Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-09-01 / 9-10. szám
8. oldal WTîVAKÔfcî 1999. október ELRETTENTŐ PÉLDÁNAK Polgárdy Géza A Magyar Hiszekegy költője Tudom, hogy az alábbi vers és egy másiknak a fordítása sokakban a megbotránkoztatást és az utálatot kelti, sőt undort a szövege miatt, mégis úgy gondolom, hogy kötelességünk megemlékezni arról a személyről, aki az első remekművet megírta, majd a másodikat lefordítva elérte, hogy nyomtatásban megjelenjen. Csupán kiegészítésül, hogy a két „remekmű” létrehozója és publikálója ma Magyarországon kiemelkedő szerepet játszik politikai és irodalmi téren. Ha ezek után valakinek kétsége lehet abban, hogy Szülőhazánkban megtörtént a rendszerváltás és a tisztogatás, olvassa el figyelmesen a két verset. R. L. SZTÁLIN (írta: Eőrsi István, megjelent az ÚJ HANG 1953. márciusi külön kiadásában.) A BETEGSÉG HÍRE. Az volt a legiszonyúbb, hogy elvesztette a szót és öntudatát, ki a világon a legtöbb igazságot beszélte, arra borult a némaság, ki a világról legtöbbet tud, most önmagát sem ismeri -fekszik mozdulatlanul, remény az ágya, remény száll fölébe, minden igaz szempárból remény száll feléje, s egyszerre az is a semmibe hull. KÉS HASIT ÍGY a húsba, a rádió szinte üvöltött, vagy csak én hallottul úgy? - nem, hisz az éter megtelt a torlódó fájdalom nehezével, gyásszal teli drótok jajszava nyöszörgőn, zörgött a csupasz fa ága a szélben, de a sok hang és zörej nem akart szóvá összeállni mégsem, a hírt akarata ellen jajongva cipelte mind - a házakra leszálltak a fekete vásznak, tépett madarak szárnyai, vergődve verődtek, alattuk emberek jártak, amott egy idősebb féifi rángó arcai közt tévedezve, nehezen gurult könnycsepp. Nem hunytam le a szemem, benne is fénylő csillám remegett - egymás felé tartott tükrök az arcok, melyekben magára ismert a kínlódó szeretet. EGYSZERRE AGYAMBA NYOMULT a képe fekete keretben, arca minden vonását ismerem, de így mégis az egész annyira ismeretlen, hogy elszorul a szó...nem is tudtam, hogy ezerszeresen megnő a szeretet a gyász lencséjén keresztül... csak most, hogy nézem arcát, mely sohasem rezdül eztán mosolyra száját, mely nem nyílik szóra, nem szívja pipáját -és mégis a régi kép ez, Újra látom, kisüt a keretből, szinte már kilép, ő maradt az élet, érzem tekintetét, arcomra száll majd végighullámzik: az elárvult világon. MI MINDENT VESZTETTÜNK örökre el gyár volt az agya, jelen és jövő számára szakadatlan termelő -többé ez a gyár nem munkál soha már, mert elmosta vér, lerombolta halál, De termékeit nem rontja az idő - vésd mind az eszedbe, szívd a szívedbe, hordozza véred, s ahogy lángja lobog, világítson legbensőbb rejtekeidbe, hogy még azt is megértsed, amit ő már meg nem alkotott. A GONDOT, A MUNKÁT, sose hült hitét, harcát, örömét hagyta teád, világ, dolgod ezernyi nép - az ő biztató szavát őrzi és adja gyászában is a párt tovább, sebek, verdeső lobogók, feketék könnycsepp, mely vöröslő szemekben ég, gyásznapok, halálig feledhetetlenek, de mind nem elég - nőnünk kell emberiség, hogy közösen betölthessük helyét, az égbemeredő, rettenetes űrt, hogy jól használjuk izmainkba gyűlt ölelő, sújtó, roppant erejét.... (EÖRSI ISTVÁN) ALLEN GINSBERG verse. (Eörsi István fordítása, 1986. március 15. 13h.) ZÁRÓIZOM Remélem jó öreg segglyukam kitart még Többnyire rendben volt 60 éven át, Bár Bolíviában felrepedt s megműtötték a fennsiki kórházból élve került ki - kevés vér, polip nincs, alkalomadtán kis aranyér, aktív, sóvár, szívesen fogad be falloszt kólásüveget, gyertyát, répát, banánt és ujjakat - Most fél az AIDS-től, mindazonáltal szolgálni vágyik -ki a bús bélsárral, be a gumiba bújt orgazmusos baráttal -Még mindig ruganyos-izmos, gyönyörért szégyentelenül kitárul, De húsz év múlva ki tudja, az öregeknek sajog mindenük, iziilet, nyak, prosztata, gyomor - Remélem a vén lyuk fiatal marad halálomig,nyugi.... (ALLEN GINSBERG) EÖRSI ISTVÁN (1931. jún. 16.) KI KICSODA Életrajzi lexikon (1981.) alapján: költő, műfordító, az ELTE magyar szakán tanult. Az ÉLET és IRODALOM munkatársa, József Attila díjas (1952.) Csiky Gergely Színház dramaturgja, SZABAD IFJÚSÁG munkatársa. Kritikai írásai, esszéi, könyvei, jelentek meg a KÁDÁRI-uralomban. A múlt század végén a magyar polgári családokban és az iskolákban is, még hazafias nevelés folyt. S nem csupán a fiúkat, de a lányokat is arra nevelték, hogy szeressék a hazájukat, azt az országot és földjét ahol születtek, s azt a nemzetet, amelyből vétettek. Ilyen nevelésben részesült Sziklay Szeréna is, aki az ősi felvidéki bányavárosban, Rozsnyón látta meg a napvilágot 1881. április 18- án. A gyermekként leikébe oltott honszerelem nyilvánul meg később minden versében, amikor tábornok férjének neve után mint Papp-Váry Elemérné szerzett hírnevet magának verseivel. Első kötete Háborús visszhangok címmel 1916-ban, a második, Mikor vihar dühöng címen 1920-ban jelent meg. Országosan ismertté a Véderő Ligák Szövetsége pályázatára írt, Hitvallás című díjnyertes költeményével vált. E vers első (s egyben utolsó) három sora Nemzeti Hiszekegy néven nemzeti imává lett. Nem volt ember a Trianon által megcsonkolt hazában, aki ne tudta volna kívülről ezen Istenben, Hazában, Igazságban s így Magyarország feltámadásában mélységesen hívő és hitet tevő három sort! A költőnő más verseit is rajongó hazafias érzés, mélyről fakadó vallásosság és rendíthetetlen hit jellemezte. Kétségtelen, hogy minden alkotása közül a Hitvallás a legsikerültebb, a kor igaz magyarjainak életérzését leginkább kifejező, melyet Szabados Béla zenésített meg. Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna négy évtizedet alig meghaladó rövid élete Budapesten, 1923. november 15-én ért véget. A magyar irredenta mozgalomban tevékenyen részt vett költőnő egykori pécsi lakóházán a helyi jótékony nőegylet emléktáblát helyezett el, melyet - tudomásom szerint - a bolsevik tobzódás idején eltávolítottak. Most, 1999-ben több évtizedes internacionalista butítás, majd kozmopolita fertőzés után, talán anakronizmusnak hatnak a sorok, amelyeket soha és semmiféle hatalom nem lesz képes velünk véglegesen elfelejtetni: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!", Papp-Váry Elemérré Hitvallás Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ez az én vallásom, ez az én életem, Ezért a keresztet vállaimra veszem, Ezért magamat is reá,feszittetem. ‘ Szeretném harsogni kétkedők fülébe, Szerezném égetni reszketők leikébe, Lángbetűkkel írni véres magyar égre.’ Ez a hit a fegyver, hatalom és élet, Ezzel porba zúzod minden ellenséged, Ezzel megválthatod minden szenvedésed. E jelszót ha írod lobogód selymére, Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe, Halottak országát feltámasztod véle. Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted, Munkás, ki ezt vallód, boldog jövőd veted, Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved. Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél, Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél, Magyar, - e szent hittel, mindent viszszanyertél. Mert a hit ez Erő! Mert aki hisz, győzött, Mert az minden halál és kárhozat fölött az élet Urával szövetséget kötött. .Annak nincs többé rém, mitől megijedjen, Annak vas a szíve minden vésszel szemben, Minden pokol ellen, mert véle az Isten! Annak lába nyomán zöldül a temető, Virágdíszbe borul az eltiport mező, Édes madárdaltól hangos lesz az erdő. Napsugártól fényes lesz a háza tája, Mézes a kenyere, boldogság tanyája Minden nemzetségén az Isten áldása. Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő, Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, Magyar, legyen hited s tied a jövendő. Magyar, legyen hited és lészen országod, Minden nemzetek közt az első, az áldott, Isten amit néked címeredbe vágott. Szíved is dobogjon, szavad is hirdesse, Ajkad azt rebegje, reggel, délben, este, Véreddé hogy váljon az ige, az eszme: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! (1920) 56-os forradalmártok „megbecsülése” !? 1989-90-ben az un. rendszerváltás eufórikus hónapjaiban, minden párt, minden szervezet és fórum 1956-ra hivatkozva indult harcba a hatalomért. Ennek jegyében nyerték meg a választásokat és kerültek a Parlamentbe a képviselők. (A 386 között egyetlen igazi forradalmár.) Azóta minden év október 23-án az Operaházban díszelőadáson emlékeznek meg a forradalomról. így az idén is. Az Operaházban 1200 meghívott néző fér el. Az 56-os Magyarok Világszövetsége, mely soraiban tömörít itthon és az emigrációban élő több száz volt forradalmárt, 10 db. belépőt kapott.- No koment! figyelő
