Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-09-01 / 9-10. szám
1999. október **IÍTVAKÖfct 7. oldal A másik évforduló, amiről nem szabad megfeledkezni: 1944. október 15. ALFÖLDI GÉZA Csak a gyökér kitartson! Kint a szőlőnkben, emlékszem rája, Deszka kunyhónk előtt állott Öregapám diófája. Ha vihar támadt, - szőlőkötözéskor, - Dörgött az ég, csattant a villám. Füstölt az úton a felpaskolt por, Ahogy végigverte a dörgő esőostor. Bebújtunk a kunyhóba. Onnan néztem, Miként robognak a felhők az égen. Nagyapám a fát leste. Vájjon elbír-e a széllel? Recsegett, ropogott öreg teste. A szél a gallyakat csumósan tépte, Hullott a zöld dió, áldott termése, Mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta: De győzte a vihart öregapám konok, Törzsekopott diófája. Csak a gyökér kitartson!... Még ma is hallom, - Motyogott nagyapám, S nem lesz baj, gyerek! Dió lehullhat, Új tavasszal terem az ág újat, Ág is nő a letépett helyére, De ha a gyökér nem bírná tovább, A diófának - kisunokám - vége! Most is vihar, szél tépi, rázza, De állja a vihart Árpád vezér Ezeréves, öreg diófája! Kárpátoktól az Adriáig nyúlnak a gyökerek, Tapadnak a földre, hogy termés legyen Az örök magyar szőlőhegyen, Hogy élni tudjon: dió, levél, ágak... ...Adj, Uram, elég erőt a harcos diófának! Lehull ezer dió, millió lesz holnap, Letörhet száz ág, ezer nő helyére, S ha csupán a csonka törzs marad, Ha új tavasz zsendül, - kifakad! Uram, csak Te lássad, Hogy ezen a véres, küzdelmes harcon A gyökér kitartson! A gyökér kitartson! Erről a napról az elmúlt évtizedekben a kommunista és kozmopolita, liberális történelemhamisítók csak az elitélés hangján beszéltek és írtak. Azt az egyoldalú, elfogult, a valóságtól elszakadt képet próbálták az emberek tudatába besúlykolni, hogy: „1944 október 15-én a nyilas csőcselék a németek bábjaként átvette a hatalmat, a zsidókat a Dunába lőtték, az országot kirabolták, javait nyugatra hurcolták, rémuralmat valósítottak meg és romba döntötték az országot." Ezt tanították az általános iskolától az egyetemekig és még az un. rendszerváltás után sem változott ezen a téren a helyzet, hiszen nagy részben ugyanazok írják a tankönyveket, ugyanazok oktatják az egyetemeken a jövendő történelemtanárait, akik ezt tették az elmúlt 50 évben is. Az igazság ezzel szemben a következő: Horthy, október 15-én rádiószózatában letette a fegyvert az előretörő bolsevista hadsereg előtt. Ekkor az egész nemzet, - elenyésző kisebbségtől eltekintve - a megadás ellen foglalt állást. Még a Horthyra esküt tett tisztikar is a további harc mellett döntött, mert az ország K-i „felszaba-Eskiitétel dított” területéről érkező hírek a végsőkig való ellenállást sugallták. Ezt látva Horthy lemondott és átadta a hatalmat azoknak, akik a honvédő harc továbbfolytatása mellett döntöttek. Tehát Szálasi Ferenc törvényesen lett Magyarország Nemzetvezetője, mert Horthy nevezte ki, amit a parlament is megerősített és a szentkoronára tett eskü szentesített. Október 15-ét követően, — az ország azonnali megszállása helyett - fél évig tartottuk fel a Vörös Hadsereget. Ennek a honvédő háborúnak kiemelkedő eseménye volt Budapest hősies védelme, melyhez csak Sztálingrádi és Berlini csaták hasonlíthatók. E féléves ellenállás tette lehetővé a nemzeti vagyon Ny-ra menekítését, ami a háború után szinte teljes egészében hazakerült, szemben azokkal a nemzeti értékekkel, amit az oroszok raboltak el és még 55 év után sem kerültek vissza és kétséges, hogy egyáltalán hazakerülnek-e valaha. E féléves ellenállás tette lehetővé, hogy 1 millió magyar meneküljön Ny-ra, akik, ha itthon maradnak, mint „osztályidegenek” biztosan áldozatául esnek a kommunista „osztályharcnak”. Ennek szomorú példája volt az 1945. utáni, esztelen megtorlások sorozata, amikor a Szovjetunióból hazatérő kommunisták és a német táborokból viszszatérő zsidók mint „fasiszta, háborús bűnöst” ítéltek el mindenkit, aki részese volt az október 15-e utáni honvédő harcnak. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy amíg Horthy uralma alatt a vidéki zsidóságot szinte teljes egészében németországi táborokba hurcolták, addig Budapesten a gettóban és a védett házakban meghúzódó, mintegy 250.000 zsidó, Szálasi Ferencnek köszönheti életét, mert nem engedte meg a budapesti zsidóság felszámolását. Igaz, a Dunaparton kivégzett kémek, szabotőrök, katonaszökevények között zsidók is voltak, de nem ez volt a jellemző! A magyarok féléves ellenállásának volt köszönhető, hogy a Vörös Hadsereg „csak” Ausztriáig jutott és így Európa nagy része megmenekült a „felszabadítás” gyönyöreitől. Tehát a tárgyilagos, a tényeket figyelembevevő, párt és vallási érdekektől eltekintő történetírás, csak pozitívan értékelheti az 1944. október 15-i hatalomátvételt és az azt követő féléves honvédő harcot! 1956. október 23-hoz fűződik legújabb kori történelmünk dicsőséges forradalma és szabadságharca 1956 október 23 - hoz fűződik legújabb kori történelmünk dicsőséges forradalma és szabadságharca. Egy emberöltő történelmi távlatából megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunió és a Kommunista Világrendszer hanyatlása ekkor kezdődött. Itt kapott olyan súlyos sebet, ami soha nem gyógyult be és egyre üszkösödve elvezetett a rendszer 1991-es végső összeomlásához. 1956-ig a Szovjetunió és a kommunista pártok sikert-sikerre halmoztak. Már 900 milliós „legyőzhetetlen béketáborról” beszéltek. (Akkor ez a Föld lakosságának közel 1/3-a volt.) A gyarmatok megszűnését is saját győzelmükként könyvelték el. Fennhangon hirdették, hogy rövid időn belül gazdaságilag is megelőzik a kapitalista világot. 1953-ban Berlinben még sikerült szovjet tankokkal megakadályozni a németek próbálkozását sorsuk jobbra fordításában. 1956-ban a magyarok már nem hátráltak meg! Az ellenségtől elvett fegyverekkel és benzines palackokkal vették fel a küzdelmet a Világ legerősebb szárazföldi hadseregének csapatai és annak magyar csatlósai ellen és öt nap alatt kivívták a győzelmet! Azonban a reform kommunisták árulása és a Szovjet Hadsereg újabb november 4-i támadása leverte a forradalmat, amit kegyetlen bosszúállás követett. Ennek során, közel 500 embert végeztek ki „bírói ítélet” során. Az agyonvertek, a „szökés közben agyonlőttek” és a sortüzek áldozatainak száma ismeretlen. 20.000 embert zártak börtönbe, tízezreket internáltak és 200.000 ember menekült ki az országból. 1956 világtörténelmet írt, amit a „Pesti Srácok” vívtak meg és aljas történelemhamisítók azok a reform kommunisták, akik most magukat tüntetik fel a forradalom előkészítőinek, vezetőinek, hőseinek és mártír-jainak. Október az emlékezések hónapja! Emlékezzünk büszkén és hajtsuk meg az emlékezés zászlait 1849, 1944 és 1956 hősei és mártírjai emléke előtt és helyezzük el - ha csak gondolatban is - e hősök megjelölt síremlékeire és a még jeltelen gödörben elkapartak jelképes sírhalmaira a megemlékezés koszorúit. Szalay Róbert történelemtanár Hősköltemény egy pesti srácról -1956. okt. 23. Te napköziben nevelkedett apró kamasz Te, akinek élete mindössze vagy tizenöt tavasz, Te, akinek már az á-b-c-vel tömték az ideológiát, A szovjet tankok vad füzében zenged a szabadság dalát. A tankok acél záporában sem remegett gyenge kezed, Bátran markoltad meg a géppisztolyt, s szórtad rájuk a tüzet, Kicsiny szived tán összerezzent, de lábad bátran szaladt, Kézedből nyugodt, biztos ívben repült a benzines palack. Te pesti srác, te hősök hőse, Ontottad drága véredet S a kivívott szent szabadságban megkaptad érte béredet! Te kicsiny bajtárs! Esküszünk, hogy megvédjük ezt a drága bért, Mert nem lehet, hogy kicsiny szived hiába ontott annyi vért... Te pesti srác! Te napköziben nevelkedett apró kamasz, Te, akinek élte mindössze vagy tizenöt sivár tavasz, Téged, aki ezt a drága életet hazádért így adtad oda - Míg magyar él a földön, nem felejtünk el soha! Ismeretlen költő
