Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)

2000-05-01 / 3. (4.) szám

NYÍLT LEVÉL MINDENKINEK 2000. május-június JZIttVAKÖftt Mi, egykori Corvinisták bíztunk a rend­szerváltásban. Azt gondoltuk, hogy amiért egykor vérünket ontottuk, életünket, szabadságunkat áldoztuk, a szabad, füg­getlen Magyarország megbecsüli azokat, akiknek köszönhető a változás. A változás megtörtént, csak nem úgy ahogy azt mi és a Nemzet elképzelte. Korábbi elnyomóink lettek az ország gaz­dasági urai, a Nemzeti Vagyon kiárusítói és felvásárlói. Megtörtént az a szégyen, hogy az egykori pufajkás karhatalmista lett az ország Miniszterelnöke. Mi akkor néhányan, 1994-ben mega­lakítottuk a Corvin-közi Bajtársi Közös­séget, amit a Bíróság szabályosnak talált és be is jegyzett. Célunk az, hogy hűen 56-hoz képviseljük azokat a célokat, eszmét, akara­tot, amit az egész magyar nép akkor szeretett volna. Ezenkívül célunk egységbe fogni, megszervezni az egykori Corvin­­közi harcosokat és mindazokat, akik har­cunkat segítették, élelmet hoztak, sebesültet ápoltak, halottat temettek, üveget hoztak a benzinespalackhoz, vagy bármilyen módon hozzájárultak a forradalom győzelméhez. Szervezetünk szépen fejlődött. Taglét­számunk 121 főre emelkedett. Ezek között már vannak ifjúsági tagok is, az egykori harcosok gyermekei, unokái. Minden hónap második keddjén jövünk össze egy zsíroskenyér partira, mert egykor ez volt a fő eledelünk. Évenként 5-6 alkalommal Bajtársi Vacsorát tartunk, ahol a meghívottakkal együtt kb. 120-an veszünk részt. Nagyon jó hangulatú esték ezek, melyen bajtársinkon kívül olyan jó magyar közéleti és közismert személyek is eljönnek és köszöntenek ben­nünket, mint Balczó András, Gyarmati Dezső sokszoros olimpiai és világbajnok, Grosics Gyula, az „aranycsapat” kapusa. A nemzeti oldal politikusai közül nagyon sokan, hogy csak a legismertebbeket említ­sem: Dr. Varga Gyula, az Országház korel­nöke, Lezsák Sándor, Csurka István, Lányi Zsolt, mellett legalább 25-30 fő jelenlegi és volt Országgyűlési Képviselő tisztelt meg bennünket jelenlétével. Vacsoráinkról nem hiányozhatnak 1956 még élő kiemelkedő alakjai, mint Obersovszky Gyula, Rácz Sándor, Dénes János, de vendégünk volt már Lech Valenza is, aki a Lengyel Köztársaság Elnöke volt és nagyon jól érezte magát körünkben, még egy vil­lanykapcsolót is megjavított mert sötét volt. Mindezeket csak azért írom le, mert ta­nultabb barátaim jelezték, hogy valahol a világban valakik rájöttek, hagy ők a Corvin-közben harcoltak. (Elég későn, már 2000-et írunk.) Jómagam csak egyszerű munkásember vagyok, nyugdíjas, 67 éves, börtönviselt Corvinista. Nem értek a mai technikához, csak csodálni tudom az Internetet is. Elmarasztalni is, mert minden­féle ellenőrizhetetlen hírek megjelenhetnek rajta.Nem tudom milyen szándék vezette bizonyos Helyes László urat, amikor meg­jelentette közleményét. Mi a Corvin-köziek rendes, havi zsíroskenyeres összejövetelén megvitattuk ezt a közleményt, és nem tudtunk rájönni, hogy ki vagy? Ki mellett feküdtél a bariká­don, és melyik oldalon? Egyszerűen képte­len történéseket írsz le, aminek semmi köze nincs a valósághoz. Nem tudom kik a ta­nácsadóid, mert ezt te egyedül nem tudtad volna kitalálni. Igaz, nem ismerünk téged, sem képességeidet, de megjegyezni kíván­juk, hogy minket nem lehet befolyásolni sem jobbról, sem balról, sem elölről, sem hátulról. Mi ott voltunk, tudjuk, hogy mi történt, és ha te is ott voltál, akkor neked is tudni kell, hogy mi volt. Zavaros dolgokat írsz. Miért? Kinek jó ez? Gondolkozz! ! ! Bár a szándék egyértelmű, nehéz elképzelni, hogy egy igazi 56-osnak célja lehet egy másik társának lejáratása.Nekünk a Horn-kormány (a pufajkás) felajánlott 5 millió forintot, ha nem beszélünk ellene. Azt mondtuk, minket nem lehet megvásárolni! Szegények vagyunk, de tisztességesek. A kis nyugdíjunkból éppen most gyűjtünk egyik bajtársnőnknek, aki súlyos beteg, többek között megvakult (a kis cigánylány). Ez is a mi dolgunk. Támogatjuk egymást, ahogy tudjuk. Nekünk nincs Internetünk, vagy mifene. Ez az első és utolsó levelem, levelünk. Nekünk nincs arra pénzünk, hogy azzal foglalkozzunk, ki mi volt akkor és mi ma. Mi jól tudjuk ki volt közöttünk akkor, ki halt hősi halált, ki volt velünk a börtönben és kit végeztek ki közülünk. De főleg na­gyon jól tudjuk, ki mit tett az utóbbi tíz évben a remélt rendszerváltásért. Mi jól ismerjük a Pongrátzokat. Nem biztos, hogy annak kell elmondani, hogy kik ők, aki nem is ismeri! Gergely a Corvin­­köz főparancsnoka. Mi választottuk meg! Ma is, haláláig ő az első és jól van így, hála Istennek! Aki őt bántja, az minket bánt. Nálunk egység van, mint 1956-ban, amikor jöttek a ruszki tankok, amikor mellettünk haltak meg a srácok és a Práter utcában, a Kisfaludy utcában gyerekek, - a társaink - feküdtek lila arccal, mellükön virágcsokor­ral (már akinek jutott virág). Ti nem tudjá­tok? Nem emlékeztek erre? Furcsa ! ! ! Kedves Magyarok! Bárhol éltek a vilá­gon, Kanadától Ausztráliáig, Japántól Angliáig, Brazíliától Európáig, amennyiben tudtok Corvin-köziekről, vagy azokról, akik akkor is, most is azt vallják „MIN­DENT A HAZÁÉRT”, segítsetek abban, hogy 56 tovább éljen! Ne kelljen az utókornak 50-100 év múlva azt mondani, hogy 56, civakodásból állt. 56 egy nemzet egysége volt a keleti barbár elnyomás ellen. Mi akkori fiatalok büszkék vagyunk arra, hogy annak a for­radalomnak résztvevői lehettünk. Ne törődjetek azzal, hogy valakik, senki emberkék, akik talán elfogadták a Júdás­­pénzt, most azokat akarják hitelteleníteni, akik akkor a legtöbbet, sokan az életüket áldozták. Vannak bajtársaink ma is, akik egy kitüntetésért, vagy más előnyért eltávolodtak közülünk. De csak az ítélheti el őket, akik velük együtt átélték az un. „gulyás-kommunizmus” lélekromboló éve­it, és az un. „rendszerváltás” történelem­hamisító manipulációit. Még egyszer kérek minden olyan ma­gyar testvéremet, aki egyetért levelünkkel, fontolja meg, hogy honnan kapja az infor­mációt, mert nem tudják, hogy kinek hig­gyenek. Mi többé nem tudunk Internétezni, nincs rá pénzünk Amennyiben tájékozódni akartok, vagy csatlakozni, szeretettel várom leveleteket, vagy hívásotokat. Tisztelettel köszönt minden hazáját szerető, megbecsülő magyart, szerte a világban a: CORVINKÖZI BAJTÁRSI KÖZÖSSÉG Trencsényi László ügyvezető elnök 2094 Nagykovácsi Munkácsy M. u. 20. T: 06-26-389-34006-30-246-02-31 1 OO millió áldozat Május 4-5 én a Gellért Szállóban kétnapos Tudományos Konferen­ciát tartottak abból az alkalomból, hogy Magyarországon is megje-I N T E Z E T A kommunizmus :ekete könyve Budapest, 2000. majus 4-5. Danubius Hotel Gellért „Mit tudunk a kommunizmus bűntetteiről? Mit akarunk tudni róluk7 Nem tudjuk megérteni, miről van szó? Nem Inkább attól felünk, hogy megértjük, es vajon nem szándékosán zárkózunk el to e, mert akkor semmit sem kell tudomásul vennünk? ' lenik „A kommunizmus fekete könyve”, amiben francia, orosz és lengyel történészek, több éves kutatómunka után, 1997- ben kiadták ezt a könyvet, melyben cáfolhatatlan tények, dokumen­tumok és levéltári anyagok bizonyítják, hogy a kommunizmus­nak világszerte hozzávetőleg 100 millió áldozata volt. A konferencián a francia, orosz és lengyel előadók kizárólag a kom­munisták bűneiről beszéltek, és csak mellékesen említették meg a fasizmus bűneit. (Hiszen 55 évig csak ezt hallhattuk.) Ezzel szemben a magyar előadók és hozzászólók közül többen, főleg a holocaustot és a fasizmus borzalmait ecsetelték, Auswitzot és a 6 milliót emlegetve, csak mellékesen utalva a GULAG- ra, mint a másik totalitárius rend­szerre, ill. azok áldozataira. Egyes hozzászólók logikája ez volt: „Egy ártatlan ember megölése is megbo­­csájthatatlan bűn, tehát ne a számo­kon lovagoljunk! „E szerint mind­egy, hogy 6 millió (?) vagy 100 mil­lió az áldozat, mindkét totalitárius rendszer egyformán bűnös. Arról jóformán senki nem beszélt, hogy míg a „fasiszta bűnösöket” a háború után felelőségre vonták, bebörtö­nözték, és kivégezték őket, és még ma is keresik Dél-Amerika őser­deiben a „bujkáló” 80-90 éves „háborús bűnösöket”, addig a kom­munizmus, nagyságrendekkel nagyobb rémtetteinek bűnösei, ma is vígan élnek és szó sincs felelősé­gre vonásukról. Mindezek ellenére dicséret illeti a XX. század intézetet és vezetőjét Schmidt Máriát a kongresszus megszervezéséért, mert igyekezett felnyitni az emberek szemét és elindított egy olyan folyamatot, aminek reményeink szerint foly­tatása is lesz! tudósító 3. oldal Anyák napján A Hungária Szabadságharcos Moz­galom vezetősége és tagsága nagy szeretettel üdvözli az édesanyákat, azzal a tudattal, hagy a nemzet jövője, mint fizikai, mint erkölcsi értelemben az édesanyákon múlik. A liberálisok, kozmopoliták szelle­mi aknamunkája következtében nem­zetünk ijesztő mértékben fogy. Amennyiben nem áll meg ez a fogyás, 2050- re 2-3 millióval kevesebb ma­gyar él majd az országban és helyüket az idegen betelepülők foglalják el. A gyermek nem csak a család öröme, a név továbbvivője, hanem a nemzet fennmaradásának biztosítéka. Ez az anyák nélkül elképzelhetetlen. Ezért fordulunk szeretettel ezen a na­pon az édesanyák felé, kérve, hogy szent hivatásukról ne feledkezzenek meg! ANYÁKNAPI KÖSZÖNTŐ Tiéd e nap, édesanyám ! Köszöntőmet néked mondám ! Legyél boldog, mindig vidám Ajándékom néked adám A te szíved, ezüstözött A te lelked, harmatozott A te kezed, simogatott A jóságod, erőt adott Köszönöm, hogy felneveltél Köszönöm, hogy segítettél Köszönöm, hogy rám vigyáztál Köszönöm, hogy felruháztál Legyen élted oly csillogó, Mint a napos réten a hó ! Legyen mindig szép az élted Örökös legyen a fényed ! Ferencz Amália A kommunisták nem vállalják múltjukat Az 56-os Felkelők Magyarországi Szövetsége, az 56-osok Rabparlamentje 15 mil­liárd forint kártérítésre perelte be az MSZP-t és a Munkáspártot, mint az MSZMP jogutódját, amelyik felelős az 1956 utáni megtorlásokért, a koncepciós perek ítéleteiért. Április 27-én volt a tárgyalás a Fővárosi Bíróságon, ahol rövid úton elutasították az 56- osok keresetét. Az MSZP képviselője kijelen­tette, hogy a párt nem utódja az MSZMP-nek. A Bíróság ítéletében pedig az áll, hogy az 56-osok Rabparlamentje nem jogosult arra, hogy a káro­sultakat képviselje, mert nem ez a szervezet volt a szenvedő alany és az 56-os elítélteket 1992 után már kárpótolta az állam. Jellemző a kérdéshez való hozzáállás szem­pontjából az a levél, amit Homyák Tibor nyúj­tott be a Bíróságnak. Ebben Györgyi Kálmán Legfőbb Ügyész (most mondott le) kijelentette: „Az akkori törvények szerint minden jogszerűen történt.” No komment! tudósító

Next

/
Thumbnails
Contents