Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-11-01 / 11-12. szám
FELVIDÉK 1938. A revízió első állomása _____________**ITtVAKÖfct_____________ November 11. Vitéz nagybányai Horty Miklós csapatai élén bevonul Rákóczi városába 4. oldal Egy Sükösd Mihály nevű valaki említést tesz a Népszabadságban a Felvidék egy részének 1938-ban történt viszszatérése körülményeiről. Nem a vitába szállás említteti velem ezt az írást, hanem annak érzékeltetése, hogy még mindig tart az elsötétítés. Hiszen feltételezem, hogy az itt közlendő írás szerzője is tudja, hogy amit ír, azt nem illene úgy előadni, ahogy teszi, magyarok részére Magyarországon: „Csehszlovákia szétszaggatása előtt Hitler többször tanácskozott magyar államférfiakkal, köztük Horthyval is. Igyekezett rábírni őket, ha fegyveres akcióra kerül sor, magyar csapatok is vállaljanak részt abban. A követeléstől Horthy, sőt még Imrédy Béla akkori miniszterelnök is visszarettent. Magyarázkodtak, hazudoztak, a nyugati nagyhatalmakra meg a magyar hadsereg készületlenségére hivatkoztak. Hitler, aki jól ismerte a magyar területi követeléseket, dühbe gurult, s rájuk dörrent: - Aki az asztalnál akar ülni, legalább a főzésből vegye ki a részét - Horthy a főzésben nem szorgoskodott, de a müncheni döntés után újból megjött az étvágya. Hosszas tárgyalások után Bécsben, a Belvedere-palotában németolasz döntés született. Hitler és Mussolini kegyelméből Magyarország mintegy 12 ezer négyzetkilométert kapott vissza korábbi területéből, csaknem egymillió magyar anyanyelvű lakossal. Az ősi Kassa, Munkács, Ungvár visszatért. A könyöradomány árát a második világháború után, a párizsi béketárgyalásokon fizettették vissza Magyarországgal a győztes nagyhatalmak.” (Sükösd Mihály, Népszabadság, szeptember 29.) Még ott tartunk, hogy Magyarországon a legnagyobb példányszámú napilap ilyen nyegle módon kezel olyan történelmi eseményt, ami egy millió érintett magyar embernek a felszabadulást hozta húszéves hadifogság alól. Ebben az évszázadban, amikor minden ország a háborús megoldást választja szándékai megvalósításához, Magyarország felelős vezetői úgy határoztak a trianoni országdarabolás után, hogy a revíziót H- az egész magyar nép egyhangú követelését -f- a külpolitika síkján két jelentős korlátozással kívánja megvalósítani; egyik: csakis a többségében magyarok lakta területek viszszavételére törekszik, másik: ezt csakis békés úton kívánja elérni. Horthy Miklós is megemlíti Emlékirataim című könyvében: „Legfőbb törekvésem arra irányult, hogy békés eszközökkel érhessük el a trianoni szerződés revízióját”. Érdemes a fent idézettekkel kapcsolatban tovább lapozni Horthy emlékirataiban: „Az 1938-as év, Ausztria Németországhoz csatlakozásán kívül a szudétakérdés kiéleződését, a müncheni egyezményt és végül Magyarország és Csehszlovákia között a bécsi döntést hozta meg, de a magyar politikát erősen próbára tette... Magyarország, Olaszország és Jugoszlávia 1938. március 11-én a Német Birodalom közvetlen szomszédai lettünk, s ennek következtében az erőviszonyok nemcsak Közép-Európában változtak meg alapvetően. Világosan láttam, hogy a Németország által három oldalról körülvett Csehszlovákia számára ütött az utolsó óra Ekkor bosszulta meg magát Benes és Masaryk eljárása, hogy a békeértekezleten hamis térképeket és valótlan adatokat használva, olyan mesterkélt állam megalakítását erőszakolták ki, melyben az úgynevezett államalkotó nép, a cseh, a vonakodó szlovákok és többi nemzetiségek - németek, magyarok, rutének és lengyelek - között kisebbségben volt. Nem lepett meg minket, hogy Ausztria csatlakozása után már néhány hét múlva jelentkezett a szudétanémetség a maga követeléseivel. Mussolini a Csehszlovákia ellen támasztott német követelések „feltétlen” támogatását ígérte a nemrégen Olaszországban járt Hitlernek. London Runciman Lordot Prágába küldte. Vajon nekünk az lett volna a feladatunk, hogy Litvinovval (szovjet külügyi népbiztos) karöltve siessünk a csehek segítségére? - különösen az után, hogy már három évvel korábban kifejezésre juttattuk, többek között az amerikai kormány előtt is, azt az aggodalmunkat, hogy a franciák és a Szovjetoroszországgal kötött szerződései ismét utat nyitottak Közép-Európába a Szovjetunió számára. Németországi utazásom idején Hitler négyszemközti beszélgetésre kért. Úgy látszott, háborúra is elszánta magát (Csehszlovákiával szemben) és tőlem várta a biztosítékot, hogy a német előnyomulással egyidőben dél felől mi megtámadjuk Szlovákiát. Magyarországnak, mondottam, magától értetődően vannak Csehszlovákiával szemben revíziós igényei, azonban az az óhajunk és szándékunk, hogy ezeket békés eszközökkel valósítjuk meg. Egyébként nincs is meg a lehetőségünk, hogy a határunk mentén nagy számban felsorakozó erődöket rendelkezésünkre álló szerény eszközeinkkel megsemmisíthessük. - Majd mi szállítjuk a szükséges fegyvereket - vetette ellen Hitler. Én azonban kitartottam a kimon-dott „nem” mellett, sőt figyelmeztet-tem arra is, hogy nagy kiterjedésű há-ború veszélyével kell számolnia, mert véleményem szerint a németek bevonulását Csehszlovákiába sem Anglia, sem Franciaország, de talán a Szovjetunió sem nézi majd tétlenül. Kis eseménynaptár: 1938. április 4-én: Andrej Hlinka „végsőkig menő harcot” hirdet a szlovákok önkormányzatáért. Május 7-én: Brit és francia beavatkozás történik Prágában. B. C. Newton és De la Croix meghatalmazott miniszterek tárgyalásokat folytatnak Krofta csehszlovák külügyminiszterrel a nemzetiségi kérdések békés megoldása érdekében. Május 17-én: A csehszlovákiai magyar kisebbség Pozsonyban egyenjogúságot és önrendelkezési jogot kér. Május 21-én: Csehszlovákia két hadosztályt mozgósít. A mozgósítást Párizsban és Londonban elsietettnek ítélik. Június 5-én: A Szlovák Néppárt pozsonyi nagygyűlésén P. Hletko, Amerikából visszatelepült szlovák, felmutatja a húsz év előtt kötött csehszlovák pittsburghi szerződés eredeti példányát. Szeptember 17-én: Az Egyesült Magyar Párt teljes önrendelkezési jogot követel. Szeptember 19-én: Chamberlain, Daladier és Bonnet Londonban elfogadják Hitler követeléseit és hozzájárulnak Csehszlovákia határainak módosításához. Szeptember 21-én: A csehszlovák kormány Anglia és Franciaország többszöri demarsa után elfogadja a szudétanémet területek átengedésére vonatkozó javaslatot. Szeptember 24-én: Prágában átadják a német ultimátumot. Szeptember 29-én: Hitler, Mussolini, Chamberlain és Daladier tanácskozik Münchenben. A megegyezés értelmében a szudétanémet területeket Csehszlovákiának október elsejétől tizedikéig át kell adni, a magyar kisebbségek ügyét pedig három hónap alatt kell rendezni. Október 1-én: A magyar kormány tárgyalásra kéri fel a csehszlovák kormányt a magyar kisebbség érdekeinek megvédése és bizonyos magyarlakta felvidéki területek visszacsatolása ügyében. Október 5-én: Benes lemond a csehszlovák köztársaság elnökségéről. Megtörténik a Szudéta-vidék megszállása. Chamberlain kijelenti, hogy a cseh határokat csak a magyar kérdés rendezése után garantálják. Október 6-án: A Szlovák Néppárt zsolnai nagygyűlése kimondja a pittsburghi egyezmény életbelépését és Szlovákia önkormányzatát. A Hlinkapárt vezetői a zsolnai értekezleten megalakítják az autonóm szlovák kormányt. Pozsonyban megalakul a Magyar Nemzeti Tanács, amely az önrendelkezési jogra hivatkozva a magyarnéprajzi területek népszavazás útján történő visszacsatolását követeli. 1999. november-december Október 9-én: Megkezdődik a tárgyalások sora Komáromban a csehszlovákiai magyarlakta területek viszszacsatolása tárgyában. Magyar részről Teleki Pál kultuszminiszter és Kánya Kálmán külügyminiszter, csehszlovák részről Tiso szlovák miniszterelnök és a csehszlovák külügyminisztérium vezetői vesznek részt. A tárgyalások az első müncheni pótegyezmény alapján kezdődnek. Egyetlen eredményként csehszlovák részről hozzájárulnak Ipolyság és a sátoraljaújhelyi vasútállomás kiürítéséhez. Október 11-én: A magyar csapatok bevonulnak Ipolyságra és Sátoraljaújhelynek a Ronyva-patakon túli részébe. Október 13-án: A magyar-csehszlovák tárgyalások megakadnak. Október 18-án: Újból megkezdődik a magyar és csehszlovák megbízottak tárgyalása. A lengyel kormány az olasz, német, csehszlovák és román kormányhoz intézett jegyzékében a lengyelmagyar közös határt követeli. Október 26-án: A csehszlovák kormány jegyzékben javasolja, hogy Németországot és Olaszországot kérjék fel döntőbíráskodásra. November 2-án: Ciano olasz és Ribbentrop német külügyminiszter, mint döntőbírák, a bécsi Belvedere-palotában megállapítják az új magyar-csehszlovák határt. Magyarország 11.912 négyzetkilométer területet kap vissza 1.060.000 lakossal. November 6—10-ig: A magyar hadsereg megszállja a visszatérő területeket. HADPARANCS Honvédek! A Trianon bilincsei alól felszabadult és újjászületett honvédségünk 20 esztendei nehéz várakozás után átlépi azt a határt, amelyet mindenkor ideiglenesnek tekintettünk. Egymillió testvérünk vár reátok odaát! Az ő számukra két évtizedes súlyos megpróbáltatás után Ti jelentitek minden reményük és vágyuk beteljesülését. Hazamentek elődeink drága vérével annyiszor megszentelt Felvidékünkre! Ézzel az érzéssel teljen meg lelketek és honvédségünk dicső múltjához méltóan szeretettel zárjátok szívetekbe a visszanyert ősi magyar föld minden egyes lakóját, magyarokat, szlovák, ruszin és német testvéreinket egyaránt. Büszkén és bizalommal bocsájtalak utatokra azzal a biztos tudattal, hogy az örök igazság jogán és az új életre támadt Magyar Erő segítségével visszaszerzett területeket soha semmi szín alatt sem hagyjuk el, többé! Isten és a Haza nevében: ELŐRE! Kelt Budapesten, 1938. évi november hó 4. napján. Horthy s. k. Rátz s. k. „November 6-án csapataink élén a Duna hídján áthaladva bevonultam Komáromba, 11-én pedig Kassára” - írja Horthy Miklós emlékirataiban, majd így folytatja: „Aki úgy, mint én, látta mindkét városban az öröm megható és keresetlen kitöréseit, aki látta, mint borultak az emberek egymás karjába, vagy hullottak térdre az út mellett, és hogyan sírtak örömükben, az megértette, hogy valódi felszabadulás ment végbe mégpedig háború és minden vérontás nélkül.” Nemeskürty István történész írja Meddig várjunk? című könyvében: „1920-ban a győztesek irgalmából mégsem végezték ki a magyar államot; a román hódítók távozni kényszerültek, a fővárost birtokba vehette a magyar
