Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-09-01 / 9-10. szám
1999. október $*IÎTVAKÔfcî 9. oldal SZELECZKY ZITA ÉS A NEMZETI EMIGRÁCIÓ BÜSZKE, FÁJDALMAS ŐSZÖK. Ugyszerre fénylik föl bennünk a szabadság, a gyász, a büszkeség gyertyájának lángja. Egyszerre suhan át az ég felé lyukas lobogónk, ifjak arcai, s emelnek bennünket olyan magasra, amely a nemzedékek életében talán évszázadonként, ha egyszer megadatik. Az egész magyarságon átsuhanó, átsajduló őszök szent októbereinek emléke egymásra vetül, préselődnek az időben, emlékezésben. Hogy együt jelenítsék meg a polgár, az egyetemes ember és a nemzet semmi máshoz nem hasonlítható nagy pillanatait. Megszentel bennünket az ifjak küzdelme, a szavak forrósága, a gondolatok érckemény igaza. S feledhetjük e hogy mindez olyan természetes, mint ahogy a fű nő, a virág bimbózik, mert Ők, a hősök is olyan természetességgel fogadták a halált,a gyűlölet bosszúálló pallosát, ami máig megdidergeti lelkünket. Itt, ezen a helyen már tudjuk, fizikai vereségünk ellenére, erkölcsileg mégis mi voltunk a nagyobbak. A költő szent indulattal, elkeseredésében azt mondta - nekünk Mohács,Muhi, Világos kell - vagy 1956, mert mi önveszejtőek vagyunk... Dehát ocsúdjunk végre! Talán mégsem ez a mi sorsunk.Higyjük el,a tartás a mi lényegünk lényege. Itt Európa közepén, a földrész szíve táján, ahonnan nem szükséges „önmagunk” felé sóvárognunk, hiszen mi itt vagyunk: itthon vagyunk. S nemcsak nekünk kell felnőnünk, kiérdemelnünk európaiságunkat, hanem más nemzeteteknek is, akik szintén Európában élnek. Nem földrajzisápot jelent az európaiság, hanem sokkal inkább példaadó állapotot, vigyázó magatartást. Szabadságharcaink fölmagasztalták és tették halhatatlanná ezt az eszmét. Az ’56-os hősök és mártírok, az Ő áldozatuk, szenvedéseik tündöklőén bizonyítják ezt az európaságot. Kelt: Budapesten, 1999. október-november havában. Kurdy Kecskés Mihály. Magyar Politikai Foglyok Szövetsége. XV-kerületi Szervezete. Ajánlom ezt a pár sort azoknak a Bajtársaknak, akik résztvettek az '56-os Forradalom és Szabadságharcban életüket és vérüket nemkimélve. Ajánlom a T. Parlament figyelmébe, hogy azokat a Bajtársainkat akik részt vettek a Szabadságharcban és a harcok során életüket adták, vagy a bolsevista vérbíróság végzett velük, posztomusz (a családjának, vagy az élő hozzátartozójának) kitüntetést, de főleg nyugodt megélhetésükhöz szükséges nyugellátást biztosítani szíveskedjenek. Ugyanúgy az élő szabadságharcosoknak is. Ez az összeg ne legyen kevesebb, mint az egykori kommunista nomenklatúra embereinek: a Pató Pál típusú miniszterek, párttitkárok voltÁVH-sok, később rendőrök, dollárokat kilopó külügyérek stb.,.60,70,90 ezer forint nyugdijak, és amit a Német Miklós 1989-es kormányzása idején elloptak még egyszer utoljára. KMF. A Szittyakürt augusztusi számában emlékeztünk meg Szeleczky Zita haláláról. Azonban egy nekrológ az újságíró tollából nem tudja visszaadni azt, amit a kortárs, a jó barát érez, aki Szeleczky Zitával együtt ette az emigráció keserű kenyerét. Az Ausztriában élő Szelényi István búcsúztatta a Nemzeti Emigráció nevében a Kálvintéri református templomban felravatalozott művésznőt, a szeretett és felejthetetlen halottat. Ebből a búcsúbeszédből közlünk most egy részletet, ami egyértelműen mutatja, hogy a Nemzeti Emigráció milyen érzéseket ápolt és szolgált 50 évig, de ápol és szolgál napjainkban is. Kedves Gyászoló Magyar Testvéreim! Szomorú szívvel jöttünk ide e történelmi templom ravatalához, hogy méltó tiszteletet tegyünk és búcsúzzunk hazánk rendkívüli tehetséggel megáldott, utolérhetetlenül bájos-kedves ragyogó csillagától Szeleczky Zitától. Megrendült lélekkel állunk itt e nemzeti színekbe és virágokba borult drága ravatal előtt. És tudom, az a rendíthetetlen hit és magyarságtudat is velünk van, amelyet a nehéz évtizedekben sikerült megőriznünk, s mely nemzeti értékeinknek, hagyományainknak Szeleczky Zita a hontalanság keserű kenyere mellett is rendíthetetlen hirdetőszószólója volt az O tündöklő, rajongó szeretetet kiváltó művészetével. Páratlan tehetsége és bája már akadémikus korában mind a Nemzeti Színház, mind pedig nagyszerű filmjei főszereplőjeként nyújtott maradandó élményt hálás közönségének. A háború alatt pedig reményt vitt harcoló honvédeinkhez és iparkodott mosolyt, vigaszt kelteni sebesültjeink között. így lett O a harcoló nemzet „kishuga”, „üdvöskéje”. A szomorú vég aztán őt is az üldözöttek közé vetette. Elítélték Őt az akkor szokásos vádakkal, majd Ő is kénytelen volt elhagyni a drága hazát és járta velünk idegen országok idegen útjait. Argentínába került, ahol megalapította az Ö kis Nemzeti Színházát Vaszary Pirivel, Halmássy Miklóssal, Szilassy Lászlóval és néhány kiváló pályatárssal. 1961-ben költözött az Egyesült Államokba, ahol az a kiváltság ért, hogy feleségemmel, Zsókával vendéglátói lehettünk a következő fél esztendőn át, Életre szóló élmény ez számunkra. Nem használta ki a művészet és anyagiak terén kínálkozó lehetőségeket. Semmi körülmények között nem engedett elveiből. Rendületlenül kitartott a tiszta művészet és az idők feletti örök magyarság ideálja mellett. New York-i kis magyar otthonunk színházi légkörrel telt meg. Nehéz napi kenyérkereső munka után, hétvégeken jártuk a nagy Amerika magyar szállásait, Déryné ifiasszony nyomdokain és csodáltuk Zitánk, a nagy fáradságos utak után is ragyogó művészetét, erőt, hitet sugárzó hangját, utolérhetetlenül kedves mosolyát. Jó volt ott mellette akár mint konferansz, akár mint Szilassy-szerepet utánozni próbáló partnere. Erősödtünk hitben, magyarságban, szeretetben. Igaz barátokká testvérekké váltunk életre szólóan. És éppen ezért jól tudom, Kedves Magyar Testvéreim, hogy Szeleczky Zita magyar géniusza mily — itthon el sem képzelhető emigráns nehézségek, fájdalmak mélyéről emelkedett messze világító fáklyafénnyé. Most búcsúzunk, szomorú szívvel. Püspök urunk az imént az Igét hirdetvén, Pál apostol szavait idézte: „Futásomat elvégeztem, hitemet megtartottam”. Szeleczky Zita megtartotta Istenbe, jövőnkbe vetett hitét a számkivetettség legreménytelenebbnek tűnő körülményei között is. Mi tudjuk, átéltük, Magyar Testvéreim, hogy a számkivetettség fájdalma súlyosabb minden más fájdalomnál és az ott ejtett könnyek is keserűbbek. Szeleczky Zita ezt az emigráns állapotot sokszorosan átélte. Mosolygott egy-egy gyönyörű szavalata után, de én láttam, hogy könnyei hullanak bájos-szép arcára és remek magyar mentéjére. Vallom, hogy Ő e fájdalomszülte könnyeivel jövőnkbe vetett hit igazgyöngyeit hagyta ránk örökül úgy, ahogy azt emigráns költőnk néhány szava is vallja: Testvéreim, higgyetek egymásban, a fagyban nyíló hóvirágban, a nyomorban született magyar magzat első mosolyában... rendületlenül biztatok Testvérek... és imádságos lélekkel, soha ne szűnjetek meg hinni szenvedő hazánk feltámadásában”. Ezzel a szent hittel fogjuk meg egymás kezét Testvéreim itt Szeleczky Zita koporsójánál és tudom lélekben velünk van most a Kárpátok koszorúzta Magyar Haza minden tája, a nagyvilágba, szétszórt magyarság, a hazánk szolgálatára elkötelezett nemzeti emigráció, Zitánk nagy-nagy családja. De hőseink szelleme is itt van velünk, az igazságtalanul elitéit és megalázott magyar honvéd a Don-kanyar önfeláldozó, tragikus harcosa, Itt vannak Budapest, védői és velük együtt tiszteleg az apák nyomaiba lépő, egykor a világot ámulatba ejtő hősök-hőse, az 56-os Pesti Srác! ! ! Aztán a Gulág-foglyok, börtönök meghurcoltjai, rabjai, a megnyomorítottak és áldozatok hosszú sorának szelleme is itt van ma velünk, akik harcának igazát mára már drámai módon igazolta a népek és nemzetek legfőbb itélőbírája, a Történelem! Szeretett Zitánk hálánk, a drága Haza és a nagyvilágba szétszórt magyarság szerető emlékezete örökké Veled marad. Nyugodjál békében Zituskánk Édesanyád mellett az áldott hazai földben az isteni ölelés és világosság örök fényében. Serényi István Bécs Fenti - a nemzeti emigráció nevében mondott búcsúbeszéd 1999. augusztus 1-én, a Kálvin téri Református Templomban tartott gyászistentisztelet keretében hangzott el. A Himnusz után a Szózat is. Lapunk májusi számában hírt adtunk arról, hogy a főváros XVI. kerületi református templomában elhelyezték a Himnusz, rovásírással készített tűzzománc tábláját. Augusztus végén meghívót kaptunk a Budapest Rákosszentmihály- Sashalmi egyházkerület lelkipásztorától, hogy a Himnusz után sor kerül a Szózat rovásírásos tűzzománc táblájának leleplezésére is. A templom zsúfolásig megtelt, amikor Pánczél Tivadar a templom lelkipásztora üdvözölte Hegedűs Lóránt Püspök Urat és a megjelenteket, akik eljöttek a tábla ünnepélyes leleplezésére Ezután Hegedűs Lóránt Püspök Úr emelkedett szólásra és lelkesedéssel átélt, napi aktualitással színezett, magas színvonalú beszédben mutatott rá a Szózat teológiai üzenetére. Ezután került sor a Szózat tűzzománc táblájának leleplezésére és az Istentiszteletre. Majd a templom kertjében álló kopjafa megkoszorúzására és a nemzeti lobogó felvonására. Ezt követően, gazdagon terített asztalok melletti állófogadáson beszélték meg a jelenlévők a felemelő eseményt. Gál Margit Magyarország államalapításának ezredik évfordulójára a Nemzet két legszebb imájával tisztelgünk, Pál Sándor tűzzománc művész alkotásában. A képek jelképezik a múltunk és jelenünk szoros összetartozását, a Szózat és Himnusz örök aktualitását, és mindazt, ami bennünket, gyarló embereket Nemzettel, Hazával és Istennel egybeköt.
