Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-09-01 / 5. szám
8. oldal «ITtVAKÖfct 2001. szeptember-október MAGYARHONBAN ROMANISZTÁN Kisvárosunk belvárosának az az utcája, ahol lakom - szomorúságomra -, eléggé szemetes, s ebből adódóan járdáját gyakran kell sepernem, tisztogatnom, mert városom népének egy része a kommiin és a liberáldemokrácia több, mint fél évszázados uralma alatt nemhogy a cigányságot asszimilálta volna, de ő maga hasonult ehhez a népfajtához, mely manapság „romának” mondja magát. A szóban lévő etnikum viszont nem tisztaságáról - és egyéb pozitívumairól - híresült el. Egyszer - a hetvenes években -, amikor a fent említett műveletet végeztem, egy nem a nap hevétől lebarnult fiatalember szólított le:- Fének! Adjon tizs forintot, mer’ nincsen pénzsem és nem ettem még máma semmit! Nem tudom, miért hívott főnöknek, mert sosem volt beosztottam és nem is ismertem azelőtt.- Nincs nálam pénz, nem adhatok - válaszoltam.- Há’ tudom, hodzs itt lakik fének, hozzon ki má’ tízs forintot! Hogy elejét vegyem a hosszú magyarázkodásnak, a seprőt letettem és bementem a kért pénzért. Mire kimentem, hűlt helyét találtam a „csávónak” is, meg az új seprőnek is, melyet egy héttel azelőtt vettem negyven forintért.Tudom, hogy egyetlen egy esetből nem lehet örök érvényű szabályra következtetni, hogy ti. „a cigányok mindannyian tolvajok”. Már csak azért sem, mert jómagam is ismerek becsületes, dolgos és tiszta cigány embereket, akik semmiben sem különböznek a hasonló karakterű magyaroktól. Minden elismerésem ezeké a jellemükben áthasonult cigányoké. Nem is említve a zenészeket, a szegkovácsokat, a vályogvetőket, a teknővájókat. De - sajnos - nem mondható ez el a cigányság nagy sokaságáról. Ez a sok száz éve Magyarországon élő etnikum nagyobb része El kell olvasni! Magyarországi olvasóink figyelmébe ajánljuk Rab Magor nemzettestvérünk írását, mely szenvedélyes nemzettudattal mutat rá arra, hogy messze vagyunk még az igazi rendszerváltástól és arra, hogy az elmaradás kiknek a lelkén szárad. Az otthoni magyar sajtóból összeállította azokat a legjellemzőbb írásokat, ill. azok részleteit, melyek rámutatnak hazánk belső politikai helyzetének alapvető kérdéseire. Az összegyűjtött írásokat - terjedelmüknél fogva - nincs módunkban közölni, de azok címét és fellelhetőségét közöljük, amit az érdeklődők otthon a könyvtárak olvasóiban, vagy a nemzeti könyvterjesztőknél részben megtalálhatnak. Ünneplő gyilkosok, cinkosok, rablók, tolvajok Operaházi gálaest: Magyarország tíz éve szabad. Értő magyar értelemmel és látó szemmel miszólhatunk ehhez az arcátlan pimasz kijelentő mondathoz? Még az se bizonyos, hogy végleg megszabadultunk a százmilliókat gyilkoló kommunizmus „áldásaitól”. Hiszen gyilkosok, rablók, tolvajok báránybőrbe - de inkább farkasbőrbe bújtak és csábos szirénhangok közben falták föl a „Nagymamát”. Megszületett-e már a hős vadász, aki ledurrantja őket és feneketlen bendőikből kiszabadítja a „Nagymamát”? Bizony mondom barátaim: Ez a „szabad tíz év” mindenestől nyelte el a múltunkat, jelenünket és talán a magyar jövendőnket is. A véres kommunista uralom valódi vezetői (napfényre mászott férgei az emberiségnek) a rót-rozenfeld-manók, a kahána-mózes-révaik, ivadékaik és hasonszőrűik zabálták tele önmagukat magyarságunk anyagi és szellemi javaival. Kloáka-agyú-szájú szellemi szófosó hadseregeik okádják tele a terméketlenné, nincstelenné tett magyar-ugart. Itt már csak ballangó-kóró terem a magyarnak. A százmilliók és százezrek tömegsírjain elszáradt véres vöröscsillagot vörös szekfűvé varázsolták az örök HITETOK. Fiaiknak, unokáiknak, a fineszes „Fidesz” nemzedékeiknek már nem kell se csillag, se szekfű. Nekik elég a keresztény, nemzeti színű „finesz”. Vakulj magyar! Zabáid a kloáka-agyú-szájú-ak okádékait, és vessz meg tőle! Hát tévedni tetszenek az Ur-elvtársak! Mert egyre szaporodnak a látók, az emberi JÓT megvalósítani akarók táborai. Lassan, de biztosan feleszmél a hatmilliárd is bamba bénultságából, és akkor jajt üvölt majd, az önök fekáliát okádó szája. Nem mentik meg Önöket - se itthon, se a nagyvilágban - az űrbázisokból lézer-vezérelt nukleáris bombaarzenáljaik, sem a trezorokban rejtőző aranyrudak, sem pénzhiénáik valuta-üzelmei, sem a multinacionális vállalataik bársonyszékeiből kormányzott, globalizált „kibuc-világuk”, sem a bárgyúvá, civakodóvá, terroristává, vallástalan istentelenné homogenizált vak tömegek. Sőt, „segédcsapataik” - akiket Önök tervszerűen neveltek ki a végső győzelmük kivívására, a „messiás király” uralmának megteremtése érdekében - az Önök sírásói lesznek! Egyszóval: PUSZTULÁS az Önök jövője! A heti „Magyar DEMOKRATA” „látnoka” így fogalmazta meg: „...ők a tűzzel játszanak és hallatlan tragédia az ártatlanoknak, ha ismét pusztulni fognak. Lássuk bővebben a kiollózott idézetet: Kísértet járja be a világot: A nacionalizmus kísérteié (részlet) Milyen érdekes, az Izraeli Tájékoztatási Központ nevű kormányszerv 47 oldalas kiadványa az ország történelmét félkretén, többezer éves mítoszok halmazaként ábrázolja, melyről John Van Seters, a chapel-hilli Észak-Karolina Egyetem archeológia professzora foglalta össze társai véleményét: „Az Otestamentum legrégibb könyvét... meg sem írták addig, ameddig az izraeliták Krisztus előtt 587-ben Babilonban ne lettek volna fogságban. Nem volt Mózes, nem keltek át a tengeren és nem volt kinyilatkoztatás a Sinai hegyen". Ott lehet mítoszból történelmet faragni, itt azok, akik onnan való származásukról beszélnek, nem viselik el azt sem, ha itt történelmünket szeretjük. Erre csak úgy lehet reagálni, hogy azokat nem szeretjük, akik meg akarják szabni nekünk, hogy mit és kiket szeressünk. Ök a tűzzel játszanak és, hallatlan tragédia az ártatlanoknak, ha ismét pusztulni fognak. Demokrata, 1999. nov. 4. A „Pannon front” (Józsa Péter lapja) ez év áprilisi számának borító előlapján ez a jelmondat olvasható: „Korunk legértékesebb magatartása: a Hallgatás.” Én mégis üvöltve mondom: A „zsidókérdés” megoldatlansága világkatasztrófához vezet! A kiollózott újságcikkek, híradások „beszédesek”. Nincs mit hozzátennem. Az értők értik. A többieknek - egyelőre - csak betűk halmaza. Rab Magor A mű áttöri a hallgatás falát. Az Uluminátusok. A lányok Izraelbe mennek. Pedofília és környezet. Egy kitüntetés margójára. Hogy Amerika is lássa. Betelepülők. Hamburgerezés a Fehér Házban. Állítások és tagadások... Amerika hűtlen szövetségese. Izraelt elítélő emberjogi jelentés. Merényletre tűzszüneti ajánlat. „Magyar Nemzet 2000. júni. 23.” „Magyar Vetés 1994 május 29.” „Metró 2000. május 19. „Magyar Nemzet /Magazin/ 2000. júli 15.” „E-maii: demokrata @mail.datanet.hu” „Demokrata 2000. /38 „Demokrata 2000. / 11” „Napi Magyarország 2000. ápr. 13.” „Magyar Nemzet 1992 márc. 16.” „Magyar Nemzet 2001 máj. 8.” „Magyar Nemzet 2000 dec. 8.” „Vasárnapi Hírek 2001 júni 3.” nem volt hajlandó tanulni; még a kötelező elemi vagy általános iskolát is hanyagolta - szülői beleegyezéssel, sőt kívánsággal. A szülők nagy része inkább kiküldte gyermekét koldulni az utcára, maga pedig a falu vagy a város polgárai nyakán élt kéregetésből vagy tolvajlásból, lopásból tartva fenn magát és családját. Nem csoda, hogy „ideológiájukat” népdalaik adják meg, mert ezek már gyermekkoruktól életük végéig kísérik őket, mely világnézetüket is alakítja. így, példának okáért a délvidéki - most „Vajdaságnak” átkeresztelt -, Bács-Bodrog megyei, szintetizátorral kísért „Bandy” nevű cigányénekes ezt dalolja egyik számában: „... Hívtak engem dolgozni, inkább mentem csórelni... Az egykori „Ki mit tud”-os tévé vetélkedőn befutott Horváth István - egyébként kitűnő - cigánynóta-énekes pedig így énekel: „...Irigyelnek a cigányok, hogy én Zsigulival járok. Lopni járok, csórni megyek, úgy élek, ahogyan lehet... ” Az ilyen nézeteken - eszmén - felnövő gyermek hogyan lehetne a nemzetközösség hasznos tagja, amikor már az anyatejjel is a társadalom károsítását szívja magába. Nem értem, hogy hogyan van bőr Horváth Aladár, Krasznai József és a többi „romavezér” ábrázatán, amikor e tolvajnépség - sőt gyilkosok - mellett is kiáll, és a nemzet többségi népétől azt kívánja - parancsolja -, hogy pártfogoltjainak nemhogy egyenlő, hanem megkülönböztetett jogai legyenek a magyarság becsületben élő többségével. Ez is csak egy liberáldemokráciában lehetséges; egy tekintélyelvű, nemzeti egységet megvalósító társadalmi rendszerben az ilyen emberszabású lényeknek nem a politikai életben és a tévé képernyőjén, hanem életfogytig csíkos ruhában, kőbányában lenne a helye. Nem értem a jelenlegi magyar kormányzatot s a legtöbb városi és községi önkormányzatot sem, amikor ennek a munkát kerülő, nemzetkárosító etnikumi résznek is „pozitív diszkriminációt” biztosít ingyen-lakásépítéssel, munkanélkülisegéllyel, ingyen-élelemmel, ruhával, stb. Ugyanakkor, a nem e népfajtához tartozó, munkanélküli magyar állampolgár - bár szeretne dolgozni, de nincs alkalma - korántsem kapja meg e juttatásokat. Mert ő nem e kisebbséghez, a cigány etnikumhoz tartozik! Hát mi ez, ha nem rasszizmus az állam és az önkormányzatok részéről a többségi, becsületesen élő néppel szemben! Antihungárus megkülönböztetés, soviniszta, gyűlöletkeltő, faji „Übermensch”-céget megvalósító politika a magyarsággal szemben, a dolgozni nem akaró, a lopás, rablás, felsőbbrendűséget valló - és most Strassbugban a magyar nemzetre sárt dobáló, hazaáruló - cigányság nagy része javára. A Kuncze Gábor, volt belügyminiszter által elhíresült meghatározás, a „megélhetési bűnözés” mára polgárjogot nyert, mindennapos; már nem is hírértékű. Mi, idősebb magyarok emlékezünk még azokra az időkre, amikor a bűnesetek felderítése nem 25-35 %-os volt, mint a mostani rendőrségi híradásokból kitűnik, hanem 80-90 %-os volt ezek aránya. De akkor még a Magyar Királyi Csendőrség teljesített szolgálatot a vidéki Magyarországon. Igaz, hogy akkor nem sokat törődtek a bűnelkövetők személyi jogaival a sértettekkel szemben. Akkor a tyúktolvajoknak csendőrkíséret mellett végig kellett menni a községen, hangosan kiáltva saját nevüket és vétkük elkövetésének tényét. Igaz, hogy ezeket a tolvajokat a helység népe megvetette, de legalább tudta, hogy kitől kell óvakodnia. Nem úgy, mint ma, amikor a fegyveres hatóság „lányos zavarában” szentségtörésnek tartja kimondania bűnelkövető nevét és mutatni képét a nyilvánosság előtt; sőt, a rendőröket bünteti, ha netán kissé erélyesebben bánnak a tetten ért gazfickóval. Ezért érzi ma a magyartársadalom azt, hogy az államapparátus - vagy annak egy része - is részesedik az elkövetett bűntettek hasznából, ha nagyobb bűnesetről van szó. Ez is egyik oka lehet a bűnelkövető személyi jogai védelmének. Különösen, ha az elkövető nem magyar, hanem más etnikumhoz - vagy más rasszhoz, netán valláshoz - tartozik. Magyarok! Ebbe ne nyugodjunk bele! Ne hagyjuk, hogy Hungáriában alakítsák ki Romanisztánt! Mag F. Károly ERDÉLY Az Agache-ügy a román szenátusban LEGYILKOSOZTÁK FRUNDÁT Június 18-án nem mindennapi, s ráadásul kézdivásárhelyi vonatkozású botránynak adott helyet a román szenátus. A heves szóváltás kirobbantója nem más volt, mint Comeliu Vadim Tudor, aki ez alkalommal Frunda György szenátort vette célba. A nagyromániás pártvezér napirend előtti felszólalásában felolvasta Aurel Agache 1989. december 22-én Kézdivásáhelyt meglincselt milicista tiszt özvegyének levelét. Mint köztudott, a Legfelsőbb Bíróság nemrégiben jóváhagyta azt az ítéletet, amely 4 és 7 év közötti börtönbüntetéssel sújtotta az Agache-per négy vádlottját, és Frunda szenátor, aki felvállalta a védelmüket, bejelentette, hogy a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fellebbez az elítéltek ügyében. A milicista özvegyének üzenetét továbbító C. V Tudor nemcsak osztotta a levélíró véleményét, aki kemény szavakkal marasztalta el Frunda Györgyöt, mert „szégyentelenül ártatlannak véli férje gyilkosait”, hanem amiatt is lehordta, hogy egyáltalán felvállalta a kézdivásárhelyiek védelmét. „Szégyentelen gyilkos, eridj Budapestre!” - ilyen, s ehhez hasonló mondatok hagyták el a magyarfóbiában szenvedő honatya száját, miközben az ülés levezetője, Nicolae Vácároiu szociáldemokrata (kormánypárti) házelnök, volt miniszterelnök jószerével meg se kísérelte civilizált mederbe terelni a vitát. A Vadim által legyilkosozott Frunda igyekezett a körülményekhez képest megőrizni higgadtságát. Emlékeztetett arra, hogy ez egy elszigetelt eset volt, arra is, hogy Agache őrnagy a legagresszívebb milicista volt a környéken, valósággal terrorizálta a térség lakosait, zsarolta, kifosztotta őket, nőket erőszakolt meg, s egy 24 éves fiatalembert öngyilkosságba kergetett. A tüntetők haragja akkor tetőzött, amikor pisztollyal a kezében állta útját a tömegnek. „Tízezer emberből ilyen körülmények között lehetetlen tévedhetetlenül kiemelni a vétkeseket” - érvelt a jogász-szenátor. Érvelt, míg hagyták. Míg a nagy-romániás vezér belé nem fojtotta a szót. Az egyik központi román lap szerint Frunda György a szenátus elnökéhez fordulva tiltakozott az opponense által használt „huligán hangnem” ellen. Comeliu Vadim Tudor menten ráreccsintett: „Hé! (román eredetiben: Bái!) Te vagy a huligán! Csúfot űzöl Románia Szenátusából! Bennünket gyilkoltatok, és most a saját országunkban sértegettek minket!” A továbbiakban kilátásba helyezte: „Olyan leckét kapsz, hogy a széked alá esel!” Végül megígérte, hogy pártja őszre elkészíti „az RMDSZ Fekete Könyvét”, s ha netán általános amnesztia kihirdetése alkalmával Ion Iliescu államfő a kézdieket is szabadon engedi, a nemzetközi fórumoknál tesz panaszt. Frunda pedig nem titkolta, hogy a magyar kisebbség elleni felbujtás és az őt ért sérelem miatt a parlament fegyelmi és mentelmi bizottságához fordul, és Strasbourgot is tájékoztatja az esetről.- Sz. H.-információ —
