Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-09-01 / 5. szám
2001. szeptember-október «lîîVAKÔfcî 7. oldal és tűzzel vassal támogatott „befogadóállam” elmélete mögött). Ez kettős célt szolgál: egyrészt gyengíti a felhigítási politikával megcélzott nemzetek versenyesélyeit, másfelől gyengíti azok társadalmainak ellenállását mindenféle további asszimilációval szemben. Nálunk a fajkeveredés azonban nemcsak az oktatási és kulturális színvonal alászállását eredményezheti, mint Amerikában, hanem nemzetvédelmi és nemzeti (csoport) érdekvédelmi szempontokat is felvet. A nemzeti (csoport)érdekeinket az internacionalista érdekeknek és elvárásoknak alárendelő törvényhozástól és e törvények alapján működő közigazgatástól a magyarság nem várhat hathatós érdekvédelmet (jó példa erre a nemrég lezajlott kárpótlási komédia, melynek során nemzeti vagyonunk nagy részét külföldi érdekcsoportoknak játszották át, földjeinket pedig jelentős százalékban eleve érdektelen, vagy azzá tett igénylőknek adták, hogy felszabadítsák és kiárusíthassák külföldiek számára). OÉrdekvédelmünket csak a nemzeti közfelismeréstől és az erre építő számtalan kis egyéni akciótól, ellenállástól remélhetjük. Nem a törvény tiltásától várhatjuk birtokaink, gyáraink megvédését a kiárusítástól, városaink megvédését a megszállástól, hanem a legszélesebb társadalmi ellenállástól, mely nem ad teret az idegen érdekeknek. Szerencsénk, hogy Magyarországon e globalizáló és elnemzettelenítő politika maradéktalan érvényesülésének mindmáig fontos akadályai voltak. A határok felszabadítása óta a fajidegen beözönlésnek elsősorban a nyelvi korridor képezi akadályát. (A teljesen fellazított bevándorlási törvényeket nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk.) A magyar nyelv logikai rendszere teljesen eltér a környező országok nyelvétől, és a globalizáció világnyelvétői, az angoltól. Ez mindkét irányban megnehezíti, sőt lehetetlenné is teszi a nyelvi beolvadást, ellentétben pl. a skandináv országokkal, ahol ez a folyamat már igen előrehaladott. A nyelv, mint faji összetartozást jelentő „bélyeg” a XVI-XVII. sz. óta napjainkban kap ismét nemzetmegtartó jelentőséget. A második akadály a magyarság földművelő, kevéssé mobil társadalomszerkezete. Idáig főleg a zártabb vidéki lakosságba volt nehéz idegeneknek beszivárogni (bár Bartha Miklós: Kazárföldön c. szociológiai munkájából megtudhatjuk hogy kisszámú idegen beszivárgás is milyen súlyos problémákat jelent, ha érzékeny pontján támad meg egy közösséget). Most viszont a mesterségesen támasztott vidéki munkanélküliség és a földek idegen tulajdonba kerülése súlyosan veszélyezteti ezt a nemzetmegtartó immobilitást. A föld nemcsak nemzeti kincs, élettér és természeti erőforrás, hanem ilyen értelemben nemzetmegtartó erő is. Ezért is nemzeti létérdekünk hogy földjeink a magyar fajtánk kezében maradjanak. IVÍagyarország Trianon óta nem nemzetiségi állam, kevés számú őshonos nemzetiségünk beolvadása részben már megtörtént és nem hígíthatja érezhetően az uralkodó etnikumot. Számottevő változást csak a két nem őshonos nemzetiségünk: a cigányság és a zsidóság beolvadása jelentene, azonban e két erősen betenyésztett etnikummal szemben ma is jól érezhető társadalmi ellenállás mutatkozik. Ráadásul e két népcsoport évszázadok óta masszív ellenállást tanúsít minden aszszimilációs törekvéssel szemben. Katasztrofális lenne, ha a LD fellazító politikája hatására ez az ellenállás megszűnne. Prognosztizálható, hogy a közel félmilliónyi cigány és ugyanannyi zsidó beolvadása (az összlakosság 10%-a!) bizonyos régiókban - különösen nagyvárosokban - a kevertebb, kisebb típusjelleg-átörökítő képességű magyar etnikum faji jellegét teljesen átalakítaná. A bekövetkező kulturális hanyatláson és faji leromláson túl az ilyen beolvasztás-jellegű asszimiláció ezért nemzeti karakterünk megóvása érdekében is elkerülendő. A faji kérdés ilyen vetületeiről Duke természetesen nem beszél az amerikai társadalmi viszonyokat elemző könyvében. Nekünk azonban különösen fontos ezeket a szempontokat is átértékelnünk még az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtt. Időben fel kell hívnunk a figyelmet a fajhígulás veszélyeire, tudatosítva a magyarságban a fajidegen rassz- és típus bélyegeket, hogy kialakíthassuk erre épített faj- és nemzeti-érdekvédelmi előítélet rendszerünket. Ez az egyetlen ésszerű önvédelmi válaszreakció, mely a LD fajkeveredést elősegítő nemzetromboló politikájára adható. A nyitrai magyar karért A kormány az önálló magyar kar létrehozására irányuló javaslata óta semmi konkrét lépés nem történt, ami arra utalna, hogy az illetékesek a megvalósítást szívügyüknek tekintenék. Sőt. A Matica slovenská sietve 6500 tiltakozó aláírást gyűjtetett a létesítendő magyar kar ellen, a nyitrai Konstantin Egyetem akadémiai tanácsa legutolsó ülésén pedig egyáltalán nem foglakozott az üggyel. Az egyetem rektora, Daniel Kluvanec halogatja a döntést, mondván, előbb tájékozódik, vane precedens a világban nemzetiségi alapon működő karra. Egyedül a nyitrai egyetem magyar tanárai és az MKP politikusai tartották fontosnak, hogy Alsóbodokon tárgyalóasztalhoz üljenek, s megvitassák: mit lehet még politikai síkon tenni, s milyen feladatokat kell elvégezniük, hogy a kar engedélyezéséhez szükséges szakmai feltéleket teljesítsék. A magyar szekció egyetemi tanácsa magára vállalta a kar iránti kérelem beterjesztését, s azt is, összeállítja azoknak a tanároknak a névsorát, akiknek tudományos fokozata, publikációs tevékenysége garantálná a szakmai színvonalat, s hogy a szakok minden törvényes előírásnak megfelelően kialakíthatók legyenek.-cs-Uj Szó, Pozsony Forradalom az olimpiai uszodában Egy kitüntetésnek nem válik dicsőségére, ha szégyellik Nagynyilvánosságú nyilatkozat Bevezetőül ismertetni szeretném olvasóinkkal, hogy az olimpiai redezvények életében először rendezték meg a déli féltekén, Ausztráliában, Melboumeben a XVI. olimpiát 1956-ban, november 22-től december 8-ig. Lehetetlen elfelejteni, ami itt történt december 6-án az olimpia uszodában. A magyar vízipóló válogatott mérte össze erejét az elődöntőben az orosz válogatottal. Mielőtt megkezdődött volna a mérkőzés, Gyarmati Dezső és egy másik játékos átbeszélték edzőjükkel, hogy az 56- os eseményekre tekintettel, sportszerűen fognak viselkedni és betartják a játékszabályokat; hogy példát mutassanak a világnak, hiszen ekkor sugározta az olimpiát először a televízió. A magyarok részéről nem is volt baj, de a feszültség akkor kezdődött, amikor a mieink megeresztették az első gólt. Az oroszok dühbe gurultak és bemutatták igazi brutalitásukat. Két szovjet játékos, a 2-es számú Vladimir Prokopov és a 7-es jelzésű N. Gvakaria sziszegve mondogatták játékosainknak: „fasiszták, fasiszták vagytok”. A szovjetek elkezdték a verekedést a víz alatt. Prokopov elkapta Zádor Ervint és ököllel a bal szeme felett halántékon vágta, a bőre felhasadt és patakzott az arcán a vér. Zádor kénytelen volt fájdalmában abbahagyni a játékot és kiúszott az uszoda szélére, hogy elsősegélyt kapjon. Játékosainkat durván ütlegelték, de volt, akit hasba rugdostak. Az első félidőben a magyarok már 2:0- ra vezettek. Ez, ami az uszodában lejátszódott egy bokszmérkőzéshez volt hasonló. Az orosz csapat edzője arra bíztatta játékosait, hogy könyökükkel üssék le a magyarokat. így ütötték ki Bolyári Toncsit is. A mérkőzés befejezése előtt néhány perccel a magyarokat is elfogta az indulat, és élet-halál harcukat vívták. Folyt a vér az uszodában, akárcsak a pesti utcán néhány héttel korábban. Óriási szimpátia, éljenzés övezte a magyarokat, akik 4:0-ra megverték az orosz játékosokat. 1956 szelleme itt is diadalmaskodott és győzött a vízilabda-forradalom. A mérkőzés végén elcsendesedett minden, és az orosz játékosok megszégyenülve az uszoda sarkába húzódva várták, hogy mi fog történni... Mindkét csapat tagjait erős rendőri felügyelet mellett kísérték vissza öltözőjükbe. Másnap a végső döntőben a jugoszlávokkal mérkőztünk és 2:0-ra megvertük őket. így nyerte el a magyar vízilabda csapat az olimpiai bajnoki címet. Büszke és felemelő érzés volt látni, ahogy a győzelmi emelvényre felsorakozott a magyar csapat minden tagja és az ott lévő 5500 nézőtől fergeteges tapsot kapott, miközben a magyar zászló méltóságteljesen az árboc csúcsára emelkedett a magyar himnusz hangjai alatt. Az ünnepélyes aktus után az elvonuló orosz játékosokat lehurrogták és kifütyülték. Sportolóink itt is bebizonyították, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak. A világ sportolóinak ranglistáján az 1956-os olimpi-án negyedikek lettünk: 9 aranyat, 10 ezüstöt és 7 bronzérmet szereztünk. Olimpikonjaink közül 28-an nem kívántak visszatérni hazájukba, és a világ különböző államaiban kértek menedékjogot az 56-os események miatt. V. Szmolik Lajos Ausztrália 1997 őszén valamikor invitációt kaptam a magyar Parlamentbe, annak is egyik erre a célra rendelt dísztermébe, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének átvételére. (Már ez a,.közép” csípett rajtam; az egyik legvisszataszítóbb fogalmam, sok mindenütt álltam bonyolult, zaklatott életemben, nyárspolgári-középütt sohasem. Legszívesebben mindjárt a szemétkosárba dobtam volna, de nem azt tettem, hanem felhívtam illemdúsan a Parlament Kitüntetési Főosztályának vezetőjét, Tóth Lajost, és közöltem vele, hogy ne számítsanak rám, nem megyek, a kitüntetést át nem veszem. Hogy miért? Mert méltatlannak tartom, mert kínba hoz, mert szégyellem, és egy kitüntetésnek igazán nem válik dicsőségére, ha szégyellik. Szó szó után, még csevegtünk cseppet, aztán arra a kérésre tettem le a kagylót, hogy nem pertraktáljuk az ügyet, marad köztünk. Kisebb gondom is nagyobb annál - mondtam -, és természetesen egyetlen sort le nem írtam róla. Most viszont a Magyar Irodalmi Évkönyv közepén mire leltem? Ott díszelgek kínos kitüntetésemben kiemelten. Nem fair a játék. Egy megállapodásnak ugyanis két oldala van: egy jobb, meg egy bal. Igaz, hogy én egyikhez sem tartozom... Obersovszky Oby Gyula (Vagyok, 1998. szeptember) A Szittyakürt világhálózati honlapja elérhető a következő címen: http://web.cetlink.net/«»szittya Drótposta (email) címe: szittya@cetlink.net Kérjük kedves olvasóinkat, akik számítógéppel és email-lel rendelkeznek, küldjék be címüket a SZITTYAKÜRT email-jére.
