Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-08-01 / 7-8. szám
10. oldal H U NGARIZM US Nem a vér, a Gondolat! Ami testvérré tesz minket... A gondolat! Az Eszme: Független szabad Kárpátmedence! Nem a Múlt, a Jelen! Ami testvérré parancsol minket... A Jelen! Az Eszme: Nem ez a sorsunk, Kárpátmedence! Nem a harc, a Cél! Ami testvérré olvaszt minket... A cél! Az Eszme: Virágzó békés Kárpátmedence! Nem a remény, a Hit! Ami testvérré áld minket... A hit! Az Eszme: Istentől kaptunk, Kárpátmedence! Nem a vallás, az Út! Ami testvérré tanít minket... Az út! Az Eszme: Nem Kálvária a Kárpátmedence! Nem a halál, az Élet! Ami testvérré ölel minket... Az élet! Az Eszme: Szebb jövő vár, Kárpátmedence! Nem a tudás, a Hivatás! Ami testvérré kötelez minket... A hivatás! Az Eszme: Alkotóké a Kárpátmedence! Nem az ábránd, az Igazság! Ami testvérré nevel minket... Az igazság! Az Eszme: Ősi jussunk a Kárpátmedence! Nem a parancs, a Kötelesség! Ami munkába állít minket... A kötelesség! Az Eszme: Nem tékozlóké a Kárpátmedence! Nem a nyelv, a Hűség! Ami magyarrá tesz minket... A hűség! Az Eszme: Fiaid vagyunk, Kárpátmedence! Nem a bátorság, a Kitartás! Ami hősökké avat minket... Akitartás! Az Eszme: Győzirnkvagy elveszünk! Kárpátmedence! Nem a gyűlölet, a Szeretet! Ami vezérel minket... A szeretet! Az Eszme: Otthonunk vagy, Kárpátmedence! Nem a fájó Trianon, a gyász! Ami szomorúvá tesz minket... A gyász! Az Eszme: Nem lehet csonka a Kárpátmedence! Nem a bosszú, a Jogunk! Ami harcban tart minket... A jogunk! Az Eszme: Magyaroké a Kárpátmedence! Viharos Viktor l «IttVAKÖfcT 1099. augusztus KATONA VOLT-E A MAGYAR CSENDŐR? Hiszem, hogy a HM-nek és a BM-nek vannak más tennivalói is, mint fontolgatni azt a kényes kérdést, hogy hova sorolja a volt magyar királyi esendőség hősi halált halt katonáit, (katonai vagy polgári státusba?) így engedtessék meg, hogy egy öreg csendőr véleményt nyilváníthasson. Hogy az alábbiaknak ne csak megértő eredménye, de meggyőző ereje is legyen, kezdjük azzal az 1881. évi III. törvénycikkel, amely 1881. február 14-én nyert szentesítést és az országgyűlés mindkét házában 1881. február 15-én lett kihirdetve. Fenti törvény első paragrafusa nem ad módot különböző vélemények vitájára, mert egyszerűen kimondja, hogy „A közbiztonság ellátására KATONAILAG szervezett magyar királyi csendőrség állíttatik fel”. Hogy ennek az alaptörvénynek egyenes folytatásaként meghozott és 1883. évi és május 20-án kihirdetett XXVII. törvénycikk már besorozott honvédeknek csendőrségi szolgálattételre való alkalmazását szabályozza, nem sok kételyt engedélyez, mert ennek a törvénynek második paragrafusa már a HM. szerepét is meghatározza: „Az említett években besorozott, a csendőrségi szolgálatra ALKALMAS, lehetőleg nőtlen honvéd őrvezetők, altisztek és szükség esetén közlegények a HONVÉDELMI MINISZTER által kiválasztatnak és a csendőrségi szolgálatra behívatnak.” Hogy az előbbi bekezdésben idézett törvény nem titkolta a csendőrségi szolgálatban eltöltött időt kétszeres értékűnek minősíteni, idézzük a 3. paragrafusát: „A csendörségi szolgálatra ily módon áthelyezett legénység szolgálati kötelezettsége - 1883. évi szeptember hó 1-től legfeljebb 1885. év június hó 1-ig terjedhet; mely tényleges szolgálat - az első hó kivételével - kétszeresen, vagyis akként számíttatik, hogy minden eltöltött hat hónapi szolgálati idő a köteles honvédségi szolgálatba EGY TELJES ÉVNEK tudatik be. Az ötödik paragrafus ezt mondja: „Ezen törvény végrehajtásával a HONVÉDELMI MINISZTER bízatik meg.” Nem illik találgatni a törvényhozók indokait, legyünk megelégedve azzal a ténnyel, hogy már 1883-ban is komoly minőségi különbséget jelentett a csendőrségi szolgálat összehasonlítva a honvédségi szolgálattal. Feltehető, hogy a jó öreg Monarchia minisztériumai is szerették a hatáskörök tisztázását, így nem csodálható, hogy 1895-ben kétségbevonhatatlanul a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe utalják a csendőrség „MINDENNEMŰ SZEMÉLYI ÜGYÉT”, beleértve: 1.) a.) a tiszti kinevezésre vonatkozó felterjesztési tervezetek szerkesztését, b.)felülvizsgálati, nyugdíjazási és kegydíj iránti ügyeket, c.) altiszti, valamint a legénységi létszámhoz tartozó csendőrségi egyének kitüntetése és jutalmazása iránti előterjesztéseket, d.) csendőrtisztek, hadapródok és számvivő minősítési táblázatának megőrzését, e.) a csendőr hadapródok és tiszthelyettesek kinevezése iránti előterjesztéseket, f.) csendőrtisztek és hadapródok áthelyezését és vezénylését, g.) szabadságolások ügyét és h.) tiszti rendfokozatról való lemondások ügyét. Aki az 1.) jront alatt felsoroltakat nem tartja „MINDENNEMŰ SZEMÉLYI ügynek, megérdemelné, hogy a másik HÚSZ pontot felsoroljuk, de legyen elég idézni néhány olyan kimondottan személyi elbírálást igénylő eljárást, mint rendfokozatok meghatározása, -vezénylések, szabadságolások, -szakkiképzések, -öltözési és felszerelési szabályok, -nyugdíjazások, -elbocsájtások, -nősülési ügyek,- útlevelek engedélyezése és megszerzése, -fürdők használatának engedélyezése, névváltoztatások, és mozgósítási ügyek intézése, melyek MINDEGYIKÉBEN A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM VOLT ILLETÉKES!! Ne felejtsük el, hogy a csendőr két esküt tett a Testületbe való felvételekor, a katonai és a csendőr esküt, ne felejtsük el, hogy a csendőr szolgálatában ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezett, mint a katonai őr, ne felejtsük el, hogy a legénységi és tiszti rendfokozatok AZONOSAK voltak a honvédségivel, ne felejtsük el, hogy a csendőr szolgálati felelőssége a katonai büntető törvénykönyv alapján lett elbírálva, ne felejtsük el, hogy a csendőr fegyverhasználati joga és KÖTELESSÉGE volt adott esetekben, s azokért a hadbíróság előtt felelt. IGEN ÁM, mondja a mai felelősséget viselő „illetékes” MINISZTÉRIUM, de azóta sokat változott a csendőrség szolgálati megbírálása. Sajnos ,ez igaz, de a TÖRTÉNELMI MAGYAR KIRÁLYI CSENDŐRSÉG SZOLGÁLATI VISZONYÁT NINCS „HATALOM” AMELY MEGVÁLTOZTATHATTA VOLNA., VAGY MEGVÁLTOZTATHATNÁ!!! 36.218 Elnökség 1944SZ. H.M. KÖRRENDELETÉHEZ KIADOTT SZOLGALATI SZABÁLYZAT 1. RÉSZ I .MELLÉKLET A.) KATONAÁLLOMÁNY: 1. ÁLLOMANYCSODORT: IDE TARTOZNAK: a vezérkar - a hadműszaki törzskar - a fegyvernemek - a testőrség - a koronaőrség - a képviselőházi őrség - a csendőrség - a szolgálati ágak csapatai - méneskar, valamint a fentiekből származó tábornokok - ide tartozik még a szakszolgálatos legénység is, melynek szakmai tagozódását a mindenkori szervezési rendelet határozza meg. Katona volt a csendőr? Törvényeink és szabályzataink szerint békében: IGEN. A csatatereken? Legtöbbje sisak nélkül, gépfegyverek, golyószórók ismétlő puskák gyalogsági ásók nélkül, tűztámogatás nélkül, félelem és önkímélet nélkül: IGEN! Ez az egyszerű helyzetjelentés a volt magyar királyi csendőrök Bajtársi Közösségének központi vezetőségének szíveterméke. Évek óta kérjük Hazánknak honvédő harcában résztvett és HŐSI HALÁLT szenvedett csendőr Bajtársaink emlékét megörökítő emléktáblák, emlékművek felállítását.A HM. a BM. -be utal a HOHE türelmet kér. A legfiatalabb hivatásos, csendőr 75 éves, türelmünk van, csak az idő sürget: „Nem magunknak kérünk, nem érdemiünk sokat, Becsüljétek meg a kakastollasokat. „Mi, emigrációba kényszerített vén csendőrök, HÍVEN, BECSÜLETTEL, VITÉZÜL hisszük, hogy Hazánk új és fiatal vezetőségi iránya olyan Magyarországot teremt, amelyhez a magyar csendőr szelleme és jelleme rendet, csendet és közbiztonságot hagyhat örökségül. vitéz Kiss Gábor, Az m. kir.Cső. Bajtársi Közösség központi vezetője. Csatai Varga László EGY FELVIDÉKI KURUC FIGYELMEZTETÉSE ]Víielött a talmudi dühödtek ellenem ugranának, leszögezem, hogy se bőgatya, se a fütyülős barack illata nem leng körül. S íme, mégis ugyanazt mondom, s ugyanúgy és ugyanazok ismét nekem fognak esni, mert elevenükre tapintok, mert rámutatok az ő hitvány - „józan” — labancságukra. Arra, hogy fehérkesztyűsen, úriemberként is lehet gyilkos, gazember és hazaáruló valaki, elég, ha megnyomja az igen-gombot az abortusztörvény, az ukrán-magyar szerződés stb. szavazásakor. És tetejébe - mint „nagyformátumú politikus” - a halálos ágyán azt hazudja, hogy ő keresztény Magyarországot akart. De hol? A lakatlanná, tett trianoni Alföldön? Hol akartak ezek keresztény Magyarországot?! És milyen címen mernek máig emlékmiséket bemutatni az Atyaúristennek ennek a hitványnak a lelkiüdvéért?! Átok zsoltárokat, igen, kemény, pogány káromkodásokat érdemelne, nem gyászmiséket! Nekünk, magyar keresztényeknek a mai helyzetben más feladatunk, fontosabbteendőnk - ha hűek akarunk lenni elveinkhez, ha utódai akarunk lenni az évszázadok igaz magyarjainak, akik kétségkívül keresztények is voltak: Zrínyinek, Pázmánynak, Rákóczinak, Prohászkának, Mindszentynek /milyen hosszú, dicső sor!/ -, nem lehet, mint keresztény hungaristaként a nemzet növekedését, a haza gyarapodását elősegíteni, s mindannak, ami ezt gátolja, nekitámadni. Itt kell vitézkedni, s csak azt vitézzé emelni, aki ebben bátor. S nem lagymatag, nemzetietlen - sokszor hitetlen - bohócokat oltár előtt fölavatni. Bár lenne s akadna főpásztor, aki ezt belátná, s nemcsak másságszívű bíbornok, nemzeti-hős főpapunkat megbélyegző, kommunistákkal s most szabadkőművesekkel egy követ fújó, a keresztény eszmeiséget felvállalt, tiszta magyarságé, harcos pártoktól pedig tüntetőleg elhatárolódó filoszemita báb. /Különben igen tanulságos egybevetni valamikori és mostani - Mindszentyt elítélő s ma ugyanőt dicsőítő - „szent”-beszédeit! / De hálát adhatunk a Magyarok Istenének, hogy népünkből jött, vérünkből való papjaink tudják, mit kell tenniök, s a végeken, a cionista támadásokkal szemben Kapisztránként állnak helyt - míg fel nem ébred a déli harangszót évszázadokig süket fülekkel hallgató „pogány-keresztény” Nyugat, ez az álszent, kőszívű, kivénhedt földrész; kereszténység-koporsó, szabadkőművesség-bölcső, istengyalázat. Igen, tudjuk, miért utálnak: mert ha ránk néznek, tükörbe néznek, s meglátják ocsmány arcukat, azt az elüzletiesedett, millió ráncú boszorkány-vén ábrázatot, amelyen minden vonást az érdek húzott. Európa, Európa! A legszentebb jelszavak alatt aljasodtál el! És minden bűnödért a magyart okolod, mert egyetlen bírád ez a rokontalan, egyszál nemzet maradt. S ez fog ítélni fölötted! Uniós játékaid tűzre vettetnek, megszégyenülsz, mint gyerek, ha Hunnia rádtekint, s nem tudsz igazságot szolgáltatni neki! Ha nem vagy képes Trianont semmissé nyilvánítani ugyanúgy egyetlen tollvonással, ahogy világra szülted: tolvaj, rabló, sunyi lelkülettel, titkolva az egész világ előtt, miért tetted. Ugyan miért? Mert volt egy nemzet, volt egy nép, amely - amíg te a züllés mocsarában fetrengtél - komolyan véve a zsidók bojkottálta názáreti tanítást /a „szajha Fiának“ igéit! /, összes gyermekét, alighogy az anyja méhét elhagyta, a végekre rendelte, a kereszt tövébe roskadó, de tenni gyáva, csak jajgató hittestvérei oltalmára. Nemes szívünk a mi balvégzetünk! Mégse sajnálkozzatok! Nem leszünk utolsó áldozat! - főleg nem a „kiválasztottak” receptje szerint. Megmutatjuk nekik is, hogy az Igazság rendje folytán - mint a nemzetek utolsóinak s nemes népünk megrontóinak - hol a helyük! Közeledik a számadás, mely még nem a Krisztus második eljövetele, de hasonló ahhoz. Mert a mi Istentől megfosztott, pokollá tett életünk követel elégtételt. Siessetek, siessetek, minél hamarabb, annál könnyebb minél később, annál nehezebb! Adj a Isten, mire’ üt az óra, készen álljon mindenki - magyar és nem magyar - a vallatóra!
