Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)

2001-11-01 / 6. szám

2001. november-december «IttVAKÖkt 3. oldal PÁR SZÓ A SZABADKŐMŰVESSÉGRŐL... Kevesen tudják, hogy még ma is a szabadkőművesség irányítja a politikai életet a nagyvilágban. Ez a mindig titok­zatos társaság több kárt okozott az elmúlt 150 évben, mint bármely más politikai eszme vagy diktátor. Éppen a múlt évben volt egy parlamenti vita Angliában erről a szervezetről. Ugyanis a tervnek alapján nyilvánosságra kellett volna hozni azoknak a közéleti embereknek a neveit, akik kormánykörökben működnek és ügyködnek, de egyébként a szabad­kőművesség tagjai. Vezetőjük rögtön a leg­erélyesebben tiltakozott és kijelentette, hogy erről szó sem lehet. Vagyis a titkossá­got továbbra is szigorúan megtartják, és ahhoz, hogy ki ennek a társaságnak a tagja, senkinek semmi köze, még a demokratiku­san megválasztott angol kormánynak sem. A XX. században ez a társaság irányí­tott már minden fontos nemzetközi megál­lapodást. Sőt ennek a szerencsétlen század­nak utolsó évtizedeiben már divat lett a szabadkőművesség olyan formában való bemutatása, mintha az a humanitás templo­ma lenne és csupán a hitet, a reményt és a szeretetet hirdeti az emberek között. Nagyon szép elvek, de valójában mi igaz ebből? Sokan kutatták már a szabad­kőművességet és voltak egyesek, akik a titkok megfejtését részben elvégezték. 1929-ben jelentette meg könyvét SOMO­GYI ISTVÁN „A szabadkőművesség igazi arca” címen és az abban leírtakból kívánok pár részt ismertetni. Hogy aztán a még működésben lévő hazai kőművesek hogyan fogadják ezeket a leleplezéseket, igazán nem fontos, mert a tények önmagukért beszélnek. A világ-szabadkőművesség, mely az első világháború folyamán a legpontosab­ban volt értesülve a központi hatalmak, tehát Magyarország viszonyáról is, 1917. elején már biztosra vette, hogy a nagy mészárlás eredménye hazánkra csak lesújtó lehet. Ők az első perctől kezdve biztosra mentek, s ha nem várt ellenállást és szívósságot, odaadást és vitézséget is tapasztaltak hazánk és a monarchia részé­ről, tudatában voltak annak, hogy az általuk várt eredmény csak időben lesz elodázva, de megsemmisülést nem fog szenvedni. így 1917. elején a világ-szabad­kőművesség elérkezettnek látta az időt arra, hogy a jövő világ térképét megrajzolja az általa kidolgozott tervek szerint, már pedig ebben a tervben Magyarországra nem várhatott semmi jó. Az említett év tavaszán, 1917-ben, Párizsban szabadkőműves kong­resszust hívott össze a NAGY ORIENS vezetősége, melyen egyes államok szabad­­kőműves vezetői és megbízható tagjai vet­tek részt. Ez a kongresszus a legapróléko­sabban kidolgozta előre a béke­­szerződéseket, az egyes államok határait, a győzteseknek juttatandó koncokat, a Népszövetség tervezetét. Az akkori párizsi világlap, a TEMPS, mely egyben a francia külügyminisztérium sugalmazott lapja volt, leközölte ennek a szabadkőműves kongresszusnak a lefolyását és határozatait, melynek Magyarországra vonatkozó része csaknem pontról-pontra, betűről-betűre került be az 1920. június 4-i Trianoni békeszerződésbe. TRIANON tehát a szabadkőművesség munkája. A megcsonkított Magyarország a világ-szabadkőművesség bűne. Ezek már 1917-ben elhatározták az 1000 éves, történelmi Magyarország felosztását, szét­­darabolását s a béketárgyaláson résztvevő ügynökeinek már nem volt szabad ezeken változtatniok. Az „erőskezűek”, sőt a kíméletlennek ismert CLEMENCEAU, aki valójában megérdemli a „Franciaország megmentője” címet, ennek a szabad­­kőműves parancsnak engedelmeskedett akkor, amikor a lázadó francia katonák holttestéből hekatombákat emelt. Ennek a parancsnak volt végrehajtója SALLAN­­DRA és SONNINO, amikor az olasz hadakat szövetségeseik ellen megindították. Ez kötelezte MAGELHAES LIMA por­tugál miniszterelnököt, hogy háborúba vigye soha meg nem támadott hazáját. Ennek a pokoli szabadkőműves tervnek az érdekében kellett szabadkőműves parancsra KÁROLY román királynak igen gyanús körülmények között meghalni. A szabadkőművesség ellentmondást nem tűrő parancsa kényszerítette WILSON amerikai elnököt arra hogy háborút üzenjen Magyarország ellen, és végeredményben egy álnok, farizeus, talmierkölcsöt mutató eszme szolgálatába állt, hogy a szabad­kőművesség érdekeit diadalra juttassa Trianonban annak ellenére, hogy megérke­zésekor még egészen más elveket vallott. Micsoda förtelmes látvány volt az, amikor a világ-szabadkőművesség ezt a holdkóros professzort, leghívebb és oda­­adóbb rabszolgáinak egyikét megfosztotta minden nimbuszától, s cinikusan beleker­gette a megőrülésbe, mihelyt az köte­lességét megtette az előírtak alapján, s a szabadkőműves parancsnak alázatosan engedelmeskedett és így a Nagy Oriensnek tálcán szállította a megcsonkításra ítélt Magyarországot és az uralkodó család fejét. Mikor volt tehát Magyarországnak barátja a világ-szabadkőművesség?Akkor talán, midőn már a 19. század nyolcvanas éveiben forradalmakba akarta belehajszolni a csak éppen hogy megpihent és királyával kibékült országot? Akkor talán, mikor RUDOLF trónörökös halála után a nemzetiségi aspiráció támogatásával, ezek étvágyának felkeltésével és örökös felcsi­­gázásával aláaknázta az 1000 éves MA­GYARORSZÁG szilárd épületét? Akkor talán, midőn nagypáholyaiban elhatározta az ellenünk indítandó háborút, s a PRINCIP kezébe nyomott bombával megindítója volt több embermilliók mé­szárlásának, a világ felfordulásának, mil­liónyi ember nyomorának, züllésének és pusztulásának? Akkor talán, amikor 1917-ben elhatá­rozták MAGYARORSZÁG szétdarabolását s az általuk hirdetett civilizáció és erkölcsi tökéletesedés nagyobb dicsőségére kitágí­tott Európa térképén egészen Danzigig, az ököljogot ismerő, taliót gyakorló, vér­bosszút kodifikáló és az orgyilkosságot, a bombát és revolvert a nemzeti célok közé beállított erkölcsöt honosították meg ennek az öregedő világrésznek szívében? Vagy talán akkor volt barátunk, midőn a Trianoni Magyarországot megteremtette és több mil­liónyi magyar testvérünket prédául dobta műveletlen és vérengző fajoknak? Azóta is részvétlenül nézi ezeknek a világtörté­nelemben példátlanul áttó erőszakosko­dását és lelkeket és testeket gyilkoló uralmát ? Mikor volt hát ez a világ-szabad­kőművesség - óh, nem jóbarátunk - csak a legcsekélyebb mértékig megértő ennek az 1000 éves országnak múltjával, eszméivel, leikével és nemzeti aspirációival? Mikor? Hozzanak csak egyetlen egy esetet, amely­ből azt lehetne következtetni, azt lehetne megállapítani, hogy a világnak ez a föld­alatti titkos hatalmassága, a népek sorsának ez a lelkiismeretlen és bűnös, de nagyon bűnös, intézője, csak egyszer is MAGYAR­­ORSZÁG mellett állott, annak érdekeit rakta le kakukktojásait a kormányok prog­ramjában s lendítője volt bármily irányban az örök magyar nemzeti eszménynek és törekvésnek? Bár jól tudjuk, hogy a szabadkő­művesség indulásakor más eszméket és célokat tűzött maga elé, az idők múlásával teljesen átalakult, és olyan faj vezetésének a kezébe került, melynek célja a békés élet bomlasztása, hazaszeretet, hit eltörlése és a világuralom megszerzése, a világ egyesítése. Az új szó is már ismeretes: GLOBA­LIZÁCIÓ! A jelenlegi, még jobban megcsonkított Magyarországon is jelen vannak. Jobban, mint bármikor, mert a kommunizmus nem tűrt meg maga mellett más diktatúrát, így a szabadkőművesség is a tiltott listán szere­pelt. Tagjai a másik diktatúra szolgálatában bújtak meg, és ők voltak az elsők, akik átlépve a szabadkőművesség most már szabad gyakorlásába, nagy részben kezük­ben tartják Magyarország gazdasági, pénz­ügyi, nevelési, erkölcsi hatalmát. Szabadon folytatják romboló, nemzet­pusztító munkájukat, sorvasztják az életet, a jövőt, mely minden optimista kijelentés ellenére, nem előre, hanem hátrafelé halad. Lehet a leírtakat tagadni, de a tények ettől függetlenül azok maradnak. Révffy László Késik a New York-i Intézet megnyitása Egyelőre kétséges, mikor foglal­hatja el állomáshelyét az előkészület alatt álló New York-i Magyar Kulturális Intézet nemrég kinevezett igazgatója. Márton András útját a szeptember 11-i tragikus események miatt bizonytalan időre elhalasztot­ta. A kulturális intézet otthona a New York-i magyar főkonzulátus épületében lesz. Remélhetőleg nem kell túl sokat várni megnyitásáig, mert az épület távol fekszik Dél-Manhattantől, ahol a pusztítás történt, így nem károsodott. EGY ESET A SOK KÖZÜL Történt 2001 szeptember 14-én 10-11 óra között. A veszprémi vasútállamásból a 2-es, 4-es buszmegállóhoz érkeztem. A túloldalon a gyorsbüfé fabódéja előtt öt „csóró” cigánylegény félhangoskodik. Jóval odébb a rácsos betonkerítésnél kifelé pisái egy jólöltözöttnek látszó fiatal. Egy idős asszony jön a posta, egy középkorú nő pedig az emeletes étkezde felől. Mindketten a földet bámulják a restelkedés miatt, ám a fiatalt ez nem zavarja. Ereszti, rázza, amennyire ez hátulról látható a mozdulatokból. Amikor végzett és visszafordul, akkor tűnik ki, hogy ez is cigánylegény. Beáll a többi közé, ő a hangadó! Hangoskodik, üvegből issza a sört. Öltözéke olyan Mátyás tér szerű. Fehér, félig magasnyakú pullóverféle. Nadrágja sötét melegítő, oldalán 3 ujjnyi „tábornoki” vörös csíkkal, fehér gumibakanccsal. Hangoskodik. Ő a főnök, vagy mi. Enyhe a széljárás és össze-vissza forgatja fejét.- .........a szar Magyarország! - és jobbra, félig felém hajolva „kiköp” egy nagyot. Tehetetlen vagyok. Hiszen, ha a Horthy időket élnénk, borzalmak következnének, de így... Elfordulok és a Volán iroda felé sétálok bosszankodva, haraggal teli gondolatokkal. Tíz, tizenöt lépés után rekedt ordítást hallok.- Jó napot! ...Két-három lépés után még rekedtebb ordítással hallom, hogy- Jó napot!... Majd harmadszorra is velőtrázó hangerővel:- Jó napot!... - és most már közelebbről, tehát vissza kell fordulnom. Ugyan kinek szól ez a felháborító ordítozás? Ki gondolta volna, nekem és kérdezi csak úgy teli pofával:- A 2-es bemegy a buszpályaudvarig? - Nem válaszolok, csak komoly, szigorú tekin­tettel nézek rá 4-5 méter távolságból. Beáll a 2-es. Felszállók. A cigányok nem. Az úton szomorúan gondolok arra, hogy megszűnt a letűnt világ erélye, közbiztonsága, rendőrsége, csendőrsége, én pedig beléptem a 84-be. Talán szerencsémre, mert így legalább ennél rosszabbat, sértőbbet, nemzetgyalázóbbat egy megtűrt kisebbségnek nevezett, becstelen élősditől - rövidesen és még egyszer - talán nem kell megélnem. átvilágítás helyett fizetésemelés? Börtönbe a vérbírákkal, és unokáikkal! Július elején nem akartam hinni a fülemnek, amikor a rádióban a szpíker a maga ének­lő, magyartalan hangján bejelentette, hogy a magyar miniszterelnök a Legfelsőbb Bíróság elnökének gratulált, és gazsulált a bíróságok kiváló munkájáért, és jelentős mértékű fizetésemelést ígért a bíráknak... Micsoda, jól hallok, fi-ze-tés-e-me-lés? Talán inkább a komcsimúltú bíró elvtársak átvilágítása, majd elítélése, végül az őket megillető fogyókúrás ellátás valamelyik jólműködő börtönben. Teszem azt a kőbányai Gyűjtőben, ott, ahol nagyapáik, a hírhedt 56- os vérbírók ítéletére százakat akasztottak fel. És a hősök vére máig sem száradt fel... Hát Viktorkánknak végleg elment az esze? Kommunista vérbírókat, és halálügyészeket tüntet ki? És mit szóljunk ehhez mi, akik 1956-ban, vagy éppen a hetvenes, nyolcvanas években, uram bocsá’, 1995-ben a Pufajkás Gyula alatt „élveztük” a börtönélet örömeit. Vagy mit szóljon a kilátásba helyezett bírói fizetésemeléséhez Ekrem Kemál György barátunk, akit már a Fidesz éra idején ítéltek el? Vagy ezen sorok írója miképp örvendezzen, egy hat éve tartó koncepciós per után, melynek során még az útlevelét is bevonták? Persze biztos lesznek, akik nagyon fognak örülni a koncepciós pereket futószalagon gyártó „vörös bírók” anyagi megbecsülésének. Például Tocsik Mártika, az elmúlt húsz év legnagyobb csalója és sikkasztója. Ő aztán sokat köszönhet bíró elvtársainak. Vagy Princz Gábor, akiből jellemtelensége alapján még „kolléga” , azaz : vérbíró islehetne... És sorolhatnánk a példákat a végtelenségig. Komolyra fordítva a szót: a Fidesz bírósá­ga lényegében felmentette a börtön alól a tömeggyilkos Dudást. Ugyanakkor ártatlan embereket, kisembereket hurcolnak meg szinte naponta. A helyzet nem világos: A Fidesz jövőre az MSZP gyilkosaival akar együtt kormányozni ? Perkátai Dénes Béla dezső

Next

/
Thumbnails
Contents