Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-05-01 / 3. (4.) szám
4. oldal **lttVAKÖ1*T 2000. május-június A nemzettudat elsorvasztása Hajdanában, a szégyenletes trianoni békeszerződés után, az elszakított magyar területeken, pl. Romániában, és a még akkor létezett Csehszlovákiában sem a magyar nyelv betiltásával kezdték, hanem az óvódák, majd a középiskolák bezárásával, és a magyar művelődési intézmények „átmeneti” szüneteltetésével. Az új törvényjavaslat értelmében, a magyar nyelv és irodalom, valamint a magyar történelem kiiktatása a kötelező érettségi tárgyak közül egyenértékű a románok és szlovákok legsötétebb magyarellenes intézkedéseivel. Ez nem egyéb, mint a máig mindig életben lévő liberális-kommunista sajtó és elvtársainak a támadása a magyarság ellen. Aljas terv a magyarságtudat kioltására, hogy helyébe az új „hit”, a „másság” elismerése kerüljön, mely nem ismer határokat, nemzeteket, nemzettudatot. Ezt kívánla szolgálni a legújabban felvetett „betelepítés” terve is, amikor több mint másfél millió idegen beáramlását akarják megvalósítani. Ez által a magyar nemzeti kultúra, a hazaszeretet, a történelem iránti hűség teljesen elveszik, mert az idegen családjával együtt csak élni akar egy olyan területen, melyhez semmi nem fűzi. A becsületes megoldás helyett a hazaárulás tervét veszik elő Magyarország ellenségei, akik köztünk élnek, magyarul beszélnek, de ez a föld, ez az ország csak kereskedelmi piac részükre. Semmi több. Nem a dolgozó családok részére igyekeznek inkább életszínvonalat emelni, ami magával hozná a szerető anyák vágyát: szülni kis magyarokat, hogy az űrt kitöltsék és feleslegessé tegyék még annak a gondolatát is, hogy az évenkénti 35 ezer létszámcsökkentést természetes szaporulattal tüntessék el. Aki ezzel nem ért egyet, és legyen az miniszter, bankigazgató, újságíró vagy éppenséggel pap, rabbi - ezek mind hazaárulók, akiknek pusztulniuk kellene az országból késedelem nélkül. De senki ne csodálkozzon a magyarság végveszélyhelyzetén. Az egyenes következménye az ilyen nemzetellenes magatartásnak. Méginkább igaz ez a trianoni békediktátummal érintett területeken élő magyarság szomorú sorsára. Ugyanis, ha Magyarország múltbeli és jelenlegi kormánya már az első óvoda bezárásakor (beleértve a nagyvilágban megjelenő emigráns újságokat is) fellármázta volna a világot, soha nem juthattak volna el magyar himnusz és a és a magyar zászló betiltásáig. De titakozás nem történt, (az emigráns újságok csak magyarul írtak róla), nem lármázta fel a világot, mert a még mindig életben lévő szocialista internacionalizmusnak nem állt érdekében. A múlt renszer elvtársai és a még meglévők az ország polititkai életében nem a nemzeti intenditás megtartásán, hanem az erőszakos asszimiláció befejezésén munkálkodnak napjainkban is. A világon számos helyen létezik birodalmi arrogancia, a kisebb népek érdekeinek semmibe vétele. Ezért ma már nem csak a trianoni békediktátummal sújtott magyar milliókat akarják megfosztani magyarságuktól, hanem az anyaországban élőket is ez a veszély fenyegeti. Egyszerre támadnak szülőotthonaink, kórházaink ellen, hogy a magyarság ne szaporodhasson, és inkább a külföldről beáramlott szeméttel töltsék ki az élők hiányát. De ugyanígy támadják nyelvünk és történelmünk, hogy a maradvány magyarságot a nemzettudattól megfoszthassák. Ezért mielőtt a végső veszély elérkezik, már most fel kell figyelnünk arra, hogy a magyar nyelv és irodalom, valamint a magyar történelem kiiktatása a jövőbeni kötelező érettségi tárgyak közül ne valósulhasson meg. Ok jól tudják, hogy ezzel mit akarnak elérni. Ez olyan szándékot takar, és olyan következményekkel fog járni, hogy a magyarság diákjainak nagy része nem fogja tudni, hogy mit jelent a magyarságnak Kölcsey Ferenc, Arany János, vagy akár a Fehér szarvas legendája. A magyar nyelvnek és irodalomnak, valamint a történelemnek a kötelező érettségi tantárgyak köréből való jövőbeni kiiktatására azért kell hivatkoznunk, mert a magyarság lélekszáma rohomosan csökken, a jövőkutatók szerint 2030 körül kb. 8 millió magyar lesz az anyaországban. Jelenleg évente 40 ezer fővel csökken Magyarország lakosságának száma. Tehát évente egy-egy nagyobb vidéki városunk lakossága tűnik el teljes egészében. A tervezett „betelepülés” a számarányt emelné ugyan, de azokat már soha nem fogja érdekelni a magyar nyelv, a magyar irodalom, a magyar történelem... Ezt tétlenül nézni és tűrni, és főleg beleegyezni abba, hogy a feltöltés idegenek beáramlásával történjen meg - nemzetellenes bűntett, amely megbocsájthatatlan. Talán ennyi elég a szomorú, de tényekre alapozott figyelmeztetésből. A mindinkább kevesebb lélekszámú magyarságtól most meg a nemzettudatát is el akarják venni, hogy ne vizsgázzon a jövőben magyar nyelvből, irodalomból, se a magyar történelemből. Ne tudja meg az új fiatalság, hogy volt Mátyás királyunk, akinek uralkodása alatt a magyarság lélekszáma négy és félmillió volt, ugyaannyi, mint az akkori Angliának, mely ma 56 millió lakost számlál. Volt nálunk tatár, török, akik tovább pusztították az ország lakosságát úgy, hogy a XVII. század végére már 2 millión alul volt a magyarság lélekszáma. És akkor, a Magyar Nemzet pótolhatatlan vérveszteségek után kitárta kapuit, és adott hazát, megélhetést azoknak, akik azóta elvették Hazánk nagyrészét hazugságaikkal, és elrabolták a történelmi Haza 1000 éves területének kétharmadát. Mert honfitársaim, magyar testvéreim higyjétek el: - nem elég énekelni, hogy Hiszek Magyarország Feltámadásában... Nem elég hinni, tenni is kell valamit. S ha ezt megtesszük, és ellenállunk minden aljas próbálkozásnak, nemzetpusztításnak, betelepülési gaztettnek, - akkor tiszta szívvel énekelhetjük, hogy - HOZZ REÁ VÍG ESZTENDŐT! R. L. Előbb magyarírtás — utána betelepítés Ez a világosan fölismerhető politikai stratégiája a magyarországi nemzetidegen elemeknek a magyarsággal szemben. Saját hazánkban. Magyarírtást mondtunk, még ha az magzati stádiumban követtetik is el immár hosszú évtizedek óta. Annak idején Fekete Gyula föltünést keltő Írásaiban rámutatott arra, hogy a magzatírtás az ENSz alapokmánya szerint a népirtás fogalmával azonosítható. De ezt mi anélkül is tudhattuk, bár nem árt a nemzetközi jog segítségül hívása. És mindez akkor is tény, ha közben több ország is - enyhébb mértékben, mint mi - rátért arra a gyakorlatra. De ez az ő dolguk: szerencsés, gazdag országok, jó ellátottsággal, - történelmi katasztrófasorozatok nélkül; nem úgy, mint a magyar: mostoha századok alatt megfogyatkozva, szegényes, sőt olykor nyomorúságos viszonyok között tengődve. Egy kis visszapillantás: kezdődött a magyarírtás - nagyüzemszerűen, hivatalos részvétellel - 1956 nyarán, amikor Gerő került hatalomba. És köztudott, hogy a kommunizmus alatt öt millió abortusz volt Magyarországon. Egy tízmilliós országban! Ilyen arány sehol sem volt Európában. De az is igaz: ennyire idegenérdekű hatalom ugyancsak nem volt sehol kontinensünkön. így a szomszédos kommunista országokban sem, ahol ugyanakkor erősen nemzeti, sőt soviniszta politika folyt... Ám, jött egy fordulat 1990-ben, és bizakodtunk a jóban. Mert hát un. nermzeti keresztény csoport került hatalomra. De az csak látszat volt. Alig pár hét múlva - Ígéretével ellentétben - Antall miniszterelnök a híres, illetve hírhedt paktumban kiegyezett az SzDSz-el, - és maradt a magyar érdekek elleni politika. Részleteket nem sorolva, csak a legfontosabbat említsük: az addig rendeletben engedélyezett abortusz-szabadságot Antall egy módszeresen előkészített törvényben rögzítette. Ha ő az igazán kívánt magyar-érzelmű politikus lett volna: a legegyszerűbb módon változtathatott volna a helyzeten: csak a kommunista rendeletet kellett volna hatályon kívülre helyezni, és máris visszaállt volna az előző törvényes jogi állapot... De ő tudta, hogy mit csinál. Előbb egy nagy nemzeti frázis: 15 millió magyarról - kész a félrevezetés. Csak úgy mellékesen kitérve arra, hogy mi vezethette őt: egyik őse, az ezerhétszázas években Németországból vallásüldözési okokból kifolyólag jött Magyarországra, itt fölépített egy egyemeletes kúriát (a tévé mutatta is), majd pedig katolizált. De lehet, hogy a sorrend fordítva volt... Fontosak a tények.. Ám, ami nagyon szomorú: az a 90-ben indult jobb kormányzat (legalább is annak hittük) csúfosan megbukott és jött a legrosszabb csoport szabadnak vélt országunkban. A pufajkás Horn és bandája. Akkor pedig minden rossz tendencia halmozottan, érvényesült (ld. Bokross-csomag). Bár az eddig elmondottakat mindenki ismerheti, - mégis el kellett mondani a jelenlegi helyzet miatt. Mert most ismét napirenden van az abortuszkérdés. Szinte ördögi röhej: hogy annak magzatvédelmi törvény a neve. Van ennél nagyobb farizeuskodás? Kik adhattak ennek ilyen nevet? Azok, akik Talmudból tanulták a rabulisztikát. imigyen szólnak: hogy itt tulajdonképpen szabadságjogokról van szó. Mellesleg szólva: Izraelben is? Tehát, a nőnek szabadságában áll rendelkezni saját teste fölött. Igen, ez igaz! Csakhogy a magzat, nem testrész, hanem egy külön életprogrammal megáldott emberi jelenség. Az élet pedig, - titokzatos okokból élni akar, - mondta kb. így Ady. Igaz, egyelőre még nem tudja magát ellátni, de megszületése után sem egy bizonyos ideig. A táplálásnak van két eltérő formája közvetlen és közvetett. Ez köztudott. Mint ahogy az is: a magzatnak már megvan az képessége, hogy teljes emberi szintig fejlődjön. Tehát akkor csak testrész az? Ostobaság. De súlyos bűn is ezt a lehetőséget elvenni tőle. Még pedig a legnagyobb. Az emberi élet elleni. Tehát, alapvetően rossz a törvény. Már pedig már a görögök is tudták, hogy a rossz törvény rombolja az erkölcsöket a jó pedig emeli. A bizonyítást tapasztalhatjuk saját viszonyaink között. Soha ilyen mélyen nem volt még országunkban az erkölcsi fölfogás. Érthető: ha a bűn engedélyezve van - elmosódnak az erkölcsi alapok. Csak érdek van. Persze: van hatalmi érdek is. És akkor még nem beszéltünk alapvető nemzeti érdekeinkről: a megmaradás követelményéről. Hiszen, a kipusztulás folyamatában vagyunk. Ez legyen a magyarság sorsa? Ám, a nemzeti és mindenkori állami érdek: más is lehet. Mert már itt a legújabb fejlemény: bizonyos hivatalos személyek is arról „csevegnek” hogy a népességfogyást betelepítéssel kell ellensúlyozni. Mint szükségszerű eljárást emlegetik. Idegeneket hozni be országunkba!!! Lehet-e aljasabb, ellenségesebb fölfogás? A magyarságot alulról aláaknázni, megtorpedózni. Most éppen, amikor nálunk is jelentős a munkanélküliség, - újabb munkanélkülieket hozni be? Szinte szövegelik: „Te buta magyar, te arra való vagy, hogy azokat a vendégeket eltartsd! Száraz kenyér azért neked is jut. Ezt mi majd, urakolodásra termett és jogosult fajta, biztosítjuk számodra, cserébe örömmel elfogadhatod uralmunkat fölötted. így be is fejezheted történelmi pályafutásodat. így szólhat egy hithű bolsi szociálliberál nemzetidegen. Ez az egyik oldal. A másik pedig az, amit nekünk kell tennünk történelmünk eme válságos szakaszában. Ennél nagyobb baj csak a tatár, a török időben, meg egyes Habsburgok alatt volt. Most viszont azért nagy a baj, mert azt a körünkben, de felettünk tobzódó idegenek okozzák. Ezért az ellenszer is nagy kell, hogy legyen. Hatalmas összefogás a baj fölismerése után. De ez még nincs meg. Sok olyan egyesület, szervezet van, aki nemzeti célokat hirdet. A cselekvés és azonban még késik. Ez rajtunk múlik Ha ezt elalusszuk, nincs többé fölébredés! Dr. Komáromi Szilveszter Esztergom A Szittyakürt világhálózati honlapja elérhető a következő címen: htt://web.cetlinknet/-szittya Drótposta (email) címe: szittya@cetlink.net Kérjük kedves olvasóinkat, akik számítógéppel és email-lel rendelkeznek, küldjék be címüket a SZITTYAKÜRT email-jére.
