Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2002-05-01 / 3. szám
10. oldal «ITTVAKÖfct 2002. május-június MAGYAROK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN Funar elszállíttatná a Mátyás-szobrot, s eltávolítaná a magyar zászlót Ismét megtalálta kedvenc játékszereit Gheorghe Fimar. Kolozsvár polgármestere helyreállításra ideiglenesen eltávolítaná a Mátyás-szoborcsoport bronzfiguráit. A Nagy Románia Párt főtitkára nem nézi jó szemmel a kolozsvári magyar főkonzulátusra kitűzött zászlót sem, amelyen a címer szerinte „horthysta jelvény”. Felvidék: korlátozott nyelvhasználati jogok Választásra készül Szlovákia is, a Magyar Koalíció pártja a szeptemberi parlamenti népszavazást megelőzően már új programján dolgozik. A tervezet első verziója keserűen állapítja meg, hogy az, amiért elsősorban kormányzati felelősséget vállalt a magyar párt - a kisebbségek jogbiztonságának növelése - igen gyér eredményeket hozott az elmúlt négy esztendőben, és a választásokig ezen a helyzeten már aligha változik bármi is. Rendkívül rossz állapotban van a szobor talapzata - erre hivatkozik Kolozsvár polgármesteri hivatala, amikor helyreállítás végett ideiglenesen elszállítaná az egykori kincses város főteréről a Mátyás-szoborcsoport egy részét. Az elképzelést egyébként a városi tanács elutasította. A kolozsvári Szabadság című napilap beszámolója szerint a közeljövőben szakértői vizsgálat készül az ügyben. Mint azt Funar újságírók előtt nyilatkozta, a kérdésben egyeztetett a román művelődési miniszterrel is, akivel egyetértettek abban, hogy a helyszínen nem lehet megoldani a helyreállítást. A restaurálás után a szobrok visszakerülnek a helyükre - tette hozzá a polgármester. Pál ff y Károly, a városi tanács pénzügyi bizottságának RMDSZ-es tagja kijelentette, annyira különleges az ügy, hogy azzal csakis az erre hivatott szakemberek foglalkozhatnak. Függetlenül attól, hogy mit mond az illetékes tárcavezető, egyes szakértői vélemények szerint a szoborcsoportot nem kell darabokra bontani - vélte az RMDSZ tanácsosa, aki újabb polgármesteri provokációnak nevezte.a tervet. „Nem bízunk Funarban. Ameddig ő a polgármester, a városháza nem állíthatja helyre a szobrot. A cél az, hogy a műépítészeti alkotás leleplezésének századik évfordulójára építőteleppé alakítsák Kolozsvár főterét” - nyilatkozta az erdélyi lapnak Pálffy Károly. Szerinte a Mátyásszobrot román-magyar államközi megállapodás, és nem polgármesteri kezdeményezés alapján kellene helyreállítani. A fasiszta faj- és idegengyűlölő szimbólumok és szervezetek betiltására vonatkozó sürgősségi kormányrendeletre hivatkozva Funar a kolozsvári magyar főkonzulátusra kitűzött zászló eltávolítását szorgalmazza - számol be a Krónika. A szélsőséges nacionalizmusáról ismert polgármester úgy véli, a magyar zászlón levő címer „horthysta jelvény”, ezért a kormányrendelet előírásai értelmében el kell távolítani. „Ugyanezt a lobogót tűzték ki a magyar hatóságok 1940 szeptemberében, amikor Horthy Miklós, a flotta nélküli tengernagy vezetésével Magyarország elfoglalta Eszak-Erdélyt” - hangsúlyozta a Nagy Románia Párt főtitkári posztját is betöltő városvezető. Funar a magyar főkonzulátus megbírságolását kéri, szintén az ominózus kormányrendeletre hivatkozva. A kolozsvári elöljáró bejelentette: a törvényszékhez fordult jogorvoslatért, és a magyar külképviselet megszüntetését kérte. Alföldi László főkonzul az erdélyi magyar nyelvű napilapnak elmondta, a polgármester illetéktelen ebben az ügyben. Gheorghe Funar ugyanakkor a kolozsvári Antonescu marsall utca nevén nem hajlandó változtatni, és a városháza üvegtermében levő két Antonescu-szobrot sem hajlandó eltüntetni. A polgármester úgy véli, egyrészt a törvényt visszamenőleg nem lehet alkalmazni, másfelől Antonescu Románia nemzeti hőse, így a marsallra nem vonatkozik az ominózus sürgősségi kormányrendelet. Mint arról a Szabadság című napilap beszámol, a rendeletet Piatra Neamton már alkalmazták. A moldvai város polgármesteri hivatala leszereltette a helyi vasútállomás előtti téren 1995-ben elhelyezett Antonescu-szobrot. Az erdélyi Nagysármáson jelenleg is áll a marsall mellszobra. Pataki István DÉLVIDÉK A vajdasági magyar alapintézmények napról napra rosszabb helyzetben vannak. A legékesebb példája ennek talán a szabadkai Népszínház, amelynek vesszőfutása még évekkel ezelőtt elkezdődött, amikor Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnök felesége, Mira Markovics Jugoszláv Baloldal elnevezésű pártjának egyik vezére, Ljubisa Risztics került az intézmény élére, aki a modernizmus örve alatt nemcsak a magyar előadásokat építette le, hanem a színházépületet is az életveszélyesség határára züllesztette, és ennek nyomán az illetékesek a nézők és a színészek biztonsága érdekében kénytelenek voltak betiltani az előadásokat a szinte omladozó épületben. Ilyen körülmények között alaposan felértékelődött az ugyancsak magyar nyelven játszó újvidéki színház szerepe, amely azonban nehezen tud egyidejűleg eleget tenni a Kőszínház és a tájoló színház követelményeinek is. Egyébként ezt a színházat az elmúlt években elsősorban az újvidéki önkormányzat pénzelte, de miután megszületett az omnibusztörvény, és ez tartományi háláskörbe került, az a helyzet állt elő, hogy szűkebb lett az újvidéki támogatás, a tartományi pedig be sem indult. A Milosevics bukásával bekövetkezett változások egyelőre nem éreztetik igazán jótékony hatásukat a magyar tájékoztátásban sem. Ezen a téren külön kell választani az elektronikus és az írott sajtót. Az előbbi esetében már hónapok óta Damoklész kardjaként lebeg az újvidéki rádió és televízió magyar szerkesztőségei felett a sokat emlegetett műsorszórási törvény. Ezt egy munkacsoport dolgozta ki, és végül a kilencedik változatát fogadta el a szerb kormány, és várhatóan a napokban kerül a szerbiai képviselőház elé. A kulcskérdés az volt, hogy az előírás hány hullámhosszot szavatol az újvidéki rádiónak, illetve televíziónak, A jelek szerint végül felemás megoldás született, és a kormány azt javasolta a parlamentnek, hogy a rádió három, a televízió pedig egy hullámhosszt kapjon. A rádió esetében ez valószínűleg azt jelenti, hogy egy hullámhosszon szerb, egy hullámhoszszon magyar, a harmadikon pedig a többi kisebbség nyelvén sugároznak műsort. A televízió esetében valószínűleg egy-egy hullámhossza lesz az újvidékieknek, amelyen osztozni fog a szerb és a több mint féltucatnyi kisebbségi szerkesztőség. Az összeállításban utoljára maradt, de ez korántsem jelenti, hogy legkisebb jelentősége lenne a Magyar Szónak, a vajdasági magyarság napilapjának, amelynek sorsa sehogyan sem tud rendeződni. A Fórum Kiadóház, amelynek segítségével évtizedeken keresztül a Magyar Szó is megjelent, többmillió márkás adósságot halmozott fel, amelytől nem tud megszabadulni. A vajdasági képviselőház néhány hónappal ezelőtt döntést hozott a Fórum átszervezéséről, amely bizonyos módon önállósítaná á Magyar Szót, de úgy tűnik, hogy ezt az intézkedést nehéz lesz életre kelteni. Közben leégett a Fórum egyik nyomdarészlege, ami még kilátástalanabbá tette a cég helyzetét. Guszton András (Újvidék) A magyarok számára a legfájdalmasabb az a tény, hogy az elmúlt három esztendőben nem javultak, hanem egyenesen romlottak a nyelvhasználati jogok. A szlovák komiánykoalíciós többség az MKP tiltakozása ellenére elfogadta ugyanis a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, amely a magyarok javaslatát nem vette figyelembe, s nem a szlovák államnyelvről szóló törvényt követve oldotta fel az utóbbi jogszabályban megfogalmazott kisebbségi nyelvhasználati tiltásokat, hanem csak általánosan tette lehetővé a nem szlovák nemzetiségű polgárok számára az anyanyelv használatát az önkormányzati szervek előtt, s azt is csak ott, ahol arányuk eléri legalább a húsz százalékot. Ugyanakkor az államnyelvtörvény bevezetése előtt szokásjogként az államigazgatási szervekkel szemben is használhatták anyanyelvűket a kisebbségek, illetve olyan nyilvános eseményeken, mint az esküvő, névadó vagy temetés. A Magyar Koalíció Pártja sikerként könyvelheti el, hogy Szlovákia csatlakozott a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájához, s a ratifikációs dokumentumok igen széles körű anyanyelv használati jogok megítélését feltételezik a kisebbségek számára. A kisebbségek kérhetnék például, hogy bírósági perüket anyanyelvükön folytassák le, de a gazdasági és egyéb szerződések, is azonos értékűek lennének a szlovák nyelven megkötőitekkel a különböző állami szervek előtt. Természetesen az imént említett társadalmi eseményeken is szabad lenne a kisebbségek anyanyelvének használata, ahogy az állami szolgáltatásokat nyújtó intézményekben is, például a kórházakban, a postákon stb. A gond az, hogy mindezt feltételes módban lehet csak elmondani, hiszen a ratifikációs dokumentum kimondja, a jogok csak a Szlovákiában elfogadott törvények után válnak elérhetővé a polgárok számára. Törvény pedig ez idáig egy sem ké szült el. Csáky Pál miniszterelnökhelyettes szerint a charta alapján legalább nyolc törvényt kellene jelentősen módosítani, s több általános érvényű rendeletet kiadni, hogy a vállalt kötelezettségeinek eleget tegyen az ország, ám egyelőre még egyetlen dokumentum tervezete sem készült el e cél eléréséhez. A reálisan gondolkodó magyar politikusok pedig hozzáteszik, a szeptembri választásokig lázálom lenne bízni abban, hogy akár egy rendelet is napvilágot lát ez ügyben. Neszméry Sándor Pozsony Mint kenyéren a héj... Kétszer hangzott el magyarországi politikustól a kijeléntés: 10 millió magyar miniszterelnöke akarok lenni. Az egyik Horn Gyula volt, a másik Medgyessy Péter. Az előbbi a kijelentésében egyértelművé tette, hogy nem az egész Kárpát-medencei magyarság érdekében akar dolgozni, az utóbbi pedig azt húzta alá megjegyzésében, hogy nem a kétszer 5 millió nevében kívánja kifejteni a tevékenységét. Én pedig csak ülök a tévé képernyője előtt, mint a moziban, és hallgatom, hogy miről beszélnek ezek az urak, akik nem régen még elvárták, hogy csak egy elv legyen érvényes, az, amelyet ők képviselnek. Nézem és hallgatom, hogy a számneveket illetően hogyan szállnak alább és alább az értékek. De az is figyelemre méltó, hogy olyan közjogi tisztséghez rendelik e valós számneveket, amelyet nem a számok, hanem a törvény adta keret határoz meg. Antall József még pontosan tudta, hogy e közjogi méltóság a jog és törvényadta határokon túlra csak lélekben terjedhet ki. Orbán Viktor pedig azt is bebizonyította, hogy a 10 millió érdekében kifejtett kormányzati tevékénység akkor hatékonyabb, ha 15 millió érdekeit látja együtt. A méltatlan utódok a bársonyszékben és a szék elfoglalásáért folyó küzdelemben azonban csak azokat szólongatják, akik nem énekelnek népdalokat, nem tudnak tréfálkozni és talán még a papjancsi-vicceket sem ismerik. De a jövőt álmodni nem tudó ember is tud annyit, hogy a tíz kevesebb, mint a tizenöt, és alapiskolai tudás is elég ahhoz, hogy felismerjük: az egy ponton ható erőhatékonyabb, mint a szétaprózott. Miről van szó; tehát? Nem többről és nem kevesebbről: kinek érdekében és milyen távlatokban fogalmazza meg a programját és a tevékenységét egy kormány. A kormányt számon kérni csak állampolgári minőségben jogos. Minden más számadás követelése eszmei. De képzeljünk el egy olyan helyzetet, amelynek semmi köze az írott joghoz. Tervezzük a tevékenységünket a nemzet keretei között. Nemzetünk ma úgy létezik e földrajzi térségben, mint melegedésre váró fázós ujjaink a téli hidegben: mások ujjaival fonódnak össze, de emiatt nem válnak mások testrészévé. Nemzetünknek van egy más jelképe is: a kenyér. A kenyér kívülről befelé aszódik. A héj tartja életben a kenyérbelet, mert ahol levágják a héjat, ott rövidesen morzsolódó száradék keletkezik. De a belső nélkül a héjnak sincs értelme. Nézzünk a térképre! A Kárpát-medence láttán mindez sajátos értelmet nyer. A magyar élet, a magyar politika sok évtizedes küzdelem után ismét eljutott a megújuláshoz. A magyar modernizmus, a magyar újjászületés először 1849-ben bukott el, másodszor Trianon miatt. A kossuthi és a Széchenyi féle hagyományt egymásba kapcsoló Orbánkormány idején alakult ki a magyar újjászületés újabb lehetősége. Mely azonban csak az összmagyarság olyan integráns egységén valósítható meg, melyben a belülről kifelé ható erők és a kívülről befelé irányuló igények összekapcsolódnák. Annak idején a végvárak is elestek volna, ha e két irány nem fonódik össze; és ha elesnek, akkor kétségessé vált volna a három részre szakított nemzet újraegyesítése. A nemzet integráns fejlődése és fejlesztése csak azt sérti, akinek a tervei vagy érdekei ezzel ellentétesek. Ha a nemzetet ma valami megoszthatja, akkor ez az ellentét a megosztó erő. Én úgy látom, hogy 2002. áprilisában nem kettészakadt a nemzet, hanem egy jelentős része már érti és tudatosítja az újjászületés lehetőségét, egy részében még nem tudatosult ennek az esélye és csak egy töredéke akar mást. Mint mindig: mint Szent István idején, mint Mohácsnál, mint a labancszívűek stb. A határmódosítás nélkül újraegyesülő nemzet keretében megfogalmazódó újjászületési jövőprogram győzelme fogja jelenteni az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozás csúcspontját. Duray Miklós Magyar Nemzet, 2002. április 15.
