Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-03-01 / 3. szám
A KARPATOKTUL LE AZ AL-DUNAIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) A HUNGÁRIA SZABADSAGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1956. OKTÓBER 23. XXXIX. ÉVFOLYAM 3. SZÁM - 2000. MÁRCIUS - ÁPRILIS Ára: 2,25 US dollár Major Tibor A MEGVÁLTÁS TÉNYE A KÁLVÁRIÁN KEZDŐDÖTT ! Ezer magyar esztendő keresztény szellemtörténetében magyarságunk úgy nőtt össze a kereszténységgel, amely - az ókori világ romjain új kultúrát teremtett és a mai Európa népeit civilizálta, - mint maga a kultúra-alkotó európai fehér emberfajta: szétválaszthatatlanul. Ennek az Európának a népek szellemi-lelki egységének kifejezője Nagy Károly impériuma. Nagy Károly királlyá-császárrá való felkenése nemcsak a hatalom keresztény jelentését és tartalmát, az erkölcsi rendnek alávetett szolgáló szerepét fejezte ki, hanem a Pápaság és a Császárság összefogását is, amely a Civitas Dei megvalósítását célozta. Az emberi együttélésnek azt a rendjét, amely szerint az emberiség Egyetlen Test, az istenközösségben és szeretetben élő emberek és népek nagy családja. Ez a tudat hatja át a Középkort. Szent István király maga is a 200 évvel korábban élt Nagy Károly intézményeiből és nem az akkori nyugati szomszédság hűbéri formáiból keresett népe számára római keresztény példákat. A magyarság felhasználta az eszközöket, melyeket a középkori keresztény Európa univerzalizmusa nyújtott számára. Az igazi varázserőt azonban nem nyugatról kapta a magyarság, ezt ő hozta magával keletről az atillái örökségbe. Nyugat számunkra nem mindig volt magasabb érték és követésre való példa. A magyarság legszebb történelmi magaslatai nem egyszer voltak egyúttal az igazi európai szellem magaslatai is. Melyik európai nemzet tudta megőrizni a maga emberségét a vallási fanatizmus őrjöngéseinek korában? Hol emelkedett mindig a legmagasabba a Megváltó Keresztje az európai kultúra és civilizáció védelmére? Magyarországon is volt reformáció és ellenreformáció, de a gyűlölködés, a gyilkolás szelleme nyugat felől tört be hozzánk. A magyar léleknek volt ereje ahhoz, hogy Bocskai István, Bethlen Gábor, Pázmány Péter személyében és szellemében lefékezze és lefokozza őseink földjén egy harmincéves háború véres korszakának eszeveszettségét. Ez volt az a nemzet, melyről már Laskai Ozsvát, a XV. századi nagy prédikátor feledhetetlen szavait írja, amikor áttekint a Szent István palástja alatt lakó sokféle népek felett, „melyek nem csupán nyelvükben, de szokásaikban és erkölcsikben is felettébb különböznek egymástól. Ó, mennyi népet táplál ez az ország! S az összes többiek úrnője a hunok egykor szittya nemes nemzete, melyet ma közönségesen magyarnak neveznek, igazhitű, nagylelkű, erős és szint oly bátor, s ezért a fegyverforgatásban fáradhatatlan, számának és méltóságának érdemével áll élén a többi népeknek.” Ezer magyar esztendő keresztény szellemtörténete tanúságtétel arról, hogy őseink hittek a keresztény univerzalismusban. Hittek a közös Istenatyában gyökerező testvériségben, a felebaráti szeretetben, az egymás jogait megbecsülő és kielégítő igazságosságban. A magyar nemzet volt az a világ nemzetei közt, mely legtovább maradt hű a keresztény univerzitáshoz. Nemcsak szavakkal, de ömlő vérrel is. Joó Tibor történetfilozófus szavaival élve: „A kereszténység az egész Európa java a magyar pajzson fordul meg.” 1252-ben írja ezt meg IV .Béla a pápának, mikor újabb tatár támadás fenyegeti az országot és a „szavaknál egyebet” nem kap nyugatról szövetséget kereső leveleire. A magyar szem ismerte ezt föl és magyar kéz írta le először, mert magyar lélek szánta e hivatásra magát. Az elmúlt történelem során a tatár és törökdúlások idején a magyar nép volt az, amely vállalta a nehéz feladatot, és minden megmozdulásával figyelmeztette Európát a Kelet felől fenyegető nemcsak magyar, de európai veszedelemre. Ha egy népről - mint olyanról, amely a bolsevizmust elutasítja magától - beszélni lehet, az csak a magyarság lehet, amely a XX. században az 1919-es ellenforradalmon, az 1944/45-ös ország védelmen és az azt követő 1956-os szabadságharcon keresztül az egész világot megrázó hősi küzdelmével kongatta meg ismét a harangot a Kelet felöl jövő újabb barbárság, a bolsevista imperializmus ellen. Mindszenty József bíboros hercegprímás, mint a XX. század keresztes-lovagja, vérző testével mutatta meg nyugatnak a reája is leselkedő kommunista világveszedelem borzalmasságát. „A bolsevizmus megteremtésében, és az orosz forradalom létrehozásban szerepet játszó nemzetközi és javarészt istentagadó zsidók részarányának eltúlzására nincs szükség. Bizonyosan igen nagy. Valószinüleg túlszárnyalja az összes többit. A vezető személyek többsége zsidó. Ezenfelül pedig a legfőbb sugalmazó és hajtó hatalom a zsidó vezetőkből ered. Az orosz Csicserin elhomályosult a neki névleg alárendelt Zitvinov (Finkenstein) mögött. Az olyanfajta oroszoknak, mint Bucharin vagy Lunacsarszkynak a befolyása össze sem hasonlítható egy Trockijnak (Bronstein), vagy Zinovjevnek (Apfelbaum) a pétervári vörös citadella diktátorának hatalmával, vagy egy Krasinéval, Radakéval (Sobelsoha) - akik mint zsidók. A szovjet intézményeiben a zsidók fölénye még bámulatosabb. Az ellenforradalmat leküzdő bizottság terrorrendszerében ha nem is kizárólag, de nagyrészben zsidók viszik a vezetőszerepet. Ugyanezt a gonosz kiváltságot kapták a zsidók Magyarországon Kun (Kohn) Béla rövidéletű rémuralma alatt. Ugyanezt látjuk Bajorországban, amikar ez az őrültség hozzájutott, hogy a háborút vesztett németség szerencsétlenségén élősködjék. S mindezekben az országokban a zsidóság a népességhez viszonyítva túlzott arányban vette ki részét a bolsevizmusból” - írta Winston Churchill, akkor még világosan látó angol államférfi a bolsevista zsidók végzetes szerepéről az Illustrated Sunday angol hetilap 1920 február 20-i számában. A Il.világháború alatt az európai szárazföld elleni légi offenzíva tervét Winston Churchill személyi tanácsadója, lord Cherwell (Lindemann) elszászi zsidó származású professzor készítette el. A Nobel-díjas Blacket angol tudós szerint Lindemann azt követelte Churchilltől, hogy „másfél év alatt ötvenezernél nagyobb lakosú városok lakóházainak 50%-át el kell pusztítani és ezáltal a munkásság ellenálási akaratát, munkaerkölcsét lerombolni s ilymódon Európát „kiboxolni” a háborúból.” D’Astier, volt francia belügyminiszter „Les Grands” című könyvében elbeszéli egyik Churchillnél tett látogatása történetét, amelynek során bevezette őt az egyik terembe, ahol a lebombázott német városokról készült felvételeket lehetett látni. „Churchill egyiktől a másikig vonszolt engem, és kényszerített, hogy okulár segítségével nézzem Köln, Düsseldorf, Hamburg rémképeit. O maga olyan fellelkesedett volt, mint aki futballmeccset néz. Örvendezett a pusztításokon, és dicsérte a pontos találatokat. Kávé és szivar mellett éreztem, hogy itt elfeledtetett minden emberi.”- Magyar újságíró koromnak legborzalmasabb élmény: 1944. április 3. Az első amerikai légitámadás napja Budapest ellen. Milyen hadicélokat találtak el a hős amerikai repülők, akik tovább gépfegyvereztek egy lelőtt magyar vadászgép ejtőernyővel kiugrott pilótájára? Eltalálták a városligeti Washingtonszobrot, a ferencvárosi pályaudvaron - tökéletesebben, mint Dachau, vagy Auswitz - kiirtottak egy kavicsot kapargáló zsidó munkásszázadot, telitalálatot értek el a Mária Valéria telep szerencsétlen nyomortanyájának barakkjaiban, és célbiztosan eltalálták a Szent László kórház gyermekosztályát. Az igazi hadicélpont, a szigetszentmiklósi repülőgyár véletlenül kapott kéthárom bombatalálatot. Huszonkét év távlatából, ha rosszul alszom, zivataros álmaimban még mindig a Szent László kórház vértől mocskolt fehér köpenyes orvosait, az átkozódó tűzoltókat, rendőröket látom, és - jaj Uramisten - a ruháskosarat, amely tele volt letépett gyermekfejekkel, karocskákkal, lábacskákkal. Ez egyetlen nap volt amelyen megbántam - olvassuk megrendülve Marschalkó Lajos vallomást - hogy újságíró lettem. A keresztény Nagypéntek gyászleplét ugyanannak az erőknek tajtékzó sodra borította kétezer évvel ezelőtt a Golgotára, mint ami ötvenöt esztendővel ezelőtt a kommunista diktatúrával hazánkban is egészen eltakarta a Napot a magyar kálvária fölött. Ez a judeo-bolsevista nemzetgyilkolás már korábban is annyiszor vetett árnyékot reánk, mióta a kalmárszellem betört a mi Kárpát-templomunkba. Egyre sötétebb lett az árnyék rajtunk az emancipáció kierőszakolásával, gazdasági életünk támpontjainak meghódításával, és egy véres „proletár diktatúrát” követő szabadkőműves sorsvetéssel, melynek trianoni égisze alatt megindult az osztozkodás nemcsak ruházatunk darabjai fölött, hanem végtagjainkon is.
