Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2002-03-01 / 2. szám
A hazaáruló „Vörös Gróf" 2002. március-április tflttVAKÖfct 7. oldal Eljutott hozzám az otthonról érkezett hír, hogy a hazaáruló Károlyi Mihály szobránál megint megjelentek a még életben lévő kommunisták, és „lerótták” kegyeletes megemlékezésüket iránta. Állítólag ott volt a szennybe és piszokba lealacsonyodott SZDSZ nevű párt volt vezetője, Pető Iván is, akinek egész családja az egyik leghűségesebb követője és kiszolgálója volt a kegyetlen kommunista rendszernek. A papa a rettegett AVO verőlegénye volt, és a mama is ott töltötte idejének nagyrészét. Már előző írásomban ajánlottam a szintén SZDSZ színekben tündöklő Demszky Gabinak, hogy ezt a szobrot vagy vigyék el a szoborparkba a többi gazember közé, vagy öntessenek egy jobb célt szolgáló harangot belőle. Úgy látszik, még az ilyen igaz cselekedetekre várni kell. Kötelességemnek tartom a közvélemény elé tárni olyan több mint 80 éves dokumentációs igazságokat, melyeket eddig nem ismert meg a magyar nép, és így többé-kevésbé hajlik a méltányos megbocsájtás felé Károlyi Mihályt illetőleg. Ennek a grófnak köszönhető teljes egészében, hogy a Trianoni szerződés következtében Magyarország elvesztette 1000 éves országának kétharmad részét, és idegen, elnyomó uralom alá került, úgy látszik véglegesen, több mint három millió testvérünk. Clemenceau, Masaryk, Benes és Tardieu csak olyan kiegészítő figurák voltak, akik örömmel fogadták el a váratlan segítséget, amit Károlyi Mihály nyújtott át nekik tálcán. Az már történelmi szégyen-ismeret, hogy az akkori Károlyi-kormány forradalmi hadügyminisztere, Linder jelentette ki közismert felkiáltással: „Nem akarok katonát látni többé!”, s mely arra késztette a magyar csapatokat, hogy fegyvereiket eldobják, és - egyes alakulatoktól eltekintve, - mint zabolátlan horda özönljenek vissza Magyarországba. De azt még ma sem ismeri a magyar nép, és egyes történészek sem, hogy a Trianoni-békeszerződés soha nem következett volna be olyan formában, ha nem létezik és él akkor egy Károlyi Mihály névre hallgató hazaáruló gróf. A leleplezéseket még annak idején Bartha Albert, volt hadügyminiszter hozta nyilvánosságra a „VIRRADAT” című lapban, és ezek a leleplezések súlyos vádat tartalmaznak a Károlyi kormányt illetőleg. Bartha Albertet Károlyi Mihály hívta meg az első forradalmi kabinetbe Linder helyett. A leleplezések azt a célt szolgálják, hogy bebizonyítsák, miszerint Károlyit és szűkebb politikai környezetét terheli az a borzalmas katasztrófa, amely Magyarországra azáltal következett el, hogy idegen csapatok szállták meg az ország terjedelmes részét. 1918 december 3-án a francia katonai misszió elnöke, Vix alezredes, Barthát látogatóba hívta meg magánlakására. Ez alkalommal Vix azt a kérdést intézte Barthához, hogyan lehetséges az, hogy a magyarok még országuk területi épségéről is lemondottak. Amikor Bartha efölött csodálkozni látszott, megkérdezte Vix: „Hát nem tudja, hogy a Diaz-zal megkötött fegyverszüneti szerződés a magyar területek teljes épségét biztosította? Bartha biztosította őt arról, hogy erről mit nem tud, mire Vix a magyar hadügyminiszter egy hivatalos iratát mutatta fel előtte. Ebben a magyar hadügyminiszter azt a meghagyást közli Kövess tábornaggyal, hogy csapatait vonja a magyar határ mögé, mivel a Diaz-féle fegyverszünetben a demarkációs vonalul a magyar határok vannak megjelölve. Az aktadarabon Linder hadügyminiszter aláírása volt. A darab másik helyén azonban Károlyi aláírásával az az intézkedés volt feljegyezve, hogy a parancsot nem kell elküldeni, mivel Berinkey miniszter Belgrádba utazik. Egy későbbi megjegyzésben hozzá van fűzve, hogy Berinkey helyett Károlyi és Jászi Oszkár fog Belgrádba utazni. Bartha ezen közléseit kiegészíti még egy információval, melyet Nyékhegyi ezredestől kapott. Nyékhegyi, mint magyar képviselő volt jelen a Diaz-zal történt fegxyerszüneti megállapodásnál. Miután az osztrák-magyar csapatoknak azon területről való viszszavonulására vonatkozó megegyezés megtörtént, melyre az olaszok igényt tartottak, Nyékhegyi azt a kérdést vetette fel, mi fog Magyarországgal történni? Az olasz tábornok erre azt felelte, hogy Magyarország részére a demarkácionális vonal egybeesik az országhatárokkal. Nyékhegyi kívánsságára ez a tény is felvétetett a szerződésbe. Bartha és Vix között lefolyt további beszélgetésben utóbbi azt mondotta: -„Gróf Károlyi Franchet d’Esperey tábornoknak egy memorandumot nyújtott át, amely valóságos vádirat Magyarország ellen. Azt mondják abban, hogy Magyarország elnyomta nemzetiségeit, hogy Magyarország igazságtalan, kényúri kormányt tartott fenn. Az emlékirat szerint még a háromnak is Magyarország volt az oka. Franchet d’Esperey mindefölött szörnyen elcsodálkozott, az eredmény azonban az volt, hogy a magyar küldötteknek sokkal kedvezó'tenebb fegyverszüneti szerződést nyújtott át, és az egész eseményről sürgönyjelentést küldött Versaillesbe. Az onnan visszaérkezett határozatban az volt, hogy ha a dolgok így állnak, akkor a magyaroknak természetesen sokkal szigorúbb feltételeket kell szabni. Belgrádban azon nézeten voltak, hogy a magyar kormány időközben értesülni fog a Diaz-szerződésről, és megfogja tagadni a Franchet d’Esperey vei megbeszélt megállapodás aláírását. Valóban meglepetésként hatott, mikor a magyar kormány nevében a Franchet d’Esperey által kívánt megállapodást aláírja. Egy másik leleplezése Barthának: 1918. 28-án Diener-Dénes államtitkár azt jelentette ki a fegyverszüneti bizottság ülésén, hogy a magyar kormány késznek nyilatkozik arra, hogy mindazon területeket, melyeket a szerbek fegyverrel a fegyverszüneti Szerződés aláírásáig megszálltak, szerbek által elfoglalt területnek elismerje. Természetes tehát, hogy Magyarország egyéb szomszédjai is igyekeztek a szerb példát követni. A Verseillesből erre kért meghatalmazást, a magyar álláspontra való tekintettel, nem lehetett tőlük megtagadni. Diener-Dénes volt az, aki egy fontos és előnyös szerződést, melyet Balla Aladár Zágrábban a jugoszlávokkal kötött rendes szokás szerint zsebrevágott, és azután elveszített. Ennek eredménye az volt, hogy a magyar vasutasokat tömegesen utasították ki Horváthországból. Bartha Vix-szel történt beszélgetése után több barátjával Károlyi Mihályhoz ment, hogy a hallatlan állapotok ellen valamit tegyenek. Alig kezdett azonban beszélni, amikor Károlyi a legnagyobb izgatottsággal kiáltott rá: nem tűri a palotaforradalmat, nincs rászorulva semminemű tanácsra, különben is tovább megy a maga útján, s ne nehezítsék meg ilyenfajta Fronde-kisérletekkel a kormány helyzetét. Midőn Bartha kitartott amellett, hogy panaszait előhozza, Károlyi így kiálltott fel: - „Nem akarok semmit sem hallani, mindent tudok. Diener-Dénes ellen pedig nem engedek semmit, O velem jön Párizsba.” A rákövetkező napon rendezte az akkor még katonatanácsi elnök, Pogány József, a budapesti helyőrségnek Bartha Albert elleni felvonulását, aki erre hadügyminiszteri állásáról visszalépett! Ismert tény az is, hogy Károlyi Mihály az entente-val személyes összeköttetése volt, és az arra való befolyását a legjobban jelképezi az a szomorú történet, melyet Franchet d’Esperey francia tábornok előtt játszódott, amikor rövidesen a forradalom kitörése után zsidó kísérettel, jobban mondva - kíséretével - Belgrádban megjelent, hogy megkösse „az O” fegyverszünetét, amely Magyarországra nézve annyira megszégyenítő, s annyira kedvezőtlen eredménnyel járt. Amikor a tábornoknak a bizottság tagjait egyenként bemutatták, Károlyit, amikor az ő nevét említették, a lámpák alá vezette, hogy őt közelebbről megnézze, s azt kérdezte tőle, hogy O is zsidó-e? S amikor a tárgyalás folyamán Károlyi, kormánya és házizsidaival egyetemben álláspontját és politikáját kifejtette, a francia tábornok valódi felháborodással vágta „Magyarország megmentjének" a szeme közé: - „Comment, vous tes tombé aussi bas, qoe cela!" (még lefordítva magyar nyelvre sem merem ismételni a szavakat, hiszen ezek nem magyar emberek voltak, akik ilyen mélyre süllyedtek egy haza eladásában. R. L.) Evvel a szavakkal a francia tábornok a világtörténelem ítéletét mondta ki az akkori forradalom és szociális kormányforma ideális céljai fölött. Befejezésül legyen szabad az írásban említett Diaz-féle fegyverszüneti megállapo-dásból idézni, mely az egyesült és társult hatalmak és Ausztria-Magyarország között kötött fegyverszüneti feltételekről szólnak. A Diaz-féle fegyverszünet a következő szavakkal kezdődik:- „Jegyzőkönyv az egyesült és társult hatalmak és Ausztria-Magyarország között kötött fegyverszüneti feltételekről.” (Már itt meg kell jegyezni, hogy a szerződésben mindig Ausztria-Magyarországról beszélnek, Magyarországot külön sehol sem említik meg. A szerződés tartalmazza: _L a -hadseregre vonatkozó feltételeket, és 2. a tengerészeire vonatkozó feltételeket. Ezután következik a pótjegyzőkönyv, ugyancsak 1. részben a hadseregre, 2. részben a flottára vonatkozó határozatokkal. A főbb pontok a hadsereget érintik, és szószerint a következőképpen hangzanak:) 1. Az ellenségeskedéseknek szárazföldön, vizen és levegőben való azonnali beszüntetése. 2. Az osztrák-magyar hadsereg teljes leszerelése, és minden egységnek, mely az Északi-tengertől Svájcig terjedő fronton működésben van, azonnali visszavonása Ausztria-Magyarország területén, a 3. pont alatt felsorolt határokon belül, mint osztrákmagyar véderő legfennebb húsz, a béke idején szokásos volt békelétszámra redukált hadosztályt szabad fenntartani. 3. Minden olyan területnek kiürítése, amelyet Ausztria-Magyarország a háború kezdete óta megszállt és az egyesült és társult hatalmak főparancsnokság által, a különböző frontokon megállapított időponton belül, az osztrák-magyar haderőknek, az alábbiakban megállapított vonal mögé való viszszavonása”. Tehát az 1918. november 3-i Diaz-féle fegyverszüneti szerződés egyetlen pontja sem különíti el egymástól az akkori Osztrák-Magyar Monarchiát, és így ez a szerződés Magyarországra és egyben a Monarchiára is sokkal előnyösebb, mint az a szerződés, melyet a katonát nem akarni látó Linder hadügyminiszter 1918. november 13-án a Károlyi (hazaáruló)-kormány nevében Belgrádban írt alá. Vagyis tényként állapítható meg, hogy a Diaz-féle szerződés szerint a demarkációs vonal az országhatárok lettek volna. Károlyi és emberei azonban önként prédául dobták oda az ellenséges megszállásnak, s ezáltal éppen oly sok nyomort, mint becstelenséget hoztak állítólagos „hazájukra”. Ilyen demarkációs vonalat, ahogy említettem, a Diaz-féle szerződés nem tartalmaz, de az is logikus következtetés, hogy az entente-nak november 3-án eszében sem volt magyar területeket megszállni, mert különben ezt a fegyverszüneti szerződésben kifejezésre juttatta volna. Még a Wieni katonai levéltárakban is talán találhatók olyan táviratok, melyek Weber tábornoktól erednek, és melyekben ő jelenti, hogy azon közvetlen kérdésre — vajon Magyarországra nézve milyen demarkációs vonal bír érvénnyel, Diaz tábornokok Magyarország határait jelölte meg demarkációs vonalul. Ha még ezek a táviratok megvannak, bizonyítanák, hogy Károlyi és társai milyen égbekiálltó merényletet követtek el Magyarország ellen. Voltak akkor olyan megjegyzések, hogy Károlyi, Linder és társaik, mint Ausztria és a közös hadsereg régi ellenségei, Ausztriáról mitsem akartak tudni, hanem a szerződéskötésnél Magyarországot, mint önálló félt akarták szerepeltetni, ez nem áll fenn, amit bizonyít, hogy mennyivel rosszabb és főleg hazaárulóbb lett a Károlyi-féle szerződés. Nem beszélve arról, hogy a Trianoni „békeszerződés” még az általuk utált Monarchia utódjának - Ausztriának is juttatott az 1000 éves magyar földből! Rév ff y László Pillanatképek a patkány-forradalomból Az Est-ben így kezdődik az ünnepi vezércikk:- Az eddigi Magyarország ezeréves épülete ma éjjel összedől. F.z a nász, a mámor, az áj erők napja. * A kanapén Kéri Pál feküdt, az asztalon itóka, s mellette a katonatanács tagjai. Akiket állandóan lazító beszédekkel traktálunk. Magyarországot csak én menthetem meg! - ígéri Károlyi Mihály. S kint már szárnyal a hír. Zsidók esketik a magyar népet. * - Menjetek széjjel az országban és hirdessétek emelt fővel, tiszta lelkiismerettel, hogy ... nem kell hadsereg többé! Soha többe katonát látni nem akarok!' * — Ha bárki betör - mondja Károlyi Mihály - tiltakozunk ellene, fölemeljük óvó szavunkat, és apellálunk a világ müveit népeinek ítéletére, de fegyvert nem szegezünk ellenük. Megkeményedett az arca, azután a magyar küldöttség tagjait sorban odaállította a lámpa alá.- Önök zsidók? Majd a küldöttség többi tagjait vizsgálgatta, s újra kérdezte:- Es maguk is zsidók? Nem hittem volna, hogy ennyire lesüllyedtek! * Száz és százezer ember kiáltja: éljen Magyarország területi épsége! S ebben a pillanatban a királyi istállóból kirohan egy csúnya, púpos, askenází zsidó. Pogány-Schwarz József. Rámutat a hazájukat sirató székelyekre:- Kegy etlenül lőjjetek bele ezekbe a magyar kutyákba! * Ez lelt a vége. így fejeződött be a magyarországi demokraták, pacifisták, bőrüket féltő zsidók országmentésének katasztrofális korszaka. Semmit se felejtünk! Magyarok, mindig emlékezzünk 1918-ra!
