Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-09-01 / 9-10. szám
6. oldal «ITtVAKÖfct 1999. október Nemzetünk legújabb kori történelme nagyon sok olyan évfordulót mondhat magáénak, melyek mindegyike számot tarthat a „nemzeti ünnep” megtisztelő jelzőre. Természetes, hogy ennyi nemzeti ünnep nem fér bele a naptárba, azonban ezek a történelmi események megérdemlik, hogy időről-időre megemlékezzenek róluk, hogy az utókor emlékezetében megmaradjanak. Ezeket a fontos, a nemzet történelmét meghatározó eseményeket nehéz csoportosítani, mert vannak szomorú és dicsőséges, előremutató és visszahúzó események, Először 1849. 1848-49-ben Magyarországon a forradalom és szabadságharc eseményei határozták meg az emberek életét. Az egész Európán végigsöprő forradalmi hullám rövid idő alatt hamvában holt, csupán Magyarországon lobogott a szabadság lángja. A legelszántabb, legöntudatosabb forradalmárok Magyarországra jöttek, - sokan szöktek, hogy kivegyék részüket a zsarnokság elleni küzdelemből. Ekkor írta Petőfi Sándor: „Európa csendes, újra csendes, Elzúgtak forradalmai... Szégyen reá! Lecsendesült és Szabadságát nem vívta ki. Magára hagyták, egymagára A gyáva népek a magyart, Lánc csörög minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard.” E hősies küzdelmet csak két akkori világhatalom, az Osztrák Császár és az Orosz Cár egyesített hadereje tudta leverni. A szabadságharc leverése után Haynau bosszúálló rémuralmának hónapjai következtek. Ennek során a fogságba esett katonák és tisztek ezreit kényszersorozták be a császári hadgyőztes és vesztes csaták évfordulói. Vannak olyan évfordulók, amelyeket legjobb volna elfelejteni, mert nemzeti létünk megmaradása szempontjából mérhetetlenül károsak voltak, mégis az elmúlt 50 évben „dicsőséges évfordulóként” próbálták azokat az emberek tudatába beleerőszakolni. Ilyenek voltak: március 21, április 4, november 7, és voltak olyan évfordulók melyeket szerettek volna az emberek emlékezetéből kitörölni, mint június 4, vagy október 15. Ezekből a történelmi eseményekből az év minden hónapjára, januártóldecemberig találunk olyat, amelyik seregbe és szórták szét a birodalom különböző helyőrségeibe. Azokat a bátor tiszteket pedig, akik nemzetiségüktől függetlenül a szabadságharc ügye mellé álltak és ott vitézségükért magas rendfokozatot, (ezredes-tábornok) kaptak, hadbíróság elé állították és elrettentő példaképen 1949. október 6-án Aradon kivégezték. E hősök megérdemlik, hogy nevük megmaradjon az emberek emlékezetében, elsősorban az iskolák tankönyveiben. Kiss Ernő, Aulich Lajos, Damjanich János, Nagy SándorJózsef, gróf Vécsey Károly, Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Pöltenberg Ernő, gróf Leningen Károly, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos. említésre méltó. Azonban az utóbbi 150 évben az őszi hónapok, azok, amikor olyan események történtek, melyeket minden magyarnak ismernie kell, mert ezek a történelmi események alapvetően meghatározták a nemzet fejlődésének, a nemzeti eszme kibontakozásának lehetőségeit. Mindezt most októberben azért időszerű feleleveníteni, mert ebben a hónapban három olyan évfordulóról kell megemlékezni, melyek történelmi távlatból értékelve alapvetően alakították nemzetünk történelmét. 1849. október 6-án Aradon végezték ki a szabadságharc 13 tábornokát és lőtték agyon Pesten a A bosszúállás azonban nem állt meg a katonáknál. Ugyanezen a napon lett a megtorlás áldozata a független kormány miniszterelnöke Batthyány Lajos is, akit a Pesti „Újépület” udvarán lőttek agyon. Október 6. és az azt követő önkényuralom késztette a nemzetet a „passzív ellenállás” politikájára, ami 18 év után rákényszeríttette a Habsburg hatalmat a „kiegyezésre” hogy egyenrangú félnek ismerje el Magyarországot, mint a Monarchia alkotórészét. Ez tette lehetővé, hogy 50 év alatt Magyarország ismét felzárkózzon Európához. Ezt nem csak a hihetetlen fejlődés bizonyítja mint a vasútépítés, a bányászat, a nehéz és élelmiszeripar terén elért eredményeink (1880-ban Budapest volt a Világ legnagyobb malomipari városa), hanem a kontinens első földalatti vasútjának megépítése, a telefon hírmondó, a dinamó, a karburátor és sok hasonló világhírű találmány is, melyek a magyarság nevéhez fűződnek. független kormány miniszterelnökét. 1944. október 15-én Horthy elvetélt fegyverletételi parancsa után, a Hungarista Kormány vette át a hatalmat és a honvédő háború folytatása mellett döntött. 1956. október 23-án Budapesten kirobbant a kommuista ellenes forradalom, mely első, de soha be nem gyógyuló sebet ütött a Szovjetunió és a világkommunizmus testén. Ezen események után, a nemzeti elnyomás, a nemzetidegen erők gyászos uralma következett, melyek sajnos, még napjainkban is éreztetik hatásukat. PETŐFI SÁNDOR ÉLET VAGY HALÁL! A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb Minden népek között a föld kerekén. Szegény, szegény nép, árva nemzetem te, Mit vétettél, hogy így élhagyatanak, Hogy isten, ördög, minden ellened van, És életed fáján pusztítanak? S dühös kezekkel kik tépik leginkább Gazul, őrülten a zöld ágakat? Azok, kik e fa árnyékában Pihentek hosszú századok alatt. Te rác, te horvát, német, tót, oláhság, Mit marjátok mindnyájan a magyart? Török s tatártól mely titeket védett, Magyar kezekben villogott a kard. Megosztottuk tivéletek híven, ha A jó szerencse nékünk jót adott, S felét átvettük mindig a tehernek, Mit vállatokra a balsors rakott. S ez most a hála!... vétkes vakmerénnyel Reánk uszít a hűtelen király, S mohó étvággyal megrohantok minket, Miként a holló a holttestre száll. Hollók vagytok ti, undok éhes hollók, De a magyar még nem halotti test, Nem, istenemre nem! s hajnalt magának Az égre a ti véretekkel fest. Legyen tehát úgy, mint ti akartátok, Élet-halálra ki a síkra hát, Ne légyen béke, míg a magyar földön A napvilág egy ellenséget lát. Ne legyen béke, míg rossz szívetekből A vér utósó cseppje nem csorog... Ha nem kellettünk mint barátok, Most mint bírókat, akként lássatok. Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen, Mely birtokodra s élétedre tör, Föl egy hatalmas, szent háborúra, Föl az utósó ítéletre, föl! A századok hiába birkozának Velünk, és mostan egy év ölne meg? Oroszlánokkal vívtunk haldanában,És most e tetvek egyenek-e meg? Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe Világhódító híres őseid. Egy ezredév néz ránk ítélő szemmel Atillától egész Rákócziig. Hah, milyen múlt! hacsak félakkorák is leszünk, mint voltak e nagy ősapák, El fogja lepni árnyékunk a sárba És vérbe fúlt ellenség táborát! Erdőd, 1848. szeptember 30. október 6-áról kell megemlékezni Batthyány Lajos kivégzése
