Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1999-11-01 / 11-12. szám

°S(2>a KI®WSK1©[!0^ ^ =* (32 (3 W(3§(lílK3tl(3EP[l [K1(33KI(3[L = ________fflttVAKdfct_____________________________________________________5. oldal 1999. november-december közigazgatás. Beiktatták a nagyhatal­mak által alkalmasnak ítélt államfőt, választásokat tartottak, megalakult a kormány. Erre már csak azért is szük­ség volt, hogy legyen kivel aláíratni a békeparancsot. Mindez külső befolyásra történt; az ország, a nemzet addig semmit sem tett önerejéből. A nemzetgyűlés első önálló döntése a magyar királyság, mint államforma visszaállítása volt. Jelképes felvállalása ezeréves történelmi hagyományunk­nak. Eszerint az államfő a Szent Koro­na; a király csupán végrehajtója a nem­zet összességét képviselő Szent Korona akaratának. Ezért az se volt lényeges, hogy van-e éppen király vagy nincs; a királyt ideiglenes jelleggel a kormány­zó pótolta, mint már Hunyadi János. A bénult, megcsonkított, megalázott országlakosság tápászkodni kezdett. Meg kellett szervezni az államot. Meg kellett szervezni az addig nem létezett külügyminisztériumot, honvédséget, pénzügyeket, létre kellett hozni a Nem­zeti Bankot. Újra kellett indítani az or­szág vérkeringését, számolva az ampu­­tációból származó elvarratlan sebekkel: az erőszakkal elvágott vasútvonalak, postakábelek, a megcsonkított közigaz­gatási intézmények, vármegyék állapotával. 1526 után, négyszáz év múltán, létre kellett hozni a parányi független Ma­gyar Királyságot. Jelek mutatják, hogy a győztesek eleinte kárörvendve, majd csodálkozva figyelték feltápászkodá­sunkat; mintha az ország gyors, biztos csődjére számítottak volna. Horthy Miklós kormányzó, főleg pedig Bethlen István miniszterelnök ér­deme, hogy az ország életre kelt. Fennállásának kurta negyedszázada alatt - amely negyedszázadot nap­jainkig mindenki „korszakaként emle­get - követett el az akkori kormányzat hibákat, tévedéseket, megoldatlanul hagyott elintézésre váró fontos kérdé­seket; ezekről helyes, jogos, sőt kívá­natos bíráló szavakkal, tárgyilagos ősz­inteséggel beszélni. A magyar állam megteremtése és fenntartása azonban akkora feladat volt, hogy minden egye­bet ehhez kell és lehet csak mérni. Amikor mind a mai napig csak szitkokat hallunk a „Horthy-korszak”­­ról, mégpedig a társadalomnak szinte valamennyi rétegéből, akkor nehéz elhessegetni azt a gyanút, hogy az 1920-as békét diktáló hatalmak és az őket kiszolgálók gyűlölködő csa­lódottsága szólal meg, hogy mégse si­került a nemzeti öntudatot elpusztítani.” Az 1945-ben a független 14 milliós magyar államra bekövetkezett orosz, szerb, román és csehszlovák katonai megszállás, az újabb országcsonkító párizsi békekötés tragikus következmé­nyei megsokszorozódtak az ország bol­­sevizálásával. A bolsevista hatalomnak azért kellett elgyaláznia a királysági­­kormányzósági Magyarországot, hogy valamivel indokolja a „szovjet fel­szabadítás” hazugságát. A 45 éves szovjet megszállás bolse­vista agymosása folytán az a nemzeti szellem, amit a fent idézett történész a két háború közötti időszakra vonatko­zóan még töretlennek ismer - ma már csak foltokban van jelen az országban. A nemzeti szellemet mi őrizzük még az emigrációban. A mi feladatunk annak újjáéledését elősegíteni a lelkileg is megcsonkított hazában. CS. E. Ausztrália Ijesztő, rideg és kegyetlen volt 1956. november 4-én az a vasárnapi hajnal. A sötétből már indult volna s világosság, s azután a fényt a Széna tér­ről felhangzó sorozatlövések elvették ismét. Reszketve ültük körül a rádiót és halgattuk a világ szinte minden nyelvén megismételt felhívást, az ország sikolyát: Segítsetek! „Csapataink harcban állnak.” Test­közeli, élet és halálközeli volt a mon­dat, mert a visszhangos vár alatti utcák­ban kegyetlenül bántóam csikorogtak a T-54-esek lánctalpai, s kegyetlen volt a fegyverek párbeszéde, Szabó bácsi és Bajtársai egyes lövéseire csillagosok sorozatai, aknák lehúzott redőnyhöz hasoló sivítása és a becsapódás. „Csapataink harcban állnak." Aztán az éterbe elveszett válaszolatlanul a hang. Aztán egy idő után már nem lőtt senki... ZSUKOV NAPJÁBAN KÉTSZER JELENTETT... A politikai döntés a magyarorszá­gi invázióról 1956. október 27.-én történt. Zsukov, mint a szovjet kormány honvédelmi minisztere, ekkor kapta a feladatot, hogy a fegyveres erőket készítse fel az intervencióra. A mi­niszter Konyev marsallt, „első helyet­tesét,” a Varsói Szerződés egyesített erőinek főparancsnokát bízta meg a magyarországi hadjárat vezetésével. Az Orosz Föderáció Külügyminisztéri­umából előkerültek számunkra értékes 1956-ra vonatkozó iratok. Közülük Kiss Dénes VELÜNK VAGY ELLENÜNK Döntsd el magyar, mondd ki a szót! Itt visszalépni nem lehet! Az ifjúság acél-szíve a forróságtól megreped! - Döntsd el magyar, döntsd el diák, és fonjunk lánccá a kezünk! Döntsd el, ki élsz itt e honban velünk jössz-e? Vagy ellenünk? Ébredj magyar! Ma aludni gyalázat! Vakondok-szerep! Jöjj el közénk égő szívvel s emeld fel büszkén a fejed! Birka fejjel gyávák járnak! Napba-nézö a mi szemünk! Ne várj tovább! Ma határozz! Velünk jössz-e? Vagy ellenünk? Felgyújtottuk a szíveinket, Szemünkben villámfény lobog, hozzátok szólunk fásult falvak, ébredő magyar városok! Mi lettünk ma a vérkeringés, új indulókat ver szívünk. Tudni akarjuk, még ma! Tudni! Ki van velünk és ellenünk? Utódai a mártíroknak - mi döntsük el a holnapunk! Bitófák nőnek virágok közt, ha nem merünk, ha hallgatunk! Kiégetik lelkeinket, férgek marják az életünk! férgek marják az életünk! Ki van velünk és ellenünk! kilenc Zsukov jelentés is. Valamint Kádár János által november 2-án vagy 3-án aláírt, a szovjet csapatok beavat­kozását kérő levél, melynek létéről Kádár az MSZMP KB 1989. áprilisi ülésén elhangzott utolsó fel­szólalásában tett említést. (KÜM. Levéltára; Fond: A miniszter titkársága. Opisz: 1. Ügyirat: BE. - 110. Irat­­csomód ; 51- tői 75 lapoldalig.) Az ira­tok közt volt Andropov, Mikoján Szuszlov, Zsukov,Szeröv, Krucskov több jelentése. Mi is tulajdonképpen a Zsukov jelentés? Elsősorban Király Bélát ke­resték. A támadás időpontja november 1- én már el volt döntve, és ezen a napon Konyev megérkezett Szolnokra a ma­gyarországi „rendcsinálásra”. A túlerő óriási volt. Az első 1956. november 4- én, moszkvai idő szerint 12,00-kor kelt, s ebben jelenti, hogy a támadásra 4-én 06.15-kor elkezdődött. Jelenti, hogy csapataik hetven felkelőt megsem­misítettek. Zsukov jelentéseit a nómenklatúra első tizenhét embere (Arisztov, Beljaje, Brezsnyev, Bulganyin, Vorosilov, Kaganovics, Malenkov, Mikoján, Molotov, Pervuhin Poszpelov, Sza­­burov, Szuszlov, Furceva, Hruscsov, Sepilov és Svemyik), a párt és állami vezetők kapták. Az első jelentés után két napon át napjába kétszer jelentett Zsukov - reg gél 09.00-kor és este 21.00-kor. November 6-án reggel 09. órakor jelenti, hogy a felkelés vezetője Király Béla hortysta tábornok, „aki 1952-ig a Magyar Néphadsereg Katonai Akadé­miájának volt a parancsnoka”. Zsukov tévedett, hogy Király Béla horthysta tábornok lett volna, csak szá­zados volt. A Magyar Néphadseregben léptették elő vezérőrnaggyá. ELTÉRŐ ADATOK A VESZTESÉGRŐL A jelentésből kitűnik, hogy Király Bélát tekintették a felkelés elsőszámú katonai vezetőjének, és ezért mindent elkövetnek, hogy kézrekerítsék. A különleges hadtest jelentéseiből tudjuk, hogy a 97. páncélos ezred kapta a parancsot, hogy a Nagykovácsiban feltűnt Király Bélát élve elfogják. Itt zajlott az úgynevezett „nagykovácsi csata”, amikor az oroszok több harc­kocsit és páncélos járművet, valamint egy felderítő repülőgépet vesztettek, Király Bélát mégsem sikerült elfogni. A csapat megerősitette, hogy november 9- én a határt átlépte. November 7-én Zsukov 09.00-kor jelenti, hogy a Munkás-Paraszt For­radalmi Kormány november 7-én 06 óra 10-kor Szolnokról Budapestre érkezett. Ettől kezdve Zsukov már csak napjában egyszer, reggel 09 órakor jelent. A november 8-án kelt jelentés arról számol be, hogy „a felkelés alapvető ellenállását november 7-re megtörték, - Dunapentelén az ellenál­lást likvidálták... Csapataink a harcot tovább folytatják...” November 9-én a Marsai jelenti: „Előzetes adatok alapján október 24. és november 6. között a szovjet csapatok vesztesége 377 halott és 881 sebesült. Ebből 37 tiszt a halott és 74 tiszt a sebesült”. Zsukov jelentését kritikával kell illetni. Számadatai pontatlanok. Mentségére legyen mondva, hogy előzetes adatokra hivatkozik. Az Orosz Háborús Veteránok Szövetségének nyi­latkozata szerint a magyarországi 1956- os hadi műveletek során 657 a halottak száma, még a sebesülteké 1540 és 51 az eltűnteké. A honvédelmi miniszter utol­só jelentése november 10-én reggel 09.00 órakor kelt. Az 1956-os magyarországi had­műveletekért Zsukov 1956. december 1-én megkapta negyedszer is a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Az a Nemzet amely más népeket rabigában tart, nem lehet igazán szabad. Kurdy Kecskés Mihály Tomory Zsuzsa ORSZÁG ÉS NEMZETBOMLASZTÁS TITKOS PROGRAMJA 1. Ahazafiság kikezdése, megtámadása, kicsúfolása, lejáratása. 2. Az erkölcs lezüllesztése. 3. Zavarkeltés, a köztudat minden módon való megzavarása, eltorzítása. 4. A történelmi múlt eltörlése, a nemzeti köztudatból való kiirtás, („A múltat végképp eltörölni, Rabszolgahad indult velünk”) meghamisítása. 5. Saját hősök lejáratása, meggyalázása és a hiteltelenített nemzeti hősök helyébe idegen hősöknek a köztudatba állítása. 6. Idegenek tömeges beáramoltatásával a nemzet etnikai egységének, etnikai tömegeinek megtámadása, felbontása. (1. Ősi színmagyar felségterületek elárasztása és elrablása.) 7. Idegnek vezetői tisztségbe juttatása. 8. A titkos idegen uralom megvalósítása. 9. A titkos idegen uralom nyílt idegen uralommá való átalakítása és a nyílt idegenuralmi terror bevezetése. 10. Az ország felségterülete megcsonkításának megkezdése, a magyarság tömeges irtása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents