Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)

2000-01-01 / 1-2. szám

2000. január-február »IttVAKÖttt 7. oldal Találkozás az emigrációval Lányi Zsolt a Független Kisgazdapárt képviselője, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának Elnöke, a Parlament téli szünetét felhasználva, amerikai útja során Torontótól - Floridáig, több magyar szerve­zettel találkozott, előadásokat tartott, ünnepségeken, gyűléseken vett részt, és megbeszéléseket folytatott a szervezetek vezetőivel. Utazásának utolsó és jelentős állomása volt a Floridai Bradenton, ahol az 56-os Magyarok Világtanácsának Elnöke, v. Bánkuty Géza meghívására Florida Ny-i partján élő 45-ös és-56 os elkötelezettségű magyarok gyűltek össze, hogy megismerjék és meghallgassák a Parlament egyik legszókimondóbb országgyűlési képvise­lőjét, akinek híre jóval megelőzte érkezését. Bánkuty Géza reprezentatív otthonában került sor a találkozóra. Rövid ismerkedés után megható eseménynek lehetett tanúja a mitegy 6o főnyi meghívott, amikor v. Kiss Gábor a Magyar Harcosok Csendőr Bajtársi Közössége nevében és megbízásából, v. Barancsi Tamáska Endre Csendőr százados, nyugalmazott honvéd ezredes a MHCSBK elismerő kitüntetését adta át Lányi Zsoltnak, azért a kiemelkedő munkásságáért, amit a gáncsoskodások és rosszidulatú bírálatok ellenére a Csendőrség érdemeinek elismeréséért és a csendőr hősi halottakról való méltó megem­lékezésért tett. Ezután került sor Lányi Zsolt nagy érdeklődéssel várt előadására, amiben a hazai politikai élet alakulását ismertette, majd rátért a hazai és az emigráció nemzeti erői összefogásának szükségességére. Kifejtette, hogy az igazi rendszerváltás befejezéséhez nem elég egy négy éves kor­mányzási ciklus. Ehhez legalább kettő, de inkább három ciklusra lenne szükség. Ugyanis a leváltott kommunista és liberális erők még nem adták fel a reményt, hogy visszaszerezzék a hatalmat. Mivel a tömegtájékoztatás még nagyrészben a kezükben van, fennáll a veszély, hogy a A nagysikerű előadás után több kérdés és hozzászólás hangzott el, a Magyar Honvédség, helyzetével, az emigráció választójogával, 1956 igaz történetének megjelenítésével, a magyarországi sajtó helyzetével kapcsolatban. A válaszok megadása után, gazdagon terített asztalok mellett Bánkuty Géza felesége, Icuka várta a vendégeket, ahol tovább folyt a hosszas eszmecsere, ami a késő estébe nyúlt. tömegek mindenkori elégedetlenségét és az ország nehéz helyzetét kihasználva, az embereket félrevezetve, a következő választáson visszaszerzik a hatalmat. Ennek megakadályozására szükség van mind Magyarországon, mind az emigrációban a nemzeti erők legszorosabb összefogására és együttműködésére. Sok hasonló találkozóra lenne szükség, hogy a hazai és az emigrációban élő poli­tikusok jobban megismerjék egymást és megbízható, biztos alapra építhessék, a mindkét fél részére előnyös együtt­működést, az egy és oszthatatlan magyar nemzet megteremtéséért. nemzeti figyelő AMIKOR MÉG A KOMMUNISTÁK IS IGAZAT MONDTAK írhattam volna azt is főcímnek; - Változnak az idők, változnak az emberek, hiszen ha a kommunista uralomról, mely Magyarországon 40 évig tartott, majd újabb „fedőnévvel” tovább folytatta hatalmát 1994-ben, igaz történetet lehetne írni, akkor először istálló tisztítást kellene tartani, és kiszórni az ország vezetéséből, poli­tikájából, sajtójából, bankvilágából azt a sok szennyet, piszkot, fekáliát, mely ma még Horn, Pető, Surányi, Kuncze, Várkonyi Keleti, Vásárhelyi, Thürmer, Princz, Fekete és még más rengeteg itt maradt kommunista mocsok név for­májában uralja ezt a szerencsétlen országot. A kis igaz történet pontosan 25 éves. Akkor még tombolt A Kádár-uralom és csodák csodájára az ENSZ köz­gyűlésének 1972. október 11-i gyűlésén felállt a magyar delegáció vezetője és a következő beszédet mondta el: -„Nem egyedül Vietnámban érezhetetlen a nemzetközi viszonyok javulása, hanem a Közel-Keleten is. Nehéz meggyőzni az arab országok népeit arról, hogy ja­vulnak a nemzetközi viszonyok. Ót év óta várják, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967. novemberében hozott határozata alapján történjék valami. Egyes érdekelt hatalmak azon vitatkoznak hogy a Biztonsági Tanács határozatában az angol és francia szövegezés között lényeges különbség van. Ez a különbség tényleg megvan. De a probléma világtörténelmi, jelen­tősége nem ebben tárul fel, hanem abban, hogy a Közel-Kelet népeinek a békés egymás mellett élését kell biz­tosítani. Nagyon mély felelősséggel mondom a következőket: az arab országokról olyan javaslatok vannak Izrael kor­mánya előtt, amelyek Izrael országának a biztonságát kétségbevonhatatlanná teszik, ha viszont Izrael kormánya ezeket a javaslatokat - amelyek a Biztonsági Tanács határozatán alapul­nak - nem veszi halálosan komolyan, akkor Izrael sírját ássa meg. Mi ma­gyarok, szoktunk beszélgetni a percem­berkék politikai szerepéről. Izraellel kapcsolatban el lehet mondani, hogy az izraeli percemberkéknek rövid távon kedvezően dolgozhat az idő, de történelmi távlatokban ezek az emberek eltemetik Izrael országát végérvénye­sen. A történelem kérlelhetetlen tényei mutattak már példát arra, hogy felelőt­len vezetők bűnei következtében hogyan tűntek le a történelem szín­padáról egyes nemzetek. Ha Izrael mai vezetői úgy képzelik, hogy sajátságos Földrajzi helyzetükben a Föld egész kerekségére kiterjedő cionizmus nemzetközi befolyása mai magatartá­sukat realisztikussá teheti, tragikusan tévednek. Ha Izrael kormánya nem érti meg a történelmi és nemzetközi jogi tényezők tanulságát, akkor saját orszá­ga és népe sírját ássa meg. Rövid időre érezheti úgy az izraeli kormány egyik­másik képviselője, hogy az idő nekik dolgozik, tudniuk kellene azonban, hogy hosszú távon az idő az arab orszá­gok javára dolgozik. Izrael jövője attól függ, hogy tudja-e rendezni viszonyát a környező arab országokkal. Illúzió lenne, ha Izrael kormánya a nemzetközi cionizmusra akarná építeni országa jövőjét. Egy biztos alap van Izrael jövőjének megalapozására, a barátság megteremtése a szomszédos orszá­gokkal, a palesztin nép jogainak érvényesítésével. Elnézést kérek önöktől, hogy a Közel-Kelet kérdéseivel ilyen hosszan foglalkozom, de ennek nagyon komoly okai vannak. Az is vezet abban, hogy ilyen behatóan foglalkozom a Közel- Kelet kérdéseivel, mert ezen a területen mutatkozik legkevésbé a nemzetközi viszonyok általános javulásának következménye. Közös nemzetközi feladata az ENSZ minden tagállamának az alapokmányból adódó kötele­zettségként, hogy a közel-keleti viszo­nyok békés rendezésének a konkrét ter­vét kidolgozzák. A magyar kormány nagy tisztelettel tekint Jarring nagykövet erőfeszítéseire és nemcsak jókívánságokkal, hanem konkrét lépé­seivel is igyekszik segíteni őt történel­mi küldetésének teljesítésében....” Idáig az elmondott beszéd és azt hiszem, amit az akkori magyar ENSZ kiküldött elmondott, nagyrészben fedte az igazságot Izrael államával szemben. Azóta annyit változott a helyzet Magyarországon, hogy a kommuniz­mus akkori utálata a cionizmus és a zsidók ellen, a Lenin-i eszmék ideig­lenes kimúlása alkalmával, teljes fordu­latot vett, és ma Izrael állam nemcsak diplomáciailag van jelen Magyarorszá­gon, hanem a politika, gazdaság, kereskedelem jelentős részét tartja kar­maiban. A TV és Rádió, valamint a sajtó az ő irántuk való köteles imádatot terjeszti szüntelenül, és jaj annak, aki véletlenül az 1972-es ENSZ beszédből csak néhány mondatot is megismételne ma. Lesz belőle rögtön náci, fasiszta, anti­szemita, akire börtönbüntetés, állás­­vesztés, kitagadás és örök átok vár....Izrael állam megítélésében, amit a magyar ENSZ delegátus mondott 25 éve, azóta semmi nem változott. Tovább folytatódik a palesztin nép jogainak az eltiprása, és ha valami visszaütés, visszatarthatatlan indulat a gyengék formájában önrobbantással, éíete feládozásával és pár zsidó megölésével igyekszik ébrentartani a világ lelkiismeretét, rögtön kész az ítélet ellenük: - terroristák....Pedig az ortodox zsidók által megölt és békét őszintén szolgáló miniszterelnökük, Rabin özvegye is kijelentette - „ne fe­lejtsük el, mi is terroristák voltunk, amikor az angolok ellen harcoltunk, hogy Izrael megszülethessen.” Az otthoni egykori kommunisták, akik ma az uralmat kegyetlenül gyako­rolják a liberális, kegyetlen kapitalista tőkevilág érdekében, szemforgatóan már úgy tesznek, mintha 25 évvel ezelőtt elhangzott ENSZ-beli beszédet nem is ismernék. Ez a képmutató, két­színű, jellemtelen politikai felfogás, mely ezt a mai kormányt és annak követőit jellemzi, minden kétséget kizárólag mutatja meg igaz arcukat, hogy nem nemzeti érdekeket képvisel­nek, nem a magyar nép életének és élet­színvonalának felemelésén dolgoznak, hanem elkötelezetten idegen érde­kekért. Ma azok felé hajlonganak alázatosan, akiket 25 évvel ezelőtt piszkoltak...Az „egész földkerekségre kiterjedő cionizmus befolyása” - ahogy az egykori szónok mondta az ENSZ közgyűlésén, ma már Magyarországon elismert és megbecsült tömörülés, melynek hazai konferenciájához Göncz Árpád ad elismerést, mint annak fővéd­nöke. A „percemberkék” dáridója Izrael­ben és Hazánkban is él, virul... Révffy László A cikk 1997-ben íródott, de a helyzet azóta sem sokat változott.

Next

/
Thumbnails
Contents