Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2002-09-01 / 5. szám
4. oldal «IttVAKÖfct 2002. szeptember-október Megkésett bajtársi válaszlevél Hábel János, egykori „pesti srác”-nak! Ez év májusában születésnapi ajándékként, egy nagy köteg Szittyakürtöt nyomott kezembe Bellák Frigyes és neje, Margó Asszony! Barátom csupán azt kérte, hogy a 2001. január-februári szám 4. oldalán megjelent, Hábel János „pesti srác” visszaemlékezését olvassam el először, amelyre ezennel reagálok, mint Dukán Árpád, a Tatai „Dózsa” Lövész, Páncélos és Gépkocsizó Tiszti Iskola egykori II. évfolyamos növendéke. A megtorlás éveiben kényszerültem névváltoztatásra, mostani nevem Donát Armin. Engedtessék meg, bajtársak között az idősebb jogán (1935. május 11-én Szombathelyen születtem), hogy a kölcsönös tisztelet és bizalom jegyében, válaszomat tegeződve írjam. Tetszett a visszaemlékezésed, a célod, hogy az igazságra derüljön fény, illetve óhajod: „Nagyon szeretném a még élő, a Rádiónál harcolt bajtársak kezét megszorongatni, megölelni, őket megcsókolni.” Megértem, hogy Te is csak 2001-ben léptél a nyilvánosság elé, az emlékek nyomasztó súlya alatt, hiszen így fogalmaztál: „A Kádár rendszer alatt pedig nagyom féltettem az életemet és a szabadságomat.” Jómagam is rettegtem ezen idő alatt, de a rendszerváltozásnak csúfolt színjáték 7. évben!!! megfenyegetett, egy gazember ÁVH-s! Ennek ellenére, vagy éppen ezért, 1998-ban megírtam az 56-os hadtörténeti visszaemlékezésemet, amelynek cime: 1. Tisztiiskolások a Hazáért. Az 56 gépelt oldal és 12 melléklet terjedelmű munkámat összességében elfogadta a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB). A kritikai észrevételeim feloldásához kötötték az államköltségen való megjelentetést, azonban erre nem voltam hajlandó a „történészi” hazugságok miatt! Ráadásul a TIB, a rám nézve sértő jellegű következtetését sem vonta vissza, illetve nem tette jóvá. A forradalom történetének meghamisításában nem leszek partnerük és nem hagyom magamat befolyásolni! Többek között erre kötelez Sipiczky Ferenc corvinista mesterlövésszel történt találkozásom 1998-ban. Kérésére kutattam fel és találtam meg egykori bajtársnőjét, Jámbor Etelkát, aki jelenleg Szombathelyen él, mint Kokoly Miklósné. Az említett hadtörténeti visszaemlékezésemet a helyi Vasi Szemle című folyóirat 2000.V:/emlék/ számában - terjedelme miatt - kivonatosan megjelentették, illetve a Szittyakürt is méltatta, a 2001. júliusaugusztusi kiadásában, a Szerkesztői üzenetek 3. bekezdésében! Dicső forradalmunkról több előadást is tartottam Ausztriában és Szlovákiában, illetőleg a trianoni békeparancs miatt elrabolt Lajtabánság és Felvidék településein, valamint a szombathelyi Schmidt Múzeumban középiskolások számára „rendkívüli történelmi órát” adtam. Itt vannak elhelyezve az 56-os relikviáim, és Édesapám II. világháborús, valamint 1848-as szabadcsapatos elődeim emlékei! A konkrét eseményekre térve, kedves Bajtársam, lényegében ugyanazt fogalmaztuk meg, ami a következőkből is kitűnik. 1956. október 23-án a „Gerő-beszéd” után riadóztattak minket! Az Iskola válogatott különítményét „Nyílt tűzparancs”-csal indították Budapestre „az ellenforradalmat kirobbantó csőcselék” leverésére, illetve ha elesett a Rádió, annak visszavételére! További parancsok: a Corvin-köz lángszórós, kifüstölése és a Kilián Laktanya szétlövése! Mindegyik tűzparancsot, a vezénylő tisztjeinkkel együtt megtagadtuk, mely elhatározásunkban csak megerősített bennünket a szovjetek „fogadása” a Szentkirályi utcai Gyermek Kórház előtt. A Bródy Sándor utcába történő befordulásunk előtt homlok-géppuskatüzet zúdítottak ránk. Csak a kapualjakba történő gyors behúzódásunk mentette meg élétünket! Másnap is szovjet géppisztolyos rajokkal vívtunk tűzpárbajt, amikor a Múzeum körút felől is támadták a Múzeum épületét, amely kigyulladt. Padlásán Corvin-köziek voltak, köztük Wittner Mária is, aki ezt az utóbbi években személyesen mondta el. A Rádió környéki harcokat követően, Pongrátz Gergely a Corvin-köz főparancsnoka okkal tartott a „testvérháborútól”, miszerint a katonaságot is bevetik a civil szabadságharcosok ellen. Ezt mi akadályoztuk meg, hiszen a Solymosi alezredes vezette, piliscsabai páncélosokkal szembehelyezkedve, megtagadtuk a tűzparancsot! Ezt az áruló Iskola Parancsnok, Lázár Tivadar ezredes, három politikai tiszt aláírásával kihagyta a jelentésből, jegyzőkönyvből, amelynek másolata birtokomban van, és a fenti állításomat a TIB sem ismeri el! 56-os forradalmunk eszmeiségét és hagyatékát töretlenül ápolom és annak egységéért küzdők, mert ez Szombathelyen is megbomlott - Pongrátz Gergely Bajtársat igazolva - nemcsak a kommunisták, hanem az „ál 56-osok” jóvoltából is! Ötvenhat történéseivel összefüggő hadtörténeti tanulmányomat tovább írom, 11. Hősök és Mártírok illetőleg 111. Távol a Hazától címmel. Szíves tájékoztatásodra közlöm azt is, hogy szülővárosomban elmúlt év november 18-án került sor, Szombathely legfiatalabb 56-os mártírja, Balázs László (1941-1957) sírszentelésére, amely felemelő és meghitt keretek között zajlott le. Jómagam kutattam fel a sírt, dr. Csorba Boldizsár ügyvéd felbecsülhetetlen jogi segítségének igénybevételével! Engedd meg, Szombathely legfiatalabb 56-os mártírja: Balázs László, 1941-1957 Sírjánál tudósítónk, Bellák Frigyes és neje tiszteleg. Sírszentelésről szóló írása a március-áprilisi számunk 2. oldalán olvasható hogy az egyik képen bemutatkozzam, illetve a másik fotón megmutassam az előbbiekben említett mártírunk sírját! Tudatom Véled azokat az egykori Corvinközi Bajtársaim neveit, akikkel levelező vagy személyes kapcsolatot tartok: Németh Sándor (Anglia), Szilay-házaspár (USA), vitéz Terényi Ferenc (Kanada), Szombathelyen: Fehér Tibor műegyetemi szabadságharcos és Horváth Ferenc, a Nagyatádi Tüzér Ezred tizedese, aki a 76- os löveget a Corvin Mozi szökőkútja elé vontatta, illetve állította. Kedves János Barátom, ezeket a gondolatokat kívántam Veled, illetőleg az eddig még ismeretlen Bajtársaimmal és a Szittyakürt Olvasóival közölni és megosztani Forradalmunk és Szabadságharcunk 46. évfordulóján, bízva abban, hogy mielőbb fölvehetjük a kapcsolatot az alábbi címen vagy telefonszámon! Bajtársi üdvözlettel és köszönettel: ✓ Donát Armin H-9700. Szombathely, Bagolyvári sétány 2. Telefon: (36) 94 321-918 Cirkusz helyett ! Hosszú ideje tanúi vagyunk annak a szánalmas és nevetséges cirkusznak, ami az ún. Mécs-bizottságban csúcsosodott ki. Ugyanis évek óta folyik a különböző igazoló, szűrő, vizsgáló átvilágító bizottságok „munkája”, melyeknek eddig semmi, de semmi kézzelfogható eredményét nem láttuk. Égyetlen céljuk volt, hogy eltereljék a figyelmet a lényegről, hogy kik voltak a Kádár-rendszer bűnösei és haszonélvezői, akik közül sokan az elmúlt 12 évben is vezető beosztásban voltak és vannak még napjainkban is. Keresik az „érintetteket,” hogy kiknek a neve szerepel az elmúlt évtizedek titkos irataiban, amivel kompromittálni lehet azt, akit akarnak. Tehetik ezt az elvtársak nyugodtan, hiszen a rájuk vonatkozó iratokat az elmúlt években ügyesen eltüntették. Az „érintettségi” cirkuszon csak nevetnek és bosszankodnak az emberek. Mert ki „érintett”? Ázok, akiknek neve szerepel az egyes okmányokon!? így 195ó kapcsán „érintett” Horn Gyula és Mansfeld Péter, Münnich Ferenc és Tóth Ilona. Igen, mind a négyen „érintettek”, de micsoda különbség! Az „érintettség” csak arra jó, hogy „kabátügyeket” csináljanak! Mert az emberekben csak az marad meg, hogy „érintett,” amit a média széles körben propagál. Az, hogy milyen mértékben, és minőségben érintett, az lassan összemosódik. így kerül közös nevezőre a bűnös és az áldozat. E bizottságosdi cirkusz helyett - ami mellékesen jó pénzt is hoz egyeseknek - egy egyszerű és ésszerű javaslatom lenne. Hozzák nyilvánosságra, hogy kik kapták meg 1957-ben az un. „Munkás Paraszt Hatalomért” kitüntetést! Ugyanis ezt azok kapták meg, akik 1956 november 4-én pufajkába öltözve vezették a szovjet csapatokat Budapest utcáin, és utána hónapon keresztül - a bosszúállás legvéresebb időszakában - fegyveresen üldözték az „ellenforradalmárokat”, és ezt követően a Kádár-rendszer legbiztosabb támaszai voltak. Soraikból kerültek ki szinte kivétel nélkül a megyei, járási, városi tanácselnökök, pártbizottsági titkárok, rendőrkapitányok, munkásőrparancsnokok, a miniszterek és minisztériumi vezető beosztottak, a vállalatvezetők, TSZ elnökök, a diplomáciai testületek tagjai, stb. Tehát szinte minden vezető ezek soraiból került ki! Akitüntetéshez hihetetlen előnyök járultak. Soronkívüli ingyen lakáshozjutás. (Főleg az ún. „disszidensek” elkobzott lakásai közül válogathattak.) Gyermekeiket felvételi vizsga nélkül vették fel bármelyik egyetemre. A legmegbízhatóbb elvtársak gyermekeit nyugati egyetemekre küldték. A kitüntetéssel jelentős anyagi juttatás és kiemelt nyugdíj is járt. Úgy gondolom, ennyi is elég, hogy világossá váljon mindenki előtt, hogy a négy évtizedes bolsevista uralomért - ami nemzetünket ázsiai szintre züllesztette -, a mérhetetlen testi és lelki szenvedésért, ezrek haláláért, tízezrek bebörtönzéséért, százezrek megalázásáért és elüldözéséért azok felelősek, akik ennek a kitüntetésnek tulajdonosai! Nem a néhány száz „érintetten” kell rágódni, bizottságokat felállítani, és heteken, hónapokon át ezzel szédíteni az embereket, csupán egy „megtisztelő kitüntetés” tulajdonosainak neveit kell nyilvánosságra hozni, minden kommentár nélkül. Ezt kellett volna tenni már 1990-ben, de jobb későn, mint soha! ^ _ Batory Géza FELHÍVÁS A NEMZETHEZ! Felhívásom a Nemzethez egyenes folytatása a Parlamentben a kommunizmus áldozatainak nevében elmondott vádiratomnak. Akkor úgy éreztem, meg kell szólalnom, most tudom, ismét szólnom kell. Történelmi pillanatokat élünk. Elérkezett az idő, hogy kinyilvánítsuk Petőfi szavaival: „itt az idő, most vagy soha!” Most dől el a NEMZET sorsa, hogy rabok legyünk, vagy szabadok. Elég volt a megosztottságból, elég volt a pártoskodásból. A FIDESZ és a MIÉP egymásra mutogatásából és egymástól való elhatárolódásából. Széchenyi István szavaival élve „a pártoskodás a Nemzet megrontója”. A Magyar Út Körök és a Polgári körök ne járjanak külön utakon, ha egy a cél! Orbán Viktor miniszterelnök Úr álljon a Nemzet élére, ne külföldi elvárásoknak próbáljon megfelelni, hanem képviselje radikálisan a magyar nemzeti érdekeket, mert ez a fennmaradásunk egyetlen útja. A választásokkal kapcsolatban minden demokratikus utat betartó tiltakozásunkat lesöpörték az asztalról. Azóta az is kiderült, hogy Magyarország miniszterelnöke D- 209 lll/ll szigorúan titkos politikai tiszt volt, aki nyilvánvalóan nem magyar, hanem szovjet érdekeket képviselt. A MIÉP újra aláírásokat gyűjt. Ezek a tiltakozások különálló akciók, melyeket szimpátiával kísérnek az emberek, de ez önmagában nagyon kevés. Most elérkezett a cselekvés ideje, követeljük, hogy Medgyesy mondjon le, mert becsapta a választópolgárokat, és a Köztársasági Elnököt, aki ilyen múlttal nem nevezhette volna ki. A MSZP és SZDSZ mindezt megpróbálja eltusolni a kereskedelmi TV csatornákon keresztül és a Parlamentben is. Épp ezért egységesen követeljük a D-209-es eltávolítását, mert ilyen ember nem képviselheti a világ felé Magyarországot. És egyben követeljük az új, külföldi beavatkozástól mentes, demokratikus szabad választásokat. Wittner Mária
