Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-09-01 / 5. szám
2000. szeptember-október Az embernek a természetben egyetlen ellensége v< Politikai síkon a polgári-antifeudális, majd marxista-bolsevik forradalmakkal és világháborúkkal folytatott zsidó-szabadkőműves világuralmi törekvéseknek az utóbbi évtizedek távközlési-informatikai forradalma adott új lendületet, a génsebészet és génátültetés lehetősége pedig végzetes fordulatot. Az épülő Új Világrendnek és faji hatalomnak behódolni nem akaró népeknek egy olyan genetikai alapon válogató, szuperszelektív emberirtószer készül az izráeli laboratóriumokban, melynek lényegére és beláthatatlan veszélyeire egy kazuisztikai riport és egy újsághír világít rá... Az Egyesült Államok katonai orvosi kutatóközpontjának legmagasabb biobiztonsági fokozatú laboratóriumaiban számos olyan utóbbi években felfedezett vírustörzset tárolnak, melyek igen fertőzőképesek, a megfertőzött személyekre nézve szinte biztos halált jelentenek, és gyógykezelésükre nincs semmi módszer. Honnan származnak és miért éppen napjainkban támadtak az emberre ezek a vírusok, mire figyelmeztt bennünket az egyik legfélelmetesebb képviselőjük az Ebola Zaire és az Ebola Reston és miért jelentenek a génsebészeti kutatások az atomfegyvereknél és neutronbombánál is nagyobb veszélyt az emberiségre - ezekre a kérdésekre próbá-lunk meg az alábbiakban rövid, figyelem-felkeltő választ adni. Az ökológiai kutatások az egységesnek tekinthető földi élet egyre mélyebb összefüggéseire hívják fel a figyelmet. Az ökoszisztémák, mint belsőleg' jól szervezett életközösségek, egymással is szerves kapcsolatban állnak: Egy ilyen rendszerbe egy új elem - pl. egy új faj - bevitele, vagy egy elem kiemelése a rendszer összeomlásához vezet. Ezekre a jelenségekre számtalan példát láthatunk közvetlen környezetünkben is, a monokultúrás növénytermesztéstől a balatoni angolna telepítésig, de az ember mindmáig hajlamos volt az ökoszisztémák összeomlásából származó veszélyeket csupán gazdasági szemszögből értékelni. Pedig az igazi veszély egészen másfelől leselkedik ránk. Nem tekinthető azonban véletlennek, hogy ezeket a veszélyeket a globalizáció apostolai elhallgatni igyekeznek, hiszen az ökolóiai rendszerek felborulásából leszűrhető tapasztalatok súlyos ellenérveket szolgátathatnának az emberi fajok keveredése ellen. A kutatók becslései szerint a világon mintegy 3-30 millió növény-és állatfaj él. Ezek mindegyike gazdaszervezete egy, vagy több vírusnak, melyek alkalmazkodtak a fennmaradásukat biztosító szervezethez, és az is őhozzájuk. Tehát, mondjuk úgy, nem ártanak egymásnak. Ha azonban a gazdaszervezet elpusztul és a virus gazda nélkül marad - ami a károsodott ökoszisz-témákban fordul elő -, a vírus kénytelen más gazdaszervezetet választani. Szerkezeténél fogva a vírus egyébként is könnyen változik, adaptálódik - mint ezt az influenzavírus esetében évente a saját bőrünkön tapasztaljuk -, az életközösség felborulása miatt bekövetkező nagy szelekciós nyomás pedig még inkább felgyorsítja ezt a folyamatot. Az új gazdaszervezetbe kerülve a vírus azonban már korántsem ártalmatlan, mert a gazda alkalmazkodásához jóval hosszabb időre van szükség, mely időszakot tömegjárványok jellemzik. A korábbi, szervezetével együtt élő „hideg viras” az új szervezetben „forróvá” válik és az újságokban felröppen a hír: új, halálos kór ütötte fel fejét, az AIDS, melynek kórokozója, a H.I.V.l és 2 vírastörzs, korábban afrikai majmokban és Közép-afrikai elzárt benszülött törzsekben lappangott. Arra vonatkozóan, hogy hogyan kerülhetett be ez az emberiség eddigi többezer éves történelmében semmi tünetet sem okozó vírus a civilizált világ népeibe és egyáltalán mi ezeknek a rejtélyes parazitáknak a szerepe az életközösségekben, egy bolíviai egérfaj szolgálhat magyarázatul. Ez az egérfaj telepekben él, és igen szapora, és gazdaszervezete a Machupo-vírusnak, mely szexuális úton terjed, akár csak a PANDORA SZELENCÉJE (Génkorszak, avagy az emberi nem önfelszámolása) H.I.V. Mindegyik egértelep populációja alkalmazkodott a saját vírastörzséhez, így az mindaddig nem okoz semmi problémát, amíg a gyorsan növekvő telepek össze nem érnek és a szomszédos telepek egyedei nem kezdenek egymással párosodni. Amikor ez bekövetkezik, egy járvány tör ki az egérpopulációban és az összeomlik. A telepek szétválnak és a folyamat élőiről kezdődik. A vírusok tehát korántsem öncélú parazitái a magasabbrendű szervezeteknek, hanem mai nézetünk szerint egyféle szabályozó szerepet töltenek be az élővilágban, megakadályozva az egyes fajokat abban, hogy mások rovására túlszaporodjanak. Emberi vonatkozásban az AIDS ugyanilyen szerepet tölt be, és inkább a természet első figyelmeztetésének, mintsem végső válaszreakciójának tekinthető. A H.I.V. nyomában már ott sorakoznak támadásra készen a trópusi esőerdők rohamosan degradálódó ökoszisztémáiból felszabaduló ismert és ismeretlen „gazdátlanná” vált vírusok, melyek terjedéséhez kiváló feltételeket kínál a soha nem látott méretű emberi migráció. Természetesen világosan kell látnunk azt is, hogy a gazdátlan vírusok nem csak az embert fenyegetik, hanem termesztett növényeinket és háziállatainkat is és ezeken is túl minden más élő szervezetet, mely velük kapcsolatba kerül. Ezért kerül egyre horribilisabb költségbe a növényvédelem, az állategészségügy, ezért lesz egyre egészségtelenebb a környezetünk és mi magunk is. Láttuk tehát, hogy a természetben nemcsak egyes állat-és növényfajoknak, hanem azokon belül egyes szeparált populációknak is lehetnek faj-és csoportspecifikus vírustörzseik, melyek az egyensúly fenntartását biztosítják. Láttuk azt is, hogy az új gazdaszervezetet kereső vírusok eredeti hivatásuknak megfelelően továbbra is segíteni igyekeznek már talán nem is létező eredeti gazdáikat, és az idegen, konkurrens szervezet elpusztítására törekszenek. E vírusok számára ettől kezdve megszűnt a harmonikus együttélés lehetősége. Az állandó alkalmazkodási kényszer a gyakran változó „gazdaszervezetek” genetikai tulajdonságaihoz a vírus tulajdonságait előre nem kiszámítható módon és irányban befolyásoló módosulásokat okoz a annak RNS-láncában. Csupán a véletlenen múlt, hogy a 70-es évek közepén Zairében felfedezett Ebola Zaire vírus, melyet a világ egyik legveszélyesebb vírustörzseként ismerünk, nem vált egy ilyen mutáció nyomán az emberiséget megtizedelő világjárvány kiváltójává. A pontmutáció hatására a korábban csak kontakt úton terjedő és az embert szinte biztosan halálosan megbetegítő vírus levegő útján terjedővé vált, viszont az új törzs ellen az emberi szervezet képes volt ellenanyagokat termelni, míg az eredeti törzs ellen nem. Ez a szerencsésnek mondható véletlen azonban komoly figyelmeztetés, mely a roncsolt ökoszisztémákból kiszabaduló vírusok instabilitására és az ebből eredő veszélyekre hívja fel a figyelmet. A mikroorganizmusok azonban nemcsak úgy lehetnek fajspecifikusak, együttélés céljából alkalmazkodnak egy gazdaszervezethez, hanem úgy is, hogy ellenük a magasabbrendű szervezeteknek csak egy szűkebb köre, néhány faj, vagy fajta képtelen védekezni, míg a többieket sem megbetegíteni, sem azokban szaporodni vagy megmaradni nem képesek. Erre jó példa az Izrael-ben felfedezett Bacillus thüringiensis israeliensis (BTI), mely csak a szúnyoglárvák bizonyos körét képes elpusztítani. Ez a másik szerencsés véletlen a szúnyogok elleni szuperszelektiv biológiai védekezés eszközét adta a kezünkbe. A két szerencsés véletlen adta felismerés nyomán viszont a világ azon körei, melyek korábban a Curie-házaspár felfedezését is képesek voltak az eddig ismert legszörnyűbb tömegpusztító fegyver kifejlesztésére felhasználni, hozzáláttak egy még ördögibb terv kimunkálásához: a génkompatibilitáson alapuló szuperszelektor biológiai emberölőszer előállításához. A veszély óriási, és korántsem csak elméleti. Történelmi tapasztalat, ha egy fegyver kifejleszthető, azt kifejlesztik, és ha bevethető, azt bevetik. Bizonyos „józan megfontolásokban”, „nemzetközi tilalmakban” reménykedni öngyilkos oktalanság. A csupán egy fajra ható, vagy egyetlen fajt kímélő letális hatású vírustörzsek előállítása génsebészeti eljárásokkal megoldható. Bevetésük kísérleti, vagy operatív jelleggel csupán idő kérdése. És teljesen közömbös az is, hogy hol és kik, mely nép, vagy népcsoport ellen vetik be elsőként. A világ nemzsidó népei egyaránt veszélyeztetettek. Mi, magyarok elsősorban. Európa népeinek sorsa - és a többi népeké is - megpecsételődött, és felszalámizásuk megkezdődött, amikor ahelyett, hogy kollektiven ellenálltak volna a zsidóság Magyarország meghódítására irányuló kinyilvánított törekvéseinek, koncként dobták oda hazánkat, akár csak a palesztin népet, a világhódító fajnak. Annak a fegyvernek az éle, mely az izraeli laboratóriumokban a palesztin őslakosság és az arab népek ellen készül, ellenünk is, és rövidesen minden más európai és nemzsidó nép ellen is irányul. Kollektív tanulságként fel kell végre ismerni - és amíg nem késő, addig kell felismerni!-, hogy a zsidóság az egész emberi nem ellensége, és Mózes nevű prófétája parancsára annak elpusztítására, leigázására tör. Látva, hogy fordulnak a tudomány és technika vívmányai egymás után az emberiség ellen ahelyett, hogy javát szolgálnák, felületesen arra a következtetésre jutunk, hogy „az emberiség még nem érett meg arra, hogy ismereteit tudássá transzformálja, felelősen hasznosítsa”. Holott nem erről van szó, hanem arról, a zsidóság aberrált lelkületű vezetői, megszerezve a kor élenjáró technológiái feletti felügyeletet, a XX. szd. tudományos vívmányait saját faji hegemóniájuk kiépítésének szolgálatába állították. Nem az „emberiség” kiskorú tehát, hanem kiskorúak és lelki torzók uralkodnak rajta. Az „emberiség” nem lehet sem érett, sem éretlen, mert mint olyan, nem létezik, a világon létező különböző fejlettségi szinten álló fajok számára a XX. szd. a kőkorszaktól az űrkorszakig mindent jelenthet. Amilyen oktalanság lenne elvárni egy Amazonas-menti barlanglakó indiántól egy atomreaktor irányítását, épp olyan lehetetlen elvárni, hogy a babiloni papucsvarró ősök talmudista erkölcsiségének szintjén megrekedt faj felelősséget érezhessen más népfajok, vagy akár a földi élet iránt. A probléma csupán az, hogy amíg a kőkori állapotokban leledző indiánok nem juthatnak be egy atomreaktorba (tegyük hozzá: nem is akarnak!), addig a világ elleni gyűlölettel átitatódott talmudista zsidóság a pénze révén nemcsak közelébe jutott, hanem hatalmat is szerzett a tömegpusztításra alkalmas csúcstechnológiák felett. Hosszú évezredekig, amíg a közlekedési és informatikai forradalom által összeszűkült világ ennek lehetőségét meg nem teremtette, a zsidóság összeszerveződése és faji programjának megvalósítása csupán elméleti lehetőség volt. Addig mint nem fajspecifikus fertőző ágensek terjedtek az áldozatra kiszemelt népek közösségében. Több, mint egyszerű analógia átlátni, hogy alakította át a beszivárgó zsidó faj a befogadó népek „génszerkezetét”, hogy alkalmassá tegye azokat saját parazita igényeinek kielégítésére. Dezinformálással, simulékonysággal, vagy ha lehetett erőszakkal nyomták el a népek fel-fellobbanó immunreakcióit. Az ellenálló sejtek falát pénzzel tették átjárhatóvá, az erkölcsi ellenállást és az antitesteket alkohollal és a liberalizmus mérgével közömbösítették. Századunk ele9. oldal jén sikerült megszerezniük szellemi és természeti energiaforrások mozgósításának (transzlokációjának) kulcspozícióit és elkezdték hatalmi „rákos daganatuk” kiépítését. A kór műtéti kiirtására történtek próbálkozások, terápiás kezelésére soha. A daganatos gócok további irritációjától tartózkodó népközösség látszólag megadta magát sorsának, és szabad teret engedett a sejtburjánzásnak. Mai helyzet (diagnosis): A Liberális Demokrácia globalizációt (autolysis,) feloldódás kiváltó mérgével (elnevezései: liberalizmus, kozmopolitizmus, internacionalizmus, vagy a kiváltott folyamat felől nézve: polgárosodás, eltömegesedés) fertőzött „fogyasztói” társadalmak védekezőrendszere blokkolt. Nem specifikus rezisztencia gyenge, vagy nem tapasztalható. A kevésbé mérgezett gócokban polgárosodás hiány gyenge specifikus immunitás mutatható ki, de a szervezet egészében az antiinflammációs tüneti kezelés (dezinformativ és transzmediativ gondolatszupresszió hatására kevés az antitest, valamint az antigének felismerését elősegítő és az immunválaszt erősítő emlékezéseit... A népek testében évszázadokon át lappangva élő, a közös nagy célokhoz felnőni sohasem tudó zsidóság „hideg vírusa” a mérgekkel legyengített testben forróvá vált. Megmaradásunk azon múlik, hogy képesek vagyunk-e még immunreakcióra ezzel a vírussal szemben. Erdey Zoltán Felhasznált irodalom: Preston, R.: Crisis in the hot zone - The New Yorker, 1992. October 26. (P. 58-81) Lovas I.: A történelem legszömyűbb fegyvere - Demokrata, 1998. 49. sz. (p. 18-19) United States Army Medical Research Institute for Infectious Diseases-USAMRIID - Reston Virginia Gyászjelentés Fájdalommal értesítjük mindazokat, akik ismerték és szerették, hogy Réthiné Selyem Anna a Székely és Csángó Gyerekek Iskolájának kanadai önkéntese, 2000. június 25-én, rövid szenvedés után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Szerettei közelségében távozott megbékélve. Gyászolják: Szerető férje és leánya, Réthi Ilona, fogadott fiai, menyei és sok barátja, valamint a rokonsága Erdélyben, Édesanyja, Lukács Erzsébet, húga, Lőrincz Magda és családja. A gyászmise szombaton, július 1-én 10 órakor lesz a Szent Erzsébet katolikus templomban. Virágmegváltásra szánt adományaikat az elhunyt utolsó kívánsága szerint helyezzék a Csángó Alapra. Emléked örökké szívünkben él! Hálás köszönet mindenkinek, akik gyászunkban osztoztak, és adományaikkal 120 csángó gyerek taníttatását egy évvel meghosszabbították. Külön köszönet az alábbi szervezeteknek: Stelizabothhof Hungary Magyar Alap Kanadai Magyarság Tisztelettel a gyászoló család
