Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2002-09-01 / 5. szám
$mtVAKÖfct 2002. szeptember-október „Az ország alkotmánya e lépéseinek érvényre jutásával - Dr. Szemák Jenő szavaival élve - hang nélkül a múlté lett volna, s maga az ország az államfő hűbére.” Október tizenötödike nemcsak folytatta a megnyitott tüzet a vörös áradat ellen: október tizenötödikének tartalma volt. Október tizenötödike akart és tett! A tények beszélnek és ítélnek akkor is, ha a hódító érdekek elnyomják a hangját és igazát. A nemzet védereje az önkényes hadparancsra villámszerűén reagált. József királyi herceg, tábornagy 1944. október 17-én rádióbeszédében a nemzetet az önvédelmi harc továbbfolytatására szólította fel. Macartney történész Magyarország történetével foglalkozó hatalmas művét a vértanú vitéz kishindi Hindy Iván vezérezredes emlékének ajánlotta, akinek emlékéhez Budapest 52 napos tündöklő védelme fűződik, a budapesti helyőrséggel együtt nyomban szembehelyezkedett a fegyverletételi paranccsal. Nádas Lajos vezérkari ezredes, aki mint a hadműveleti osztály vezetője csúcspozíciót töltött be a honvédelmi minisztériumban: kormányzó kijelölését az oroszokkal való hadműveleti együttműködésre nem fogadta el. Farkas Ferenc vezérezredes katonapolitikai adminisztrációt vállalt a további ellenállás kormányától, majd hadbírói tisztséget. Ezeket a példákat hosszú láncolatban lehet folytatni... Magyarország háborús szerepe nem a német csatlósállam megítélését kívánja, hanem annak felismerését, hogy Magyararszág önmaga és a Nyugat védelmében teljesített szolgálatot. Ezelőtt a hősies harc előtt éppen Adenauer Németországában hajtották meg Münchenben 1951. május 15-én tartott ünnepélyes összejövetelen a német Soldatenbund prominens képviselői a kegyelet és elismerés zászlaját. A tények felett átsiklani nem lehet. Ellenségeink örömére csak ártunk nemzetünknek, ha az 1944-45-ös önvédelmi harcunkat ország-világ előtt meghurcoljuk. Akad-e még valaki a nyugati kultúrnemzetek tagjai között, aki nem ismerné fel a két magyar megmozdulás döbbenetes hasonlóságát, azonosságát. Akad-e épeszű ember, akinek magyarázni kelljen, hogy 1956. október 23-án ugyanaz a nép vívta ki a világtörténelem leghősibb szabadságharcában nemzet függetlenségét, szabadságát, a semleges Magyarországot, amely nép 1944. október 15-én a felére csökkent hazája területén határozott és történelmi érettséggel markolta meg még jobban fegyverét, kigolyózta maga körül az árulókat, amely nép a második világháború bolsevistaellenes csatasorában, nem kapitulált! Végezetül álljon itt néhány szó Rahn: "Ruheloses Leben" c. könyvéből, amely tanúságként villan át 1944. október 15-i események komor láthatárán, amikor az emberi sors drámai óráiban a hűvös felismerés olykor utat talál magának. így történt a volt magyar államfőnél, a kemény ősz katonánál, aki 1944. október 16-án nyilatkozott Rahn nagykövet előtt, aki a német diplomáciai testület Hitler-ellenes csoportjához tartozott a II. világháború alatt, és az októberi események idején fontos és irányító küldetésben Budapesten tartózkodott. Emlékiratában („Pihenés nélküli élet”) a budapesti állampolitikai változásokról többek között a következőket írta: „Október 16-án délután Horthy tengernaggyal nagy nyugalommal beszélgetünk az előző nap és éjjel eseményeiről, mint egy régmúlt idő történéseiről. Borúsan mosolygott. Igen, (mondotta) elvesztettem az idegeimet és nem fontoltam meg helyesen, amit cselekedtem." Üzenet a feljelentő „bátor" magánszemélyeknek! Tudomásomra jutott, hogy ifjú Hegedűs Lóránt ellen boszszúhadjárat indult, mert végre volt egy olyan magyar ember, aki le merte írni az igazságot, és ezt megismételte adásában az egyetlen nemzeti érdekeket sugárzó rádióállomás, a PANNON RÁDIÓ. Hogy a „közösség elleni izgatás" címen pontosan mit ért a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal, amely a vádemelést átküldte a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz, csupán az áll a rendelkezésünkre, hogy ifjú Hegedűs a MIÉP XVI. kerületi Ébresztő című hetilapjában írta meg állítólag azokat, amelyek „a közösség elleni izgatás bűncselekményét kimerítik”. A „magánszemélyek” feljelentése alapján indult meg a nyomozás, ami elegendő volt ahhoz; hogy vádemelést foganatosítsanak a fiatal lelkész ellen. Késbb még a kerületi lap főszerkesztjét is bevonták a vádemelési javaslatba, mert a sajtószabadság jogán helyt adott az írásnak a lapban. Lássuk csak pár szóban azokat a rettenetes mondatokat, amelyek felbőszítették a „magánszemélyeket” és úgy, mint az emlékezetes Rákosi-Kádár időkben, azonnal szaladtak feljelenteni. „... galíciai jöttmentek hada... a nácikat is nemegyszer megszégyenítő fasiszta módszerekkel a Jordán partja mellől, hát jönnek megint a Duna partjára, hol internacionalistán, hol nemzetieskedve, hol kozmopolitán még egyet rúgva a magyarba ... Rekeszd ki őket! Mert, ha nem teszed meg, ők teszik ezt meg veled!" Vagyis a leírt szavak személyi jogsértésnek, az emberi méltóság megsértésének számítanak, és ezért rögtön bíróság elé kell hurcolni a vádlottat, és bevágni börtönbe legalább három évre! Ehhez adott segédkezet a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal a mai Magyarországon, hiszen ezeket a sorokat a kifogásolt írást ifjú Hegedűs Lóránt még két alkalommal felolvasta a PANNON RÁDIÓ hullámhosszán! Legyen szabad innen Angliából megjegyeznem, hogy ifjú Hegedűs minden leírt szavával egyetértek, és ha ez nem tetszik a hazai ismeretlen - a háttérben bátor! - titkos feljelentőknek, tegyenek róla és jelentsenek fel itt Angliában gyűlöletre uszítás miatt! Mivel minden éremnek két oldala van, vizsgáljuk meg az érem másik oldalát is elfogulatlanul, hogy alátámasszuk a lelkész leírt szavainak igazságát. Vissza kell tekintenünk a történelembe, mert ahogy a jelenlegi palesztinok és izraeli zsidók közti gyilkolásoknak is oka volt/van, hogy abból idővel okozat legyen, így van ez a leírt szavak mögött is. Magyarország a 20. század elején 133 napos kommunista vérengzést élt át, amikor a magyar parasztok százait akasztották fel útszéli fákra, mert nem értettek egyet a bolsevista elvekkel. Tényként lett megállapítva, hogy 590 magyar férfit és asszonyt végeztek ki a legállatibb módon. Csak azért nem lett több áldozat, mert az akkor Budapesten székelő olasz katonai küldetés vezetője Romanelli olasz királyi ezredes közbelépett. Az akkori kommunista forradalmi kormányzótanács 45 tagjából 31 zsidó volt! Ezeknek nagy része nem is olyan régen Galíciából jött Magyarországra, és a becsületes munka helyett inkább a gazemberség és a becsapás mesterségét folytatta az egyszerű gondolkozású ruszinföldi polgárok ellen. Azért jöttek ezek Magyarországra egykor, mert például Romániába nem engedték be őket. Jöttek százával, ezrével, tízezrével, mert az akkori országgyűlés nem hozott olyan törvényt, amely megakadályozta volna a beözönlést. Vagyis ezek voltak a „galíciai jöttmentek hada", akik a beengedést úgy hálálták meg, hogy véres kommunista forradalmat robbantottak ki Magyarországon. Öltek, raboltak kegyetlenül. Csupán egyet a sok közül említenék meg, hogy milyen kegyetlenül hóhéroskodtak hazánkban ezek a zsidók. Kohn Armin saját bevallása szerint 18 embert ölt meg. Bergfeld Izidor a kommunizmus 133 napja alatt 155 embert végzett ki. A kivégzések módja is embertelen volt: gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, kiszúrták az egyik szemét, és így kellett végignézni társának felakasztását. A lógó embernek felmetszették a hasát, kihúzták a beleit. Budapesten egy csendőr-alezredesnek - mint a csirkének - elvágták a torkát, és egy félreeső helyen folyatták ki a vérét. KIREKESZTÉS 1867 ÓTA! A történelem megismétlődött: akárcsak 1919-ben, 1945-ben is akasztottak áldozatokat lámpavasra az Oktogon téren. A történtek, és a ma divatos, világszerte elterjedt antiszemitizmus szóhasználat után lehet-e csodálkozni azon, hogy a magyar nép nem szerette a zsidók térhódítását hazában? A kereskedelemben, az iparban, a közlekedési vállalatoknál ők töltötték be a vezető állásokat még a második világháború kitörése előtt is. Az orvosoknak, ügyvédeknek, fogorvosoknak, gyógyszerészeknek, színházigazgatóknak, színészeknek nagy százaléka volt zsidó. Ezt a túltengést mérsékelte az első és a többi zsidótörvény, de az életüket nem veszélyeztette. Ezért menekültek Magyarországra százezrével más országokból, ahol a zsidókat kegyetlenül irtották. Ezért nem lehet elitélni ifjú Hegedűs Lóránt azon szavait, amikor ma, a 21. század ele „Rekeszd ki őket, mert ha nem teszed meg, ők teszik meg veled!” Hiszen ez történt a kommunizmus éve alatt, és ez ismétlődött meg 1990 után, amikor az úgynevezett „rendszerváltásból” nem lett semmi és újra „ők” lettek az urak, most már eldobva az elvtárs szót, a kapitalista rendszer leghűségesebb kiszolgálói. A magyar életbe beolvadt zsidóság többsége elveti ezeket az igazságtalanságokat és törvénytelenségeket, de megfélemlítve figyelik az eseményeket. Nem igaz, hogy a magyar nép zsidógyűlölő, illetve idegengyűlölő! Ugyanakkor - mert joga van a védelméhez, - küzd az idegen országhódítás ellen, hogy az 1100 éves ország idegen kezekbe ne kerüljön és meg ne szűnjön minden, ami évszázadokon keresztül nemzeti alapokon épült fel, keresztény tanításban. A jelenlegi állapotokért az első állítólag szabadon megválasztott kormányt teszem . felelőssé, amikor nem végezte el az általános tisztogatást, és a kommunizmus kiszolgálóit nem fosztotta meg uralmuktól. Minden maradt a régiben, sőt, uralmuk kiterjedt a legszélesebb formában, és a volt elvtársak, ma már átfestve kapitalistáknak, kiárulták az ország megmaradt értékeit jó százalékért a külföldi spekulánsoknak. Az igazságot megírni és azt megismerni az ország nagy részének 1990 óta nem állt módjában, mert a hatalom egyik legnagyobb eszköze, a sajtó, mindig megmaradt az országhódítók kezében. így tudták becsapni kétszer is a magyar népet 1990 óta, hogy a kommunizmus megmaradt gazemberei újra hatalomra jussanak 1994-ben és 2002-ben. Ők sohasem felejtették el azokat a szavakat, amelyeket az 1910-ben alapított Szombat című magyarországi zsidó lap cikkírója írt, amikor köszöntötte olvasóit. Mivel az emberek könynyen felejtenek, álljon itt annak teljes szövege: „Új lapvállalkozások hírének szele fújdogál az országban és a levegő tele van a sajtó elzsidósodásának szólamaival. A kolerának, vagy a fekete himlőnek híre nem okozott volna nagyobb ijedelmet, mint egy újabb lapnak megjelenéséről szóló hír, mely a tunya, fösvény és épp ezért sajnálatosan tehetetlen klerikális fekete sereg mögött mindig a zsidóság újabb térfoglalását látja. És fellármázzák a világot a zsidó sajtó előretörése miatt. Reszketnek a dühtől, mert képtelenek voltak velünk lépést tartani, és minden rosszat szemére hánynak a liberális sajtónak, de dacára ennek, mi uraljuk a lelkeket, dacára mindennek, a milliók Magyarországon mégis ezután a zsidó sajtó után igazodnak. Már évtizedek óta halljuk a klerikális macskazenét, ez azonban korántsem zavarja a zsidóság elrenyomulását a sajtó terén. Mert mi szükséges a sajtóhoz? Két dolog - először: Pénz, pénz, pénz; másodszor: Esz, ész, ész. Es a fekete lovagoknál ezekből nem igen akad felesleg. Az egész zsidó sajtót össze lehetne roppantam, de ezeknek a gyűlöletüknél is nagyobb a gőgjük. Jól érzik, hogy hetedik - értsd a sajtót - nagyhatalom kegyeibe kellene férkőzniük, azonban az drága mulatság. Ehhez szív és áldozatkészség kell. Köztudomású, hogy ezen tulajdonságokkal csak a zsidóság rendelkezik. Jól tudják, hogy az emberiség harcai közepette szükség van ennek a hatalmas és rettenetes fegyveróriásnak a megszerzésére, de ehhez odaát túl lusták és fösvények.” Őszinte szavak ezek, amelyek módfelett ráillenek a mai magyarországi sajtóviszonyokra! Sajnos, az elmúlt évszázadban ezekből az intelmekből nem sokat tanultunk, és ezért történhetett meg az, hogy a sajtó jóvoltából - amely a népbutítást végezte még 1990 után is - továbbra is az ő kezükben van a hatalom. A sajtó nagyobb úr, mint az államvezetés illetve a kormány. Akinek a kezében van a sajtó, azé a hatalom, azé a nép feletti uralom is. Ezeket az igazságokat hozta nyilvánosságra ifjú Hegedűs Lóránt, és ezért kell őt ma megfeszíteni, mint egykor Krisztussal tették. Az ítélet végrehajtásához pedig könnyen találnak ma Magyarországon Pilátusokat. Addig, amíg Magyarországon nyíltan lehet gyalázni a zsidók által vezetett sajtó útján az 1100 éves hagyományokat, micisapkának nevezni a magyar koronát, gyalázni a nemzeti érzéseket, kigúnyolni a keresztény vallás tanításait, terjeszteni az erkölcstelenséget amerikai mintára, addig a fiatal lelkésznek is joga van leírni és elmondani az igazságot, amely hazánk megmaradását szolgálja az elkövetkezendő évszázadokra. Vagyis: ha a jelenlegi liberális/kommunista/zsidó vezetés mocskolhatja a magyar nemzetet, „csatlósnak, nácinak, antiszemitának” kiabálhatja a külföld felé is a magyart, akkor Hegedűs Lórántnak is jogában áll megmondani a való igazságot, megvédeni szülőhazáját. Akik eddig elfogadják a „magánszemélyek” feljelentését, és ezért ifjú Hegedűst biróság elé akarják állítani, azok kiszolgálói az ország ellenségeinek, akikről tudjuk, hogy kicsodák, és méltán illik rájuk a jelző, hogy hazaárulók! A magyar nép együttes ereje még ma is elég ahhoz, hogy a jelenlegi hazaárulók bandáját elkergesse egy csendes népfelkeléssel, mert ehhez joga van és kötelessége megtenni a jövő nemzedék érdekében. Éppen ezért ifjú Hegedűs Lóránt szavai nem személyiségi jogi jogsértés, az emberi méltóság megsértése, hanem igaz szavak, amelyeket újra és újra meg kell ismételni, hogy az ország és annak sokat szenvedett népe megmaradjon: „Rekeszd ki őket, mert ha nem teszed meg, ők teszik meg veled!” Révffy László
