Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-07-01 / 4. szám
2001. július-augusztus ttltfVAKÖ&t 9. oldal JÓ-E MAGYARORSZÁGNAK AZ EURÓPAI ÚNIÓ? Ez a kérdés az utóbbi időben egyre sűrűbben merül fe 1. A laikus válaszoló gondolkodás igennel felel. De fordítsuk meg a kérdést, és úgy tegyük fel. Jó-e az Európai Uniónak Magyarország? Ugye, hogy erre már nem is olyan egyértelmű a válasz! Bár számomra az. Egyértelműen nem! Hogy miért mondom ezt? Boncolgassuk egy kicsit a témát! Az EU megalakulásával mindenki a nacionalizmus halálát vetítette előre. De nem ez töntént. Ugyanis ha egy nemzet nem nacionalista, akkor az a nemzet meghal! Gazdasági nacionalizmus lett az irányadó. A gazdaságilag fejlettebb nemzetek az elmaradottak fölé kerültek, és ez a megkülönböztetés rosszabb a faji megkülönböztetéstől. Az egységes Európa létrejöttéhez felül kellett emelkedni a német-francia viszályon, és mivel a gazdasági tényezők lettek a politizálás mozgatórugói ez aránylag könnyen végbement. Európa két mondhatni legerősebb állama békejobbot nyújtott egymásnak, és lefektették annak az Európának az alapjait, ami simán veri az egykori szuperhatalmat, sőt amelynek utódállamai ott rágják a küszöböt a bebocsájtásért. Az egykori kommunista tanítás, miszerint a népelnyomó kapitalizmus haldoklik, nem bizonyult igaznak. Még túlélte a halálhírét keltőket is! És hogy mennyire él, azt folyamatosan bizonyítja. Amíg mi a kommunizmust építettük, Európa elrobogott mellőlünk. Sokan ezzel takaróznak. Azt mondják, hogy: „Ha nem lettek volna itt 45 évig az oroszok, akkor nem itt tartanánk!” Csakhogy ez féligazság. A féligazságról pedig mindenki tudja, hogy mennyit ér! Az a látványos lemaradás, amit sikerült összeszedni az szinte az utóbbi 20 év gyümölcse. Elég csak pár szemléltető adat. Például 1970-es években a bruttó hazaitermék (BHT vagy angolosan GDP) a Szovjetúnióban volt a legmagasabb az európai országok között. 1,8-szor annyi, mint a 2. helyezett NSZK-ban! Bár ha visszafordítjuk, akkor látszik, hogy az egy főre jutó BHT az NSZK ban 2,3-szor akkora, mint a Szovjetúnióban. Érdekesség, hogy Ausztria ekkor 1,4- szer annyit termel, mint Magyarország, és az egy főre jutó BHT-ja is mindössze duplája még 1980-ban is. A BHT-k közti különbség kevesebb volt, mint 1914-ben, amikor az össztermék 1,7- szer annyi volt Ausztriában, mint nálunk, igaz akkor egy főre csak 1,3-szor annyi jutott. 1995- ben viszont már 5,9-szer annyit termel Ausztria, mint Magyarország, és az egy főre jutó BHT-ja 7,5-szöröse a magyarországinak. A gazdasági lemaradásunk tehát egyértelműen a kommunizmus összeomlásának köszönhető, és annak, hogy akik korábban sikertelenül építették a szocializmust, azoknak beletört a bicskája a kapitalizmus építésébe. Későn jöttek rá, hogy úgy nem lehet semmit sem építeni, ha közben megfújjuk a szerszámokat! Ne csodálkozzunk tehát, ha az EU-nak nem ránk fáj a foga. Az utóbbi időben nem is igazán volt olyan ország Nyugat-Európában, melyik ne akarta volna még jobban eltolni a felvétel időpontját. Ha visszaemlékszünk, akkor felidézhetjük, hogy nem a 2004-es dátum volt az első. És ahogy elnézem nem is ez lesz az utolsó!De ha megfigyeljük mindengyik bojkottálónak komoly érvei vannak. Ausztria, mint tudjuk enyhén jobbra tolódott, és annak ellenére, hogy munkaerőhiánnyal(i) küzködik, nem akarja 7 évig beengedni az új tagállamok polgárait dolgozni. Ez így korrekt! Hiszen a bezúduló olcsó munkaerő osztrákok ezreitől venné el a munkát, akik nem hajlandóak az országos átlagjövedelem 20-30%áért dolgozni. Ellentétben a magyarokkal, akik már évek óta ezt teszik, mind Ausztriában, mind Németországban. Dél-Európa és Írország azt a támogatást félti, amitől a visegrádi négyek csatlakozásakor elesnek. Nem csoda, hogy Spanyolország tiltakozik a legjobban, mivel az ő helyzete a legspeciálisabb. Az EU azt a régiót támogatja, amelynek egy fóré jutó BHT-ja nem éri el az EU átlagának 75%-át, és ez Madridot kivéve egész Spanyolországra kiterjed. Azonban ha a statisztikaromboló négyes bekerül, az EU átlaga az egy főre jutó 19800 dollárról 17210 dollárra csökken, spanyol arány pedig 71%-ról 81%-ra. nő. így Spanyolország elkerül a mézesbödön mellől. A másik négy „csórónak” azért nem ilyen vészes a helyzete, hiszen Írország így is csak az EU átlag 71%-át tudná, Dél-Olaszország 68%-on állna, és Portugália és Görögország egy főre jutó BHT-ja is alig emelkedne 40% fölé. De ha már itt tartunk, megjegyzem, hogy mi 17%-ot érnénk el, a csehek 14%-ot, a lengyelek és a szlovákok pedig 11-11 %-ot. Az egy kieső helyett négy újonc jön, és mindegyik tartja a markát. Ez az amit Dél-Európában és Írországban rossz szemmel néznek, mivel ha több felé kell osztani pénzt, egyértelmű, hogy kevesebb jut mindenkinek. Még ha Spanyolország ki is esik, a visegrádi négyek másfélszer annyian vannak, így a kéregetők száma nemhogy csökken, még inkább nő. Az unió felhígulása tehát menthetetlenül beindulna, amiből egyre kevesebben kémek. A “forró banán” (mely Észak-Olaszországtól a Ruhr-vidéken át Dél-Angliáig elterülő gazdasági övezetet jelöli) kezd kiemelkedni a gazdasági közösségből. Ez a terület az EU 20%-át foglalja el, de BHT-jának 60%-át adja. Nem véletlen tehát, hogy a szegény Dél-Európát, a stagnáló Skandináviát és a mindig különc Britanniát leválasztva egy új dolog van kialakulóban, ami akár az USA gazdasági ellenfele lehet. A 200 millió lakossal és a 4,7 ezer milliárd dollárnyi BHT-val megfelelő ellenpólusa a 261 millió lakosú és 6 ezer milliárd dollárnyi BHT- val rendelkező USAnak. A Németországból, Franciaországból, Észak-Olaszországból és a Benelux államokból kialakítandó szuperállam pedig egyáltalán nem ránk vár! Ami nem csoda, hiszen bár területileg alig több, mint a duplája a visegrádiaknak, a lakossága viszont 3-szor annyi. A BHT-nk mindössze 3%-a annak, amit ott termelnek. Vagyis a szuperállamban 11 nap(!) alatt megtermelik azt, amihez a négyeknek 1 év kell. Persze tükröződnek a számok az egy főre jutó BHT-ben is, hiszen a szuperállam átlagához képest a négyek legfejlettebb régiója (Közép-Magyarország) is csak 18%-ot tud. Ez pedig majdnem duplája a négyek átlagának! Nem csoda hát, hogy úgy érzik magukat Nyugat-Európában, mint az egyszeri sánta, akit az ördög ahelyett, hogy megszabadított volna a sántaságától, még adott neki egy púpot is. A gazdasági felsőbbrendűség előhozta hát a nacionalista széthúzás egy új formáját. Nyugat-Európa konnacionalizmusába mi már nem férünk bele. Ha be is kerülnénk, biztos vagyok benne, hogy a perifériára fogunk szorulni, és midig úgy fognak ránk nézni, mint az apátián, nemkívánatos zabigyerekre. Én pedig úgy vagyok vele, hogy nem igazán megyek oda, ahol nem látnak szívesen. Végezetül, a leírtak fényében felteszem újra a kérdést: Jó-e Magyarországnak az Európai Únió? Kővári László Sokat gondolkoztam azon, hogy mi táplálja a zsidóságban azt a fanatikus gyűlöletet Szálasi Ferenc és a hungarizmus eszméi ellen, aminek tanúi lehettünk az utóbbi 55 évben? Hiszen a „vészkorszak” ról szóló propagandameséket a történelmi tények ékesszólóan megcáfolták! A zsidóság 80 %-át Magyarországról még a Horthy-időkben deportálták. Az október 15-i hungarista hatalomátvétel után a zsidóság vesztesége arányaiban sokkal kisebb volt, mint a magyar lakosságé. A budapesti zsidóság döntő többsége pedig Szálasi Ferencnek köszönheti megmenekülését. Miért hát ez a zsigereket is átható gyűlölet? Mert a történelmi események erre nem adnak okot! Az ok tehát egyértelműen azokban az elméleti kérdésekben keresendő, melyeket Szálasi Ferenc a műveiben fektetett le. Napjainkban a demokrácia, a szólás és sajtószabadság lehetővé teszi, hogy azok a könyvek is kiadásra kerülhessenek, melyeknek 55 évig még az olvasása is bűncselekménynek számított, és a fellelhető példányai máglyák helyett a zúzdákban lettek megsemmisítve, - a szocializmus nagyobb dicsőségére - 55 év elhallgatás és történelemhamisítás után az emberi becsület és történelmi igazság megköveteli, hogy akit a zsidó és liberális gyűlöletkampány Magyarország legmegvetendőbb, háborús bűnös, gyilkos gonosztevőjének igyekezett bemutatni, azt torzítatlan dokumentumként, saját művein keresztül ismerhessék meg azok, akiket nem vakított el teljesen az 55 évig működő hazugsággépezet. A ma már kevesek által ismert Szálasi Ferencet kívánjuk bemutatni, minden gyűlölet, megvetés, lenézés, szalonképtelenség ellenére, - de elfogultság nélkül is — most induló könyvsorozatunkban, a talmudi gyűlöletben fogant fantomszülemény a „nyilas Szálasi” helyett. A Nemzetvezetőt az amerikai katonai hatóságok vették őrizetbe, és így irattára is terveivel, vázlataival egyetemben a Washingtoni levéltárba került. Azonban ezek évtizedek múltán bárki számára hozzáférhetővé, tanulmányozhatóvá váltak. Ezen iratok alapján is kívánjuk a Nemzetvezető személyét bemutatni, akiért az 1930-as, 40-es években százezrek fanatikusan lelkesedtek. Abban a biztos tudatban indítja útjára a kiadó ezt a sorozatot, hogy a jövő magyar nemzedéke és a jövőnek elkötelezett magyar történészek a valós történelmi tények és dokumentumok megismerése után Szálasi Ferencet a huszadik századi magyar politikai élet egyik erkölcsileg legtisztább személyiségének fogják találni és emlékét ehhez méltó módon fogják ápolni! Ifj. Tompó László (A kötet megvásárolható vagy postai utánvéttel megrendelhető kiadójánál: Gede Testvérek Bt. 1385 Budapest 62, Pf. 849 Tel.: 349-4552. - és minden jobb könyvesboltban.) 60 éve halt meg Sértő Kálmán Meghitt, családias megemlékezésnek volt színhelye a Kerepesi úti temető egyik régi parcellája, ahol a fiatalon elhunyt nemzetiszocialista költő Sértő Kálmán sírja áll. Lelkes nemzeti érzésű fiatalok alig két éve kezdték az enyészettől visszahódítani az elhagyott parcellában a sírt. Kitisztították a környékét, új fejfát állítottak és azóta a költő születésének és halálának az évfordulóján fiatalok - és nem csak fiatalok - emlékeznek meg kegyelettel a költőről. A sír felújításának és gondozásának kezdemé-nyezője Csontos Péter volt, aki időt és fáradságot nem kímélve harcolt a nemes gondolatért, hogy a költőnek méltó síremléket állítsanak. Lelkes munkájának eredményeként az emlékmű elkészítésének anyagi alapjai jórészt megteremtődtek, már csak a tervezés, engedélyezés és kivitelezés van hátra. A megemlékezők egy csoportja, a fejfa mögött áll Csontos Péter F eltámadunk De jó volna most sokaknak, Ha sírba dőlnénk balek módra, Vagy, ha osztályharcos tőrrel Ledöfnénk egymást, de jó volna. Ha hallgatnánk irigykedő. Halálbacsaló dalnokokra, Ha lobogna tetemünkön Ádáz árulás kígyóbokra. Gazember, aki mást állít, Mint: a Haza mindenek felett, Neked szól ez bajkeverő És kegyetlen Nagytőke, neked. Holnap tán már - Isten mentsen! Szívünket keresi kerge kés; Magyarországért vér; vagyon, Minden, minden áldozat kevés. Megmondhatom, ne örüljön Senki bitang, hazátlan senki. Egymást sem bántjuk, s nem fogunk Senki gazért máglyára menni; De összefogunk erősen, S leütjük, aki utunkban: áll, Nem vesz felettünk diadalt Mohács óta hűséges halál. De jó volna most sokaknak, Ha hitünknek ezt nem vallanánk, Ha rabolhatna, mint régen Dicsőséggel az ügyes falánk; De elárulom, rettegjen, Ki a véren keresni akar, Mert feltámad mindörökre, És magára eszmél a magyar. (Számadó Ernő méltatlanul elfeledett, tehetséges költőnk. A népi írók közé tartozott; Sinka István, Sértő Kálmán, Erdélyi József pályatársa volt. Nem sorolható az igazán nagyokhoz, de megérdemli, hogy verseit olvassuk és szellemét ébren tartsuk. A szerk.)
