Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)

2002-03-01 / 2. szám

6. oldal IVIinden nemzet történelmében, így a magyar nemzetében is, vannak olyan meghatározó események, melyek egy-egy adott dátumhoz, évhez, hónaphoz vagy naphoz kötődnek. Nemzetünk legújabb kori történelmének két fontos eseménye kötődik az április hónaphoz. Az egyik az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat, a másik 1945 április, hazánk szovjet megszállása, a 45 éves kom­munista diktatúra kezdete. Nézzük időrendi sorrendben a szabad­ságharc, a tavaszi hadjárat eseményeit: Az 1848. március 15-i forradalom után a bécsi udvar megbízásából előbb Jellasich horvát bán próbálta leverni a forradalmat, de seregei Pákozdnál és Ozoránál csúfos vereséget szenvedtek és a vert sereg sietve menekült ki az országból. Ezt követően az osztrák seregek több irányból kezdték meg hazánk megszállását. Az 52.000 fős fősereget Windischgrätz vezette. A létszámban és kiképzésben gyengébb magyar sereget Pozsonynál, Győrnél, Mórnál összecsapásra és vissza­vonulásra kényszerítette. '49. január 5-én az osztrák csapatok ellenállás nélkül bevonul­tak Budapestre. isim Kossuth imája a kápolnai csatatéren Az osztrák seregek azután Budára ren­dezték soraikat, tovább nyomultak a vissza­vonuló magyar csapatok után, és február 26-27-én Kápolnánál döntő csatára kény­szerítették a magyarokat. A kápolnai csata a szabadságharc egyik legvészesebb csatája volt, mely az osztrákok győzelmével vég­ződött. A csata után Windischgrätz a következő jelentést küldte Bécsbe: ,,A lázadó csordákat Kápolnánál iszonyú mennyiségben találtam fel, szét­szórtan és legnagyobb részét megsem­misítettem, a maradék a Tiszán keresztül menekült. Re-mélem, hogy néhány nap alatt Debreczenben leszek, s a pártütés fészkét hatalmamba kerítem.” A közeledő osztrák csapatok elől a kor­mány Debrecenbe tette át székhelyét, a ma­gyar csapatok pedig észak, ill. keleti irány­ba vonultak vissza. Az osztrákok azonban nem számoltak a magyar katonaerényekkel, a nemzeti büsz­keséggel és a szabadságáért küzdő nép ki­tartásával és lelkesedésével, mely, mint a hamvából újjáéledő Phőnix-madár, szinte a semmiből teremtett új hadsereget. Kossuth lelkesítő szavára új zászlóaljak, ezredek álltak talpra, melyek kiegészültek a közben beérkező „Feldunai hadsereggel”, melyet Görgey vezetett a felvidéki bánya­városokon keresztül, melyet a branyiszkói csata tett emlékezetessé. Márciusban Kossuth a lengyel Dem­­binsky helyett Görgey Artúrt nevezte ki fővezérnek, és Görgey az újjászervezett magyar hadsereggel támadásba lendült. Április 4-én Tápióbicskénél győzték le és kényszerítették visszavonulásra az osztrák csapatokat. Április 6-án Isaszegnél érték utol az előrenyomuló magyar seregek az összevont osztrák fősereget és azután kényszerítették, mely a magyarok győzelmével végződött és «ITttfAKÖfct 2002. március-április mil az osztrákok Gödöllő felé vonultak vissza. Azonban soraikat itt sem tudták rendezni és Vác felé vonultak vissza, ahol ápr. 7-8-án lettek csatára kényszerítve, ami ismét a magyar fegyverek győzelmét hozta. A visszavonuló osztrákokat április 16- án Nagysallónál kényszerítették ismét ütközetre az üldöző magyarok. A véres csata reggel 10-től este 6-ig tartott és fényes magyar győzelemmel végződött. Itt az osztrákok már nem visszavonultak, hanem fejvesztett meneküléssel hátráltak. A menekülő osztrák katonákat a Komá­romot ostromló osztrák csapatok fogták fel, melyek az időközben beérkezett erősíté­sekkel együtt mintegy 30.000 fős sereget képeztek. Ezeket támadta meg Görgey árpilis 26-27-én és ez a csata is magyar győzelmet hozott. Az ostromlott Komárom felszabadult, amihez hozzájárult a vár pa­rancsnokának, Klapkának a sikeres kitö­rése is. A tavaszi hadjárat sikersorozata, és a fejvesztetten visszavonuló osztrák seregek előrevetítették az ország határának elérését, Bécs megközelítését és ezzel a béke lehetőségét. Amikor a magyar hadvezetés elkövette azt a stratégiai hibát, hogy a megvert osztrák csapatok üldözése helyett Komá­romtól visszavonult és Buda visszafogla­lását tűzte ki célul, ezzel időt adott az osztrákoknak, hogy csapataikat feltöltsék, új fővezért (Haynau) nevezzenek ki, segít­ségül hívják az oroszokat, és két nagyha­talom egyesített seregei ellen már nem volt esélye a magyar hadseregnek. A szabad­ságharc bukását Haynau rémuralma követ­te, és a nemzet csak az 1867-es kiegyezés után emelkedett ki megalázó helyzetéből. De a dicsőséges tavaszi hadjárat emléke megmaradt a magyar hadtörténelem arany­lapjain. A területén folytak a harcok, a Vörös Had-sereg valóságos ázsi­ai rablóhordaként pusztította az országot. Közel egymillió meg­gyalázott anya, feleség, leány esett áldoza-tul a felszabadítók­nak. Nem beszélve a leányát, anyját, fele-ségét, testvérét védelmező fér-fiak agyon­­lövéséről. Az ország módszeres fosztogatása (hadi-zsákmány) mellett az egyéni szabadrablások természetes elemei voltak a szovjet hadvezetésnek. Több százezer civil férfit (de nőket is) hurcoltak el „hadifo­golynak”, hogy nagyszámú „ellenséggel” magyarázzák és igazolják súlyos veszteségeiket. Ezek az elhurcoltak embertelen körülmények között rabszolga­módon robotoltak és pusztultak el százezerszám a szovjet hadve­zetés lágereiben. Mindez a szörnyűség némi­leg magyarázható a háború kegyetlen körülményeivel. Azonban normális ésszel fel­foghatatlan az, amit a „felsza­badulást” követő békeévekben a lakosság töredékét kitevő kom­munisták és zsidók vittek végbe az országgal. MottA? tokibb pitl&Mtig, miot rabuolga e^y Aleten 4L Harc az utolsó csepp vérünkig ! Cs&k fegyverrel kérőnkben szabadíthatjuk lel barinkat! Menekültéit serege tódul az. ország szive leié és véri éri tó ada­tokét közölnek az illetékes hatóságokkal árokról az emberi • fogal­makat meghaladó borzalmakról ó$ kegyetlenkedésekről, melyet á bolsevista hordák a védtelen, fegyvertelen magyarság ellen ®I* követtek! A már közismert módszer szerint, mint a2 Nagyszalontán is tör­tént; feltörik és kirabolják az elhagyott lakásokat. Aï «1 nem vihető értéket pedig vandál módon tönkreteszik. Azokat, akiknek feltétlen szükséges az utcára menni meg­támadják, letépik ékszereiket, elrabolják óráikat és a legkisebb ellenállásra leütik ókét. Az üzleteket megrohanják, kifosztják és minden ellenszolgáltatás nélkül elvisznek mindent. A fosztogatásban egyaránt résztve&z az ellenséges haderő „tiszti­kara'' a legénységgel együtt! Magyar ; nőket gyaláznak meg a bolsevista vadállatok! A fosztogatás után, amely a bolsevista „felszabadító" első hiva­talos ténykedése, a vörös gárda eszméletlenségig leissza magáti Ezután megkezdődik a szörnyű garázdálkodás. Megrohanják a lakásokat, ahol nőket sejtenek es.aröszakkal leteperve. megbectte­­lenitlk ókét! A bolsevista csatomalöHelék csürhébe verődve semmitől sem riad vissza: ép oly jó baromi vágyaik kielégítésére a 12 éves fej­letlen kislány. mint a f>0 éves anyóka! Nyolc-tlz résreg baromból álló banda vett erőszakot egy-egy szerencsétlen, áldozatni esett magyar asszonyon! Bizonyítékokkal igazolható, hogy sok száz esetben az apa. vagy a kétségbeeséstől félig őrült férj szemeláttára beestélenitettek meg anyákat, feleségeket, lányokat? Aki gyalázatos vadállat! tettükben meg akarta ókét akadályozni, vagy « végsőkig ellentállt, azt hozzátartozóik szemeláttára agyon-, lőtték! Rabiéi a nyílt utcám Nem elégedtek meg a lakások kirablásával, hanerçt az embereket nyílt utcán is feltartóztatva kirabolták. Lehúzták ruhájukat, cipő­jüket, lehúzták ujjaikról gyűrűiket, megfosztanák őket ékszereiktől, órájuktól is pénzüktől. Öngyilkosság a* • gyeden mentség? Határtalan azoknak a kétségbeesése, akik a bolsevista járom alá kerültek. Megállapított tény az is, hogy számtalan szerencsétlen, megbecs­­telenitett nő öngyilkos lett, mert nem bírta-elviselni az átélt ször­nyűséges borzalmakat! ? Egy családanya először négy gyermekét azután önmagát akasz­totta fel! Egy élete alkonyára érkezett 62 éves asszony, aki keserves Munkában töltött élete során hat gyermeket adott a hazának,, nem tudva tovább nézni a bolsevisták áltat megkínzott 72 éves férjének szenvedéseit, férj« vad ászpuskájával lőtt« agyon párját* majd öo* magát) másik áprilisi esemény ennél sokkal tragikusabb. 1945 áprilisában fog­lalták el a szovjet csapatok hazánk egész területét, és ezzel vette kezdetét a 45 éves kommunista diktatúra, mely politikailag, gazdaságilag, erkölcsileg ázsiai színvonalra züllesztette és a rettegés országává tette hazánkat. De nézzük az eseményeket! Már maga a „felszabadítás” dátuma, április 4. is hazugság volt! Ugyanis a Szent László 1945-ben magyar katonák és civilek százezreit hurcolta el rabszolgamunkára a „felszabadító” Vörös Hadsereg A háború után mindenkit felelősségre vontak, aki aktív szerepet vállalt az ország védelmében, a Vörös Hadsereg elleni küzdelemben. ,,Há-borús bűnösként” tízezreket végeztek ki, többet, mint Magyar ejtőernyős raj, amelynek katonái a Szent László hadosztály jelvényét viselik Halid: Szent Lás/lo I Indosztály jelvénye Hadosztály csapatai április 12-ig védtek magyar területeket, és csak ekkor vonultak vissza, hogy Németország területén tovább harcoljanak a szovjet csapatok ellen. Azonban a szovjet hadvezetés Sztálintól való félelmében már április 4-én azt jelen­tette, hogy az ország egész területét elfoglalták. Ezt a hazug dátumot vették át az ország kollaboráns vezetői és évtizedeken keresztül ünnepeltették a „fel­szabadítás napját” mint az ország legnagy­obb nemzeti ünnepét. De nézzük, mit hozott az országnak az április 4-i „felszabadítás”? Itt kell megemlíteni, hogy az április 4-ét megelőző fél évben, amíg Magyarország Németországban, Japánban és Olaszországban együttvéve. Ilyen esztelen bosszú-hadjáratot keveset ismer a polgári történelem. - Itt nem említem a kommuniz­mus világméretű rémtetteit, ahol a halálos áldozatok számát 100 millió fölött állapítot­ták meg a történészek. Az igazi terror a „fordulat éve” után kezdődött. Ezután nemcsak a régi rendszer vezetői estek áldozatául az üldözésnek, hanem az ún. kulákok, a kisiparosok, a ke­reskedők, de az egyszerű, parasztok, mun­kások, és értelmiségiek is kemény büntetést kaptak, ha csak a legkisebb jelét adták egyetnemértésüknek. A párt ökle, az ÁVH félelmetes Korabeli röplap, amely már 1944 őszén hírt adott a bolsevista hordák magyarországi kegyetlenkedéseiről besúgóhálózatot épített ki. Mindenki félt mindenkitől. Volt olyan év, hogy több mint félmillió „bűnügyben” intézkedtek a hiva­talos szervek. Végül a kommunisták megkezdték a hagyományos egymás közötti marakodást, melynek során százával kerültek börtönbe és bitóra az előző elvtársak. Ezt a rémuralmat próbálta meg magáról lerázni 1956 októberében a magyar nép. A történet közismert! A kommunista pártál­lam 24 óra alatt széthullott és a dicsőséges, győztes forradalmat ismét a Vörös Had­sereg verte le és szállta meg az országot, mint 1945 áprilisában. Az ismét hatalomba helyezett kommu­nisták az 1945-öshöz hasonló bosszúhad­járatot vezettek a magyar nép ellen. Most már nem voltak horthysták, nyilasok, háborús bűnözők, így a dolgozók, munká­sok, parasztok, fiatalok, katonák lettek az áldozatok. Több mint 400 hivatalos kivég­zés (a tárgyalás nélkül kivégzett, agyonvert forradalmárok száma ismeretlen!), 20.000 börtönbüntetés, 16.000 internálás, 200.000 az országból elmenekült magyar mutatta az „internacionalista rendcsinálás” mérlegét. Ezt követte 35 éves agymosás és történe­lemhamisítás, ami még napjainkban sem ért véget és szedi jóhiszemű, ártatlan és tudat­lan áldozatait. Ezt hozta 1945. április 4-e, mely leg­nagyobb nemzeti tragédiánk, ami mellett eltörpül Muhi és Mohács és legfeljebb a „trianoni béke” borzalmaival említhető egy sorban. Azonban Trianon után 10 évvel a nem­zet magához tért és felemelkedve egyen­rangú tagja lett az európai népeknek. 1945. április 4-e után 50 évvel mérhe­tetlenül eltávolodtunk Európától, nemcsak az emberi szabadságjogok terén, hanem a gazdasági, a kulturális, a politikai élet min­den területén. Amennyiben egy valóban nemzeti kor­mány kerül hatalomra Magyarországon, hosszú évtizedekre lesz szüksége, hogy jóvátegye ezt a gazdasági és erkölcsi rom­bolást, amit az 1945. április 4. után hata­lomra került kollaboránsok műveltek az országgal. Szalay Róbert római katolikus történelemtanár

Next

/
Thumbnails
Contents