Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-01-01 / 1. szám
8. oldal ttlîTVAKÔfcî 2001. január-február Csehszlovákia 1920 Szlovákia 1992 Lengyelország 1920 Csehszlovákia 1920 Szovjetunió 1944 Ukrajna 1991 Olaszország 1920 Jugoszlávia 1945 Horvátország 1991 JJ Jugoszlávia 1920 Jugoszlávia 1920 * Horvátország 1991 Románia 1920 Horvátország 1991 Szerb uralom alatt 1992 Jugoszlávia 1920 KIK OSZTOZKODTAK AZ 1000 ÉVES TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN? THE ENTENTE POWERS CARVED UP HUNGARY IN THE 4 JUNE 1920 TRIANON (PARIS) PEACE TREATY. THE EFFECT IS SHOWN BELOW You cant • Hungary is the only country which was divided 9-ways, for this reason HUNGARY'S 1000 YEARS OLD BORDERS (895 AD- 1920) WHO GOT, WHAT? Ki mit kapott? 1. Poland • A High-Carpathian County 2. Austria - Western Pannonia 3. Italy - Fiume, the only access for the Hungarians to the sea 4. Croatia-Their former own country along the Dalmatian Coast, plus four times as much from the Hungarian South 5. Serbia - Bacska, part of Banat, part of South Hungary 6. Rumania - Transylvania, Banat and part of the Great Hungarian Plains 7. Ukrainia - The East Carpathian Highlands 8. Slovakia - The Northern Highlands of Hungary Why did they butcher Hungary in 1920? If you would like lo know what has happened, please write to T.T.F. Inc. PO Bo* 4/8 Chester Hill NSW 2162 Australia KIK tha.idomtottah EL EZEKET AZ ORSZÁGRÉSZEKET? 3 falut a csehek 1947-ben, a szlovákok 1992-ben. Az osztrákok 1920-ban A csehszlovákok 1920-ban, a szlovákok 1992-ben A lengyelek 1920-ban A szerbek 1920-ban a szlovének 1991-ben Az olaszok 1920-ban a szerbek 1945-ben a horvátok 1991-ben K A szerbek Jf? 1920-ban. Só* • a horvátok 1991-ben MAGYARORSZÁG HATÁRAI 895 éa 1920 között 1920 Június 4-e után M Utódállamok közötti határ n, Árpád nagyfejedelmi, Álmos fia, a Kdrpat-medmce végleges birtokbavevóje, Magyarország megalapítója 1100 évvel ezelőtt, az 'Árpádház' első uralkodója, amely dinasztia Magyarországon uralkodott több mint 400 évig, majd leányágon további két és egynegyedszázad évig, elvárom tőletek késői leszármazottamtól, hogy ezt a tejjel-mézzel folyó országot - amelyért én a pozsonyi csatában 907-ben az életemet is odaadtam - újra naggyá tegyétek. A nemzeti emigrátió az Ó-hazáért A szerkesztőség időnként bemutat egy-egy emigrációban tevékenykedő nemzeti elkötelezettségű csoportot, melyek sok ezer kilométer és sok évtized távlatából is elszánt akarattal, sokszor anyagi áldozatokat vállalva küzdenek a nemzet megmaradásáért, a történelmi igazságért. Az Ausztráliában működő „Történelmi Tények Fóruma” különböző kiadványokkal és postai borítékok kiadásával mutat rá a Trianoni Békediktátum igazságtalanságára és tarhatatlanságára. Köszönet érte Rozgonyi Andrásnak és lelkes támogatóinak: Kozák Ferenc, Kozák György, Kozák Magda, Majláth Magda, Rozgonyi Attila, Rozgonyi Magda és Czakó László nemzettestvéreknek, és mindazoknak, akik segítik a Történelmi Tények Fóruma munkáját. Címük: P.O. Boksz 478 Chester Hill. NSW. 2162 Ausztrália A Munkástanácsokról 1956-óta 44 év eltelt. Az eltaposott 56- os Forradalom igazsága a diktatúra romján napvlilágra került. A lejáratott, ,fehér könyvvel" bemocskolt munkástanács-gondolat eszmeileg, erkölcsileg túlélte a ,,létező szocializmust". A tudatos elparentálás, lejáratás ellenére az utóbbi években sorra alakulnak a különféle szakszervezetek és szakszervezetként működő munkástanácsok. Minden elismerés a kezdeményezőké, alapító tagoké és munkás résztvevőké! Az ezerszállal megkötözött kezű-lelkű munkástól nagy tett az önálló cselekedet vállalása. Az újjászülető munkástanácsok erősítését szolgálja az alábbi vers: TOLLAS TIBOR Sose szabadulva Rácz Sándornak - hitéért és hűségéért Rab emlékeid, éhes farkasok, éjszakánként vissza-visszatérnek. Feledni akarsz rémes álmokat, de nyomon követnek börtönévek, Hiába hív a szárnyas szabadság, ajtó csapódik, fogoly vagy újra, Belép az őr, torkod kiáltana, szabadon, de sose szabadulva. Ne még - sikoltod - élni akarok! Almodban öklöd vered a falba, sajgó fájdalomtól ha fölébredsz, nem ismersz már elveszett magadra. Két part közt vergődsz öntudatlan, fojtó félelemtől fuldokolva, űzött vadként nyugalmat nem találsz, szabadon, de sose szabadulva. Megbocsátasz a gyikosoknak is, kik nem bocsátják meg soha neked, hogy ártatlanul ők Ítéltek el, hamis vádjukat hordja gyermeked, Életfogytiglan rabjuk így maradsz, bosszújuknak nincs mentőtanuja, nincs kegyelem, a múltat cipeled, szabadon, de sose szabadulva. Kiáltanod kell nap-nap azokért, kiket megöltek, elnémítottak, így hiteles megbízóleveled, ők írták alá, a némák, a holtak. Munkások vére üt rá pecsétet, hallgató föld lett szavuknak súlya, fölemelt fővel ők vezessenek, szabadon de sose szabadulva. Bern, 1987. julius 1. fi történelmi igazságért Az utóbbi hetekben több híradás érkezett Magyarországról, hogy az otthoni postkommunista újságok elkeseredett támadást folytatnak Szalay Róbert alezredes ellen, mert az „1956 a forradalom igaz története” c. könyvében megírja az igazat azokról a „forradalom hőseinek” kikiáltott kommunistákról, — Maiéterről, Nagy Imréről és társaikról, akiket az elvtársak az egymás közötti marakodás során kivégeztek. Most jól jön egyeseknek ezekre a „mártírokra” hivatkozva, ezek árnyékában a hatalomba betelepedni. Ezért a néhány kivégzett kommunistáról az utóbbi 10 évben hihetetlen mennyiségű méltató, magasztaló, valósággal dicsőítő könyv, különböző írás, film, stb. jelent meg. Pedig a történelmi igazság azt követelné meg, hogy az elmúlt 55 évben kivégzett államférfiakról tárgyilagos, tényekkel alátámasztott ismereteket közöljünk. Mert nem igaz, hogy a halottakról csak jót szabad írni, ha azok kommunisták, és csak rosszat, ha azok anti-kommunisták voltak. Mert nem igaz, hogy minden kivégzett hungarista hazaáruló, gyilkos, gonosztevő és minden kivégzett kommunista a népért élő, tisztalelkű, nemzeti hős volt. Az igazat, csakis az igazat szabad leírni minden halott államférfiról, politikusról, katonáról akiknek bármi köze volt a történelem formálásához. Ha az egyikről csupa jót, a másikról csupa rosszat írunk, akkor hamisítjuk a történelmet. Ezt teszik a reformkommunisták és ezért félnek az igazság tárgyilagos feltárásától. Ezekkel a gondolatokkal adjuk közre annak a 90 éves nemzettestvérünknek az írását, aki már 1936 ban a Berlini Olimpián kiváló atlétikai eredménnyel öregbítette a magyarság hírnevét, és az emigrációban évtizedek óta harcol a nemzeti gondolat igazságáért. szerkesztőség Dr. Zsuffka Viktor „DE MORTIUS NIL, NISI BENE... ” A HALOTTAKRÓL JÓT, VAGY SEMMIT.. Milyen sokan ismerik, és latin eredetűnek mondják ezt a közmondást, és mégis milyen kevesen vannak, akik tudják, hogy micsoda álszent intelem is van ebben (a nem is latin, hanem görög eredetű) közmondásban, melyet egy CHILON nevű athéni filozófus ültetett át a latin nyelvbe. Nekem azokat a laikus műkedvelőket juttatja eszembe, akik arra kérnek, hogy írjak róluk bírálatot, de csakis jót. Hogy a halottakról csakis jót mondjunk, ez sértő elsősorban a halottakra nézve. A hallottakról is éppúgy igazságot kell mondani, akár az élőkről, jót-rosszat vegyesen, amint azt megérdemlik. Sőt velük szemben megengedhetjük magunknak a legtárgyilagosabb véleménynyilvánítás könyörtelenségét is, melyet rajtuk ütünk, nem fáj nekik, meg vérezni sem vérzik. Csak az élők tarthatnak számot kíméletre. Ha az emberiség megfogadná a fenti tanácsot, akkor megállna a haladás, akkor se történelmet, se irodalomtörténetet nem lehetne írni, s akkor vérengző császároknak és ugyanúgy a kontár versfaragóknak (még nekem is) a haláluk után csak dicséret dukálna, s velem együtt mindenki sértetlenséget élvezne azon a címen, hogy meghalt. Milyen könnyű is lenne megszökni a felelősség elől a halál vészkijáratán. Akik tehát így, quasi szemforgató kegyelettel szeretnék kímélni a halottakat, nyilván abban az öncsaló tévedésben leledzenek, hogy ők maguk sohasem fognak meghalni, ennél fogva örökké szánni kell azokat a szegényeket, akikkel ez a sajnálatos és főleg ritka baleset megtörtént. És most itt közlöm az illetőkkel, hogy ők sem kerülhetik el végzetüket. Minden eleven ember halottjelölt, s így az egyenlőség elvén joga van ahhoz, hogy a halottakról is legalább oly szabadon és őszintén nyilatkozzék, mint az élőkről. Ha más minőségben nem is, de, mint leendő kartárs, vagy mondjuk, mint leendő collega....
