Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)

2002-09-01 / 5. szám

8. oldal Magyarországon iszonyú méreteket ölt a magyarellenesség: sajtóban, tévében, rádióban és a politikában. Világpolgárok lepték el nálunk a fontos posztokat, a legtöbb­jük magyarul is beszél. Nem hatástalanok az írásaim! Már nem utazik velem egy liften az egykori munkásőr szomszéd, izraelita lakótársunk pedig visszamondta az ismeretséget. Kis ország, de nagy nép vagyunk. Nem létszámban, de kultúrában sportban, szellemi teljesítményben és életerőben. Magyarország nagyobbik fele a föld alatt van ezért létkérdés szá­munkra, hogy ragaszkodjunk őseinkhez. Ha azt mondanák, hogy Kaliforniában kényelmes nagy ház vár, és pazar ellátás életfogytig, nem mennék el. Inkább ebben a fészekmeleg kis hazában, szegénységben, kiszolgáltatva a rossz orvosi ellátásnak és a nemzetellenes hatalmi elitnek. Gyarmati sorba süllyedünk! Az olcsó munkaerő miatt jön hoz­zánk a külföldi befektető. Egy dolog jelenti nálunk a folyama­tosságot: a nyomorszint. Ha nem vagy gazdag vagy állásban hatalmas, bölcsességedre senki nem kíváncsi. Az emberi gondolatok sok ezer éves kincsestárába már oly ritkán érkezik látogató. Bezzeg a hódító álművészet százmilliókat körébe von. Magányűző a televízió? Vagy gátja az emberi kapcso­latoknak? Összefogás helyett önmagát pusztítja a magyar. Öngyilkos nemzet lennénk?- Isten áldd meg a magyar! - egyre kevesebben fohászkodunk már. Fáj a szívem látni, mennyire pusztulunk, veszünk. A fiatalok nem vágynak saját otthonra, családra. Csak a lődörgés, a felelőtlen kalandok. Ne legyetek hiszékenyek! Ne higgyetek a hatalmi elit önmagát dicsőítő himnuszainak! Mehetnek-e jól a dolgok nálunk, amikor sok embernek kenyérre is alig jut? A Magyar Gallup Intézet (tényleg van köztük magyar?) közvélemény-kutatást végzett, hogy fontos-e a magyar nemzet múltja, vagy inkább felejtsünk el mindent. A felejtésre szavazott «ITttfAKÖftT Hétköznapi gondolatok nyolc százalék, nyilván a világpolgárok és kiszolgálóik. Én csak arra vagyok kíváncsi, hogy ezt a pofátlan kérdést vajon fel mer­nék-e tenni az angoloknak vagy a franciáknak? Avagy nálunk min­dent szabad?! Van olyan vezető nálunk, aki beismeri, hogy alkalmatlan a posztjára? Még tengernyi baklövés után sincs. Megadóztatni a lét­minimum alatti jövedelmet? Ez annyi, mint kihúzni az éhező szájából az utolsó falatot is. József Attila írja: a munkabér, a munkaerő ára cincog zse­bünkben. A legtöbbünk zsebében már döglött egér van. Soha nem volt ilyen csekély becsülete a tisztességes munká­nak! Nálunk a szakértelem kinevezés kérdése! Idáig keletről áradt hozzánk a szenny. Most Amerika szemétládája vagyunk. Olyan országban szeretnék élni, ahol maradt még valami a magyaroknak is. Azt hiszem, ez nem az! Könnyű ott toleránsnak lenni az idegenek iránt, ahol a nemzetet nem fojtogatja az idegenek ellenséges gyűrűje. A kommunizmus krisztusi jelszavakkal, de bandita erköl­csökkel működött. Ez utóbbi okozta bukását. Ha tovább nő a bűnözés, a börtönbe is csak többévi előjegyzés után lehet bejutni. Mindenki a saját szülőföldjén próbáljon boldogulni, s ha nem megy, inkább oda vigyünk neki segélyt, minthogy idegen földön évekig táborokban éljen, s egy más nép közt próbáljon boldogul­ni, amelynek nyelvét holtáig csak töri, s ahol mindig idegen marad. A társadalom csak arra jó, hogy néhányan rabszolgájukká tegyék az emberiséget. Lehet, hogy csak akkor fog erkölcsileg megtisztulni az ország, ha a nyomor elviselhetetlen méreteket ölt? 2002. szeptember-október Nem válhatunk a nagy nemzetek rajongóivá, meg kell őriznünk önbecsülésünket. Az a jó otthonosság érzése lassan megszűnik az embernek, s úgy érzi, csak megtűrt személy a saját hazájában, ahol az ide­genek a hangadók. Mi az a nemzet vagyunk, amely nem érez nosztalgiát ifjúságá­nak kora iránt. Véres kegyetlen időszak volt, a primitív hatalom kora. Köszöntjük a kormány élén a D-209-es ügynököt! Igaz, az orosz államfő is KGB ügynök. De még mindig az orosz példát kell követnünk? ! Nálunk drága mulatság a kormányváltás. Az adófizetők zsebe bőven megszenvedi. Kétszázmillió forintot nem lehet tisztességes munkával meg­keresni, még ha mellékállásban besúgó is valaki, s Bukarestben „cseperedett”. Amerika a világ rákfenéje. Amíg össze nem omlik, nem lesz nyugalom és béke a földön. Göncz Árpádnál összejött Medgyessy, Kupa, Kuncze. Vidámak, hataloméhesek. Mit kell szenvedni az egyszerű magyar embernek, hogy ezek a piócák jól éljenek! Mikor tud már össze­fogni ez a szegény, kizsarolt nemzet?! Szegény Kovácsot mindig visszalökdösik! Várj még a sorodra, várj még a sorsodra! Ne engedjétek, hogy az idegenek elszívják előlünk az élet­teret, hogy a magyar a saját hazájában se érvényesülhessen. Az amerikai bombázógépek gyakran eltévesztik a cél, Bush elnök pedig már régen túllőtt a célon. Olyan jó, hogy van eligazodási pontunk a világban: Amerika mindig megmondja, hogy ki a terrorista. Minek az ország élére egy többszázezer forintért pohárkö­szöntőket mondó ember, akinek nincs hatalma, hogy a nyilván­való törvénytelenségeket, az országos szégyent megakadályozza? (D-209) Átányi László Magyarország Miniszterelnökének MEDGYESSY PÉTER URNÁK! Miniszterelnök Úr! A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával és a Nemzeti Kegyeleti Bizottság gondozásában a napokban impozáns fotóalbum jelent meg „Fiumei úti sírkert” címen. A könyvbemutatót személyes jelenlétével megtisztelte Mádl Ferenc köztársasági elnök úr. Tekintettel ezen nemzeti, kegyeleti ügy horderejére a közreműködőket Ön levélben köszöntötte. Ebből idézet: „...Mindenkit megillet az, hogy földi maradványai méltóképpen nyugodjanak, a különböző identitású emberek jól megférnek egymással a temető csendjében...” Gróf Széchenyi István - a legnagyobb magyar szerint - a múlt tisztelete meglátszik a temető állapotán... A magyarság vérzivataros, tragikus históriája, keserves huszadik századi kálváriánk következtében máig nagy az elődeinkkel, őseinkkel szembeni fennálló emberi, társadalmi, történelmi adósságunk, tartozásunk, mulasztásunk. Ősi emberi tör­vény, szabály és civilizációs parancs: a halottakat el kell temetni! A második világháború katasztrófális befejeződése után a „jaj a legyőzőtteknek”(!) elv alapján a megszálló szovjet hatalom és a velük kollaboráló csatlósok példátlan erejű megtorlást, bosszúál­lást hajtottak végre Magyarországon. A nemzeti magyarságon. A sorozatos kivégzések, halálbüntetések, törvénytelen eljárá­sok, embertelen kínzások, politikai gyilkosságok fő oka, kizáróla­gos motívuma vagy inkább mindenkor pusztán csak ürügye az ún. „háborús bűnösség”... Ha, teszem azt Imrédy Béla, Bárdossy László miniszterelnök „háborús bűnös”, akkor a Hiroshimára, Nagasakira atombombát ledobó, arra parancsot kiadó, az mi? A jugoszláv Tito vérengző, bosszúszomjas partizánjai ca. negyvenezer civil, polgári lakos magyar ember likvidálói mik? Sorolhatnám hosszan, akár párhuzamot vonva a közeli Balkánon nemrég lejátszódott eseményekkel, de minek? Biztosan Ügyszám: 3124/2002/2. Előadó: Zámbóné dr./K.A. Csontos Péter Budapest Mecset u. 17. 1023 Az Országgyűlési 3izíos Hivatalához is megküldte a Miniszterelnök Úrhoz írt levelének egy példányát, melyben az 1945 után meghalt mártírok méltó eltemettetését szorgalmazza. Elvéről, céljáról való tájékoztatását köszönettel vettük, de annak megvalósításában nem tudunk a segítségére lenni. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hatáskörét a módosított 1993. évi LIX. tv. 16. § (í) bek! határozza meg. Eszerint: "Az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése. szerint valamely hatóság (29. § /1/ bek.), illetve közszolgáltatást végző szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) eljárása, ennek során hozott határozata "(intézkedése), illetőleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket - ide nem értve a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát - már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva." Tehát az országgyúiési biztos feladatát a hatóság eljárásával összefüggésben keletkezett alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem kivizsgálása és a vizsgálat eredményétől függő intézkedések megtétele képezi. Az ön által megfogalmazott cél támogatása hatáskörünkön kívül eső tevékenység. Budapest, 2002. c*­Üdvözlettel az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megbízásából Levél Medgyesi Péternek tudom Ön, érzi, érti, hogy miről van szó. Már megint a kettős mérce! A fölösleges szószaporítás, az ismétlések elkerülése miatt mel­lékelem ,,a Magyar Mártírok kegyeleti joga és emléke megőrzésére" írt, Orbán Viktor miniszterelnök úrnak 1999. november elsején postázott „nyílt levelem” másolatát. A „nép-nemzeti” Orbán kormány ebben az egyszerű, világos kérdésben, kérésben a mai napig nem mert, nem akart, nem tudott állást foglalni. Felelősséget vállalni, színt vallani. Vajon miért? Felvetésemre válasz mostanáig nem érkezett! Mindazonáltal a váci rabtemető feltárása és Hóman Bálint val­lás- és közoktatásügyi miniszter, Rácz Jenő honvédelmi miniszter, vezérkar főnök földi maradványának kihantolása és méltósággal teli újratemetése jó irányba mutató lépés, tett. Követendő csele­kedet! Precedens jogot teremtő eljárás, gyakorlat. Kérem, Miniszter Urat, hogy ezen a „nyomvonalon” - az Orbán kormány által bátortalanul elkezdett úton - összmagyarságunk érdekében bátor, határozott léptekkel tessen továbbhaladni! Most megalakult kormányával karöltve. A,Magyar Mártírok” ún. „háborús bűnösök”, bűntelen hősök eltemetése, végtisszességének megadása részükre még akkor is kijár, ha más megítélés, elbírálás alapján - feltéve, de meg nem engedve! - valóban bűnös, esendő emberek voltak. A korabeli - titokban történt - a család, a barátok részvétele nélküli, és a felekezetűk szerinti egyházi szertartást nélkülöző földbekaparás, elföldelés, jeltelen sírbahantolás semmi esetre sem az emberi tisztességnek megfelelő temetés! Önmagunk megbecsülésének, az utókornak tartozunk azzal, hogy halottaink, a temetetlen holtak végre méltóképpen örökre meg-, elnyugodjanak. „A halott, aki méltó síremlékben leli lakását: nem jár vissza kísérteni az élők közé.” „Ne gúnyoljátok a halottakat - a halottak erősebbek az élőknél” - tartja az ókori bölcsesség, amit nekünk is meg kell szívelni. Mi se gúnyoljuk halottainkat, magyar nagyjainkat vagy csak egyszerűen gyengének bizonyuló, elbukott, megtévedt véreinket, elődeinket, hogy jeltelenül, temetetlenül hagyjuk őket mindany­­nyiunk közös szégyenére és gyalázatára! Nem lehetünk annyira alávaló, gerinctelen náció, hogy halottainkat el ne temessük, több mint fél évszázaddal a második világégés után! Az Isten és a természet törvénye rója ránk eme kötelességünk. Ami jócskán meg-, elkésett, de ez elől semmiféle okkal, ürüggyel ki nem térhetünk! Felmentést, feloldozást ez alól soha nem kapunk! Mulasztásunk, bűnös késlekedésünk miatt, ne legyünk a Világ népeinek szánnivaló rongya, önmagunknak megvetendő roncsa! Miniszterelnök Úr! Végezetül szeretném szembesíteni Önt és kormányát korábbi közléseivel, amit szeretném hinni, nemcsak a választások hevébe követtek el. Ön kétszer ötmillió miniszterelnöke - vallja -, és tizenötmillió magyarért érez felelősséget. Kormánya a nemzeti középé! Az árkok betemetésén és a megbékélés jegyében kíván a jövőben fáradozni, munkálkodni. Stb. A népi bölcsesség azt tartja, hogy minden szónál szebben, job­ban beszél a tett! Nos, az árkok (szellemi és valóságos) betemetését, miért ne kezdhetné, kezdhetnénk méltóbban, szebben, jobban, mint azzal, hogy végre tisztességgel eltemetjük halottainkat. Az egész nemzet közös halottait. Hiszem, bízom abban, hogy a tárgyban tett korábbi meg­­nyilvánulásai/k komolyak: Nem csupán frázispuffogtató üres­ség, választási fogás, kortesbeszéd, hanem aranyfedezettel bíró hitelesség. Mielőbbi érdemleges válaszát megköszönve, üdvözletét küldi: Csontos Péter újságíró Kapják: Mádl Ferenc köztársasági elnök. Szili Katalin Országgyűlés elnöke. Dr. Bárándy Péter igazságügy-miniszter („Rabtemetők” illetékese). NKÖM - Nemzeti Kegyeleti Bizottság - Jókai Anna elnök. Állampolgári Jogok Biztosa. i i Miniszterelnöki Kabinetiroda 1-6200/1/2002. Csontos Péter úr Budapest Mecset u. 17. 1023 Igazságügy i Minisztérium Büntetés-végrehajtási Felügyeleti Főosztály IM/B V/2002/PAN/510. Ügyintéző: dr. Vidor László Csontos Péter úrnak újságíró Tisztelt Uram! Budapest Mecset u. 17. 1023 A Miniszterelnök úrnak írt levelét megkaptuk. Tisztelt Csontos Úr! A Miniszterelnök úr nevében megköszönöm őszinte, igaz hazafiságát tükröző, elemző sorait és javaslatát. Kérem, hogy észrevételeit, javaslatait a jövőben is közölje velünk, ezzel is segítve munkánkat. Dr. Bárándy Péter igazságügy-miniszter úrhoz intézett és főosztá­lyunkra továbbított, a kegyeleti jog gyakorlására vonatkozó beadványának megválaszolásával kapcsolatban - az érdekelt szervekkel való közös állás­pont kialakítására tekintettel - kérem szíves türelmét. Budapest, 2002. július 12. Üdvözlettel: ff Ök ------> [s jSA Tímár Ferenc \£f* / főtanácsos Jy Budapest, 2002. július ” —^Üdvözlettel : / -V rf -'T fs /Katonán e-dr. Borka Katalin V íoo^ralyvezető uj vff/

Next

/
Thumbnails
Contents