Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-01-01 / 1. szám
2001. január-február **IÎTVAKÔfcî 5. oldal (175 ÉVES A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA) a ax ^uAomÁnijOi, <z/fííaAémia fafai (zözt Még 1936-ban vittel szeretett nagyapám a Magyar Tudományos Akadémia épületébe. Együtt nézegettük az Akadémia falait díszítő képeket, melyek egyúttal történeti képtárul szolgáltak. Nagyapám felhívta a figyelmemet az Akadémia cimerére, mely egy fiatal nőt ábrázolt serleggel a kezében. A serleg felé sas madár repül. A Magyar Tudományos Akadémiát gróf Széchenyi István alapította. Széchenyi naplója szerint a nő Zichy Károlyné grófnőt, Seilern Crescenciát jelképezi, akit Széchenyi István 1824 óta szenvedéllyel szeretett, és akit 1836-ban, mikor az megözvegyült, feleségül vett. A címer alatt jelmondat állt: Borúra derű. A dísztermet Lotz Károly freskói díszítették. A folyosókon kiváló művészek alkotásait láttam, többek között Dessewffy József gróf Bacsányi János, Réva Miklós, Deák Ferenc, Csiky Gergely báró, Jósika Miklós, Gyulai Pál, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós, Fáy András, Arany János, Czuczor Gergely, Kazinczy, Döbrentei, Vörösmarty Mihály, Berzsenyi Dániel, Szemere Bertalan, Kisfaludy Károly, Toldy Ferenc, Eötvös József báró portréit. A nagyszerű szemlélődés után egy kis szobába értünk, amelyet Kisfaludy Károly emlékének szenteltek. Az egyik falon a költő három festménye lógott, az asztalon kéziratok, emléktárgyak tették érdekessé számomra a szobát. Mikszáth Kálmán írónak is külön szobát rendeztek be. Erre a szobára különösen jól emlékezem, mert meglátva az asztalon kirakott gyermekjátékszereket, melyek még Mikszáth gyermekeié voltak, s amelyekről azt a gyönyörű novellát írta: „A ló, a bárányka és a nyúl” - sírvafakadtam. Nagyapám alig tudott megvigasztalni. Ott, a Mikszáth emlékszobában döbbentem rá, hogy a szép mese, nem is mese, hanem szomorú valóság volt. Ott kezdtem el csodálni Mikszáth írói nagyságát, hogy fájdalmát milyen szépen, milyen mélyen s mégis milyen végtelen egyszerűséggel tudta kifejezni. A nagy írót ábrázoló festményeken kívül meghatódva szemléltem meg régi szemüvegét, tollát, apróbb használati tárgyait, fiainak gyermekkori arcképeit. Áz Akadémia megalapítójának, gr. Széchenyi Istvánnak négy mellszobrát láttam az akkor úgynevezett „Széchenyi MúzeunT’-ban. Az egyik gipsz-szobor természetes nagyságban ábrázolta őt. Az első teremben családi képeken a 4 éves Istvánkát láttam, majd egy levélnehezéket, mely a pesti Lánchíd 1842. augusztus 24-én lerakott alapkövének darabjából készült, rajta koráiból faragott kiskutya. Majd egy másik kődarabot is láttam a Vaskapu szikláiból. Széchenyi pecsétnyomója, öt érdemjele, aranyórája kulccsal, 1848-ból való nemzetiszínű kokárdája, és jobb kezének gipszöntésű mása tűnt még ki a terem gazdag gyűjteményéből. Rendkívül érdekesek még - világosított fel nagyapám - az okmányok, amelyeket ott őriztek. Pl.a Vaskapu szabályozására vonatkozó eredeti török írások. A második teremben gr. Széchenyi íróasztala állt, amelyet mint a közlekedési bizottság elnöke használt. A teremben egy csodálatosan szép könyvszekrény is állt, tele könyvekkel. A terem közepén álló asztalon a pesti lóversenytér két rajzát őrizték üvegbúra alatt. Az Akadémiában talált hajlékra Elischer Gyula orvosegyetemi tanárnak 4100 darabból álló Goethe gyűjteménye, melyet felajánlott az Akadémiának. Ez a gyűjtemény joggal örvend európai hírnévnek. Egyike a legérdekesebb tárgynak az olasz tájkép, Goethe tollrajza. Üveg alatt 33 Goethe érem, Goethe fejével - pecsétnyomó, sétapálcája. Az ablakban áttetsző porcelánkép lógott, amely Faustot és Margitot a háttérben Mefisztóval ábrázolta. Történelmi kort lehelt az Akadémia ötödik szobája, a Vörösmarty szoba is, amelyben a nagy költő számos emléktárgyán kívül főképpen kéziratai foglalták le érdeklődésemet. Itt állt kopott zöld bevonatával íróasztala, melyen a Szózatot is írta, de eredeti fogalmazásban, nem úgy, ahogy ismerjük, „Itt küzdtek meg honért az ősz Ügeknek századi, Itt törtek össze rabigát Hős Zrínyi, Hunyadi” Ez volt az eredeti fogalmazása a Szózat ismert versszakának. „A nagy világon e kívül” eredetileg így hangzott: „Ezen kül a világon...“ Meghatóak Deák Ferencnek, a költőhöz írt kedves levelei, valamint azok a levelek, amelyeket Vörösmarty írt családjához. A Magyar Tudományos Akadémiában azóta sem jártam, ezért nem tudom hogy a múlt emlékeiből megőrizték-e az említett tárgyakat? Csak remélni merem, hogy meg maradtak nemzeti kincseink az utókor számára, úgy, ahogy akkor voltak, s nem bővültek ki a szobák Szamuelly, Kun Béla, esetleg Rákosi emlékszobákkal!? (Kádár?) Tudomásom szerint az 1950-es években végrehajtott „átszervezését azzal indokolták, hogy „korunk igényeinek” erre szüksége volt. (Kikigényelhették az átszervezést?) Terebessy Emőke CSALÁDI KIÁLLÍTÁS Lélekemelő ünnepségnek voltak szemtanúi azok, akik január 6-án elmentek a Vigadó Galériába, ahol Csete György Kossuth-díjas építész, valamint felesége, Ildikó iparművész és fia, Örs fotóművész közös kiállításának megnyitására került sor. A termekben többszáz érdeklődő gyűlt össze, köztük több országosan ismert, nemzeti elkötelezettségű művész, politikus, közéleti személyiség. A Csete család meghatottan állt a kamerák és vakuk villanófényei előtt, miközben a Galéria vezetője ismertette a kiállítás létrejöttének körülményeit, és annak jelentőségét, hogy kevés olyan család van, melynek minden tagja - nemzetközi szinten is - hozzájárul ahhoz, hogy nemzeti értékeink minél szélesebb körben váljanak ismerté. A köszöntő szavak után Bánffy György színművész szavalataival, és fiatal hegedűművészek Bartók zenével színesítették a megnyitót. Meglepetés volt, amikor a Csete család negyedik tagja Zsolt, Kodály néhány örökbecsű dallamát énekelte el. A megnyitó után a résztvevők ismerkedhettek a kiállítás anyagával, a művészi függönyökkel, falikárpitokkal, az építészeti tervekkel és makettokkal, a művészi és dokumentumértékű fotókkal. A „Szittyakürt” szerkesztősége és olvasótábora további lelkesedést, erőt és hosszú életet kíván a Csete család minden tagjának, hogy nemzeti múltunkat és jövőnket még sokáig hirdessék. tudósító Cseke Ildikó Boldogasszony naptára A MAGYAR ŐSTUDÁS VALLÁSÁNAK ÉS MAGYAR TÖRTÉNELEM TITKOS TÉNYEINEK FELTÁRÁSÁRA segélyalapot hozzunk létre A magyar őstudás vallásának, a magyar történelem alapjai feltárásának biztosítására a közismert szerző, Kolozsvári Grandpierre Endre munkáinak kiadására, mivel meggyőződésünk, amit olvasóinak nyilatkozatai alátámasztanak, hogy ezek a munkák nemzetmentőek. Nemzeti küzdelmünk, új sorsdöntő' szakaszához érkezett. Felhívásunk minden magyarhoz szól, akinek szívében él Hazánk, Nemzetünk megmentésének, felemelésének cselekvésre késztető akarata. Balsorsunkból, ezer éves történelmi balvégzetünkből való kiemelkedésünk legfőbb záloga nemzettudatunk megtisztítása, többezeréves történelmünk igaz valóságának feltárása, nemzeti ó'svallásunk, nemzeti létünk és őstudásunk alapjainak újjáteremtése. Történelmünk minden kérdésében elképesztő a magyarellenes erők keltette homály és zűrzavar: ezen alapszik minden alattomban ellenünk folyó mesterkedés érvényesülése. Elemi érdeke tehát minden magyarnak az ezer éven át ellenünk, tönkretételünkre irányított mindmáig tartó szellemi hadjárat felszámolása. Ezek a munkák feltárják az ezer éve folyó magyarellenes összesküvéseket, merényleteket, ezer éve ellenünk folyó aknamunkát és következményeit. Ezeknek a kéziratilag előkészített történelmi tisztánlátásunkat megteremtő sorozatok kiadásának tevőleges támogatására hívunk minden igaz magyart, aki Drága Hazánk sorsának jobbra fordításáért cselekedni és tenni kész. Ezt a honmentő küzdelmet vállalja magára a Magyar Védőkar Mozgalom, a magyarok által világszerte ismert történetkutató megjelentetésre váró munkái kiadásának támogatásával. Minden adományt igazolunk, és amennyiben adományozóink ehhez hozzájárulnak, kiadványainkban névszerint is feltüntetjük és közzétesszük. Segélyalapunk öttagú ügyintézősége biztosítéka, hogy minden adományt a megjelölt célra használjuk fel. Nagy vállalkozásunk sikeres véghezviteléhez minden igaz magyar támogatását kérjük. MAGYAR VÉDŐKAR MOZGALOM, P.O. Box 5336, Brookfield, CT 06804 Kérjük a csekkeket U.S. dollárban a „Magyar Védőkar Mozgalom” címére kiállítani. MAGYARORSZÁG MILLENNIUMA Az új ezredév lármás öröme Magyarnak nem hozott vigasztalást, Fél évszázad szörnyű bűneire Ráterítik a konok hallgatást. Akit Isten ma, magyarnak teremt Készüljön föl embertelen harcra... Őseitől örökölt szent földjét Büntetlenül gyalázni ne hagyja! Gyalázni? Uram! Ha csak gyaláznák.., Rabolják! Kifosztják az országot, Lopják földjét, hegyeit, tavait... Csődbe zavarják a magyarságot. Földönfutóvá teszik népemet, Hazájában nem kap szabadságot! Az új „urak” régi kommunisták! „Hava, nagila,” — lejtik a táncot... Vörös csillag helyett, Dávid csillag Ragyog az új bankok homlokzatán, Törvény szabja meg „szabad” magyarnak, Mit mondhat vagy nem mondhat ki száján. Kommunizmus vagy kapitalizmus, Mindkettő rák fekélye hazámnak! Egyik sem ad békét, szabadságot, A kettő közt őrlődő országnak. Isten! Védd meg az üldözött magyart. Segítsd valóvá tenni nagy álmát: Istengyűlölők uralma után, Kapja vissza, keresztény országát! VIHAROS VIKTOR USA
