s a nemzeti Bélyeget, mit az rávésett, A nagy költő megveti? Hisz’ forgattam, a javából, Én is egy párt valaha; Mind tükör volt: egy-magából Tűnt nekem föl nép s haza. És ne gondold, hogy kihalnak Sújtott népek hirtelen, Amíg összezeng a dalnok S a nemzeti érzelem. Tán veszélyt, vagy annak látszót Vélsz a honra tűnni fel: Hát van lelked a szent zászlót Épen akkor hagyni el!? Ó, ha méltóbb s új kobozzal A megifjodott hazát Zönghetném még Homérosszal! Ne csak mindig panaszát. De legyek, ha veszni sorsa, Hunyó nép közt Osszián Inkább, hogysem dalok korcsa. Közönyös harmóniám! Mottó:"...gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek..." LELKIISMERET 88 CSOPORT (alakult 1988-ban, az erdélyi falurombolások elleni tiltakozásra) ÉJJEL-NAPPAL HÍVHATÓ Telefonos HÍR-VONAL és üzenctrögzitö:(+36)-l-222-03-43 SMS:06-2Ö-561-99-91 Levelezés: Lclkiisnierct'88 1593 Budapest Pf: 617. Http://www.lelkíismeret88.hu To Mr. President George W. Bush Kocsis Imre the present president of the Lelkiismeret ' 88 csoport United States of America Budapest, 1593. Pf. 617. Átadva: 2002 október 10.-én 19:30 Budapest, V Szabadság tér 12. USA nagykövetségén Tisztelt George VV. Bush Elnök Úr! A Lelkiismerct ’88 Csoport mélyen elítéli a magát demokratikus országnak nevező Amerikai Egyesült Államoknak azon törekvéseit, külpolitikai lépéseit, mellyel megsérti a más országok belügyeibe való be nem avatkozás kívánalmát. Nem engedhető meg, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Nagy Britannia politikusai fenyegetésekkel, katonai akciók indításával veszélyeztessék a világbékét, mert az egyébként szabadon megválasztott Iraki Köztársaság kormánya nem ért egyet nemzetközi politikájukkal. Eddig a vádaskodásokon kívül nem szolgáltak semmilyen megdönthetetlen bizonyítékkal a fold népei felé, amely alátámasztaná az Iraki Köztársaság atomháborús törekvéset az Amerikai Egyesült Államok vagy a föld valamely más országa ellen. Az atom és tömegpusztító fegyverek tartását és azokkal való fenyegetést - bármely ország teszi is ezt - azonban elítéljük. Az Amerikai Egyesült Államok példát mutathatna a világbékét, terrorizmustól mentes életet és demokráciát óhajtó cselekvő lépéseinek sorában azzal, hogy a tömegpusztító fegyverek teljes leszereléséről tárgyalásokat kezdeményezne az e fegy verekkel rendelkező országok kormányaival, tov ábbá jelentősen csökkenthetné a Közel-Kelet napjainkra kialakult súlyos válságát ha Izraelt politikai és gazdasági nyomással rávenné az ENSZ rá vonatkozó határozatainak betartására. Ezzel bizonyítaná a világbékéhez való elkötelezettségét. Minden ország elítélendő, amely a nukleáris és egyéb tömegpusztító, súlyosan környezetszennyező fegyverek akár csak korlátozott bevetésével is fenyeget mivel alkalmazásuk a föld természeti egyensúlyának és élővilágának hosszantartó károsodásához vezet. A nukleáris környezetszennyezés sem ismer határokat - amit magyar honpolgáraink megismerhettek a csernobili katasztrófa kapcsán -, ezért az ilyen fegyverek bevetése ellen minden lehetséges fórumon fel kell lépni. Mivel a világpolitikai helyzet a föld több pontján is igen feszültté vált, ezért nem katonai fenyegetésekkel, hanem demokratikus, más népeket, szuverén államokat tiszteletben tartó politikával kell elsősorban harcolni a terrorizmus ellen, a világbékéért. Meglátásunk szerint az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi kormánya az Antikrisztus útján halad, a 666 szimbolikus szám eszmjét követve. Mindezek fényében a kárpát-medencei keresztény nemzetek lelkiismereteként tiltakozunk a jelenlegi amerikai kormány diabolikus (ördögi) politikája ellen. Kocsis Imre a Lelkiismeret’88 elnöke Ui.: Erdembeli írásos választ várunk a levelezési címünkre. Köszönjük!
