Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-07-01 / 4. szám
8. oldal **ITtVAKÖfct 2001. július-augusztus Szobrot Kádár Jánosnak! Mint a „rendszerváltás” óta minden évben, az idén is megemlékezést tartottak Kádár János sírjánál azok a kommunisták, akik visszasírják a „régi szép kommunista időket” amikor élet-halál urai voltak. Thürmer Gyula a „Munkáspárt” (?) Elnöke a sírnál gyászbeszéd és megemlékezés helyett valóságos kampánybeszédet mondott. Szerinte a jelenlegi kormány lelki terror alatt tartja és megfélemlíti a lakosságot. A „státusztörvény” az Orbán kormány legaljasabb és legbecstelenebb törvénye, valóságos nacionalista kaland. Nem tűrhetjük, hogy a kormány lefeküdjön az Európai Uniónak! Ilyen és ehhez hasonló „megemlékező” szavak után a mintegy 3-3500 fős gyülekezet átment a Köztársaság térre, ahol Urbán Sándor magasröptű gondolatait hallgathatták meg. Érdemes néhány mondatát szó szerint idézni: „-Hogy ne törölhessék ki a magyar fiatalság emlékezetéből Kádár Jánost, és hogy emberi, politikusi, államfői nagysága méltó módon elismerést nyerjen, követeljük a magyar kormánytól, a főváros önkormányzatától: állítsák fel szobrát Budapesten.“ Ez igen! Nyugodtan elmondhatjuk, hogy 2001-ben Magyarországon igazi demokrácia, gyülekezési és szólásszabadság van! Tényleg van? A magyar nép legvéresebb kezű gyilkosának, - aki mögött Hajnau csak kisinas — díszsírhelye lehet a Nemzeti Sírkert legszebb helyén, ahol évről-évre ezrek ünnepelhetik és „követelhetik” hogy szobrot állítsanak neki. Ugyanakkor a távoli Köztemető legeldugottabb helyén, a 298-as parcellában még ma is százával vannak jeltelen gödörbe elkaparva a hősök, akiket a kommunista és zsidó bosszúállás „háborús bűnös”-ként gyilkoltatott meg. Aki Szálasi nevét kiejti a „fasiszta, gyilkos, hazaáruló, eszellős, háborús főbűnös” jelző nélkül, az a liberális, posztkommunista média szemében maga is „Szálasi dicsőítő, nyilasmentő, fasisztává” válik. Szobrot Kádár Jánosnak! Micsoda agyrém! 1956-os dicsőséges forradalmunk vérbetiprójának, a szovjetek bábjának, százak gyilkosának, tízezrek bebörtönzőjének, százezrek elüldözőjének, 35 éves kommunista lélekmérgezés és nemzeti öntudat pusztítójának szobrot?! Miközben miniszterelnökök, miniszterek, katonák, neves politikusok százai még mindig jeltelen gödörben, pedig ezek mindegyike -szinte kivétel nélkül - hazaszeretetben, nemzethűségben, hősiességben és emberségben toronymagasan emelkedik a szószegő, hazaáruló, nemzetvesztő, tömeggyilkos Kádár János fölé. Mikor éy véget a kettős mérce? Mikor ér véget a történelemhamisítás? Mikor ítélik el olyan dühödten, gyűlölködve a kommunizmust, mint a nemzeti szocializmust, holott a nemzeti szocializmus 6 millió (?) zsidó áldozatával szemben a kommunizmusnak 100 millió áldozata volt saját népeinek fiaiból? Egyenlő mércét és történelmi igazságot! Szűnjön meg a kommunistákból szocialistává vedlett elvtársurak, valamint az „Antifasiszták és Ellenállók” által irányított ideológiai terror! Ha díszsírhelyen nyugodhatnak a kommunisták, akkor a 298-as parcellában nyugvó névtelenek is kaphassanak egy névvel megjelölt keresztet, és ha a 298-as parcellában nyugvó halottak jeltelen gödörben maradnak, akkor számolják fel a Nemzeti Sírkert kommunista párttemetőre emlékeztető sírjait! Ez nem kegyeletsértés, hanem történelmi és emberi igazságtétel, ami az Ókor óta minden halottnak kijár! Szobrot Kádár Jánosnak! Aki ilyet követel 2001-ben, az vagy nem normális, annak az elmegyógyintézetben van a helye, vagy olyan elvakult kommunista, akinek nincs helye a közéletben, egy magát demokratikusnak valló országban. Sz. R. 10 éve történt Bán István el nem hangzott beszéde Gulyás Lajos tiszteletes késői temetésén Előfordul, hogy el nem mondott, letiltott beszéd maradandóbb, mint a számtalan engedélyezett szónoklat, üres fecsegés. Erre példa a 10 éve történt eset. A végtisztesség vagyis az exhumálás utáni temtés a kivégzést követően 34 év múlva, 1991. május 11-én történt Levél községben (volt Hegyeshalmi járás). A szóben forgó Gulyás Lajos (szül. 1918. febr. 4., Kisújfalu, Szlovákia) református lelkész 1956. novemer 3-tól volt tagja a Járási Nemzeti Bizottságának. A 39. születésnapját követő napon, 1957. február 5-én hurcolták el az ávósok. A Győr- Sopron Megyei bíróság 1957. június 10-én ítélte halálra a hírhedt ún. mosonmagyaróvári bűnperben. A Legfelsőbb Bíróság Katonai KUlöntanácsa 1957. dec. 21-én ebben a Földes Gábor a győri színház rendezője és 12 társa elleni koholt perben hét halálos ítéletet hozott, és közte volt Gulyás Lajos is. A kivégzése 1957. december 31-én történt. Csak 1989-ben derült ki, hogy a sopronkőhidai egykori rabtemetőben ásták el (Győrhöz 80 km). Bán István, 1956-os nyíregyházi református segédlelkész is jelen volt a temetésen, azonban az egykori pálya- és fogolytárs nem mondhatta el búcsúbeszédét. Szerencsére Martinkó Károly Az áldozatok Isten szolgái című könyve (Bp„ 1991. az AirCont Kft. kiadása, II. János Pál pápa magyarországi látogatása tiszteletére) megőrizte a halotti beszéd részleteit: „...amíg káin legalább utólag ráébredt szörnyű tettére, Gulyás László gyilkosaitól ma sem állt - s mivel még mindig nagyon sokan élnek közülük - s áll ma sem távolabb, mint a vezeklés. Mielőtt Gulyás István élete véget ért volna, hét református lelkész is felsorakozott Dobi István az Elnöki Tanács Elnöke előtt a Parlamentben, hogy „az ellenforradalom idején tanúsított helytállásukért átvehesse a jutalmát. S tették ezt nyilván boldogan az előtt a Dobi István előtt, aki ugyancsak aznap utasította el levéli lelkész ügyvédje által benyújtott kegyelmi kérvényt. E lelki atyák közül egy sem akadt, aki legalább megpróbálta volna felajánlani a szíve fölé tűzött kitüntetést Gulyás Lajos életének megmentéséért. Gulyás Lajos szeretett hitvese azonban hiába küldte kérvényeit a Konventnek, mivel az elnökének nem jutott ideje azokkal „bíbelődni”. Érthető okból, hiszen ő is készülődött a parlamenti kitüntetések átvételére. A letiltott gyászbeszéd így folytatódott: „Itt mondom el Gulyás Lajos testvérem és lelkésztársam koporsójánál, hogy az Isten kezét nem lehet lefogni, hogy ne bélyegezze meg Káint sem a társadalomnak, sem az egyháznak, sem a törvény fura urának! Gulyás Lajos a békesség embere volt küldetésben, s a hatalom nyila megölte őt. De az íjat és a vesszőt a Káinok fogták. A személytelen Káinok... Hirdesse ez a koporsó és hirdsse ez a sírhant, hogy vannak hűséges szolgák. Isten ítélete elől nem lehet elbújdosni.” Bán István a koporsót körülvevő sokaságban a vezeklőket kereste, „kerestem a bukott rendszer kitüntetettjei közül azokat, akik mint Káin, a saját istentiszteletüket gyakorolták... számomra döbbenetes volt látni, mily sokan hiányoztak...!” A nyíregyházi Bán Istvánt már teológusként, majd a forradalomkor segédlelkészként is a leghatározottabban követelte az ún. békepapok (Péter János debreceni püspök, Békefi Benő nyíregyházi esperes) azonnali levélváltását és a református egyház megújítását. Tömören ezt így fejezte ki 1956. november 2-i rádióbeszédében: „A lelkipásztorok tőlük telhetőleg segítsék a Forradalmi Tanácsok munkáját... A nyíregyházi presbitérium elhívott tagjai bizonyosan tudni fogják kötelességüket és elsősorban megtisztítják soraikat, azután segítenek összeszedni a szétszórt nyájat.” Bán Istvánnak nem csak ezen temetési beszéde maradt el, de a hitéért 7 év rabságot szenvedett „élő mártírt” szülővárosában már számon sem tartják. A szabadulása után ugyanis kénytelen volt elhegyni a megyét is. Levéli gyászbeszédének gondolatai azonban, lelkűnkben visszhangzanak. Dr. Fazekas Árpád Nyíregyháza Fájdalmas szívvel, de a Jó Isten örök békét adó rendelésében megnyugodva, tudatom magam, gyermekeink, testvére és a nagyszámú rokonság nevében mindazokkal, akik ismerték, tisztelték és szerették, drága jó férjem és 19 éven át hűséges élettársam és támaszom, a szerető, jóságos, magyar lelkű édesapa és nagyapa * MAGAS ISTVÁN geológus a forradalom alatt az Alföldi Maszolaj Munkás Tanács megválasztott vezetője, 1984 óta a Magyar Szabadságharcos Világ szövetség elnöke, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösség Calgary csoport vezető és egyúttal Kanadai Főcsoport vezetője, Széchényi Társaság alelnöke, a Szent László Rend Nyugat Kanada Törzsszéktartója, a Vitézi Rend Nemzet Védelmi Tagozat tagja, és a Magyar Kultúregyesület örökös és igazgatósági tagja 2000. október 9 - én a szentségekkel megerősítve visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Drága halottunkat október 13-án a Calgary-i Szent Erzsébet r.k. magyar egyházközség templomában búcsúztattuk el. Hamvai kívánságának megfelelően Magyarországon, Budapesten a Szent Kereszt Templomban (Üllői út. 145.) kerülnek végső nyugovóra. Magas Dóra Magas István ravatala Rácz Sándor és Balczó András a gyászszertartáson-tudósító-A magyarországi temetési szertartásra a családtagokon kívül közel százan jelentek meg azok, akik tisztelték, szerették Magas Istvánt. Elsősorban 56-os bajtársai. A harcolók közül az 56-os Magyarok Világszövetségének és a Corvinközi Bajtársi Közösségnek a tagjai, valamint a forradalom zászlaját legtovább fenntartó Központi Munkástanács tagjai. A temetési szertartást Főtisztelendő Dr. Szabó Zoltán vezette. A búcsúbeszédeket társadalmi életünk két közismert, kiemelkedő személy issége tartotta: Balczó András többszörös magyar, Európa, Világ és olimpiai bajnok öttusázó, mint barát és tisztelő búcsúzott. Rácz Sándor az 1956-os Központi Munkástanács elnöke, aki hosszú éveket töltött börtönben, mint harcostárstól vett búcsút Magas Istvántól, hangoztatva, hogy a közösen kezdett harcot a még élő bajtársak tovább folytatják. A család, és a bajtársak fájdalmában osztozik a Hungária Szabadságharcos Mozgalom tagsága és vezetősége. Soha meg nem halnak! Hősök voltak - és hősök maradtak, a nemzetért éltek és - meghaltak! Tetteiket az utókor látja -emlékezve kegyelettel áldja, mert hősök voltak és hősök maradtak! Magyarként éltek bátran harcoltak! Sohasem gondoltak jobban másra -mint az éltető, szent Magyar Hazára!- mit hordák dúltak, darabokra szeltek, nem hátráltak) védtek, meneteltek - mártírokká fagyott arccal, szembeszálltak a pokollal! Nem sunyított lapulással, hanem végső akarással feláldozták életüket: egy Hazának, egy Istennek! mert Hősök voltak! Hősök maradtak) Bennünk élnek és soha meg nem halnak! Péterffy Gyöngyi
